Az, hogy mikortól datálódik a hála gyakorlása az emberiség történelmében nem lehet egzakt választ kapni. Vélhetőleg a tudatossággal, a tudatra ébredéssel egyidejűleg van jelen. Vajon mi indítja el bennünk a késztetést, hogy hálát adjunk? Milyen sűrűn gyakoroljuk ezt? Mitől működik és mi az, amit az életünkbe hoz? Hála adásának lélektanáról, hatásairól, módjáról, főbb mozgatórugóiról, hozzátapadó tévhitekről és gyakorlását gátló tényezőkről is szó esik majd a több részből álló cikksorozatban. Ebben a részben a tévhitek és a gátló tényezők kerülnek terítékre. Petre Anett coach, kineziológus, tréner írása.
Annyi mindent magától értetődőnek tartunk az életünkben. Fel sem tűnnek olyan apróságok, mint például az, hogy pislogunk, járunk, akadálymentesen lélegzünk, könnyedén nyelünk. Tudunk írni, olvasni, vannak gondolataink, ötleteink és véleményünk. Egészségesek vagyunk. Vannak emberi kapcsolataink, családunk. Mi történik akkor, ha egyik vagy másik egyszer csak megszűnik jelen lenni? Vagy nem működik?
A hála ráeszmélés a mulandóságra. A hála életünk áldásainak megkövetése.
Tévhitek és gátló tényezők a hála gyakorlásával kapcsolatban
Noha a hála világnapja már elmúlt, a hála gyakorlása sokkal köznapibb, mint gondolnánk. Köznapi, azonban sokaknál nem mindennapi és feloldó, megnyugtató és békés energetikai gyakorlat. Számos tévhit kapcsolódik hozzá és még több gátló tényező fogja közre ahhoz, hogy valóban méltó helyet kapjon mindennapi életünkben. A legtöbb esetben nem tudatosak azok a nehezítő tényezők, ami miatt még sincs így.
#1 Megbélyegzés, minősítés
„Olyan aranyos, olyan kis hálás!” „Mindent értékel, a legapróbb gesztust is!” Noha az előző mondatok pozitív megállapításnak hatnak, az már korántsem mindegy, hogy az, akiről így vagy hasonlóképpen nyilatkozunk, milyen minőségben jelenik meg gondolatainkban. Milyennek látjuk őt valójában? Mivel kapcsoljuk össze a tőle érkező hálát? Milyen gesztusokat fogunk felé tenni?
Amikor a másik személy hálás, kialakulhat egy alá-felé rendeltségi viszony. A hálás fél alárendelt szerepbe kerülhet. Adóssá válik, tartozása keletkezik. Vajon jogos ez a gondolat? Hajlamosak lehetünk egy aktuális gesztus alapján minősíteni a másikat. „Elég neki a kevés”, „nincsenek igényei”, „úgy általában kiszolgáltatott”, „sanyarú sorsú”, „gyenge”, „életképtelen”. A lista egyénileg folytatható. Megannyi bélyeggel látjuk el a másikat, akár nem tudatosan is. Rögzül a róla alkotott képünk. Mindez befolyásolja, hogy a jövőben milyen gesztusokat teszünk felé, hogyan rangsoroljuk és úgy általában milyen „polcra helyezzük” őt kapcsolati rendszerünkben.
A hála elfogadására méltónak kell lenni. Ehhez a megfelelő önismeretre, rálátásra a helyzetre, az abban rejlő dinamikára, a másik fél szerepére, motivációnk feltérképezésre is szükségünk lehet. A hála elfogadása is tanulható, tanulandó.
A hála gyakorlásánál és elfogadásánál érdemes tudatosítani magunkban azt, hogy ez valójában egy egyenrangú kapcsolat mindkét felet tápláló és felemelő energiacseréje, nem más.
#2 Kódolt félelem, gyengeség
„Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.” Egyéntől függ hogyan értelmezzük ezt a mondatot. A kijelentés akár nem tudatosan is, de korlátozó lehet és félelmeket generálhat. Azt jelentheti, hogy ha van valamim vagy valakim, de nem elégít ki sem léte, sem a kapcsolódás, nem vagyok érdemes jobbra, többre, másra. Hálásnak kell lennem olyan dolgokért is, amelyek ugyan részei az életemnek, mégsem adnak kielégülést, valódi örömöt. Muszáj és kell értékelnem. A „kell” szónak nagy ereje van.
Bűntudatot is generálhat bármely emberi kapcsolódásban vagy munkahelyen a betöltött pozíció kapcsán. Mi van, ha nem érzem a hálát? Gyenge és gyarló vagyok. Nem feltétlenül érkezik meg a tudatosság szintjére az, amiről most írok. Az, hogy valóban hálásak legyünk valamiért, valakiért vagy értékeljük, önmagunk megismerése, motivációink és a megbúvó hiedelmeink és a félelemkapók felfedezése elengedhetetlen. Önmagunkkal is szembe kell néznünk, milyen mulasztásaink voltak, miben voltunk tudatlanok és kevéssé tudatosak. Emberi kapcsolatainkban sokszor azért „csúszunk meg a banánhéjon”, hozunk rossz döntéseket, mert a valós önmunka nem történt meg.
