Az első lépést a kiválasztottunk felé, sokaknak kihívást jelent megtenni. Ahogy mondani szokás: nagy levegő, nagyot lép! Motiváló gondolat. Mi van akkor, ha nem megy? Vajon az önbizalomhiány ellenére is eredményesek lehetünk? Egy témába vágó tárcanovella és önbizalmat növelő tippek segíthetnek, hogy bátrabb legyél. Petre Anett coach, kineziológus, tréner írása.
A fikció valaki más valósága lehet.
Figyelj, akkor most megmondom, hogy lesz.
Te a jobbomon. Átölelem a derekad és a csípőd ringására ütemesen lépve elindulunk. Igazodom hozzád. Lassan. Ráérünk. Jó veled sétálni. A kedvedért a kék ingemet vettem fel. Kinevetsz? Szépen nézünk ki! Azt gondolod, nem veszek észre semmit, pedig jó megfigyelő vagyok. Mindig van rajtad valami kék: a múlt szombaton például a piacon, a kék fülbevalódat viselted, azt, amelyiknek apró kő van a közepén. Épp a paradicsomok között válogattál, amikor az arra botorkáló öregúr fonott kosara beleakadt a szoknyádba. Emlékszel? Nem hallottam miről beszéltetek, de akkorát nevettél, hogy esküszöm, féltékeny lettem! Az a krumplival kitömött szatyor is kék volt, amivel véletlenül fejbe vágtad Hurkát. Alig lehet észrevenni. Amilyen lapos, olyan széles. Öreg is már, alig tűnik fel, ha helyet változtat. A bal szemére kölyök kora óta vak. A jobb szeme az utóbbi időben romlott, pedig mindenféle vitaminnal tömöm.
Gyerekként nem lehetett kutyám.
Anyámnak allergiája van, azt hiszem mindenre. Legfőképpen rám, ezt apai vonalról örököltem. Most valahogy őt sem bírja. A változókor miatt, azt mondják. Próbálom úgy kezelni, ahogy ő minket az öcsémmel, amikor tinédzserek voltunk. Sokáig számolok, mielőtt megnyikkanok. Nem mindig jön össze. Ami benne zajlik olyan lehet, mint a Csillagok háborúja csak hormonokkal. Nagyon szeretem anyámat, de mostanában elég zizi, nem kicsit. Huszonöt éve vannak együtt a faterommal, még az egyetemen ismerkedtek meg.
Apám mesélte, hogy egyből beleszeretett.
Egy mukkot nem szóltak egymáshoz. Az biztos, hogy anya mindig is imádta a szépirodalmi könyveket, apám inkább politikai és történelmi sztorikra gerjedt. Azt már akkor is kiszúrta, hogy anci gyakorlatilag az egyetemi könyvtárba rendezkedett be. Nyilván ott őgyelgett a környéken csak nem merte megszólítani, ezért random könyvcímekkel próbált udvarolni. Biztosra veszem, hogy egyikkel sem volt képben. Pedig klassz könyvek, mindet elolvastam.
Kész csoda, hogy összejöttek.
Szóval, a fater indított A nap szerelmesével. Hajnali eső postafordultával érkezett Frici azaz Frigyes bá által, aki apám legjobb haverja. Ő se sokat beszélt, de jó kézbesítő volt. Apa nem volt túl kreatív, mert a regény második kötetének címével udvarolt tovább: Aranyecset. Első blikkre a muter félreértette – vagy nem olvasta a könyvet, vagy voltak elképzelései udvarlóját illetően –, mert az Én és őkelme frappáns replikája érkezett, utalva arra, hogy atyám mekkora fa… szóval, mekkora. Amennyiben ősöm az Aranyecset helyett tegyük fel a Vigyázz, ha jön a nő remekbe szabott könyvvel rukkol elő, akkor én se lennék. Esetleg, ha még nem olvastad, akkor bőven ráérsz pótolni. Így ment egy darabig, végül anyu úgy döntött, hogy jó lenne, ha közösen olvasnának és ebből a közös olvasásból megszületett a saját történetük, meg a mienk az öcsémmel.
