nap
óra
perc
kötés, pad, nevetés Kép forrása Canva by mimagephotography

Moti­vá­ció, mint kötés­min­ta: egy sima, egy for­dí­tott

Mindannyian mások vagyunk, így motivációnk és belső hajtóerőnk is más lesz. De ha ügyesen ugrálunk az elméletek között tökéletes képet alkothatunk a végére.
Hirdetés

Azt gon­dol­tam, hogy olyan könnye­den fogok a moti­vá­ci­ó­ról írni, ahogy a friss pirí­tós­ra ráken­jük a vajat. Egy­sze­rű­en, magá­tól érte­tő­dő­en jön­nek a gon­do­la­tok, egy suhin­tás­ra össze­áll mind­az, ami­ről írni sze­ret­nék. Nem így tör­tént. A téma sok­kal össze­tet­tebb annál, mint­sem egy cikk­ben tel­je­sen lefed­he­tő len­ne. Az álta­lunk leg­egy­sze­rűb­ben össze­fog­lal­ha­tó kife­je­zé­se­ken misze­rint: indí­ték, kész­te­tés, haj­tó­erő, szük­ség­le­tek kielé­gí­té­sé­re irá­nyu­ló törek­vés – túl­mu­tat. Pet­re Anett írá­sa.

Most leg­in­kább arra törek­szem, hogy más­faj­ta meg­kö­ze­lí­tés­sel is bemu­tas­sam mind­annyi­unk közös pont­ját, ener­ge­ti­kai meg­je­le­né­si for­má­ját, kive­tü­lé­se­it fizi­kai tes­tünk­ben és néhány vonal­ve­ze­tő gon­do­lat­tal hoz­zá­se­gít­sem az embe­re­ket, hogy job­ban rálás­sa­nak saját miben­lé­tü­ket. Ez a téma a kli­en­se­im­mel foly­ta­tott ülé­sek egyik dobo­gós témá­ja is, így min­den szem­pont­ból idő­sze­rű­nek érzem, hogy írjak róla.

Az, hogy mi felé törek­szünk sok ténye­ző hatá­roz­za meg és táp­lál­ja, pél­dá­ul: élet­ko­runk, élet­hely­ze­tünk, körül­mé­nye­ink, nevel­te­té­sünk, csa­lá­di- és később más for­rás­ból lét­re­ho­zott min­tá­za­ta­ink, hie­del­münk, érték­ren­dünk, sze­mé­lyi­sé­günk, val­lá­si és egyéb meg­győ­ző­dé­sünk, képes­sé­ge­ink és kész­sé­ge­ink, vala­mint önis­me­re­tünk, önma­gunk­ról alko­tott képünk is. Szo­ro­san kap­cso­ló­dik a szű­kebb és tágabb kör­nye­zet­ből érke­ző nyo­más, a magunk­ra vál­lalt kész­te­tés a közös­ség­hez tar­to­zás érde­ké­ben, ame­lyet sok­szor és téve­sen, magun­ké­nak hiszünk.

A moti­vá­ció: mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?

Engem gyer­mek­ként von­zott a régé­szet, lát­tam maga­mat ahogy az ása­tá­son tér­de­pe­lek egy letűnt kor marad­vá­nyai előtt és apró fésűm­mel szó sze­rint a kisöp­rö­ge­tem tit­ka­it. Fel­tá­rul egy másik világ előt­tem. Romy Sch­ne­i­der – Egy angyal a föl­dön című — film­jé­nek hatá­sá­ra újabb fel­fe­dez­ni valót talál­tam, mint légi­kis­asszony. A fel­fe­de­zés lehe­tő­sé­ge itt is haj­tó­erő­ként volt jelen. A tény, hogy az autós uta­zást sem bír­tam, két­sé­ges­sé tet­ték, hogy egy szár­nyak­kal fel­sze­relt hatal­mas kon­zerv­do­boz­ban lazán el tudok töl­te­ni órá­kat, anél­kül, hogy meg­áll­nánk út köz­ben. Az sem vigasz­talt, hogy vagy így — vagy úgy, de a repü­lő nem marad örök­re a leve­gő­ben. Közép­is­ko­lá­ban egy szín­da­rab adap­tá­ci­ó­já­nak szín­re­vi­te­lét köve­tő­en kacsin­gat­ni kezd­tem a ren­de­zés irá­nyá­ba. Az izga­tott, hogyan lehet a tör­té­net cse­lek­mé­nyét és a karak­te­rek között csak a fan­tá­zi­á­ban töké­le­tes és mély­sé­gé­ben kita­pint­ha­tó kap­cso­lat­rend­szert, vilá­got úgy meg­je­le­ní­te­ni, hogy min­den néző szá­má­ra meg­ad­ja ezt a saját élményt még­is meg­ma­rad­jon az, ami­ről a darab szól(na).

