Énhatárok meghúzása és megtartása sértődés nélkül? Aligha lehetséges. A karácsony mindenkinek mást jelent. Van akinek vallási áhítatot és megemlékezést vagy éppen csak szabadnapot, amit elvárásokkal tarkítottan a szeretteivel tölthet. Örömteli együttlétek melegségét vagy éppen családi perpatvart. Idén karácsonykor azonban az ünnepi asztal karácsonyi fogásai mellé az önszeretetet is szervírozzunk fel. Határt húzni ér! Petre Anett coach, kineziológus, tréner írása.
A karácsony mindenkinek mást jelent és így egyénenként vagy éppen családonként változik, hogy ki hogyan szeretne ünnepelni. Minden ünneplési forma rendjén van főként akkor, ha az abban résztvevő úgy érzi jól magát, hogy saját és mások énhatárait tiszteletben tartja és szeretetteljes jelenléttel valóban megéli mindazt, amit számára jelent az együttlét, vagy éppen egyedüllét.
Tisztázzuk, hogy mik is azok az énhatárok és mit jelent azok védelme?
Az énhatárok külső és belső elhatárolódást jelent a környezetünktől. Alapvető énfunkció. Gyermekkorunk kiemelt fontosságú, hiszen ezen időszakban kezdődik meg annak beazonosítása, hogy hol kezdődünk mi és hol kezdődik a másik ember.
Ahogyan fejlődünk, minden egyes életesemény és tapasztalás hozzájárul az énhatáraink alakulásához és hozzájuk fűződő viszonyunkhoz.
A külső elhatárolódás magába foglal minden fizikai kontaktust, amely számunkra nem komfortos, bármely nemű emberi kapcsolat vonatkozásában. Legyen az baráti, családi, párkapcsolati vonatkozású vagy távolabbi, akár egy idegentől érkező élményanyag.
A belső elhatárolódás már kevéssé konkrétabb és nehezebb is megfogalmazni, rálátni, mert mindez a minket jellemzőket, úgy mint például értékrendünk, attitűdünk, érzelmi hőfokunk, érzékenységünk egészét jelenti.
Mind belső, mind külső elhatárolódás kiegyensúlyozott, számunkra kielégítő működése hatással mentális‑, lelki valamint fizikai jólétünkre, egészségünkre. Kihatással van életminőségünkre, emberi kapcsolatainkra.
Ahhoz, hogy megfelelően tudjuk védelmezni megfelelő önismeretre valamint saját valós szükségleteink feltérképezésére is szükségünk lesz. Az énhatárok védelme szorosan kapcsolódik az önszeretet képességéhez. Emberi interakciónk, nyílt kommunikációnk, önmagunkra és másokra értő és érzékeny figyelem elengedhetetlen ahhoz, hogy valamennyiünk énhatárait megfelelő módon tisztelettel tudjuk kezelni.
Az énhatárok védelme, önmagunkért kiállás nem azt jelenti, hogy egy várfallal elzárkózunk másoktól vagy teljességgel hátat fordítunk nekik. Azt jelenti, hogy rálátunk saját mentális, lelki és testi jólétünket támogató vagy épp azokat romboló behatásokra, tudjuk hogy mi zajlik bennünk, értjük hogy milyen belső indikátorok alapján reagálunk, mi az, ami számunkra megfelelő, elégséges vagy épp elégtelen a működésünk szempontjából. Ugyanakkor kellően rugalmasak annak érdekében, hogy mind önmagunk, mind környezetünk számára komfortos legyen az adott helyzet.
Az ünnepek előtt érdemes mérlegelni, hogy mi az, amire valóban szükségünk van, mi az ami megfelelő még, mi az ami elégséges és mi az, amit semmilyen formában nem tudunk elfogadni.
Olykor nagyon nehéz a saját szükségleteinket és másokét összhangba hozni megbántódás és sértődés nélkül. Vannak esetek, amikor kifejezetten fontos és kell is nemet mondani, meghúzni a határokat önmagunk és szeretteink érdekében is.
Választott egyedüllét
Nemrégiben vesztettél el valakit? Szakítottak veled? Ünnepi bónusz helyett a kilépő papírjaidat kaptad meg? Egész egyszerűen csak nyugalomra vágysz és regenerálódásra? Annyi minden történhet, ami miatt úgy érzed nem vagy képes és nem is akarsz részese lenni a csengő-bongó ünneplésnek.
Az énhatárok tiszteletben tartása önmagunknál kezdődik. Adj időt magadnak ahhoz, hogy tisztában ráláss érzéseidre, gondolataidra és energiaszintedre.
Engedd meg magadnak, hogy körvonalazódjon mennyi időre van szükséged vagy látsz‑e arra esélyt, hogy bekapcsolódj valamilyen formában az ünnepek folyamába.
