2026. szep­tem­ber 1‑jétől a kézi és a szá­mí­tó­gép­pel elő­ál­lí­tott nyug­ták ada­ta­it is elekt­ro­ni­ku­san kell jelen­te­ni a NAV felé. A köte­le­zett­ség nem­csak a fod­rá­szo­kat, koz­me­ti­ku­so­kat és javí­tó-sze­re­lő­ket érin­ti, hanem a pia­con köz­vet­le­nül érté­ke­sí­tő őster­me­lő­ket és kis­ter­me­lő­ket is.

A digi­ta­li­zá­ció és az átlát­ha­tó­ság önma­gá­ban indo­kolt cél, ám egy néhány hek­tá­ros csa­lá­di gaz­da­ság admi­niszt­rá­ci­ós ter­helh­tő­sé­ge nem kor­lát­lan. Erdős Rená­ta írá­sa.

Mi vál­to­zik szep­tem­ber 1‑től?

A bizony­lat­adá­si köte­le­zett­ség nem új, nyug­tát eddig is kel­lett adni. Ami való­ban vál­to­zik, az az adat­szol­gál­ta­tás. A NAV eddig az online és e‑pénztárgépekből, vala­mint az online szám­la­ada­tok­ból lát­ta a bevé­te­le­ket – a kézi tömb­ből vagy szá­mí­tó­gé­pes prog­ram­mal kiál­lí­tott nyug­ták ada­tai viszont eddig nem futot­tak be auto­ma­ti­ku­san a rend­sze­ré­be.

Ez most meg­szű­nik.

A gya­kor­lat­ban ez azt jelen­ti, hogy aki nem online vagy e‑pénztárgéppel dol­go­zik, annak a kiál­lí­tott nyug­ták ada­ta­it a NAV KOBAK-por­tál­ján kell rög­zí­te­nie: a kibo­csá­tást köve­tő 3 nap­tá­ri napon belül, napi össze­sí­tés­ben, áfa­kul­cson­kén­ti bon­tás­ban – tehát nem nyug­tán­ként egyen­ként. Aki egyet­len áfa­kulcs alá tar­to­zó ter­mé­ket árul, annak egyet­len össze­sí­tett tétel elég napon­ta.

A kézi nyug­ta­tömb hasz­ná­la­ta nem szű­nik meg, és az e‑pénztárgép sem lesz min­den­ki szá­má­ra köte­le­ző – aki viszont e‑pénztárgépet választ, annál az adat­szol­gál­ta­tás auto­ma­ti­ku­san tel­je­sül, gépe­lés­sel nem kell fog­lal­koz­nia. A NAV köz­lé­se sze­rint a vál­to­zás mint­egy 270 ezer vál­lal­ko­zást érint­het.

Kiket érint köz­vet­le­nül?

A köte­le­zett­ség min­den­ki­re vonat­ko­zik, aki nem online vagy e‑pénztárgéppel állít ki nyug­tát – tipi­ku­san:

• pia­con, kite­le­pü­lé­sen áru­sí­tó őster­me­lők és kis­ter­me­lők,

• fod­rá­szok, koz­me­ti­ku­sok, massző­rök, okta­tók, javí­tó-sze­re­lők,

• alkal­mi vagy sze­zo­ná­lis érté­ke­sí­tők, ren­dez­vé­nyes kite­le­pü­lők.

A MAGOSZ 2026. augusz­tus 12-én külön fel­hív­ta erre az érin­tet­tek – köz­tük az őster­me­lők – figyel­mét. A szer­ve­zet arra is emlé­kez­te­tett, hogy 2026. decem­ber 31-ig átme­ne­ti idő­szak van érvény­ben, amely alatt a NAV még nem szab ki bír­sá­got a mulasz­tá­sért.

Miért lehet ez nagyobb teher egy kis­gaz­da­ság­nak, mint egy cég­nek?