A fel­fe­de­zés és meg­is­me­ré­si vágy alap­kész­te­tés­ként adott volt. Szak­em­ber­ként első­sor­ban esz­köz­ként tekin­tek rá, ami abban segít, hogy haté­ko­nyan támo­gas­sam a hoz­zám for­du­ló­kat. A valós moti­vá­ci­óm, ami e mögött bújik meg, egé­szen más – és mint az kide­rült az évek alatt, más is volt.

Elsőd­le­ges­nek gon­dolt bel­ső kész­te­tés szá­mos mási­kat fed­het el, ame­lyek alap­mo­tor­ként szol­gál­nak cél­ja­ink eléré­sé­ben. Ennek fonák­ja is igaz, azaz ami­kor ezek terem­tik meg cél­ja­in­kat. Más ese­tek­ben kül­ső impul­zu­sok, inge­rek hatá­sá­ra erő­sö­dik fel ben­nünk az igény, vagy integ­rá­ló­dik és bel­ső kész­te­tés­ként jele­nik meg rend­sze­rünk­ben. Annak fel­is­me­ré­se, hogy a siker­él­mény hajt – vagy a kudarc tart­ja meg ben­nünk a kitar­tás szik­rá­ját – meg­ha­tá­roz­za, hogy ered­mé­nye­ink végül milyen minő­ség­ben fog­nak meg­je­len­ni bel­ső lis­tán­kon.

A moti­vá­ció téma­kö­ré­hez szo­ro­san kap­cso­ló­dik a kudarc­él­mény, a kudarc keze­lé­sé­nek stra­té­gi­á­ja és annak ener­ge­ti­kai és pszi­cho­szo­ma­ti­kus lekép­ző­dé­sei a szer­ve­ze­tünk­ben, tár­sas kap­cso­la­ta­ink­ban, kar­ri­er vál­la­lá­sunk­ban.

Moti­vált kerin­gő a kudarc­él­ménnyel

Hogyan lehet csa­tát veszí­te­ni a bel­ső haj­tó­erőnk­kel szem­ben? Para­do­xon­nak tűnik a kér­dés, de több­ször is elbuk­ha­tunk. Ennek ered­mé­nye: az önos­to­ro­zás, a csa­ló­dás, a szé­gyen­ér­zet, a kudarc­él­mény, majd jó eset­ben az önvizs­gá­lat és az újra­ter­ve­zés. Szép köté­si min­ta.

Szá­mol­nunk kell és ter­vez­nünk azzal, ha vala­mi nem sike­rül. Akkor is, ha úgy dön­tünk, nem kívá­nunk azzal fog­lal­koz­ni, hogy siker­te­len­ség­be tor­kol­hat igye­ke­ze­tünk. A kudarc­él­mény, tanu­ló­pénz. Mér­föld­kő, vára­ko­zó pont, mond­hat­ni depó, ami leg­in­kább abban segít, hogy felül­vizs­gál­juk, hogyan viszo­nyul­junk más­képp önma­gunk­hoz, célunk­hoz. Köze­lebb visz­nek önma­gunk meg­is­me­ré­sé­hez és meg­ér­té­sé­hez.

Kép for­rá­sa: Can­va — Getty Ima­ges by tada­mi­chi

A moti­vá­ció ana­tó­mi­á­ja

Bel­ső haj­tó­erőnk fel­is­me­ré­sé­nek alap­pil­lé­re az önis­me­ret. Ez önma­gá­ban is szer­te­ága­zó téma, hiszen eljut­ni addig a pon­tig, hogy bát­ran és sta­bi­lan kije­lent­hes­sük: oh, igen, ez én vagyok ez az én saját való­di vágyam, igé­nyem! –  hosszú az út. Az önmeg­is­me­rés felé veze­tő út sokak­nál élet­hosszig tart, magá­ba fog­lal­ja önbecs­élün­ket, önér­té­ke­lé­sün­ket és önbi­zal­mun­kat is.  