Számos lehetőség áll rendelkezésedre, hogy feltérképezd, mire van valójában szükséged? Meglehet egy rövid séta, kirándulás, esetleg szauna vagy egy könyv. Az is előfordulhat, hogy egy jó kiadós alvás lesz az, amiért a tested, lelked kiált. Teljesen rendben van, ha magadat választod.
Tartsd magad biztonságban
Családi kapcsolatokban olykor áthidalhatatlan ellentétek feszülnek, a sérelmek mélyen beleégtek a család szövetébe, a sebek nem akarnak gyógyulni. A család, mint kifejezés él csupán. A szeretetteljes, megtartó közeg, a békesség, az elfogadás és egymásra figyelés csak illúzió. Elgondolkodtál az ünnepi családegyesítésen?
Az énhatárok megtartása családi körben az érzelmi bevonódás okán nehezebb, mint egy semleges környezetben. Készíts alternatívákat, húzd meg a határaidat és legyél következetes:
#1. Dönthetsz úgy, hogy csak meghatározott ideig maradsz a családi összejövetelen.
#2. Dönthetsz úgy, hogy határaidat a téged ért megjegyzésekhez/élményekhez kötöd. Az első számodra bántó élménynél is bátran bonthatsz asztalt. Amennyiben esélyt szeretnél még adni a találkozónak, mindenképp jelezd vissza, hogyan érintett téged a megjegyzés vagy az élmény. A második ilyen élménynél ne habozz indulni, búcsúzz el.
#3. Dönthetsz úgy, hogy mérlegelve a családtagoddal eltöltött jövőbeli időt és annak lehetőségét – nem veszed fel a kesztyűt. “Nem fog és nem tud megváltozni.” Te tudsz önmagadon dolgozni és önmagadért megtenni azt a gesztust, hogy a nézeteltérések dacára maradsz.
#4. Dönthetsz úgy, hogy nem mész el, más alternatív módot választasz az ünnepi köszöntésre.
#5. Dönthetsz úgy, hogy nem teszel semmit és kizárólag magadra fókuszálsz.
Saját hagyomány az is, ha nincs - közös énhatárok
Ahány ház, annyi szokás. Egyes helyeken szigorú forgatókönyv alapján zajlik az ünnep, meghatározott menüsorral és rokonlátogatási menetrenddel. Éves forgásban merül fel a kérdés, hogy idén kihez, mikor mennek látogatóba és meddig tartózkodnak majd ott? Ha igen, akkor miért oda és ha nem, már megint kimaradnak? Újabb stressz-bonbon. Ismerős a helyzet? Bátran változtass a szokásokon!
Annyit tarts meg belőlük, amitől valóban meghitt és örömteli napok várnak rád és családodra. A tágabb családdal más alternatív módon is felvehetitek a kapcsolatot az ünnepi köszöntésre.
Közeli ismeretségi körömben ismerek olyan családokat, ahol nem kerül hagyományosnak mondható karácsonyi fogás az ünnepi asztalra. Nem vallási nézetek alapján, egész egyszerűen a család egybehangzóan megszavazta, hogy hangulatuk alapján azt eszik majd, amit. Nem rohannak horgászokat megszégyenítő sebességgel uszonyosokat fogni a közeli piacra a klasszikus halászléhez vagy épp sokak kedvence a töltött káposzta és bejgli variációk is messze elkerülik őket. Egy másik családnál egy-egy az íze és a hangulata kedvéért menü mégiscsak megjelenik majd a családi asztalon.
Teendők kihelyezése
Az énhatárok betartása nem önzőség. Végletekig kifáradva és meggyötörve az ünnep inkább üröm, mint öröm. A teendői szereposztás igazságtalan lehet a terheltséget tekintve. A végletekig kimerültél? Összeszorított foggal gyűrnéd az ünnepeket? Az énhatárok meghúzása nem ünnepfüggő. Amennyiben nem bírod, túlterheltnek érzed magad vállald fel önmagad előtt és a környezeted előtt is. Vond be őket is az előkészületekbe és találhattok mindenki számára elfogadható alternatívát a békés és szeretetteljes együttlétre.
Fókusz
Dönthetsz arról, hogy mire helyezed a fókuszod, minek adsz figyelmet, mit töltesz fel energiával. Semmi sem tökéletes és mindig történhet valami, ami áthúzza az ember számításait. Ami épp jó, örömteli vagy reményteli ugyanúgy megérdemli a figyelmet, mint az, ami most éppen nem működik, hiányos vagy csorba. Te melyikre figyelsz oda?
Akárhogy döntesz, jogod van ahhoz, hogy szeretet és béke vegyen körül. Jogod van arra, hogy nemet mondj mindenre, ami nem szolgálja ezt, ami bántalmaz, ellehetetlenít. A szeretet önszeretet is jelent.
Kiemelt kép forrása: Kép forrása: Canva by Alena Ozerova
