Az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapjának avagy az UNICEF kezdeményezésére 1954. óta szeptember 20-án tartjuk a gyermekek világnapját. A Gyermek jogairól szóló, Általános Gyermekjogi Egyezmény fő célja a gyermekek védelme és jogainak biztosítása, beleértve az egészséghez, biztonsághoz, valamint az oktatáshoz való jogot is. Sokan és sokszor valós cselekedetek csak hangoztatják ennek fontosságát, pedig a gyermek védtelen, kiszolgáltatott. Vannak jogai, speciális jogai. Vajon mennyire élhet ezzel? Petre Anett coach, kineziológus, tréner figyelemfelhívása.
Az iskolában mesélték, hogy Emi néni csomókba tépte ki Misi haját, amiért a szünetben szaladgált a folyosón. Édesanyám alig volt négyéves, amikor egy görög csendőr a hajánál fogva emelte fel a földről, mert a kislány nem tudott görögül a makedónok lakta térségben. A marcona felnőtt kezében ott maradt az öklömnyi véres hajcsomó. A tizenkét éves Vince a nála három évvel fiatalabb Verát zaklatta és terrorban tartotta a többi gyereket is.
Hiába szóltak a szüleinek.
Egy gyermekotthonban a gyermekeket rendszeresen hazaadták családlátogatásra az alkoholista, drogos, szenvedélybeteg, agresszív biológiai szülőknek, ahol a négy-, ötéves gyermekek megismerkedtek a pornóval és nekik imitálniuk kellett a látottakat. Ezt később a gyermekotthonban más, náluk kisebb gyermekekkel „eljátszották”.
Mind régi történet. Reméltem, hogy valamit csak rosszul hallok. Hogy nem történtek meg, vagy nem is úgy. Igazak voltak. Bár írhatnám, hogy nem ismétlődnek meg. Tudom, önámítás lenne, struccpolitika. A gyermekek jogainak sárbatiprása megannyi formájában jelen van, hallhatunk és olvashatunk róla eleget.
A gyermekek védelmében ugye nem adod tovább a traumáidat?
A gyermekkel való bánásmód tükörképe a feldolgozott vagy feldolgozatlan traumáknak. Tapasztalásaink, értékrendünk, hiedelmeink, érték preferenciáink, a múltból fakadó adott értelmi, lelki szinten értelmezett események alapján rögzült nézeteink, meggyőződéseink alkotják személyiségünket, viselkedésünket. Beintegrálódnak. Kihívásokkal teli és igen nehéz, de nem lehetetlen tudatosan kezelni azokat, szakember segítségét kérve. Önmagunk és a gyermekek érdekében. Akár van gyermekünk, akár nincs. A gyermek, a múlt, a jelen és a jövő. Akkor is, ha úgy döntünk vagy az élet úgy hozta, hogy nem lesz sajátunk.
Felnőtt kapcsolódásaink zöme és a körülöttünk lévő gyermekek is a bennünk élő gyermekkori emlékeinket hívják elő. Emlékeinkre adott válaszreakcióink tükrözik, milyen megélésünk van ezzel kapcsolatban. A jelenben.
Minden gyermekkorban kezdődik. Az alapokat a leginkább védtelen korszakainkba kapjuk kézhez. Amit látunk, amiképpen a környezetünk, elsősorban szűk környezetünk, azaz szüleink, majd felnőtt rokonaink, távoli és közeli felnőtt ismerősök. Később tágabb környezetünk az intézmények működési elveivel akár szemben álló nevelők, pedagógusok ráhatása, a tőlük kapott impulzusok, mint újabb legódarabok integrálódnak a rendszerünkbe. A közösségi média hatásai, a filmek, a készen tálalt értékek, mind felnőttek termékei és közvetlenül a gyermekeket érintheti.
Az a nagykorú, felnőtt, aki a frusztrációját, a sikertelenségét, az önbizalomhiányát, az önértékelés-önbecsülés hiányosságait, önismerethiányát, a kudarcait, a tehetetlenségét, a szeretetnélküliségét nem tudta feldolgozni, tovább adja.
