Az anyák meg­ün­nep­lé­se nem modern talál­mány és ere­de­ti­leg nem is a virág­áru­sok és cso­ki­gyá­rak tér­hó­dí­tá­sá­ról szólt. Ezek mind később kap­cso­lód­tak hoz­zá. Anyák nap­ját vagy arra hason­lí­tó ünnep­sé­ge­ket már az óko­ri Görög­or­szág­ban is tar­tot­tak tavasz­kö­szön­tő­ként, val­ma­int Rhe­á­nak, az iste­nek any­já­nak tisz­te­le­té­re. Ede­lé­nyi Karo­la írá­sa.

Aho­gyan sok min­den ez is később, a keresz­tény­ség elter­je­dé­sé­vel Ang­li­á­ban ala­kult ki a “Mothe­ring Sun­day” hagyo­má­nya az 1600-as évek­ben. Ez a nap a nagy­böjt negye­dik vasár­nap­já­ra esett, ami­kor a távol dol­go­zó szol­gá­lók haza­lá­to­gat­hat­tak édes­any­juk­hoz, és maguk­kal vit­ték az “anya­temp­lo­muk” (Mother Church) áldá­sát is.

A modern Anyák nap­ja és Anna Jar­vis küz­del­me

A mai érte­lem­ben vett ünnep az Egye­sült Álla­mok­ból indult. 1907-ben Anna Jar­vis
kez­dett kam­pány­ba, hogy nem­ze­ti ünnep­pé nyil­vá­nít­sák ezt a napot. 1914-ben Wood­row Wil­son elnök tet­te hiva­ta­los­sá május máso­dik vasár­nap­ját. Jar­vis az anyák nap­ja tisz­te­le­té­re ere­de­ti­leg a fehér szeg­fűt válasz­tot­ta jel­ké­pül: a fehér szín a tisz­ta­sá­got, az illat a sze­re­te­tet, a for­ma pedig az anya­ság szép­sé­gét jel­ké­pez­te.

Érde­kes­ség, hogy Jar­vis később elke­se­re­dett har­cot vívott az ünnep üzle­ti­e­se­dé­se ellen. Dühí­tet­te, hogy a virág­áru­sok és üdvöz­lő­lap-gyár­tók pro­fi­tot húz­nak az érzel­mek­ből – ő ugyan­is úgy gon­dol­ta, egy kéz­zel írt levél töb­bet ér min­den vásá­rolt aján­dék­nál.

Bár sokan fúj­nak a Valen­tin-nap­ra, Hal­lo­ween-re és más nyu­ga­ti ünnep­re, azt keve­sen tud­ják, hogy ere­de­ti­leg, az anyák nap­ja mai for­má­ja is onnét ered hazánk­ba. Magyar­or­szá­gon 1925-ben ünne­pel­ték elő­ször az Anyák nap­ját a Magyar Ifjú­sá­gi Vörös­ke­reszt szer­ve­zé­sé­ben. Az ötle­tet Pet­ri Pál­né hoz­ta haza Ame­ri­ká­ból. Nálunk az ünnep össze­fo­nó­dott a máju­si Mária-tisz­te­let­tel. Bár Ame­ri­ká­ban a szeg­fű a jel­kép, Magyar­or­szá­gon az orgo­na vált az ünnep virá­gá­vá, egy­sze­rű­en azért, mert május ele­jén ez a virág pom­pá­zik a leg­szeb­ben a ker­tek­ben.

Vissza a múlt­ba, a Sim­nel-tor­ta recept­je

Ez a gaz­dag, mar­ci­pá­nos gyü­mölcs­tor­ta az angol­szász anyák nap­ja elen­ged­he­tet­len kel­lé­ke.

Sim­nel-tor­ta hoz­zá­va­lói:

175g vaj, 175g bar­na cukor, 3 tojás, 175g finom­liszt, 1 teás­ka­nál sütő­por, 1 tk. mézes­ka­lács fűszer­ke­ve­rék, 350g vegyes aszalt gyü­mölcs (mazso­la, korin­tu­si, kan­dí­ro­zott narancs­héj)
500g mar­ci­pán­massza és sár­ga­ba­rack­lek­vár, vala­mint 1 fel­vert tojás a kenés­hez

A Sim­nel-tor­ta elké­szí­té­se:

Mele­gít­sük elő a sütőt 150°C‑ra. A vajat a cukor­ral habos­ra kever­jük, majd egyen­ként hoz­zá­ad­juk a tojá­so­kat. For­gas­suk bele a lisz­tet, a fűsze­re­ket és az aszalt gyü­möl­csö­ket.

A tész­ta felét tegyük egy kiva­ja­zott for­má­ba. Nyújt­sunk ki egy kör­la­pot a mar­ci­pán har­ma­dá­ból, és fek­tes­sük a tész­tá­ra. Fed­jük le a mara­dék tész­tá­val.

Süs­sük kb. 1,5 — 2 órán át, amíg a tűpró­ba tisz­ta nem marad. Hagy­juk tel­je­sen kihűl­ni.
A mara­dék mar­ci­pán felé­ből nyújt­sunk egy kört a tor­ta tete­jé­re, a másik felé­ből pedig for­máz­zunk 11 kis golyót (ezek jel­ké­pe­zik a hűsé­ges apos­to­lo­kat).

Ken­jük le a tor­ta tete­jét lek­vár­ral, tegyük rá a mar­ci­pán­la­pot és a golyó­kat. Ken­jük le tojás­sal, és gril­lez­zük pár per­cig, amíg a mar­ci­pán eny­hén meg­bar­nul.