Több mint húsz­éves lovas és közel húsz­éves hazai és nem­zet­kö­zi állat­or­vo­si tapasz­ta­la­tom során azt látom, hogy a leg­na­gyobb kihí­vás ma nem az elkö­te­le­ző­dés hiá­nya, hanem a hite­les, rend­sze­re­zett tudá­sé. Sokan sze­ret­né­nek jól gon­dos­kod­ni az álla­ta­ik­ról, még­is bizony­ta­la­nok. Az inter­ne­ten elér­he­tő infor­má­ci­ók töme­ge sok­szor inkább össze­za­var, mint segít. Dr. Tor­nyi Kata­lin, állat­or­vos írá­sa.

Ezért kezd­tem el tuda­to­san fog­lal­koz­ni azzal, hogyan lehet a fele­lős állat­tar­tást való­di, gya­kor­la­ti tudás­sá for­mál­ni. A mun­kám közép­pont­já­ban egy inte­gra­tív szem­lé­let áll: hogyan lehet a klasszi­kus állat­or­vo­si ellá­tást olyan kiegé­szí­tő és alter­na­tív terá­pi­ás mód­sze­rek­kel támo­gat­ni, ame­lyek a szer­ve­zet öngyó­gyí­tó folya­ma­ta­it is erő­sí­tik.

A fele­lős állat­tar­tás szá­mom­ra első­sor­ban meg­elő­zést jelent. Nem akkor kez­dő­dik, ami­kor már baj van, hanem jóval előt­te. A meg­fe­le­lő tar­tá­si körül­mé­nyek, a faj­nak meg­fe­le­lő  takar­má­nyo­zás, a korai jelek fel­is­me­ré­se, és az, hogy idő­ben nyú­lunk olyan mód­sze­rek­hez is, ame­lyek támo­gat­ják az egyen­súlyt – mind ide tar­toz­nak. Az alter­na­tív és kiegé­szí­tő terá­pi­ák ebben kulcs­sze­re­pet ját­sza­nak: segít­het­nek csök­ken­te­ni a kró­ni­kus prob­lé­mák kiala­ku­lá­sát, javí­ta­ni a rege­ne­rá­ci­ót, és hosszú távon sta­bi­labb egész­sé­gi álla­po­tot biz­to­sí­ta­ni.

Fele­lős állat­tar­tás: sok jó szán­dék, sok bizony­ta­lan­ság, későn meg­ho­zott dön­té­sek

A lovak ese­té­ben ezt a szem­lé­le­tet a Lóba­rát bran­den keresz­tül kép­vi­se­lem. A célom az, hogy a lova­sok szá­má­ra elér­he­tő­vé vál­jon egy olyan tudás, amely kiszá­mít­ha­tób­bá, biz­ton­sá­go­sab­bá és való­ban lóba­rát­tá teszi a min­den­na­po­kat. A „Sze­resd lóként, kezeld társ­ként! Ne árts.” elv szá­mom­ra nem szlo­gen, hanem szak­mai és eti­kai alap. 

Ugyan­ak­kor ez a gon­dol­ko­dás nem áll meg a lovak­nál. A kis­ál­lat­tar­tás­ban – külö­nö­sen a kutyák ese­té­ben – ugyan­ezek a min­ták jelen­nek meg: sok jó szán­dék, sok bizony­ta­lan­ság, és gyak­ran későn meg­ho­zott dön­té­sek. Itt is ugyan­az a kulcs: tuda­tos­ság, meg­elő­zés és az inte­gra­tív meg­kö­ze­lí­tés.

A Lóba­rát Aka­dé­mia, a Lóba­rát pod­cast és a Lóba­rát Fesz­ti­vál is ezt a célt szol­gál­ják: hogy a fele­lős állat­tar­tás ne egy ide­á­lis álla­pot legyen, hanem egy tanul­ha­tó, elér­he­tő gya­kor­lat. Nem az a célom, hogy a gaz­dák a saját hibá­ik­ból tanul­ja­nak, hanem az, hogy már elő­re fel­ké­szül­ten, tuda­to­san tud­ja­nak dön­te­ni.

Május 6. szá­mom­ra ezért nem egy nap a sok közül. Inkább egy emlé­kez­te­tő arra, hogy az álla­ta­ink tel­jes mér­ték­ben ránk van­nak utal­va. És hogy a fele­lős­ség nem ott kez­dő­dik, ami­kor prob­lé­ma van – hanem min­den egyes dön­té­sünk­nél.

Dr. Tor­nyi Kata­lin