Azt gondoltam, hogy olyan könnyeden fogok a motivációról írni, ahogy a friss pirítósra rákenjük a vajat. Egyszerűen, magától értetődően jönnek a gondolatok, egy suhintásra összeáll mindaz, amiről írni szeretnék. Nem így történt. A téma sokkal összetettebb annál, mintsem egy cikkben teljesen lefedhető lenne. Az általunk legegyszerűbben összefoglalható kifejezéseken miszerint: indíték, késztetés, hajtóerő, szükségletek kielégítésére irányuló törekvés – túlmutat. Petre Anett írása.
Most leginkább arra törekszem, hogy másfajta megközelítéssel is bemutassam mindannyiunk közös pontját, energetikai megjelenési formáját, kivetüléseit fizikai testünkben és néhány vonalvezető gondolattal hozzásegítsem az embereket, hogy jobban rálássanak saját mibenlétüket. Ez a téma a klienseimmel folytatott ülések egyik dobogós témája is, így minden szempontból időszerűnek érzem, hogy írjak róla.
Az, hogy mi felé törekszünk sok tényező határozza meg és táplálja, például: életkorunk, élethelyzetünk, körülményeink, neveltetésünk, családi- és később más forrásból létrehozott mintázataink, hiedelmünk, értékrendünk, személyiségünk, vallási és egyéb meggyőződésünk, képességeink és készségeink, valamint önismeretünk, önmagunkról alkotott képünk is. Szorosan kapcsolódik a szűkebb és tágabb környezetből érkező nyomás, a magunkra vállalt késztetés a közösséghez tartozás érdekében, amelyet sokszor és tévesen, magunkénak hiszünk.
A motiváció: mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?
Engem gyermekként vonzott a régészet, láttam magamat ahogy az ásatáson térdepelek egy letűnt kor maradványai előtt és apró fésűmmel szó szerint a kisöprögetem titkait. Feltárul egy másik világ előttem. Romy Schneider – Egy angyal a földön című — filmjének hatására újabb felfedezni valót találtam, mint légikisasszony. A felfedezés lehetősége itt is hajtóerőként volt jelen. A tény, hogy az autós utazást sem bírtam, kétségessé tették, hogy egy szárnyakkal felszerelt hatalmas konzervdobozban lazán el tudok tölteni órákat, anélkül, hogy megállnánk út közben. Az sem vigasztalt, hogy vagy így — vagy úgy, de a repülő nem marad örökre a levegőben. Középiskolában egy színdarab adaptációjának színrevitelét követően kacsingatni kezdtem a rendezés irányába. Az izgatott, hogyan lehet a történet cselekményét és a karakterek között csak a fantáziában tökéletes és mélységében kitapintható kapcsolatrendszert, világot úgy megjeleníteni, hogy minden néző számára megadja ezt a saját élményt mégis megmaradjon az, amiről a darab szól(na).
A felfedezés és megismerési vágy alapkésztetésként adott volt. Szakemberként elsősorban eszközként tekintek rá, ami abban segít, hogy hatékonyan támogassam a hozzám fordulókat. A valós motivációm, ami e mögött bújik meg, egészen más – és mint az kiderült az évek alatt, más is volt.
Elsődlegesnek gondolt belső késztetés számos másikat fedhet el, amelyek alapmotorként szolgálnak céljaink elérésében. Ennek fonákja is igaz, azaz amikor ezek teremtik meg céljainkat. Más esetekben külső impulzusok, ingerek hatására erősödik fel bennünk az igény, vagy integrálódik és belső késztetésként jelenik meg rendszerünkben. Annak felismerése, hogy a sikerélmény hajt – vagy a kudarc tartja meg bennünk a kitartás szikráját – meghatározza, hogy eredményeink végül milyen minőségben fognak megjelenni belső listánkon.
A motiváció témaköréhez szorosan kapcsolódik a kudarcélmény, a kudarc kezelésének stratégiája és annak energetikai és pszichoszomatikus leképződései a szervezetünkben, társas kapcsolatainkban, karrier vállalásunkban.
Motivált keringő a kudarcélménnyel
Hogyan lehet csatát veszíteni a belső hajtóerőnkkel szemben? Paradoxonnak tűnik a kérdés, de többször is elbukhatunk. Ennek eredménye: az önostorozás, a csalódás, a szégyenérzet, a kudarcélmény, majd jó esetben az önvizsgálat és az újratervezés. Szép kötési minta.
Kudarcélményünk nem egyenlő azzal, amire hivatottak vagyunk. Kudarcélményünk nem egyenlő velünk, de egyenlő lehet azzal, ahol éppen tartunk önmagunkra való rálátásban, ahogyan itt és most gondolkodunk magunkról és a világunkról, amiben a helyünket keressük.