Érdemes szakemberrel, mint például kineziológus, coach közösen megdolgozni ezeket a területeket.
#3 Kihelyezett felelősség
Amikor hálát adunk, általában valami külső helyzetnek, személynek, erőnek tulajdonítjuk a beteljesülést vagy a veszteség elkerülését. Néhány igazán extrém helyzetet leszámítva, amit vakszerencsének, sornak, véletlennek nevezhetünk, életünk számos történése mögött valaki és valami más áll. A hála sokszor olyan színezetet kap, mintha saját sorsunk alakulása rajtunk kívülálló erők birtokában lenne. Legkevéssé jutunk el annak a felismeréséig, hogy mi magunk mit tettünk azért, hogy hálásak lehessünk. Ez a boldogság és boldogtalanság témáját is érinti. Amikor valaki azt mondja, hogy boldogtalan vagyok az adott életterületen, az első kérdések között szerepelne: mivel járultál hozzá a boldogtalanságodhoz?
A hála kapcsán most azt kérdezem tőled: mivel járultál hozzá ahhoz, hogy most hálás lehess?
# 4 Haszonszerzés
„Adj hálát és az univerzum megjutalmaz.” Az ilyen és ehhez hasonló gondolatok kizárólag egy irányba fókuszálják az elmét és az elképzelt vágy, akár mint képi megjelenés – vagy érzelem, a hiányérzetből és/vagy a félelemből táplálkozik. Amíg ezek az érzések uralnak bennünket a hála felszabadító érzése a háttérben marad, hiszen teljesen más, alacsonyabb rezgésű érzelmek uralják.
# 5 Extrém helyzetekre való
Amikor jobbára rendben van az életünk, olajozottan működik, minden kilengés, mélypont és törés nélkül, automata üzemmódban létezünk. Ki a csudának jut eszébe hálálkodni? Egy-egy pillanat, hacsak nem fordítjuk el a fejünket, hogy kitekintsünk saját életünkből, olykor ráirányítja a figyelmet arra, hogy vannak nálunk kevéssé szerencsésebbek. Vajon hányan fordítjuk el a fejünket? Tekintünk rosszallón, sajnálkozva például a fedélnélküliekre?
Eszünkbe jut vajon a hála önmagunknak, családi hátterünknek, kapcsolódásaink kapcsán? Milyen gondolatok a jellemzők? Milyen érzelmek?
# 6 „Nézése meg a járása” helyett szavajárása
A köznyelvben gyakran használjuk a „hála az égnek!” kifejezést, sokszor egyfajta udvarias gesztusként, megszokásból, mert magunk is úgy hallottuk. Megtanultuk. Szavajárássá vált, talán sokszor valódi érzelmi töltet, valós energetikai tartalom nélkül. Ez azokban az esetekben is előfordul, amikor vallásunk gyakorlásánál hálát adunk. Milyen érzéseink vannak? Mennyire tartós mindez? A szokás még nem jelenti azt, hogy amit gondolunk, mondunk valóban érzelmileg is alátámasztott. Valóban megéljük ‑e azt, amit ez a fajta rutin ígér? Evégett fordulhat elő az, hogy a hála, mint kifejezés sem kapja meg a maga igazán nemes helyét az életünkben, mindennapjainkban.
# 7 Hála és motiválatlanság
„Hála, hála! No, fiam, ne hálálkodj, hanem cselekedj.” A hálát – ha nem is minden esetben – de összekötjük a cselekvés hiányával, vagy azzal, hogy nem elegendő erőt, elkötelezettséget helyezünk céljaink elérésében. A hála gyakorlásának hiánya olykor összekapcsolható a motiválatlanságtól való félelemmel, attól, hogy passzív szemlélőivé válunk életünknek. Akár tudattalanul is, de kerülni fogjuk a szó használatát és a valódi hála gyakorlását.
#8 Spirituális maszlag
Világnézetünk, hitvallásunk befolyásolhatja a hálához fűződő viszonyunkat is, ha van egyáltalán kapcsolódás és nem csak akkor folyamodunk a hálához, ha épp veszteségtől félünk, vagy valami sikerült mert vágytunk rá. Ez a belső elhatárolódás olyan tapasztalástól választhat el bennünket, ami valódi békét, megnyugvást kínál, ha jól gyakoroljuk a hála adását vagy fogadását.
# 9 Belső késztetés és a hála
Korábbi cikkemben a belső hatjóerőről, a motivációról írtam. Ez a mindannyiunk közös pontja azonban meghatározza, milyen a kapcsolódásunk a hálához. Milyen belső késztetésünk van a saját életünkhöz, létezésünkhöz, miként viszonyulunk a javainkhoz, vélt javainkhoz, vágyaink beteljesítéséhez. Önismereti barangolásaink közepette érdemes ennek kontextusában is a hálára rápillantani, akár segítséggel.
# 10 Kudarcélmény miatti megtorpanás
A hála gyakorlása, mint ahogy azt korábbi pontokban is írtam, sok tényezőtől függ. Amikor egyfajta megközelítéssel állunk a hálához, előfordulhat, hogy a várt eredmény nem valósul meg. Ez a kudarcélmény egy újabb gátló tényezőjévé válik a hála gyakorlásának.
Kiemelt kép forrása: Canva — Pixabay by Alchimist