Önma­gunk­ból ebben az éle­tünk­ben egy sze­le­tet kapunk. Meg­élé­se­ink és tapasz­ta­lá­sa­ink is bizo­nyos hely­ze­tek­ből táp­lál­koz­nak. Ami­kor elé­ge­det­tek vagyunk – a bel­ső vágyunk és igé­nyük irá­nyul­hat a továb­bi fej­lő­dés helyett arra is, hogy meg­tart­suk azt, amink van. Fenn­tart­suk a kielé­gü­lés, a meg­elé­ge­dett­ség álla­po­tát.

Három egy­sze­rű mon­da­tot fogal­maz­tam meg a moti­vá­ci­ó­hoz - egy­kor önma­gam szá­má­ra is:

  • Sze­re­tem azt, aki vagyok.
  • Sze­re­tem azt, aki­vé vál­tam.
  • Sze­re­tem azt, aki­vé vál­ni fogok.

Meg­raj­zol­ni saját hatá­ra­in­kat, beazo­no­sí­ta­ni, hogy való­ban saját moto­runk késztet‑e a cse­lek­vés­re, önvizs­gá­la­tot igé­nyel. Tapasz­ta­lást, pró­bál­ko­zást és kudar­cot is. A fen­ti mon­da­tok mel­lett egy kér­dés­csok­rot is össze­ál­lí­tot­tam, amit érde­mes fel­ten­ni magunk­nak, ami­kor a moti­vá­ci­ón­kat sze­ret­nék job­ban meg­vizs­gál­ni:

  • Miből táp­lál­ko­zik?
  • Való­ban az enyém?
  • Mi felé vezet?
  • Mi fog tel­je­sül­ni az éle­tem­ben?
  • Mennyi­re fon­tos szá­mom­ra?
  • Mik a jelei annak, hogy meg­ér­kez­tem?
  • Med­dig tart ez az érzés?
  • Mire elég?
  • Mit fogok magam mögött hagy­ni?
  • Ki vagy mi táp­lál­ja még ben­nem?

Oly­kor nin­cse­nek úti­tár­sa­ink, szö­vet­sé­ge­sek és szű­kebb vagy tágabb kör­nye­ze­tünk egy­ál­ta­lán nem erő­sít meg ben­nün­ket abban, ami­fe­lé halad­ni sze­ret­nénk – elbi­zony­ta­la­nít­hat­nak abban, hogy fel­is­mer­jük saját igé­nye­in­ket. Más eset­ben a körül­mé­nyek gör­dí­te­nek aka­dá­lyo­kat. A fen­ti három mon­dat és a kér­dé­sek is segí­te­nek abban, hogy a haj­tó­erő átlen­dít­sen azo­kon a fázi­so­kon, ahol meg­tor­pan­ni kény­sze­rül­nénk. A három mon­dat alkal­ma­zá­sá­val könnyeb­bé válik kész­te­té­sünk beazo­no­sí­tá­sa, sta­bi­lab­ban kör­vo­na­la­zó­dik, hogy mire van szük­sé­günk annak érde­ké­ben, hogy a kész­te­tés egy tuda­tos cél­hoz vezes­sen, ami­lyet siker­rel érhe­tünk el.   

A moti­vá­lat­la­nok kút­ja

A moti­vá­lat­lan­ság, üres­ség érzet oly­kor min­den­ki éle­té­ben fel­üti a fejét. Meg­ter­he­lő álla­pot, mind men­tá­li­san (lel­ki) szin­te­ken, mind fizi­kai egész­ség terü­le­tén, de tár­sas, szo­ci­á­lis kap­cso­la­tok­ra és úgy az élet minő­sé­gé­re kiha­tó­an is. Az egyé­ni küz­de­lem mel­lett, sok­szor a szű­kebb vagy tágabb kör­nye­zet felől érke­ző meg­bé­lyeg­zés még nehe­zeb­bé teszi a hely­zet­ből kilá­ba­lást.