Talán gondolkodás nélkül. Kiemelten fontos lenne elsősorban szakember támogatásával megdolgozni, helyére tenni ezeket a lelki-mentális gócokat. Ideálisan így lenne egészséges kapcsolódni gyermekekhez, gyermekekkel való közös munkára, családalapításra. Ez a való életben csaknem lehetetlen. A természet faramuci megoldása közé tartozik az is, hogy a gyermekvállalás biológiai keretei a legtöbb esetben nem feltételezik, hogy a jövő szülői mindezen már túl vannak.
Mindig a szülő a hibás?
Nem mindig és nem mindig az adott szülő. Valaki másnak a felmenői mulasztottak valami nagyon fontosat, ami miatt a felnőtté vált gyermek elfelejti teljes érzékenységgel védelmezni és támogatni azokat, akik még csak most lépdelnek a felnőtté válás útján. Mert védtelenek, kiszolgáltatottak, mert még kicsik, úgy, ahogy egykoron ő volt az.
Mindenkinek van lehetősége arra, hogy önmaga és a jövő generációi érdekében keresse a megoldást arra, hogy traumáitól megszabaduljon és ne adja tovább azokat.
Szülőnek lenni kihívás. Senki nem kap róla útmutatót, hogyan csinálja jól. Ítélkezők mindig is voltak, lesznek. Azok, akik mindent jobban tudnak. A gyermek tükörképünk és nem csak a miénk. Visszatükröz mindent, amit maga körül tapasztal. Sosem tudhatjuk, hogy mindazt, amit elveink, hiedelmeink és motivációink révén, ideális esetben a legnagyobb szeretettel adunk, mert csak azt tudjuk adni, végül miképp rögzül gyermekeink életében. Remélni tudjuk, hogy jól csináltuk. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor szülőként vagy gyermektelen felnőttként pont azért szükséges önmagunkkal is foglalkozni, hogy a megdolgozatlan sérelmeink sem önmagunkat sem másokat ne bántsanak többé.
Az Általános Gyermekjogi Egyezményről röviden
Az ENSZ Általános Gyermekjogi Egyezményét hazánk 1991-ben írta alá. Az egyezmény a gyermekek jogait három fő szempontra építi: gondoskodás-ellátás, a védelem, valamint a részvétel joga. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye szerint minden 18 év alatti személy gyermeknek számít, akit speciális védelem illet meg. Három fő csoportra osztható az egyezmény, amely úgynevezett 3P modellen alapul, miszerint:
#1 Protection, azaz védelem
A gyermekek biztonságának védelme, többek között a bántalmazás minden formája, az elhanyagolás és a kizsákmányolás elleni védelmet jelenti. Ide tartozik például a menekült gyermekek speciális védelme, a háborús konfliktusokban való részvétel, a szexuális kizsákmányolás valamint a gyermekmunka tilalma.
#2 Provision, azaz ellátás és gondozás
A gyermekek alapvető létszükségleteinek biztosítása, amely az egészséges testi és lelki fejlődésükhöz szükséges, például megfelelő táplálék és egészségügyi ellátás biztosítása, vagy az alapvető oktatáshoz való jog.
#3 Participation, azaz részvétel
A gyermekek képességeik fejlődésével egyre inkább képesek dönteni és aktívan részt venni egy közösség életében. Az egyezmény biztosítani kívánja számukra az információhoz való, a gondolat-, vallás-, lelkiismeret-, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát és az egyesüléshez való jogot.
Az egyezmény kötelességet ró azokra az államokra, akik aláírták. Amellett, hogy a tartalmát magukra nézve kötelezőnek fogadják el, az aláíró országoknak – így Magyarországnak is – az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága előtt rendszeresen be kell számolnia az egyezményben foglaltak betartásáról.
A Bizottság a kormányok mellett civil szervezeteket és gyerekeket is meghallgat. A Gyermekjogi egyezmény elsősorban az államra nézve fogalmaz meg rendelkezéseket, de mindannyian felelősséggel tartozunk azért, hogy támogassuk és védjük a gyermekek jogait- a család, a civil társadalom, a média, a pedagógusok, de a magánszféra egyaránt.
Az egyezmény külön elismeri a szülők és gondviselők elsődleges szerepét, jogait és kötelességeit a gyermekek nevelésében és jogaik megismertetésében, védelmében.
Forrás: itt és itt, Kiemelt kép forrása: Canva-Pixabay-by-Alexas_Fotos
