A szegénység arca mindenhol megmutatja magát. Meglátod az erőtlen tekintetben, a beesett arcban, a fakó és elnyűtt ruhákban, a fáradtságban. Pironkodva elbújik a kitaposott cipőben, a korgó gyomorban, a gyomorgörcsben a sárga csekkek láttán. Kint van az utcákon, az aluljárókban és ott van az otthonokban is, jól eltakarva az ítélkező szemek elől. Ott lakozik a lélekben, a gondolkodásmódban, önmagunk és mások felé tett gesztusainkban is. Petre Anett coach, kineziológus, tréner írása.
Jellegzetes atmoszférája és szaga van. Nem arról beszélek, amikor a pulóveredbe temeted az arcod, csak érezned ne kelljen. Nem. Arról beszélek, hogy ez a semmivel össze nem téveszthető esszencia a félelem, a kiszolgáltatottság és a szorongás lenyomata. Nincs az a parfüm, szép ruha vagy öltöny, ami semmissé tenné jelenlétét, mégha látszólag el is fedi.
A szegénység azt jelenti, hogy nincs kiút?
Emlékszem, még nagyon fiatal voltam, amikor elmentem egy indiai napra. Gazdag program volt, főként a zene és a tánc köré épült az esemény. Mint kiderült embereket is toboroztak nyelvtanulási program keretében, ami arról szólt volna, hogy jószolgálati tevékenység folytatása mellett a kiutazók megismerkednek a helyi kultúrával, maguk is egyek lesznek a helyiekkel és közben nyelvet tanulnak. A lehetőség felkeltette az érdeklődésemet és jobban utána olvastam, mi az, amit tudni illik és érdemes az indai kultúráról, hitvilágról. Arcul csapott a kasztrendszer. Abban a rendszerben a szegénység, a kaszt olyan bilog, ami születéssel együtt beléjük ég.
A helyi „társasjátékban” csak arra a játékmezőre léphetnek, ahol ott a közös jel: a nyomor, az éhség, a betegség, a kiszolgáltatottság, a korai halál szimbóluma. Kikényszerített, előre megírt sorstörténet. A szegénység és szegénységtudat egy életöltőre.
Kilépni és maga mögött hagyni keveseknek sikerül. Amennyiben mégis sikerül, a tudatuk mélyén, zsigereikben hordozzák azt, ahonnan jöttek. Mozdulataikban, gondolkodásmódjukban és döntéseikben egy láthatatlan kéz mindig mutatná a jól ismert utat. A szegénységét.
Napjainkban még mindig sokan választják „belső utazás” célpontjaként Indiát új szemléletet gyűjteni, kilépni a komfortzónából. Értékelhessék azt, amilyük van. Meglehet a pénz nélküli utcai száműzetés itthoni viszonyok között, egyedül, kizárva a kényelmi megoldásokat hasonló eredménnyel járna. További lehetőség lehetne minimálbérből kalkulálva kihozni pár hónapot. Akkor is, ha bőven nagyobb összeg állna rendelkezésre. Amolyan gyorstalpaló és pénztárbarát kurzus a komfortzónán kívülre vágyóknak annak megbecsülésére, hogy milyen a Van, a Nincs helyett.
Egy többdimenziós, szegénységi mutatók alapján összeállított szegénységi statisztika szerint, napjainkban megközelítőleg 700 millió ember él mélyszegénységben. Ez a világ népességének 9,2 százaléka. A mélyszegénység fogalmának meghatározása ez esetben azt jelenti, hogy az érintett emberek hozzávetőleg (dollár árfolyammal kalkulálva) napi 675 forintnál kevesebb összegből élnek.
Elsősorban a fejlődő országok népességét érinti, 90 százalék a szubszaharai Afrikára és Dél- Ázsiára koncentrálódik. Közel 1,3 milliárd ember, a világ népességének 26 százaléka él mérsékelt szegénységben, azaz dollár árfolyammal kalkuláltan mintegy 675 és 1137 forint között van a napi megélhetési keretük. Mindezek csupán számok. Statisztika, kalkulált adatok tükrében. Minden egyes szám mögött hús-vér emberek rejtőznek és ötven százalékuk 18 év alatti gyermek.
Az örökség
A gyermek – és később a felnőtt – egészségére, oktatására és általános jólétének megőrzésére nézve a szegénység súlyos következmény jár. Generációs örökség, amit az új jövevény már születésétől fogva, mind körülményekben, mind lehetőségekben és gondolkodásmódban tovább visz. Akkor is, ha már eljutna arra pontra, hogy valamiképp sikerül megtörnie a generációs vonalat.
A szegénységnek mélységei, árnyaltsága van. Az, aki mélyszegénységben él és egyik pillanatról a másikra pillanatra tud koncentrálni, nincs ereje, rálátása és eszköztára, hogy ebből a helyzetből valamiképp kilábaljon. A körülmények, a társadalmi kirekesztettség mellett, a tanult szegénység, mint tudatállapot is visszarántja. Ezt ismeri, mindenki ebben van ott és onnan, ahova beleszületett. A szükség életbenmaradási stratégiáját ismeri és azt követi. Sem ereje, sem lehetősége nincs ahhoz, hogy másképp élhessen. Ki az, aki feltérképezte és esélyt adott arra, hogy felismerje tehetségét, ha az önmagában nem türemkedik ki magától? Ki veszi azt észre, akár potenciális mentor személyében vagy támogató szervezetként? Mi történik akkor, ha olyan tehetsége van (mert mindenki tehetséggel születik), ami kellő gondoskodás nélkül nem mutatja magát, ha pedig igen, nem látványosan?