Számolnunk kell és terveznünk azzal, ha valami nem sikerül. Akkor is, ha úgy döntünk, nem kívánunk azzal foglalkozni, hogy sikertelenségbe torkolhat igyekezetünk. A kudarcélmény, tanulópénz. Mérföldkő, várakozó pont, mondhatni depó, ami leginkább abban segít, hogy felülvizsgáljuk, hogyan viszonyuljunk másképp önmagunkhoz, célunkhoz. Közelebb visznek önmagunk megismeréséhez és megértéséhez.
A motiváció anatómiája
Belső hajtóerőnk felismerésének alappillére az önismeret. Ez önmagában is szerteágazó téma, hiszen eljutni addig a pontig, hogy bátran és stabilan kijelenthessük: oh, igen, ez én vagyok ez az én saját valódi vágyam, igényem! – hosszú az út. Az önmegismerés felé vezető út sokaknál élethosszig tart, magába foglalja önbecsélünket, önértékelésünket és önbizalmunkat is.
Önmagunkból ebben az életünkben egy szeletet kapunk. Megéléseink és tapasztalásaink is bizonyos helyzetekből táplálkoznak. Amikor elégedettek vagyunk – a belső vágyunk és igényük irányulhat a további fejlődés helyett arra is, hogy megtartsuk azt, amink van. Fenntartsuk a kielégülés, a megelégedettség állapotát.
Három egyszerű mondatot fogalmaztam meg a motivációhoz - egykor önmagam számára is:
- Szeretem azt, aki vagyok.
- Szeretem azt, akivé váltam.
- Szeretem azt, akivé válni fogok.
Megrajzolni saját határainkat, beazonosítani, hogy valóban saját motorunk késztet‑e a cselekvésre, önvizsgálatot igényel. Tapasztalást, próbálkozást és kudarcot is. A fenti mondatok mellett egy kérdéscsokrot is összeállítottam, amit érdemes feltenni magunknak, amikor a motivációnkat szeretnék jobban megvizsgálni:
- Miből táplálkozik?
- Valóban az enyém?
- Mi felé vezet?
- Mi fog teljesülni az életemben?
- Mennyire fontos számomra?
- Mik a jelei annak, hogy megérkeztem?
- Meddig tart ez az érzés?
- Mire elég?
- Mit fogok magam mögött hagyni?
- Ki vagy mi táplálja még bennem?
Olykor nincsenek útitársaink, szövetségesek és szűkebb vagy tágabb környezetünk egyáltalán nem erősít meg bennünket abban, amifelé haladni szeretnénk – elbizonytalaníthatnak abban, hogy felismerjük saját igényeinket. Más esetben a körülmények gördítenek akadályokat. A fenti három mondat és a kérdések is segítenek abban, hogy a hajtóerő átlendítsen azokon a fázisokon, ahol megtorpanni kényszerülnénk. A három mondat alkalmazásával könnyebbé válik késztetésünk beazonosítása, stabilabban körvonalazódik, hogy mire van szükségünk annak érdekében, hogy a késztetés egy tudatos célhoz vezessen, amilyet sikerrel érhetünk el.
A motiválatlanok kútja
A motiválatlanság, üresség érzet olykor mindenki életében felüti a fejét. Megterhelő állapot, mind mentálisan (lelki) szinteken, mind fizikai egészség területén, de társas, szociális kapcsolatokra és úgy az élet minőségére kihatóan is. Az egyéni küzdelem mellett, sokszor a szűkebb vagy tágabb környezet felől érkező megbélyegzés még nehezebbé teszi a helyzetből kilábalást.
Az „életképtelen”, a „lusta”, az „igénytelen”, a „gyenge”, a „sikertelen”, az „értéktelen”, a „felesleges” – néhány azon jelzők közül, amelyekkel olykor a motiválatlansággal küzdőket veszik célba, vagy önmagukat ostorozzák. Nehéz talpra állni.
A motiválatlanságnak lehetséges forrásainak egyike a mentális kifáradás, ami nem egyik pillanatról a másikra alakul ki, hanem egy folyamat eredménye. Túlzott elvárások, önmagunk igényeinek nem ismerete, mások álmaiból táplálkozás, megfelelési vágy, önkorlátok, hiedelem, szokásaink, összehasonlítás mások eredményeivel, a félelem, a negatív elvárások béklyója, menekülési valamint megküzdési stratégiáink – és a „jól van ez így” álelégedettég érzésének mind segítik fenntartani az állapotot.
A motiválatlanság pszichoszomatikus betegségek képében is megjelenik. Olyan szervi érintettséggel és működési zavarral, ami egy kalitkába zárja a „szellemet”, a „gondolatokat”, „érzelmeket”, ezáltal „viselkedést” azaz „cselekedet” is.