Az „élet­kép­te­len”, a „lus­ta”, az „igény­te­len”, a „gyen­ge”, a „siker­te­len”, az „érték­te­len”, a „feles­le­ges” – néhány azon jel­zők közül, ame­lyek­kel oly­kor a moti­vá­lat­lan­ság­gal küz­dő­ket veszik cél­ba, vagy önma­gu­kat osto­roz­zák. Nehéz talp­ra áll­ni.

A moti­vá­lat­lan­ság­nak lehet­sé­ges for­rá­sa­i­nak egyi­ke a men­tá­lis kifá­ra­dás, ami nem egyik pil­la­nat­ról a másik­ra ala­kul ki, hanem egy folya­mat ered­mé­nye. Túl­zott elvá­rá­sok, önma­gunk igé­nye­i­nek nem isme­re­te, mások álma­i­ból táp­lál­ko­zás, meg­fe­le­lé­si vágy, önkor­lá­tok, hie­de­lem, szo­ká­sa­ink, össze­ha­son­lí­tás mások ered­mé­nye­i­vel, a féle­lem, a nega­tív elvá­rá­sok bék­lyó­ja, mene­kü­lé­si vala­mint meg­küz­dé­si stra­té­gi­á­ink  – és a „jól van ez így” álelé­ge­dett­ég érzé­sé­nek mind segí­tik fenn­tar­ta­ni az álla­po­tot.

A moti­vá­lat­lan­ság pszi­cho­szo­ma­ti­kus beteg­sé­gek képé­ben is meg­je­le­nik. Olyan szer­vi érin­tett­ség­gel és műkö­dé­si zavar­ral, ami egy kalit­ká­ba zár­ja a „szel­le­met”, a „gon­do­la­to­kat”, „érzel­me­ket”, ezál­tal  „visel­ke­dést” azaz „cse­le­ke­det” is.

A tes­tünk­ből érke­ző jel­zé­sek, szer­ve­ze­tünk álla­po­ta ugyan­így hat men­tá­lis fris­ses­sé­günk­re. A táp­lál­ko­zá­sunk, a még fel nem fede­zett szer­ve­ze­ti into­le­ran­cia, szer­ve­ink álla­po­ta, a tes­tünk öngyó­gyí­tó folya­ma­ta­i­ban fel­lé­pő disz­har­mó­nia pedig hatás­sal van moti­vált­sá­gunk­ra, élet­erőnk­re.

Kine­zio­ló­gus­ként és coach­ként épp ezért tar­tom fon­tos­nak, hogy ne csu­pán a mentális‑, lel­ki blok­ko­kat kezel­jük, de átfo­gó­an ránéz­zek kli­en­se­im­re fizi­kai és ener­ge­ti­kai álla­po­tá­ra is. Ez az álla­pot együt­te­sen keze­len­dő. Ezért is érde­mes lel­ki álla­po­tunk­ra egy másik szem­szög­ből tekin­te­ni. A lel­ki ténye­zők­nek min­dig van fizi­kai kive­tü­lé­se. A fizi­kai szin­ten meg­je­le­nő kihí­vá­sok pedig előbb, vagy utóbb, de lel­ki, men­tá­lis szin­ten is jelent­kez­ni fog­nak.

A moti­vá­ció, mint tudo­mány

Sok­fé­le meg­kö­ze­lí­tés­ben fog­lal­koz­tak szak­em­be­rek a moti­vá­ció ter­mé­sze­té­nek, indi­ká­to­ra­i­nak lekép­zé­sé­ben. Össze­te­vő­i­nek súlya, hatá­sa, embe­ri lép­ték­ben néz­ve kiter­je­dé­si ská­lá­já­nak, ere­jé­nek, idő­be­li kiter­je­dé­sé­nek és haté­kony­sá­gá­nak a fel­tér­ké­pe­zé­sé­ben. Ez a sok­szí­nű­ség nem csak a kuta­tá­sok terü­le­tén, de min­den­na­pi éle­tünk­ben is ilyen sok árnya­lat­ban jele­nik meg. Tudat­ta­la­nul is. Így tehát nem egy­sze­rű pon­to­san defi­ni­ál­ni a sajá­tun­két, ami kitart, ami erőt ad és ami való­di motor­ként szol­gál, hogy végül elér­jük célun­kat vagy meg­küzd­jünk aktu­á­lis kihí­vá­sa­ink­kal.

