Anyák nap­ja. Szá­mom­ra ebben a nap­ban gya­kor­la­ti­lag min­den ben­ne van: a gye­rek­nap, a nők nap­ja, az apák nap­ja is. Női minő­ség a femi­nin és masz­ku­lin ener­gi­ák, nem csu­pán az élet­re hívás és a szü­le­tés szim­bó­lu­ma­ként. Vegyes érzel­mek­kel teli kap­cso­lat, kap­cso­ló­dás vagy épp vágyó­dás az anyai sze­rep, az anyá­hoz fűző­dő viszony iránt. Vesz­te­ség­től való féle­lem, bizony­ta­lan­ság, meg nem értett­ség, gene­rá­ci­ós különb­sé­gek adta heves viták, ajtó­csap­ko­dá­sok sora. Vagy maga a vágy, hogy “legyen anyu­kám”; “magam is anya lehes­sek”; “csak olyan ne, mint az enyém” vagy “én nem aka­rok gyer­me­ket”. Pet­re Anett coach, kine­zio­ló­gus írá­sa.

Anya, édes­anya, anyu­ci, anci, mama, mami, anyu — annyi­fé­le­kép­pen szó­lít­juk őt, aki az éle­tet adta nekünk, híd­ként és véde­lem­ként az örök­ké­va­ló és a föl­di lét között. Nekünk az anyu­kánk: vér­sze­rin­ti, örök­be­fo­ga­dó, neve­lő vagy foga­dott. Misz­ti­kum len­gi körül. Iste­ni erőt adunk neki, a vilá­got jelen­ti, min­ta, köve­ten­dő, elret­ten­tő vagy vágyott. Még­is.

Több és keve­sebb, mint anya. Terem­tő, áram­ló és ter­mé­keny erő és mind­ezek felett: ember. A maga bizony­ta­lan­sá­gá­val, töré­keny­sé­gé­vel, félel­me­i­vel, hibá­i­val, gyö­nyö­rű­sé­gé­vel és gyar­ló­sá­gá­val együtt.

Erre csak később, fel­nőt­ti éle­tünk meg­fe­le­lő érett­sé­gi fokán van lehe­tő­sé­günk rálát­ni, ha ugyan sike­rül. Oly­kor egye­dül nem megy. Oly­kor szak­em­ber­rel együtt tekin­tünk arra rá, hogy való­já­ban mit jelent az anya­ság, mint a női minő­ség meg­élé­sé­nek egyik for­má­ja. Mit jelent nekünk nőként, női minő­sé­günk szem­pont­já­ból vagy mit jelent fér­fi­ként a nő vala­mennyi árnya­la­tá­nak fel­is­me­ré­sé­ben. Amennyi­re egy­sze­rű annyi­ra sok­ré­tű ráte­kin­tést igé­nyel. Mert a sze­rep nemes, mél­tó — leg­fő­képp a mögöt­te rej­tő­ző és min­dent átöle­lő női minő­ség.

Anyák nap­ja — az Anya­ság, mint a női misz­té­ri­um egyik for­má­ja

Anyák nap­ja alkal­má­ból nehéz nem csu­pán szé­pet, fel­eme­lőt írni arról, hogy mint jelent való­já­ban az a szó, hogy ANYA. Talán pont ezért elke­rü­löm az egy­ol­da­lú meg­kö­ze­lí­tést, hiszen az, aki ezt szép és nehéz sze­re­pet betöl­ti, vál­lal­ja vagy épp bevál­lal­ja, ember. Sor­sa, múlt­ja, tapasz­ta­lá­sai, hie­del­mei és félel­mei mind része ennek a sze­rep­nek. Nem töké­le­tes. Hibá­zik. Oly­kor elbu­kik. Pró­bál­ko­zik. Aztán vala­mi sike­rül. Leg­ke­vés­sé úgy, ahogy készült rá, hogy majd milyen lesz.

Sok­szor meg­fá­radt és maga sem talál­ja helyét sze­re­pé­ben. Tapo­ga­tó­zik, ismer­ke­dik vele. A tes­te, a lel­ke és min­den ideg­szá­la meg­vál­to­zik. Átala­kul. Szok­ták mon­da­ni, hogy miu­tán anyá­vá válik vala­ki a szí­vét tes­tén kívül hord­ja. Ment­he­tet­le­nül össze­forr azzal a lélek­kel, akit behí­vott az éle­té­be.

