IIdőnként nehéz valamit elkezdeni. Hárítunk, kifogásokat keresünk, utána megbánjuk, sajnáljuk, hogy nem voltunk elég erősek. Nem fizikálisan, lelkileg. Mert minden az elhatározással kezdődik. Könnyebb, ha számíthatunk másokra, ha nem egyedül kell belefognunk valamibe. Kálmánné Péli Ibolya gyógypedagógus írása.
A természetjárás nemcsak kikapcsolódás, hanem közösségi élmény és feltöltődés is egyben. Ezt tapasztalhattuk meg a 2026-os Viator Tata Túrán, ahol két kolléganőmmel együtt teljesítettük a 25 kilométeres távot.
Közösség és kihívás
Egy túra már a tervezéssel és az odautazással elkezdődik – különösen akkor, ha a célállomás több száz kilométerre található az otthonunktól. Kolléganőimmel már hetekkel korábban elhatároztuk, hogy részt veszünk a Viator Tata Túra 25 kilométeres távján.
Az utazásra május 8‑án, pénteken került sor. Vonattal indultunk útnak, és kalandokból már ekkor sem volt hiány: nem létező vonatra megváltott jegy, kisebb tévedés, valamint egy kevésbé segítőkész jegypénztáros is színesítette az indulást. Az utastársaink történeteit hallgatva gyorsan kiderült, hogy nem csak nekünk jutott néhány emlékezetes vasúti élmény.
Másnap különleges hangulat lengte be Tatát, az élő vizek városát. A Viator Tata Túra nem csupán teljesítménytúrának számít, hanem közösségi élmény, természetközeli kikapcsolódás és önismereti utazás is egyben. A rendezvény az 5 próba mozgalom részeként valósult meg, és közel 900 résztvevő indult útnak a 6 különböző táv valamelyikén.
Mi a 25 kilométeres szakaszt választottuk. Már a rajtnál érezhető volt az a különleges energia, amelyet csak az ilyen közösségi események tudnak megteremteni. Gyerekek, családok, idősebb túrázók és tapasztalt teljesítménytúrázók készülődtek együtt, mégis mindenki ugyanazzal a kíváncsisággal és lelkesedéssel vágott neki a napnak.
Közös élmények
Pedagógusként különösen érdekes megtapasztalni, hogy egy teljesítménytúra mennyire más oldalát mutatja meg az embernek. Kolléganőimmel együtt haladtunk végig az útvonalon, és már az első kilométerek után világossá vált, hogy ez a nap nemcsak a mozgásról, hanem a kapcsolódásról is szól. A természetben valahogy őszintébbé válnak a beszélgetések, és olyan gondolatok is előkerülnek, amelyekre a hétköznapok rohanásában ritkán jut idő.

A túra egyik legszebb része az Öreg-tó környéke volt. A vízpart nyugalma, a város reggeli látványa különleges hangulatot teremtett. Tata valóban méltán viseli az élő vizek városa nevet. A természet közelsége szinte észrevétlenül lassította le a résztvevőket, és arra ösztönzött bennünket, hogy ne csupán teljesítsük a távot, hanem valóban meg is éljük azt.
Különleges élményt jelentett a Fényes tanösvény is. A pallósorokon haladva többször megálltunk, hogy csendben figyeljük a kristálytiszta vizet és a körülöttünk lévő természetet. Tata ezen a részen különösen megmutatta azt az arcát, amely miatt az ember újra és újra visszavágyhat ide.
Természet, kitartás, közösség
A túra egyik legfárasztóbb szakasza egy hosszú, vadregényes útvonalon vezetett. Ez a rész igazi kalandhangulatot adott a napnak.
Időnként meg kellett állnunk tájékozódni, figyelni a terepet, keresni a helyes irányt, és biztatni önmagunkat, hogy már nincs messze a cél…. de éppen ettől vált igazán emlékezetessé az út.
Ezekben a pillanatokban vált igazán fontossá a közösség ereje. Egy-egy hosszabb emelkedőnél már csak az számított, hogyan tudjuk egymást biztatni és jókedvvel továbbhaladni. A fáradtság közös élménnyé alakult, amely még inkább összekovácsolta a csapatot.
A mai rohanó világban kimondottan nagy értéke van annak, amikor az ember kiszakadhat a hétköznapokból. A túra során nem a telefonok és az értesítések kapták a főszerepet, hanem a beszélgetések, a közös élmények és a természet csendje.
Pedagógusként ismét megerősödött bennünk az a gondolat, hogy az élménypedagógia nem külön program, hanem szemléletmód. A közösen megtett út, a természetben szerzett tapasztalatok és az együtt átélt kihívások olyan tanulási helyzeteket teremtenek, amelyeket nem lehet tankönyvből átadni.
A nap végére a 25 kilométer már nem is tűnt olyan hosszúnak. A fáradt mosolyok, a poros cipők és a közös élmények mind azt mutatták, hogy ezen a napon mindenki többet vitt haza egy teljesített túránál.
A túra után
A hétvége azonban itt még nem ért nekünk véget: Bajon a Kerékpárlabda Világkupa mérkőzéseit is megtekintettük, ahol a szünetben-milyen kicsi a világ!- a Magyarbánhegyesi Corvin Taekwon-do Klub bemutatója színesítette a programot.
A hétvége során szerzett élmények, a közösen leküzdött kihívások és a természet közelsége még sokáig emlékezetes marad számunkra. A Viator Tata Túra bebizonyította, hogy a közösen megélt pillanatok adják a legnagyobb értéket.





