A húsvéti locsolkodásnak hagyománya van. Ebből a szempontból mindig is irigyeltem a fiúkat: jó esetben pár soros „egy tök, két tök, öntök” – nevezzük jótékonyan versnek, és már be is zsebelték a csokitojást, némi pénzmagot, a vendégváró falatokat és jólakottan indultak tovább a következő házhoz. Mi lányok pedig ahelyett, hogy kivirágoztunk volna migrénes fejfájással lábadoztunk a megannyi szeretettel fejünkre löttyintett pacsulitól. Húsvét, a kereszténység legnagyobb ünnepe, sokaknak emellett családlátogatás, készülődés és várakozás izgalma, énhatárok beizzításának időszaka is. Petre Anett coach, kineziológus, tréner írása.
Húsvét ideje közeli időpontra esik a tavaszi nap-éj egyenlőség idején tartott ősi pogány termékenységi ünnepekhez is, amelyek az újjászületés jegyében teltek. Tavasz beköszönte, megújulás, egy vödörnyi csöpögős figyelem vagy szódásszinfonból a hölgykoszorúra eresztett víz és a hagyományőrzés egyik sajátos motívuma újjáéled arra a napra.
A húsvéti locsolkodás története
A nap, amit a lányok és asszonyok vegyes érzelmekkel várnak, hétfőn érkezik. Vízbevető, vízhányó hétfőnek is ismerik sok helyütt, mert az ünnepi öltözetükben a vendégeket váró fehérnépet vödörnyi vízzel, szódásszifonnal, illatos parfümmel vagy kölnivel „locsolták meg”, egyes helyi hagyománykövetés során a lány szoknyástól, mindenestül az itatóvályúba végezte.
Napjainkban eltérő, hogy mely hagyományt követik.
A locsolás jelentéstartalma igen összetett: egyfelől vallási okra vezethető vissza, miszerint locsolással akarták elhallgattatni Jézus feltámadását hirdető asszonyokat. Másik jelentése viszont a termékenység, és maga a locsolás a férfi ejakulációhoz is kapcsolódik, nem csupán a szeszélyes tavasz, a napfény és a víz jótékony kettősének újjáéledés folyamatára.
Szimbólum egy másik szimbólumért cserébe. A legtöbb esetben a finom falatok és a tüzesvíz mellé vagy helyett a meglocsolt fehérnép piros tojást adott. A szín egyfelől a szerelmet és az életet jelképezi, másfelől pedig vallási tartalma lévén egy legendára utal, mely szerint a keresztfán függő Krisztus vére lecsöpögve megszínezte az éppen ott imádkozó nők kosarában lévő tojásokat. A tojás az élet újjászületésének, termékenységének egyik legősibb jelképe.
Számos szép és gyengéd, nemes hagyomány van életben húsvét idején, de az élet újjáéledése mellett a stressz újjáéledését is jelenti, hiszen a családi összejövetel ilyenkor kiterjed a helyi locsolkodásra váró férfiúk látogatására is.
Hagyományőrzés és énhatárok megtartása húsvétkor
Empatikusabb férfiember sima vízzel vagy az érintett szépasszonyt megkérdezve szimbolikusan tesz eleget a hagyománynak és nem zuhanyrózsának nézi az ünnepi permetező üvegcséjét, a tartalmát illetően pedig valóban nem árt a jóváhagyás és illendőség, hogy a kiszemelt virágszál valóban jóérzéssel örvendjen a szokásnak.
A húsvéti locsolkodás élményanyaga változatos és vegyes emlékekkel tarkított. Megkérdezett nőtársaim közül akadt, akit szemen talált a szódásszifonból kirobbanó víz, egy másiknak a fején a pár csepp helyett a filozófusra pálinkázott helyi férfierő ráborította az üvegcséjében lévő pacsuli teljes tartalmát, amitől az érintett több napra a migrén és hányinger bugyraiban ragadt.
Szép számmal hallottam azt is a hölgyektől, hogy a kedves locsolóvers mellé, némi szexuális tartalmú, zavarba ejtő megjegyzést is kaptak. Ettől olyan kellemetlennek élték meg a gesztust, hogy arcukat a szégyen, a harag és a kínos helyzet festette át olyan pirossá, mint egykoron ama bizonyos piros tojást, amit csak az arra méltó legények kaphattak cserébe a locsolásért.
Találkoztam olyan nőtárssal is, aki kerekperec kimondta: gyűlöli ezt a hagyományt, inkább felveszi a túrabakancsot és olyan messzire megy, hogy még véletlenül se fusson össze húsvéti locsolkodóval.
Sok helyütt már a pirosra festett főtt tojás sem kell, gyerkőcök inkább pénzt és csokitojást, az idősebbek egy kis szíverősítőt és némi finomfalatot keresnek.
A hagyomány valódi szimbólumának méltó kifejezése itt-ott megkopni látszik. Helye és embere válogatja. Gyakori választás az is, hogy párral vagy páratlanul inkább kirándulni mennek az emberek, kihasználva a jó időt és elengedve néhány feszengős hagyományt. Esetleg meglátogatnak hagyományőrző programokat, hogy mégis részese legyenek a napnak, de mindenképp passzív szereplői, szemlélői. Marad a sonka, tojás, kalács, teli pocak, napsütés projekt.
Az énhatárok betartása most is fontossá válik, csakúgy, mint a szeretet ünnepén. Húsvétkor is fontos, hogy a szokások, határok minden résztvevő számára egyértelműek legyen. Mi az, ami belefér és mi az, ami nem? Ki az a kör, akivel szívesen osztozunk ezeken a napokon és kik azok, akikkel akkor sem, ha közeli ismerősök vagy rokonok. A következetesség növeli annak hatékonyságát, hogy valóban tiszteljék határainkat és ha eddig nem volt számukra egyértelmű, hogy miként alkothatunk egy közösséget, az legyen.
Forrás: itt, kiemelt kép forrása: Canva – Pexels by Anna Bondarenko