Az adat­köz­lés önma­gá­ban nem bonyo­lult, napi egy össze­sí­tő rög­zí­tés. A való­di nehéz­sé­get az jelen­ti, hogy egy új rend­szer­hez alkal­maz­kod­ni kell: esz­köz, inter­net­kap­cso­lat, tech­ni­kai rutin és idő kell hoz­zá, ráadá­sul a napi pia­co­zás mel­lett. Egy iro­dai hát­tér­rel dol­go­zó vál­lal­ko­zás­nál ez néhány kat­tin­tás, egy haj­nal­ban indu­ló, este haza­é­rő őster­me­lő­nél viszont újabb tétel azon a lis­tán, ame­lyen már ott van az idő­já­rás koc­ká­za­ta, az input­költ­sé­gek, az érté­ke­sí­tés bizony­ta­lan­sá­ga és a meg­lé­vő admi­niszt­rá­ció.

A napi piac­ra járó ter­me­lők­nél ez a fel­adat gya­kor­la­ti­lag nem hárít­ha­tó a köny­ve­lő­re – hiszen a bevé­te­li ada­tot napon­ta kel­le­ne átad­ni, így vagy saját maguk­nak kell meg­bir­kóz­ni­uk a rög­zí­tés­sel, vagy folya­ma­to­san fenn­áll a határ­idő-csú­szás és ezzel a bír­ság­koc­ká­zat.

Van egy másik, gya­kor­la­ti koc­ká­zat is: ked­vez­mé­nyes adó­zá­si for­má­ban (KATA, KIVA, áta­lány­adó) dol­go­zók­nál a nyug­ta­adá­si köte­le­zett­ség meg­sér­té­se miat­ti jog­erős bír­ság a ked­vez­mé­nyes for­ma elvesz­té­sé­vel is jár­hat. Bár a tör­vény szö­ve­ge elsőd­le­ge­sen a nyug­ta kiál­lí­tá­sá­nak elmu­lasz­tá­sá­ra vonat­ko­zik, szak­ér­tők sze­rint az új adat­szol­gál­ta­tá­si köte­le­zett­ség tar­tós elmu­lasz­tá­sa is ide vezet­het — ez pedig jóval nagyobb anya­gi koc­ká­zat, mint maga a bír­ság.

Nem kell messzi­re men­ni más model­lért

Auszt­ri­á­ban a gaz­da­ság­ból tör­té­nő köz­vet­len érté­ke­sí­tés (Ab-Hof-Ver­ka­uf) rég­óta bevett, önál­ló gaz­da­sá­gi for­ma: farmsho­pok, önki­szol­gá­ló érté­ke­sí­té­si pon­tok és ter­me­lői pia­cok működ­nek egy­más mel­lett – sza­bá­lyo­zott, de a kis lép­té­kű ter­me­lés­hez lát­ha­tó­an iga­zo­dó kere­tek között.

A kulcs az ará­nyos­ság.

Auszt­ri­á­ban a leg­ki­sebb, saját ter­més­ből (zöld­ség, gyü­mölcs, tojás, tej stb.) gaz­dál­ko­dó ter­me­lők­nek nem kell szá­mol­ni­uk azzal, mennyi bevé­te­lük volt a nyers, fel­dol­go­zat­lan ter­mé­kek eladá­sá­ból. Az adó­hi­va­tal ehe­lyett egy egy­sze­rű becs­lést hasz­nál: meg­né­zi, mek­ko­ra a föld­jük hiva­ta­los, elő­re meg­ál­la­pí­tott “érté­ke” (ezt hív­ják egy­ség­ér­ték­nek), és ennek 42%-át tekin­ti auto­ma­ti­ku­san nye­re­ség­nek – füg­get­le­nül attól, hogy tény­le­ge­sen mennyit keres­tek.

Nem kell nyug­tát, szám­lát, bevé­te­li nap­lót vezet­ni­ük, és pénz­tár­gé­pet sem kell hasz­nál­ni­uk erre a kör­re – az adó a föld­mé­ret alap­ján, auto­ma­ti­ku­san van kiszá­mol­va.