Pár éve költöztem a környékre és fogadtam örökbe Hurkát is. Ő volt a legszerencsétlenebb. Többször meglátogattam a menhelyen. Mindig produkált valamit. Legutóbb beszorult két rács közé, mert a működő szemével úgy látta, hogy nyitva a ketrec ajtaja. Hát, nem az ajtaja volt. Nekilódult, úgy maradt. A panelben nincs ketrec. Kipárnáztam neki mindent. Nagyon kíváncsi és akaratos. Egy terrorgombóc.
Csak azt akarom mondani, hogy nekem mindenhogy szép vagy. Ne érts félre, de most kissé karikásak a szemeid és sápadt az arcod is. Mintha sírtál volna. Nem tudom, csak örülnék, ha elmondanád nekem, ha beszélgetnénk. Úgy vettem észre, túlterheled magad. Majd elkísérlek és cipelem, amit kell. Az utóbbi pár napban rosszul időzítek, vagy nem tudom…lehet, nem is én.
Figyelj, akkor most megmondom, hogy lesz. Amikor legközelebb látlak esküszöm, bemutatkozom és te majd eldöntöd. Jó így?
Önbizalomhiány, mint lehetőség
Az önbizalom azt jelenti, hogy bízunk és hiszünk készségeinkben, képességeinkben, magunkban. Táplálja annak ismerete, hogy mit tartunk önmagunk felől, milyen értékrendszerünk van, milyen értékek mentén éljük az életünket, mire helyezzük a fókuszunkat. Kapcsolódik hozzá az is, hogy mennyire becsüljük azt akik most vagyunk, akivé váltunk. Milyen érzéseket társítunk egyes életterületünkhöz, ahol megmérettetjük magunkat másokkal? Például: tudás, intelligencia, megjelenés, tájékozottság, iskolázottság. Amikor valaki azt mondja, hogy nincs elég önbizalma ez utóbbi két területen is várnak rá felfedezendő és erősítendő pontok.
Röviden, képben vagyunk magunkkal.
Mindezek részei az önismeretünknek azaz, mennyire ismerjük saját képességeinket, tehetségeinket, készségeinket. Tisztában vagyunk preferenciánkkal, ízlésünkkel, vágyainkkal és szükségleteinkkel? Milyen mértékben látunk rá saját személyiségünk összetevőire, határaira és lehetőségeire? Mennyire van betekintésünk viselkedésünk mozgatórugóira, hátterére? Pontosan tudjuk-e definiálni emberi kapcsolatainkban vállalt szerepeinket és azok hatásait?
Önbizalomhiány – hogyan használd fel?
Lehetőséged van ránézni, hogy melyek azok a területek, ahol biztosabb talajra és nagyobb rálátásra van szükséged. Óvatosságod és bizonytalanságot miatt körültekintőbbé válsz és észreveszel olyan jeleket, hiányokat, szükségleteket amelyek más esetben elkerülnék a figyelmedet. Önbizalomhiányodat felhasználhatod tájékozódásra, informálódásra. Ezzel már csökkented is a mértékét és gyarapítod tudásodat is.
Lépésről-lépésre, körültekintően fel tudod építeni és stabil alapokra helyezni azon területeket, ahol ezzel kapcsolatban korlátok állják utadat. Az önbizalomhiány megmutatja hol van a komfortzónád határa. Hol helyezkedik el, mire vonatkozik, milyen kiterjedésű, azaz mekkora és mennyi lépésre van szükséged ahhoz, hogy átlépj rajta.