A gondolat, ami fészket ver az elmében
Szegénységtudat azokat is eléri, akik látják felmenőik küzdelmét és azt, hogy mennyi mindent vontak meg maguktól csak azért, hogy a növekvő generációnak jobb legyen. Nekik könnyebb legyen. Végigkísérheti életüket a bűntudat, a szorongás, hogy ezt valamiképp meghálálhassák, viszonozzák, bizonyítsanak. A láthatatlan, szorongató érzés olykor akkora korlátot képez elöttük, hogy azt az energiát, amit fókuszáltan és szabadon arra használhatnának, hogy önmaguk és generációs vonaluk érdekében előbbre jussanak, egész egyszerűen felemészti. Túl nagy a teher, túl nagy hangsúly kerül arra, hogy önmaguk számára is megélhessék a minőségi életet.
Szegénységtudat a neveltetésben, az örökölt világnézetben, a másoktól kapott visszajelzésekben is megjelenhet az adott személy életében. Nem csupán a belső kasztrendszer felállítása és önmaguk besorolása gerjesztheti a belső feszültséget, hanem személyükre, képességeikre, potenciáljukra tett megjegyzések, visszajelzések és tapasztalások. A tapasztalások következtében önmaguk által előre megírt forgatókönyv eredménye még inkább fixálja az érzést. Akkor is, ha sikerülne egy teljesen más szintű, minőségű végkifejlett.
Tovább táplálhatja a szegénységtudatot az, hogy mi a helyük és szerepük a közösségükben. Kivel azonosítják önmagukat, kinek a sorsát vállalják át? Akár nem tudatosan, akár hűséggel a családi anekdoták nyomán.
Olykor hozzájuk a legközelebbálló személy okán nem merik megélni a minőségi életet, úgy érzik, ha annak az embernek nem adatott meg, nekik sincs joguk hozzá. Azonosulnak. Akármilyen minőségben is jelenik meg a másik fél a tudatukban, az eredmény ugyanaz lehet.
A szegénység általános energetikai és tudati töltöttsége is meghatározó. Azaz, a tágabb közösség által felruházott tartalom, lehetőségek és elképzelések, a kirekesztés és a szegénységhez társuló minősítő jelzők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az érintett személy – a szegénység bármely rétegében, árnyaltságában vagy megjelenési formájában az életében – mit társít maga is, önmagához. Önértékelése, önbecsülése, önbizalma – úgy általában véve önismerete csorbul.
Egy másik megközelítésben maga a szegénység érzelmiszegénység képében is megmutatkozhat. Az érzelmek a tudatos megélésével és kifejezésével kapcsolatos belső nehézségek, gátak teszik lehetetlenné vagy kihívásokkal tarkítottan, az élet teljességének megélését. Az egyéniség formálásának alapkomponensei az érzelmek. Mindez adódhat szeretet- és figyelemhiányból, a törődés és megértés nélkülözéséből a gyermekkor bizonyos szakaszában, így a felnőtté vált személy és környezete tovább örökítheti. Újra és újra…
Miről szól a szegénység felszámolásának napja?
1992. október 17-én az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) világnappá nyilvánította a szegénység elleni küzdelem törekvését. Maga a gondolat Joseph Wresinszki atyától származik, akinek szülei menekültként érkeztek Franciaországba. Mélyszegénységben éltek. Wresinszki jól ismerte mit jelent a társadalmi kirekesztettség, a társadalom szemében láthatatlannak és nemkívánatosnak lenni. Tíz évre rá, hogy 1946-ban katolikus pappá szentelték püspöki megbízatással Noisy le Grandba helyezték, hogy káplánként tevékenykedjen kétszázötven családnál, akik szükségszállásokon kerültek elhelyezésre. Borzasztó körülmények között.
A családokkal összefogva alapította meg az ATD Fourth World -öt, azaz Segítség Mindenfajta Nyomorúság Elleni Negyedik Világmozgalmat. Célja az volt, hogy a társadalom minden rétegét egyesítse a mélyszegénységben élők körül. Nemzetközi testületek vezetőivel, vallási csoportokkal és államokkal tárgyalt a világ minden tájáról, olyan kommunikációra törekedett, ami a mélyszegénységben élőket láthatóvá tette, velük együttműködve a valós szükségletek és megoldások megfogalmazásában és cselekvési ütemtervében kézzel fogható programot hozhasson létre.
A törekvés magába foglalta az emberhez méltó körülmények, életszínvonal, oktatás, egészség, lehetőségek és szociális kapcsolati hálók kialakítását és működtetését. Magyarországon 1996 óta emlékezünk meg erről a napról.
Te hogyan kapcsolódsz a szegénységhez vagy a szegénységtudathoz?
Amennyiben úgy érzed, hogy történeted másoknak is erőt adhat vagy csak jól esik kiírni, ne fogd vissza magad! A személyes történetek – akár név nélkül – lehetnek inspirációk mások számára. Jobb kint, mint bent – és ha már kint van, akkor mindenki a maga érettségi fokán fogadja be, dolgozza fel és helyezi életének adott polcára.
Forrás: itt, itt és itt, kiemelt kép forrása: Canva by Pixabay