Ha a gaz­da a saját maga fel­dol­go­zott ter­mé­ke­it (pl. lek­várt, saj­tot) is árul­ja, arra külön, egy­sze­rű­sí­tett sza­bá­lyok vonat­koz­nak: 2025-től évi 55 000 euró­ig még min­dig a mező­gaz­da­sá­gi mel­lék­te­vé­keny­ség egy­sze­rűbb elszá­mo­lá­sa alkal­maz­ha­tó, 70–80%-os áta­lány-költ­ség­há­nyad­dal, csak efö­lött válik tel­jes érté­kű, köny­ve­lés­kö­te­les gaz­da­sá­gi tevé­keny­ség­gé.

A rend­szer a tevé­keny­ség mére­té­hez iga­zít­ja a ter­het: amíg vala­ki tény­le­ge­sen kis lép­ték­ben, saját ter­mék­ből gaz­dál­ko­dik, addig a leg­egy­sze­rűbb, admi­niszt­rá­ció-men­tes sáv­ban marad­hat.

A modell élet­ké­pes­sé­gét jól mutat­ja a wiesel­bur­gi AB HOF szak­vá­sár is, amely 30 éve Euró­pa veze­tő, kife­je­zet­ten a gaz­dál­ko­dói köz­vet­len érté­ke­sí­tés­re épü­lő szak­mai ren­dez­vé­nye. A 2026. már­ci­us 6–9. között meg­ren­de­zett kiál­lí­tá­son mint­egy 260 kiál­lí­tó mutat­ta be ter­mé­ke­it és szol­gál­ta­tá­sa­it – ez öt szá­za­lék­kal több, mint egy évvel koráb­ban – jelez­ve, hogy a köz­vet­len érté­ke­sí­tés Auszt­ri­á­ban nem elszi­ge­telt jelen­ség, hanem növek­vő, önál­ló pia­ci szeg­mens.

Miért szá­mít a kis­ter­me­lő?

A helyi ter­me­lő nem csu­pán egy adó­zó a rend­szer­ben. Tőle vehe­tő friss tojás, hely­ben ter­mett para­di­csom, köz­vet­len kap­cso­la­ta van a vásár­ló­val. Az EU-ban is kiemelt figyel­met kap­nak a rövid ellá­tá­si lán­cok és a köz­vet­len érté­ke­sí­té­si for­mák, éppen azért, mert rövi­debb utat jelen­te­nek a ter­me­lő­től a fogyasz­tó­ig.

Ezért nem mind­egy, mennyi­re egy­sze­rű vagy nehéz egy kis­gaz­da­ság szá­má­ra sza­bá­lyo­san belép­ni – és bent marad­ni – ebben a rend­szer­ben.

A tét: ki marad a pia­con?

A sza­bá­lyok indo­kolt­sá­ga nem vita­tott, az élel­mi­szer­biz­ton­ság, a nyo­mon­kö­vet­he­tő­ség és a tisz­tes­sé­ges adó­zás min­den­ki­nek közös érde­ke. A NAV maga is azt hang­sú­lyoz­za, hogy a nyug­ta­adat-szol­gál­ta­tás jelen­tős lépés a gaz­da­ság fehé­rí­té­sé­ben, mivel a papír­nyug­ták ada­tai is beke­rül­nek a koc­ká­zat­elem­zés­be.

A való­di tét az ará­nyos­ság, mert egy néhány hek­tá­ron gaz­dál­ko­dó csa­lád szá­má­ra a ter­hek össze­adód­nak, és egy­szer elér­kez­het a pont, ami­kor a gaz­dál­ko­dás abba­ha­gyá­sa tűnik egy­sze­rűbb­nek. Ez pedig nem csu­pán egy vál­lal­ko­zás meg­szű­né­sét jelen­ti – egy csa­lád meg­él­he­té­sét, egy helyi ter­me­lőt és a vásár­lók egy köz­vet­len beszer­zé­si lehe­tő­sé­gét is érint­he­ti.

A digi­ta­li­zá­ció irá­nya helyes, de a beve­ze­tés mód­ján múlik, hogy a sza­bá­lyo­san műkö­dő kis­ter­me­lő­nek is reá­lis esé­lye marad­jon tal­pon marad­ni.

Erdős Rená­ta