Az ENSZ Gyer­mek­se­gé­lye­zé­si Alap­já­nak avagy az UNICEF kez­de­mé­nye­zé­sé­re 1954. óta szep­tem­ber 20-án tart­juk a gyer­me­kek világ­nap­ját. A Gyer­mek joga­i­ról szó­ló, Álta­lá­nos Gyer­mek­jo­gi Egyez­mény fő cél­ja a gyer­me­kek védel­me és joga­i­nak biz­to­sí­tá­sa, bele­ért­ve az egész­ség­hez, biz­ton­ság­hoz, vala­mint az okta­tás­hoz való jogot is. Sokan és sok­szor valós cse­le­ke­de­tek csak han­goz­tat­ják ennek fon­tos­sá­gát, pedig a gyer­mek véd­te­len, kiszol­gál­ta­tott. Van­nak jogai, spe­ci­á­lis jogai. Vajon mennyi­re élhet ezzel?  Pet­re Anett coach, kine­zio­ló­gus, tré­ner figye­lem­fel­hí­vá­sa.

Az isko­lá­ban mesél­ték, hogy Emi néni cso­mók­ba tép­te ki Misi haját, ami­ért a szü­net­ben sza­lad­gált a folyo­són. Édes­anyám alig volt négy­éves, ami­kor egy görög csend­őr a hajá­nál fog­va emel­te fel a föld­ről, mert a kis­lány nem tudott görö­gül a make­dó­nok lak­ta tér­ség­ben. A mar­co­na fel­nőtt kezé­ben ott maradt az öklöm­nyi véres haj­cso­mó. A tizen­két éves Vin­ce a nála három évvel fia­ta­labb Verát zak­lat­ta és ter­ror­ban tar­tot­ta a töb­bi gye­re­ket is.

Hiá­ba szól­tak a szü­le­i­nek.

Egy gyer­mek­ott­hon­ban a gyer­me­ke­ket rend­sze­re­sen haza­ad­ták csa­lád­lá­to­ga­tás­ra az alko­ho­lis­ta, dro­gos, szen­ve­dély­be­teg, agresszív bio­ló­gi­ai szü­lők­nek, ahol a négy‑, ötéves gyer­me­kek meg­is­mer­ked­tek a por­nó­val és nekik imi­tál­ni­uk kel­lett a látot­ta­kat. Ezt később a gyer­mek­ott­hon­ban más, náluk kisebb gyer­me­kek­kel „elját­szot­ták”.

Mind régi tör­té­net. Remél­tem, hogy vala­mit csak rosszul hal­lok. Hogy nem tör­tén­tek meg, vagy nem is úgy. Iga­zak vol­tak. Bár írhat­nám, hogy nem ismét­lőd­nek meg. Tudom, önámí­tás len­ne, strucc­po­li­ti­ka. A gyer­me­kek joga­i­nak sár­ba­tip­rá­sa meg­annyi for­má­já­ban jelen van, hall­ha­tunk és olvas­ha­tunk róla ele­get.

A gyer­me­kek védel­mé­ben ugye nem adod tovább a trau­má­i­dat?

A gyer­mek­kel való bánás­mód tükör­ké­pe a fel­dol­go­zott vagy fel­dol­go­zat­lan trau­mák­nak. Tapasz­ta­lá­sa­ink, érték­ren­dünk, hie­del­me­ink, érték pre­fe­ren­ci­á­ink, a múlt­ból faka­dó adott értel­mi, lel­ki szin­ten értel­me­zett ese­mé­nyek alap­ján rög­zült néze­te­ink, meg­győ­ző­dé­se­ink alkot­ják sze­mé­lyi­sé­gün­ket, visel­ke­dé­sün­ket. Bein­teg­rá­lód­nak. Kihí­vá­sok­kal teli és igen nehéz, de nem lehe­tet­len tuda­to­san kezel­ni azo­kat, szak­em­ber segít­sé­gét kér­ve. Önma­gunk és a gyer­me­kek érde­ké­ben. Akár van gyer­me­künk, akár nincs. A gyer­mek, a múlt, a jelen és a jövő. Akkor is, ha úgy dön­tünk vagy az élet úgy hoz­ta, hogy nem lesz sajá­tunk.

Fel­nőtt kap­cso­ló­dá­sa­ink zöme és a körü­löt­tünk lévő gyer­me­kek is a ben­nünk élő gyer­mek­ko­ri emlé­ke­in­ket hív­ják elő. Emlé­ke­ink­re adott válasz­re­ak­ci­ó­ink tük­rö­zik, milyen meg­élé­sünk van ezzel kap­cso­lat­ban. A jelen­ben.