A testünkből érkező jelzések, szervezetünk állapota ugyanígy hat mentális frissességünkre. A táplálkozásunk, a még fel nem fedezett szervezeti intolerancia, szerveink állapota, a testünk öngyógyító folyamataiban fellépő diszharmónia pedig hatással van motiváltságunkra, életerőnkre.
Kineziológusként és coachként épp ezért tartom fontosnak, hogy ne csupán a mentális‑, lelki blokkokat kezeljük, de átfogóan ránézzek klienseimre fizikai és energetikai állapotára is. Ez az állapot együttesen kezelendő. Ezért is érdemes lelki állapotunkra egy másik szemszögből tekinteni. A lelki tényezőknek mindig van fizikai kivetülése. A fizikai szinten megjelenő kihívások pedig előbb, vagy utóbb, de lelki, mentális szinten is jelentkezni fognak.
A motiváció, mint tudomány
Sokféle megközelítésben foglalkoztak szakemberek a motiváció természetének, indikátorainak leképzésében. Összetevőinek súlya, hatása, emberi léptékben nézve kiterjedési skálájának, erejének, időbeli kiterjedésének és hatékonyságának a feltérképezésében. Ez a sokszínűség nem csak a kutatások területén, de mindennapi életünkben is ilyen sok árnyalatban jelenik meg. Tudattalanul is. Így tehát nem egyszerű pontosan definiálni a sajátunkét, ami kitart, ami erőt ad és ami valódi motorként szolgál, hogy végül elérjük célunkat vagy megküzdjünk aktuális kihívásainkkal.
Századunk elején Federick W. Taylor, a tudományos menedzsment atyja úgy vélte, hogy az emberek racionálisak, őket gazdasági érdekek vezérlik. Fő motivációjuk a pénz, így jövedelmük maximalizálásra törekednek. Ez a felfogás figyelmen kívül hagyta az emberi kapcsolatok, egyéniség, a szociális kapcsolatrendszer, érzések aspektusait, amelyek a század első negyedében került a motiváció térképére, elsődlegesen a munkavállalók nem csupán anyagiakkal történő ösztönzésére. Előtérbe került a munkával való elégedettsége kérdése is.
A Maslow-elmélet
Abraham Mashlow (amerikai pszichológus) meggyőződése szerint az emberek elsősorban a szükségleteik kielégítésére törekednek és érdekeik hajtják őket. Ezen szükségleteket öt kategóriába sorolta (később további kategóriákkal egészítette ki), amelyek hierarchikus kapcsolatban vannak egymással, azaz a magasabb rendű szükségletek kielégítésére azután kerülhet sor, ha az alacsonyabb szintű szükségletek kielégültek.
Az elmélet kritikusai szerint Mashlow figyelmen kívül hagyta a szükségletek rangsorolása és kielégülésük iránti vágy szempontjából az életkort, valamint az életkörülményt – amelyek jelentősen befolyásolják a szükségletek kielégítésének törekvéseit. Hiányolták egyúttal azt a lehetőséget is, miszerint az egyén különböző igényeket akár egyidejűleg is kielégíthet. Az elmélettel ellentétben – az alacsonyabb szintnek teljességében teljesültnek kell lennie ahhoz, hogy magasabb törekvés felé léphessen az egyén – a valóságban a szintek folyamatosan átfedik egymást. Az emberek le-fel járnak a „piramis” szintjei között. Mivel mindenkit egyedi motivációk vezérelnek – viselkedésüket nem lehet megbízhatóan megjósolni a Mashlow-elvek alapján.
Az X és Y elmélet
A két elméletet Mashlow-elvek alapján Douglas Mc. Gregor alkotta meg. Ez esetben is az emberek motivációjának és szükségleteinek feltárása volt a fő vezérfonal, kihegyezve a munkavégzés befolyásolhatóságára nézve.
Az X elmélet: az emberek többsége biztonságra, nyugalomra vágyik a munkát szükséges rossznak tartja, nem vágyik nagyobb felelősségre és alapvetően idegenkednek a változástól. Legfőbb indikátor: a jövedelem és a félelem
Az Y elmélet: az emberek szívesen dolgoznak, szeretnek önállóan tevékenykedni, készek felelősséget vállalni, újítani, ambiciózusok és eredményre törekednek. Képesek önmagukat irányítani és ellenőrizni. Fő motivációjuk az elismerés, jutalmazás és megbecsülés.
Az elvárás elmélet
Egy 1960-as Viktor Wroom elmélet szerint az emberek próbálják megbecsülni, hogy egyes viselkedési alternatívák milyen eredménnyel járnak számukra. Cselekedetük eredménye a záloga annak, hogy céljukat elérjék. Elég kecsegető‑e a cél ahhoz, hogy erőfeszítéseket tegyenek? Elvárásuk az, hogy nagyobb erőfeszítéssel jobb teljesítményt elérve elismerésben, jutalomban részesülnek.