Szá­za­dunk ele­jén Fede­rick W. Tay­lor, a tudo­má­nyos menedzs­ment aty­ja úgy vél­te, hogy az embe­rek raci­o­ná­li­sak, őket gaz­da­sá­gi érde­kek vezér­lik. Fő moti­vá­ci­ó­juk a pénz, így jöve­del­mük maxi­ma­li­zá­lás­ra töre­ked­nek. Ez a fel­fo­gás figyel­men kívül hagy­ta az embe­ri kap­cso­la­tok, egyé­ni­ség, a szo­ci­á­lis kap­cso­lat­rend­szer, érzé­sek aspek­tu­sa­it, ame­lyek a szá­zad első negye­dé­ben került a moti­vá­ció tér­ké­pé­re, elsőd­le­ge­sen a mun­ka­vál­la­lók nem csu­pán anya­gi­ak­kal tör­té­nő ösz­tön­zé­sé­re. Elő­tér­be került a mun­ká­val való elé­ge­dett­sé­ge kér­dé­se is.

A Mas­low-elmé­let

Abra­ham Mash­low (ame­ri­kai pszi­cho­ló­gus) meg­győ­ző­dé­se sze­rint az embe­rek első­sor­ban a szük­ség­le­te­ik kielé­gí­té­sé­re töre­ked­nek és érde­ke­ik hajt­ják őket. Ezen szük­ség­le­te­ket öt kate­gó­ri­á­ba sorol­ta (később továb­bi kate­gó­ri­ák­kal egé­szí­tet­te ki), ame­lyek hie­rar­chi­kus kap­cso­lat­ban van­nak egy­más­sal, azaz a maga­sabb ren­dű szük­ség­le­tek kielé­gí­té­sé­re azután kerül­het sor, ha az ala­cso­nyabb szin­tű szük­ség­le­tek kielé­gül­tek.

Az elmé­let kri­ti­ku­sai sze­rint Mash­low figyel­men kívül hagy­ta a szük­ség­le­tek rang­so­ro­lá­sa és kielé­gü­lé­sük irán­ti vágy szem­pont­já­ból az élet­kort, vala­mint az élet­kö­rül­ményt – ame­lyek jelen­tő­sen befo­lyá­sol­ják a szük­ség­le­tek kielé­gí­té­sé­nek törek­vé­se­it. Hiá­nyol­ták egy­út­tal azt a lehe­tő­sé­get is, misze­rint az egyén külön­bö­ző igé­nye­ket akár egy­ide­jű­leg is kielé­gít­het. Az elmé­let­tel ellen­tét­ben – az ala­cso­nyabb szint­nek tel­jes­sé­gé­ben tel­je­sült­nek kell len­nie ahhoz, hogy maga­sabb törek­vés felé lép­hes­sen az egyén – a való­ság­ban a szin­tek folya­ma­to­san átfe­dik egy­mást. Az embe­rek le-fel jár­nak a „pira­mis” szint­jei között. Mivel min­den­kit egye­di moti­vá­ci­ók vezé­rel­nek – visel­ke­dé­sü­ket nem lehet meg­bíz­ha­tó­an meg­jó­sol­ni a Mash­low-elvek alap­ján.

Az X és Y elmé­let

A két elmé­le­tet Mash­low-elvek alap­ján Doug­las Mc. Gre­gor alkot­ta meg. Ez eset­ben is az embe­rek moti­vá­ci­ó­já­nak és szük­ség­le­te­i­nek fel­tá­rá­sa volt a fő vezér­fo­nal, kihe­gyez­ve a mun­ka­vég­zés befo­lyá­sol­ha­tó­sá­gá­ra néz­ve.

Az X elmé­let: az embe­rek több­sé­ge biz­ton­ság­ra, nyu­ga­lom­ra vágyik a mun­kát szük­sé­ges rossz­nak tart­ja, nem vágyik nagyobb fele­lős­ség­re és alap­ve­tő­en ide­gen­ked­nek a vál­to­zás­tól. Leg­főbb indi­ká­tor: a jöve­de­lem és a féle­lem

Az Y elmé­let: az embe­rek szí­ve­sen dol­goz­nak, sze­ret­nek önál­ló­an tevé­keny­ked­ni, készek fele­lős­sé­get vál­lal­ni, újí­ta­ni, ambi­ci­ó­zu­sok és ered­mény­re töre­ked­nek. Képe­sek önma­gu­kat irá­nyí­ta­ni és ellen­őriz­ni. Fő moti­vá­ci­ó­juk az elis­me­rés, jutal­ma­zás és meg­be­csü­lés.