Min­den gyer­mek­kor­ban kez­dő­dik. Az ala­po­kat a leg­in­kább véd­te­len kor­sza­ka­ink­ba kap­juk kéz­hez. Amit látunk, ami­kép­pen a kör­nye­ze­tünk, első­sor­ban szűk kör­nye­ze­tünk, azaz szü­le­ink, majd fel­nőtt roko­na­ink, távo­li és köze­li fel­nőtt isme­rő­sök. Később tágabb kör­nye­ze­tünk az intéz­mé­nyek műkö­dé­si elve­i­vel akár szem­ben álló neve­lők, peda­gó­gu­sok ráha­tá­sa, a tőlük kapott impul­zu­sok, mint újabb leg­ó­da­ra­bok integ­rá­lód­nak a rend­sze­rünk­be. A közös­sé­gi média hatá­sai, a fil­mek, a készen tálalt érté­kek, mind fel­nőt­tek ter­mé­kei és köz­vet­le­nül a gyer­me­ke­ket érint­he­ti.

Az a nagy­ko­rú, fel­nőtt, aki a fruszt­rá­ci­ó­ját, a siker­te­len­sé­gét, az önbi­za­lom­hi­á­nyát, az önér­té­ke­lés-önbe­csü­lés hiá­nyos­sá­ga­it, önis­me­ret­hi­á­nyát, a kudar­ca­it, a tehe­tet­len­sé­gét, a sze­re­tet­nél­kü­li­sé­gét nem tud­ta fel­dol­goz­ni, tovább adja.

Talán gon­dol­ko­dás nél­kül. Kiemel­ten fon­tos len­ne első­sor­ban szak­em­ber támo­ga­tá­sá­val meg­dol­goz­ni, helyé­re ten­ni eze­ket a lel­ki-men­tá­lis góco­kat. Ide­á­li­san így len­ne egész­sé­ges kap­cso­lód­ni gyer­me­kek­hez, gyer­me­kek­kel való közös mun­ká­ra, csa­lád­ala­pí­tás­ra. Ez a való élet­ben csak­nem lehe­tet­len. A ter­mé­szet fara­mu­ci meg­ol­dá­sa közé tar­to­zik az is, hogy a gyer­mek­vál­la­lás bio­ló­gi­ai kere­tei a leg­több eset­ben nem fel­té­te­le­zik, hogy a jövő szü­lői mind­ezen már túl van­nak.

Min­dig a szü­lő a hibás?

Nem min­dig és nem min­dig az adott szü­lő. Vala­ki más­nak a fel­me­női mulasz­tot­tak vala­mi nagyon fon­to­sat, ami miatt a fel­nőt­té vált gyer­mek elfe­lej­ti tel­jes érzé­keny­ség­gel védel­mez­ni és támo­gat­ni azo­kat, akik még csak most lép­del­nek a fel­nőt­té válás útján. Mert véd­te­le­nek, kiszol­gál­ta­tot­tak, mert még kicsik, úgy, ahogy egy­ko­ron ő volt az.

Min­den­ki­nek van lehe­tő­sé­ge arra, hogy önma­ga és a jövő gene­rá­ci­ói érde­ké­ben keres­se a meg­ol­dást arra, hogy trau­má­i­tól meg­sza­ba­dul­jon és ne adja tovább azo­kat.

Szü­lő­nek len­ni kihí­vás. Sen­ki nem kap róla útmu­ta­tót, hogyan csi­nál­ja jól. Ítél­ke­zők min­dig is vol­tak, lesz­nek. Azok, akik min­dent job­ban tud­nak. A gyer­mek tükör­ké­pünk és nem csak a miénk. Vissza­tük­röz min­dent, amit maga körül tapasz­tal. Sosem tud­hat­juk, hogy mind­azt, amit elve­ink, hie­del­me­ink és moti­vá­ci­ó­ink révén, ide­á­lis eset­ben a leg­na­gyobb sze­re­tet­tel adunk, mert csak azt tud­juk adni, végül miképp rög­zül gyer­me­ke­ink éle­té­ben. Remél­ni tud­juk, hogy jól csi­nál­tuk. Van­nak azon­ban olyan hely­ze­tek, ami­kor szü­lő­ként vagy gyer­mek­te­len fel­nőtt­ként pont azért szük­sé­ges önma­gunk­kal is fog­lal­koz­ni, hogy a meg­dol­go­zat­lan sérel­me­ink sem önma­gun­kat sem máso­kat ne bánt­sa­nak töb­bé.

