Itt a nyár és vele együtt hama­ro­san a tan­szü­net is, így több időt töl­te­nek együtt a csa­lá­dok. Ez lehe­tő­sé­get biz­to­sít arra, hogy töb­bet beszél­ges­sünk a kamasz gye­re­kek­kel. Csak­hogy sok csa­lád­ban gon­dot jelent a való­di beszél­ge­tés. Hara­pó­fo­gó­val sem lehet sem­mit kihúz­ni a kamasz gye­rek­ből.

A klasszi­kus pár­be­széd szü­lő és kamasz között így hang­zik: “Mi volt a suli­ban? — Sem­mi.” Kis túl­zás­sal, de itt le is zárult a kom­mu­ni­ká­ció. Ez sen­ki­nek nem jó, se a gye­rek­nek, se a szü­lő­nek, szó­val ha úgy gon­do­lod, hogy ide­je vál­toz­tat­ni, akkor tarts velem és meg­osz­tok pár prak­ti­kát.

Szü­lő­ként nem könnyű vál­toz­tat­ni. Hiszen azért kom­mu­ni­ká­lunk úgy ahogy, mert azt szok­tuk meg. Az eddig meg­szo­kott kom­mu­ni­ká­ci­ó­ból kimoz­dul­ni fino­man szól­va sem kom­for­tos. Érez­he­ted azt, hogy izzadt­ság­sza­gú. Neked is ide­ge­nül hang­za­nak az új sza­vak a szád­ból. Épp ezért nem fogok most jó mon­da­to­kat vagy kér­dés­lis­tát írni. Hiszen azok az én mon­da­ta­im, kér­dé­se­im len­né­nek. Most pedig a Te kér­dé­se­i­det keres­sük, hogy neked mi műkö­dik. Daróczi Mag­di coach, kine­zio­ló­gus írá­sa.

Alap­sza­bá­lyok a kamasz gye­re­kek­kel való beszél­ge­tés­ben

Ne hasz­nálj eldön­ten­dő kér­dé­se­ket, mert az rög­tön zár­ja a kom­mu­ni­ká­ci­ót: Jó volt az ebéd? Nem.
Ehe­lyett nyi­tott kér­dé­se­ket alkal­mazz. Ha azt kér­de­zed mi volt az ebéd, azt is meg­tu­dod, hogy a hús­vé­ti mara­dék son­ka zsí­ros része került a bab­fő­ze­lék­be. Elsóz­ták a ker­ti levest. (Fogal­mam sincs mi az a ker­ti leves, de az isko­lai men­zán léte­zik a foga­lom.) Ebből, tény­leg képet kapsz arról, milyen volt az ebéd.

Ne magad­ból indulj ki. Engedd meg a gye­rek­nek, hogy legyen önál­ló véle­mé­nye. Az ebé­des pél­dá­nál marad­va, lehet, hogy Te sze­re­ted a zsí­ros hús­vé­ti son­kát. Ettől neki még nem kell azt sze­ret­nie. Lehet, hogy neki tény­leg nem ízlett az ebéd. A gye­re­kek önál­ló­so­dá­sá­nak egyik tipi­kus jele, az első szárny­pró­bál­ga­tá­sok egyi­ke, hogy elkez­dik nem meg­en­ni azt az ételt, amit eddig szó nél­kül meg­et­tek. Hogy min­den étel­ben a hibát kere­sik. Már elő­re jel­zik, hogy ez biz­tos nem lesz jó, mert milyen már, hogy a cse­me­ge ubor­ka bele van főz­ve a Sztro­ga­noff-csir­ké­be?!

Ha azt sze­ret­néd, hogy a kamasz magá­ról mesél­jen, akkor érez­nie kell, hogy való­ban kíván­csi vagy rá, az ő érzé­se­i­re, az ő véle­mé­nyé­re. Ha meg­mon­dod neki, hogy sze­rin­ted mit kel­le­ne csi­nál­nia vagy pré­di­ká­ci­ó­ba kez­desz, azzal zárod a kom­mu­ni­ká­ci­ót.  Azt éred el, hogy jó eset­ben csak hall­gat és nem szól sem­mit, rossz eset­ben össze is fog­tok vesz­ni. Ezzel kiala­kul egy köz­lés­so­rom­pó.

Köz­lés­so­rom­pó vs kamasz

Mik is azok a köz­lés­so­rom­pók? Min­den, ami gátol­ja az őszin­te, két­irá­nyú kom­mu­ni­ká­ci­ót. Ami­től a kamasz átmegy fleg­má­ba. Rád csap­ja az ajtót. Vagy szimp­lán csak nem szól töb­bet. Csak hall­gat. Köz­lés­so­rom­pó a pré­di­ká­lás, a fenye­ge­tés, a tanács­adás, a leki­csiny­lés, a kifi­gu­rá­zás, de akár még a dicsé­ret is. Elkez­ded alkal­maz­ni eze­ket a tech­ni­ká­kat és a kama­szod kirak­ja a zár­va táb­lát.

Pedig Te jót akarsz. Tisz­ta szí­ved­ből jót. Csak azért küz­desz, hogy meg­ér­tesd a lur­kó­val mi szol­gál­ja az érde­ke­it. Hiszen nagyon sze­re­ted őt. Min­dent meg­ten­nél, hogy már most biz­to­sítsd szá­má­ra a leg­jobb éle­tet az idők vége­ze­té­ig. A szí­ve mélyén ő tud­ja is ezt. Csön­des magá­nyá­ban át is gon­dol­ja, amit mon­dasz. Ettől még feszült lehet a kap­cso­la­to­tok. Te pedig biz­to­san nem érzed jól magad attól, hogy nem hall­gat rád.

