Sokszor elhangzik, hogy ne legyen poros a széna, de mit jelent ez a gyakorlatban? Hol van a határ a megfelelő légmozgás és a huzat között? Hogyan dönthető el érzékszervi vizsgálattal egy szénáról, hogy milyen a minősége? Ezek nem elméleti kérdések, hanem napi gyakorlati döntések, amelyek évek alatt határozzák meg egy ló egészségét és teljesítményét. Dr. Tornyi Katalin állatorvos írása.
A szarvasmarha-ágazatban természetes, hogy a szakember kimegy telepre: ellenőrzi az istállóklímát (légmozgás, páratartalom, szálló por mennyisége, stb.), a takarmányt, az állatok állapotát.
A lovas szakmában ez még mindig nem bevett gyakorlat.
Pedig a legkisebb ráfordítással és odafigyeléssel gyakran itt érhető el a legnagyobb haszon. Nem húsban vagy tejben mérve, hanem egészségben, teljesítményben és hosszú távú költségmegtakarításban.
Lóbarát közösség
Ezt a hiányt felismerve emeltük szervezett, szakmai szintre és szerveztem alapítottam meg a Lóbarát közösséget. A 2026. március 29-én megrendezésre kerülő II. Lóbarát Találkozó az ő kezdeményezése és gondolkodásmódjának lenyomata: rendszerszinten vizsgálni a lótartást. Nem külön problémákat kezelni, hanem összefüggéseket látni. Ezt a látásmódot képviseli Rózsa Pál, a Kiskunfélegyházi MEZGÉ igazgatója is, aki azzal támogatja a Lóbarát közösséget, hogy helyszínt biztosít a márciusi találkozó számára.
A ló nem gazdasági haszonállat, de nagyon is gazdasági tényező. Ha rossz az istállóklíma, poros a széna, nem megfelelő a tartás vagy a takarmányozás, annak következménye lesz: légúti problémák, teljesítménycsökkenés, állatorvosi költségek. A különbség csak annyi, hogy míg egy marhatelepen egy hiba az egész állományt érinti, a lovasnál „csak” a saját lovát – és a saját pénztárcáját. Az alapok azonban ugyanazok: tartás, takarmányozás, környezeti feltételek.
Díjlovas szimulátor, szénagőzölő — új távlatok terepen
A II. Lóbarát találkozó programja a Kiskunfélegyházi MEZGÉ tangazdaság bejárásával indul, ahol a résztvevők működés közben láthatják, hogyan kapcsolódik össze a takarmánytermesztés, az állattartás és az oktatás. Mit jelent rendszerszinten gondolkodni? Hogyan lesz a földből minőségi takarmány, abból egészséges állat, abból pedig fenntartható működés?
A „Négypatkós” lovarda szakmai bejárása során a működési rendszer, a lójólléti szempontok és az oktatási háttér kerülnek fókuszba. Külön blokk foglalkozik a díjlovas szimulátorral – olyan eszközzel, amelyből kevés található az országban, és amelyet most a résztvevők ki is próbálhatnak. A szimulátor lehetőséget ad arra, hogy a lovas biztonságos körülmények között korrigálja ülését, “kéz- és lábhasználatát”, miközben azonnali visszajelzést kap akár aszimmetrikus terhelés esetén is. A nyereg a ló és a lovas közötti „összekötő elem”, így a helyesen illeszkedő nyereg is elengedhetetlen része a lovaglásnak.
A résztvevők működés közben láthatják a szénagőzölő berendezést is: előtte–utána összehasonlítással, szakmai magyarázattal arról, mikor indokolt a használata, és mikor nem.
A poros széna, a légúti problémák és a megelőzés kérdése itt nem marketing, hanem állategészségügyi döntési szempont.
A szakmai blokkban Dr. Orosz Szilvia segít rendszerszinten látni a tartás és takarmányozás összefüggéseit. Pudleiner Éva pedig a helyesen és nem megfelelően illeszkedő nyergek szerepét vázolja fel a résztvevőknek, míg a program egészét saját magam, szakmai vezetőként kísérem végig – azzal a céllal, hogy a résztvevők ne csak információt, hanem szemléletet vigyenek haza.
A II. Lóbarát Találkozó nem termékbemutató és nem konferencia a hagyományos értelemben. Egy olyan kezdeményezés, amely a lovas szakmát arra hívja, hogy lépjen ki az online térből, menjen ki a terepre, és kezdjen valódi rendszerekben gondolkodni.