Az Álta­lá­nos Gyer­mek­jo­gi Egyez­mény­ről rövi­den

Az ENSZ Álta­lá­nos Gyer­mek­jo­gi Egyez­mé­nyét hazánk 1991-ben írta alá. Az egyez­mény a gyer­me­kek joga­it három fő szem­pont­ra épí­ti: gon­dos­ko­dás-ellá­tás, a véde­lem, vala­mint a rész­vé­tel joga. Az ENSZ Gyer­mek­jo­gi Egyez­mé­nye sze­rint min­den 18 év alat­ti sze­mély gyer­mek­nek szá­mít, akit spe­ci­á­lis véde­lem illet meg. Három fő cso­port­ra oszt­ha­tó az egyez­mény, amely úgy­ne­ve­zett 3P model­len ala­pul, misze­rint:

#1 Pro­tec­ti­on, azaz véde­lem

A gyer­me­kek biz­ton­sá­gá­nak védel­me, töb­bek között a bán­tal­ma­zás min­den for­má­ja, az elha­nya­go­lás és a kizsák­má­nyo­lás elle­ni védel­met jelen­ti. Ide tar­to­zik pél­dá­ul a mene­kült gyer­me­kek spe­ci­á­lis védel­me, a hábo­rús konf­lik­tu­sok­ban való rész­vé­tel, a sze­xu­á­lis kizsák­má­nyo­lás vala­mint a gyer­mek­mun­ka tilal­ma.

#2 Provi­si­on, azaz ellá­tás és gon­do­zás

A gyer­me­kek alap­ve­tő lét­szük­ség­le­te­i­nek biz­to­sí­tá­sa, amely az egész­sé­ges tes­ti és lel­ki fej­lő­dé­sük­höz szük­sé­ges, pél­dá­ul meg­fe­le­lő táp­lá­lék és egész­ség­ügyi ellá­tás biz­to­sí­tá­sa, vagy az alap­ve­tő okta­tás­hoz való jog.

#3 Par­ti­ci­pa­ti­on, azaz rész­vé­tel

A gyer­me­kek képes­sé­ge­ik fej­lő­dé­sé­vel egy­re inkább képe­sek dön­te­ni és aktí­van részt ven­ni egy közös­ség éle­té­ben. Az egyez­mény biz­to­sí­ta­ni kíván­ja szá­muk­ra az infor­má­ci­ó­hoz való, a gondolat‑, vallás‑, lelkiismeret‑, vala­mint a véle­mény­nyil­vá­ní­tás sza­bad­sá­gát és az egye­sü­lés­hez való jogot.

Az egyez­mény köte­les­sé­get ró azok­ra az álla­mok­ra, akik alá­ír­ták. Amel­lett, hogy a tar­tal­mát maguk­ra néz­ve köte­le­ző­nek fogad­ják el, az alá­író orszá­gok­nak – így Magyar­or­szág­nak is – az ENSZ Gyer­mek­jo­gi Bizott­sá­ga előtt rend­sze­re­sen be kell szá­mol­nia az egyez­mény­ben fog­lal­tak betar­tá­sá­ról.

A Bizott­ság a kor­má­nyok mel­lett civil szer­ve­ze­te­ket és gye­re­ke­ket is meg­hall­gat. A Gyer­mek­jo­gi egyez­mény első­sor­ban az állam­ra néz­ve fogal­maz meg ren­del­ke­zé­se­ket, de mind­annyi­an fele­lős­ség­gel tar­to­zunk azért, hogy támo­gas­suk és véd­jük a gyer­me­kek joga­it- a csa­lád, a civil tár­sa­da­lom, a média, a peda­gó­gu­sok, de a magán­szfé­ra egy­aránt.

Az egyez­mény külön elis­me­ri a szü­lők és gond­vi­se­lők elsőd­le­ges sze­re­pét, joga­it és köte­les­sé­ge­it a gyer­me­kek neve­lé­sé­ben és joga­ik meg­is­mer­te­té­sé­ben, védel­mé­ben.

Pet­re Anett

_{For­rás: itt és itt, Kiemelt kép for­rá­sa: Can­va-Pix­a­bay-by-Ale­xas_­Fo­tos}