Az elvá­rás elmé­let

Egy 1960-as Vik­tor Wroom elmé­let sze­rint az embe­rek pró­bál­ják meg­be­csül­ni, hogy egyes visel­ke­dé­si alter­na­tí­vák milyen ered­ménnyel jár­nak szá­muk­ra. Cse­le­ke­de­tük ered­mé­nye a zálo­ga annak, hogy cél­ju­kat elér­jék. Elég kecsegető‑e a cél ahhoz, hogy erő­fe­szí­té­se­ket tegye­nek? Elvá­rá­suk az, hogy nagyobb erő­fe­szí­tés­sel jobb tel­je­sít­ményt elér­ve elis­me­rés­ben, juta­lom­ban része­sül­nek.

Meg­ha­tá­ro­zó és egy­út­tal befo­lyá­so­ló ele­mek: képes­ség, kész­ség, cél isme­re­te, erő­for­rá­sok, a követ­kez­mény von­zó miben léte, sze­mé­lyi­ség, juta­lom, erő­for­rás, bel­ső-kül­ső ered­mény­nek fon­tos­sá­gá­nak az isme­re­te. Bel­ső indi­ká­tor­ként az ered­mény lehet pél­dá­ul a siker­él­mény, kül­ső ered­mény­nek pedig a dicsé­ret felel meg.

A Por­ter-Law­ler féle moti­vá­ci­ós integ­rált modell

Fő fóku­sza az ered­mé­nyek vizs­gá­la­ta a bel­ső, illet­ve a kül­ső juta­lom tük­ré­ben. Kon­cep­ci­o­ná­lis keret­rend­szer­ben ötvö­zi a tar­ta­lom és folya­mat­el­mé­le­ti model­le­ket – így meg­ta­lál­ha­tó pél­dá­ul Herz­berg higi­é­nés és moti­vá­ci­ós indi­ká­to­rai, McC­lel­land bel­ső juta­lom érvé­nye­sü­lé­sé­nek elve, az igaz­sá­gos­ság és mél­tá­nyos­ság elmé­le­te – ebben a kon­tex­tus­ban az, hogy az embe­rek a befek­te­tett erő és a kapott juta­lom ará­nyát folya­ma­to­san moni­to­roz­zák mun­ka­kör­nye­ze­tük­ben és hason­lít­ják mun­ka­tár­sak input-out­put ará­nya­i­val. Ez utób­bi az elvá­rás elmé­le­tén ala­pul és azt egé­szí­ti ki. A moti­vá­ci­ós integ­rált modell­ben fel­fe­dez­he­tő a cél­el­mé­let – amely a cse­lek­vé­si szán­dék­ból, mint for­rás­ból szár­maz­tat­ja a tel­je­sít­ményt vagy a szo­ci­á­lis tanu­lás­el­mé­let – mint embe­ri visel­ke­dés része­ként az után­zá­si haj­la­mot vizs­gál­ja.

Freud‑i meg­kö­ze­lí­tés

Freud a kora­be­li fizi­kai és bio­ló­gi­ai tudo­má­nyok­ból is merít­ke­zett, szá­mos elkép­ze­lést köl­csö­nöz­ve a moti­vá­ci­ó­ról alko­tott ide­á­i­hoz. Úgy vél­te, hogy mind­annyi­an komp­lex ener­gia­rend­sze­rek vagyunk. A pszi­cho­ló­gi­ai folya­ma­tok (pl. gon­dol­ko­dás, ész­le­lés, ter­ve­zés) a bio­ló­gi­ai folya­ma­to­kon (ösz­tön­tö­rek­vés, drive ebben a kon­tex­tus­ban) keresz­tül jut­nak ener­gi­á­hoz. A bio­ló­gi­ai haj­tó­erő­nek két össze­füg­gő ele­me van a bio­ló­gi­ai szük­ség­ál­la­pot és annak pszi­chés meg­je­le­nü­lé­se. Amennyi­ben az ösz­tön­tö­rek­vés nem jut kife­je­zés­re, azaz nem tör­té­nik vala­mi­lyen cse­le­ke­det annak kielé­gü­lé­sé­re, szük­ség­let nyo­má­sa folya­ma­to­san növek­szik.  A pszi­chés ener­gi­á­ról azt tar­tot­ta, hogy folya­ma­to­san ter­me­lő­dik azon­ban kor­lá­to­zott mennyi­ség­ben áll ren­del­ke­zés­re. Erre az ener­gi­á­ra a sze­mé­lyi­ség három alrend­sze­re (az ösz­tö­nén, az én és a felet­tes én) egy­aránt igény tart és a sze­mé­lyi­ség össze­te­vői között folya­ma­tos ver­sen­gés zaj­lik, amely soha nem ér végett. Az ok Freud‑i elkép­ze­lés sze­rint az ellen­őr­zés felet­ti hata­lom „meg­szer­zé­se”, a sze­mé­lyi­ség össze­te­vői kész­te­té­se­i­nek kielé­gí­té­sé­re.