Az önbizalomhiány megmutatja azt is, hogy az önértékelés és önbecsülésed témakörében még vár rád némi teendő. Önbizalomhiányod nem jelenti azt, hogy nem indulhatsz el az úton. Vannak helyzetek, amikor kifejezetten úgy válsz magabiztossá, ha azzal a csomagoddal amid van, megteszed az első lépést, majd a másodikat és így tovább. Nem kétséges, tapasztalni fogsz, az is esélyes, hogy nem egyből fog sikerülni. Ekkor már van lehetőséged feltérképezni, hogy még miben érdemes fejlődnöd. Amennyiben úgy érzed elakadtál, van lehetőséged segítséget kérni pszichológus, kineziológus, coach szakemberektől is.
Ismerkedés – önbizalomhiány keringő
Vannak könnyített helyzetek, amikor az érdeklődési kör, a hobbi, a tanulmányok, esetleg maga a munkavégzés körülményei megtámogatják a kapcsolatfelvételt. Van közös téma, lépésről lépésre lehet haladni a másik fél feltérképezésében, önmagunk bemutatásában. Szórakozóhelyeken maga a zene, a hangulat vagy az általános nyitottság okán ismerkedési kísérletünk kulturált lépéssel és udvarias bemutatkozással eredményes lehet. Elfogadva a választ, bármi is legyen az. Olykor nem azt a választ kapjuk, amiben reménykedünk, de mindenképp örülhetünk annak, hogy legalább megpróbáltuk.
A kudarcélményt ne azonosítsuk önmagunkkal. Amennyiben a tiszteletteljes, udvarias bemutatkozás dacára sem kaptunk biztató választ, annak egyéb okai is lehetnek. Olyanok, amiknek semmi köze nincs sem a megjelenésünkhöz, sem az ismerkedési gesztusunkhoz. Ezek lehetnek például magánéleti okok, csalódás utáni döntés vagy valaki más irányában már meglévő elkötelezettség, általános bizalmatlanság, szégyenlőség, fáradtság. Bármi is az ok, a választ természetesen tiszteletben tartjuk. Egyébiránt a visszautasítás lovagias kezelése akár visszájára is fordíthatja az eseményeket.
A lehetőség nem egyenlő az ígérettel.
Sokat elárul kiszemeltünkről, hogy a nemleges választ miként kommunikálja felénk. Jó szemünk van, ha az illető értékeli a bátorságunkat, tiszteletteljes és udvarias beköszönésünket – érzékeny arra, hogy nem könnyű megtenni az első lépést ismeretlenként, minden előélet, kapaszkodó nélkül és ennek megfelelően reagál. Amennyiben nem így tesz, csak örülhetünk, hogy nem volt vevő a beszélgetésre.
Néhány tipp
Mindannyian emberek vagyunk, van jó és kevéssé szerencsés tulajdonságunk. Vélhetőleg neki is. Tekints rá elvárások nélkül. Az önbizalomhiány akár az ő mumusa is lehet. Ez nehéz, hiszen óhatatlanul elképzeljük valahogy a másikat. Feldíszítjük, kicsinosítjuk magunkban vagy épp ellenkezőleg, a félelmeink, a rossz tapasztalataink végett már előre elkönyveljük, hogy úgysem…Ami biztos, hogy még nem ismerjük az illetőt.
- Sokat segít, ha többször összefuttok. Egy idő után a „látásból ismerem” -ből, már adódhat egy kedves mosoly, köszönés.
- Amennyiben úgy látod segítségre van szüksége, tolakodás nélkül felajánlhatod.
- Érdemes önmagad számára is világossá tenni, hogy mi az, ami megfogott benne? Mi az, ami miatt úgy érzed, szívesen megismernéd?
- Segíthet, ha elgondolkozol azon, mi az, amit szívesen megmutatnál magadból?
Érezni fogod, hogy mikor jön el az idő, hogy végre megszólítsd és bemutatkozz neki. Nagy eséllyel már azt is tudni fogod, mi az amit mondanál. Mivel mindannyian mások vagyunk, nincs arra szabály, hogy mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy mindezt megtedd. Bárhogy is alakul, átlépted a korlátodat, adtál magadnak – magatoknak esélyt. Ez nagy dolog.
Tárcanovella: Láttalak | Kiemelt kép forrása: Canva – Pexels by Timur Weber