Hogy mit jelent meg­ér­ni az anya­ság­ra? Mit jelent gyer­me­ket vál­lal­ni? Talán azt tud­ja leg­in­kább, aki min­den­nap­ja­i­ban, zsi­ge­re­i­ben érzi, tapasz­tal­ja ezt. Az anya­ság, nem csu­pán egy sze­rep, hanem egy olyan ener­gia, ami táp­lál, gon­dos­ko­dik, biz­ton­sá­got nyújt, gyen­géd és még­is olyan erő, ami hegye­ket képes meg­moz­gat­ni. A vilá­got sar­ká­ból kipör­dít­ve.

Az anya­ság, az anyai minő­ség így túl­mu­tat azon, hogy vala­ki­nek van‑e gyer­me­ke vagy nincs. Egye­tem­le­ges. Misz­ti­kus, ter­mé­keny, ára­dó erő, ener­gia. Lét­for­ma.

A női lét misz­ti­ku­ma sok­szor nem csu­pán egy bio­ló­gi­ai vagy tár­sa­dal­mi sze­rep, hanem egy spi­ri­tu­á­lis síkon is meg­je­le­nő aspek­tus, amely össze­kap­csol­ja vala­mennyi nőt egy­más­sal és az uni­ver­zum terem­tő ere­jé­vel. Ez az ener­gia átöle­li, for­mál­ja az élet külön­bö­ző sza­ka­sza­i­ban meg­je­le­nő transz­for­má­ci­ó­kat, miként az anya­sá­gét is.

Női minő­ség a trau­mák árnyé­ká­ban

Betöl­te­ni a női aspek­tus sze­re­pe­it, mél­tó módon, meg­en­ged­ve azt, hogy az kitel­je­sed­jen önma­gá­ban, a femi­nin ener­gia kevés. A másik oldal, a másik fon­tos osz­lop nél­kül. Fér­fi és női minő­ség egy­azon sze­mély­ben és két sze­mély együt­tes jelen­lé­té­ben, gyó­gyult, maga­sabb ren­dű minő­sé­gé­ben tud egyen­súly­ban létez­ni, meg­te­remt­ve, hogy mind­két oldal meg­mu­tat­koz­zon. Egy­mást támo­gat­va, épít­ve, fel­emel­ve, biz­ton­ság­ban tart­va.

Ami­kor sérül vala­ki­nek az alap lénye­gét és léte­zé­sét leg­fő­képp ura­ló terem­tő ere­je nem tud kitel­je­sed­ni annak min­den árnya­la­tá­ban. Ez azt jelen­ti, hogy saját ere­jét és meg­mu­tat­ko­zá­sa­it nem tud­ja meg­él­ni. Sem anya­sze­re­pé­ben, sem női sze­re­pe­i­ben.

Anya­ság szép, szent és nehéz út. Nem anyá­nak len­ni szép, szent és nehéz út. Nincs különb­ség. Ugyan­azon léte­ző egy másik olda­la.

Anya­sze­rep — anya­kép

Nem min­den­ki­nek ada­tik meg a gon­dos­ko­dó, a hát­tér­ben kitárt karok­kal a vég­te­lent is lefe­dő sza­bad­já­ra enge­dő sze­re­tet­há­ló. Oly­kor az, aki szá­munk­ra a világ és rá vagyunk utal­va bánt, olyat tesz velünk, ami egy éle­ten át nyílt seb­ként lük­tet ben­nünk.

A kör­nye­ze­tünk­ben min­dig lesz­nek olyan embe­rek, akik, bár nem szü­le­ink – de meg tudunk merít­kez­ni a ben­nük lako­zó sze­re­tet­ből és képe­sek lehe­tünk arra, hogy ezt a tisz­ta, új élményt meg­él­jük és tovább adhas­suk.

Ismerd meg!

Amennyi­ben még lehe­tő­ség nyí­lik rá, mert él az édes­anyánk (vagy akit annak válasz­tunk), ismer­jük meg. A szü­lői sze­re­pü­kön túl KIK Ő? Hon­nan indult, mi érte őt, milyen örö­mök, kudar­cok, félel­mek, vágyak?

Akár­mi­lyen minő­ség­ben is kap­cso­ló­dunk édes­anyánk­kal, egy vala­mit a föl­di síkon meg­kap­tunk: a lehe­tő­sé­get. Arra, hogy akár tovább vigyük azt, amit érték­nek tar­tunk vagy épp magunk mögött hagy­juk ami nem szol­gál és meg­te­remt­sük a saját való­sá­gun­kat. Női minő­sé­günk­ben. Vala­mennyi sze­re­pünk­ben.

Pet­re Anett

_{Kiemelt kép for­rá­sa: Can­va — Pexels by Poli­na Tan­ki­le­vitch}