Mun­kás­sá­ga több moz­za­nat­ban is vál­to­zott az idők folya­mán, leg­vé­gül arra jutott, hogy két osz­tály­ba sorol­ha­tó az összes alap­ösz­tön. Az első osz­tályt az élet vagy sze­xu­á­lis ösz­tö­nök néven keresz­tel­te el – ide tar­to­zik a lét, a túl­élés, a sza­po­ro­dás, a gyö­nyör­rel kap­cso­la­tos kész­te­tés. A sze­xu­á­lis ösz­tö­nök szá­mos faj­tá­ját hatá­roz­ta meg és ero­gén­zó­nák­hoz kap­csol­ta. Nem min­den élet-ill. sze­xu­á­lis ösz­tön kap­cso­ló­dik szo­ro­san a sze­xu­á­lis vágy­hoz, ugyan­ezen osz­tály­hoz sorol­ha­tó az alap lét­szük­ség­let – fizio­ló­gi­ai igény is. Máso­dik osz­tály­ként a halál­ösz­tönt jelöl­te meg. Ez utób­bi­nál nem konk­re­ti­zál­ta az ener­ge­ti­kai fak­to­ro­kat, de fő vezér­fo­nal­ként val­lot­ta, hogy az élet a halál­ra készít fel és való­já­ban min­den arról szól, hogy egy­szer vala­mennyi­en vissza­ju­tunk a for­rás­ba, amely a föl­di létünk mani­fesz­tá­ci­ó­ja előtt az „ott­ho­nunk” volt, azaz abba a lét­ál­la­pot­ba.  Ez mind­annyi­unk – ha nem is tuda­tos – törek­vé­se. A halál­ösz­tön kife­je­ző­dé­sét az élet­ösz­tö­nök ellen­őr­zés alatt tart­ják, így hatá­sai nem min­dig lát­ha­tók.

… és neked mi a moti­vá­ci­ód?

Mint lát­hat­tad annyi féle elmé­let és gya­kor­lat léte­zik a moti­vá­ci­ó­val és önis­me­ret­tel kap­cso­lat­ban.. és ez még nem min­den volt. Min­den­ki­nek egy másik út válik be, mert mind egye­di­ek vagyunk. Remé­lem, hogy ezzel az írás­sal segít­het­tem neked hoz­zá­já­rul­ni ahhoz, hogy fel­is­merd a saját ható­erő­det. Ha van pár per­ced vála­szold meg magad­nak ezt a pár kér­dést:

Fel­is­mer­ted a saját haj­tó­erő­det?
Téged mi ins­pi­rál, mi visz előbb­re?
Hogyan tar­tod élet­ben ezt az erőt?

Ha gon­do­lod, akkor írd meg saját tör­té­ne­ted mert szí­ve­sen olvas­nék róla. Akár itt a cikk alatt kom­ment­ben is.

Pet­re Anett

For­rás: itt, itt, kiemelt kép for­rá­sa: Can­va by mimag­ep­ho­to­gra­phy

Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn
Threads

Petre Anett további írásai

Úgy gondoljuk még ezek az írásaink is érdekelnek téged

Kövesd oldalunkat!

Ahhoz, hogy ne maradj le semmiről kövesd a WakeUp Magazin oldalait Facebook-on és Instagram-on is! Így elsőként vehetsz részt nyereményjátékainkon is!