Meghatározó és egyúttal befolyásoló elemek: képesség, készség, cél ismerete, erőforrások, a következmény vonzó miben léte, személyiség, jutalom, erőforrás, belső-külső eredménynek fontosságának az ismerete. Belső indikátorként az eredmény lehet például a sikerélmény, külső eredménynek pedig a dicséret felel meg.
A Porter-Lawler féle motivációs integrált modell
Fő fókusza az eredmények vizsgálata a belső, illetve a külső jutalom tükrében. Koncepcionális keretrendszerben ötvözi a tartalom és folyamatelméleti modelleket – így megtalálható például Herzberg higiénés és motivációs indikátorai, McClelland belső jutalom érvényesülésének elve, az igazságosság és méltányosság elmélete – ebben a kontextusban az, hogy az emberek a befektetett erő és a kapott jutalom arányát folyamatosan monitorozzák munkakörnyezetükben és hasonlítják munkatársak input-output arányaival. Ez utóbbi az elvárás elméletén alapul és azt egészíti ki. A motivációs integrált modellben felfedezhető a célelmélet – amely a cselekvési szándékból, mint forrásból származtatja a teljesítményt vagy a szociális tanuláselmélet – mint emberi viselkedés részeként az utánzási hajlamot vizsgálja.
Freud‑i megközelítés
Freud a korabeli fizikai és biológiai tudományokból is merítkezett, számos elképzelést kölcsönözve a motivációról alkotott ideáihoz. Úgy vélte, hogy mindannyian komplex energiarendszerek vagyunk. A pszichológiai folyamatok (pl. gondolkodás, észlelés, tervezés) a biológiai folyamatokon (ösztöntörekvés, drive ebben a kontextusban) keresztül jutnak energiához. A biológiai hajtóerőnek két összefüggő eleme van a biológiai szükségállapot és annak pszichés megjelenülése. Amennyiben az ösztöntörekvés nem jut kifejezésre, azaz nem történik valamilyen cselekedet annak kielégülésére, szükséglet nyomása folyamatosan növekszik. A pszichés energiáról azt tartotta, hogy folyamatosan termelődik azonban korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Erre az energiára a személyiség három alrendszere (az ösztönén, az én és a felettes én) egyaránt igény tart és a személyiség összetevői között folyamatos versengés zajlik, amely soha nem ér végett. Az ok Freud‑i elképzelés szerint az ellenőrzés feletti hatalom „megszerzése”, a személyiség összetevői késztetéseinek kielégítésére.
Munkássága több mozzanatban is változott az idők folyamán, legvégül arra jutott, hogy két osztályba sorolható az összes alapösztön. Az első osztályt az élet vagy szexuális ösztönök néven keresztelte el – ide tartozik a lét, a túlélés, a szaporodás, a gyönyörrel kapcsolatos késztetés. A szexuális ösztönök számos fajtáját határozta meg és erogénzónákhoz kapcsolta. Nem minden élet-ill. szexuális ösztön kapcsolódik szorosan a szexuális vágyhoz, ugyanezen osztályhoz sorolható az alap létszükséglet – fiziológiai igény is. Második osztályként a halálösztönt jelölte meg. Ez utóbbinál nem konkretizálta az energetikai faktorokat, de fő vezérfonalként vallotta, hogy az élet a halálra készít fel és valójában minden arról szól, hogy egyszer valamennyien visszajutunk a forrásba, amely a földi létünk manifesztációja előtt az „otthonunk” volt, azaz abba a létállapotba. Ez mindannyiunk – ha nem is tudatos – törekvése. A halálösztön kifejeződését az életösztönök ellenőrzés alatt tartják, így hatásai nem mindig láthatók.
… és neked mi a motivációd?
Mint láthattad annyi féle elmélet és gyakorlat létezik a motivációval és önismerettel kapcsolatban.. és ez még nem minden volt. Mindenkinek egy másik út válik be, mert mind egyediek vagyunk. Remélem, hogy ezzel az írással segíthettem neked hozzájárulni ahhoz, hogy felismerd a saját hatóerődet. Ha van pár perced válaszold meg magadnak ezt a pár kérdést:
Felismerted a saját hajtóerődet?
Téged mi inspirál, mi visz előbbre?
Hogyan tartod életben ezt az erőt?
Ha gondolod, akkor írd meg saját történeted mert szívesen olvasnék róla. Akár itt a cikk alatt kommentben is.
Forrás: itt, itt, kiemelt kép forrása: Canva by mimagephotography