Aztán ami­kor este egy pohár bor­ral a kezed­ben fel­idé­zed, milyen volt a viszo­nyod ebben a kor­ban a szü­le­id­del. Rájössz, hogy pont ugyan­ilyen. Lehet, hogy ők is pré­di­kál­tak. Te pedig mini­mum meg­kér­dő­je­lez­ted, amit mond­tak. Maxi­mum magas­ról tet­tél rá. Per­sze a szí­ved mélyén tud­tad, hogy iga­zuk van. Ettől még rosszul esett, hogy épp ők bán­ta­nak, akik­nek hin­nie kel­le­ne ben­ned, bíz­tat­ni és báto­rí­ta­ni. Nyil­ván épp ilyen volt velük a kap­cso­la­tod, hiszen tőlük hoz­tad a min­tát.

A gye­re­kek erköl­csi tar­tá­sa és íté­lő­ké­pes­sé­ge álta­lá­ban iga­zo­dik ahhoz, amit a szü­lő­től lát­tak és tanul­tak. Ahhoz, ami­lyen pél­dát mutat­tál nekik. Te vagy a kamasz leg­fon­to­sabb min­tá­ja, az jelen­ti az irány­tűt, amit tőled tanul. Szó­val nyu­god­tan bíz­hatsz abban, hogy ha valós kíván­csi­ság­gal beszélsz vele, azzal jót teszel. Ha segí­ted őt abban, hogy eljus­son a valós érzé­se­i­ig és fel­is­me­ré­se­i­ig, akkor nyu­god­tan bíz­hatsz abban, hogy helyes követ­kez­te­tés­re fog jut­ni. A Te fel­ada­tod az, hogy segítsd őt ebben a folya­mat­ban. Meg­hall­ga­tás­sal, őszin­te kíván­csi­ság­gal.

Hogyan tudod támo­gat­ni a kamasz gye­re­ket a saját kom­mu­ni­ká­ci­ód­dal?

A nehéz érzé­sek­ről nehéz lehet beszél­ni. Azzal, ha Te őszin­tén beszélsz a saját érzé­se­id­ről, őt is erre taní­tod, fel­jo­go­sí­tod rá. Néz­zünk egy pél­dát. Ide­ge­sen oda­vá­god neki, hogy „soha nem vagy képes ren­det rak­ni magad után”. Tel­je­sen min­den­na­pi szi­tu­á­ció, hogy a gye­re­kek nem vagy nem úgy rak­nak ren­det, mint mi fel­nőt­tek. Az elő­ző mon­dat­ból azon­ban nem a rend­ra­kás a hang­sú­lyos. Hanem az, hogy ide­ges vagy, a „soha” és a „nem vagy képes”. Tehát az agresszió és a lemi­nő­sí­tés. Meg­spé­kel­ve azzal, hogy az ele­ve eldön­tött­ség­gel, hiszen azt mon­dod „soha”.

Ehe­lyett kel­le­ne meg­néz­ni, hogy való­já­ban mit is érzel és mire len­ne szük­sé­ged ebben a hely­zet­ben. Ami­kor nálunk ren­det­len­ség van, én feszült­sé­get érzek. Már maga a ren­det­len­ség is feszült­té tesz. Meg annak a gon­do­la­ta is, hogy hogyan is fogom elér­ni, hogy a kamasz ren­det rak­jon. Hogyan lesz arra időm, hogy én rak­jak ren­det. Elég egy­ér­tel­mű­en kiraj­zo­ló­dik tehát, hogy szük­sé­gem van arra, hogy meg­ér­tés­re talál­jon az, hogy a gye­re­kek­nek részt kell ven­ni­ük a rend­ra­kás­ban.

Ezért vala­mi olyas­mit mon­da­nék, hogy „engem feszült­té tesz, hogy ren­det­len­ség van, nagyon nem sze­ret­nék vesze­ked­ni emi­att, nagy segít­ség len­ne, ha ren­det rak­nál a szo­bád­ban.” Sze­rin­tem más­képp hang­zik és még igaz is. Nem arról beszé­lek, hogy vele mi a baj, mind­ezt kel­lő indu­lat­tal. Hanem arról, hogy én mit érzek és mire len­ne szük­sé­gem, ami­ben a lur­kó segít­sé­gem­re lehet.

Mókás, hogy miköz­ben erről írok a gye­re­kek épp taka­rít­ják a saját szo­bá­ju­kat. A nagyob­bi­ka­mat úgy elkap­ta a len­dü­let, hogy csend­ben át is ren­dez­te a szo­bá­ját. Szét­sze­relt egy szé­ket. Össze­sze­relt egy mási­kat, ami­hez videot is kel­lett keres­nie, hogy meg tud­ja csi­nál­ni. És ha már meg­em­lí­tem őt ebben a cikk­ben, ide­írom a mára már csa­lá­di legen­dá­vá vált mon­da­tát. Tör­tént egyik este, hogy meg­kér­tem rak­jon ren­det a szo­bá­já­ban. A vála­sza ez volt: „Anya, épp azon vagyok, a sze­mem­mel már elkép­zel­tem és reg­gel meg is való­sí­tom.” Ezzel rend­ra­kás nél­kül is kiol­dot­ta a ren­det­len­ség­hez kap­cso­ló­dó feszült­sé­ge­met. Máig elkap a neve­tés, ha erre gon­do­lok.

Mit érsz el ezzel a típu­sú kom­mu­ni­ká­ci­ó­val?

Azzal, hogy így vál­toz­tatsz a kom­mu­ni­ká­ci­ó­don, több célt is elérsz:

• büsz­ke lehetsz magad­ra, ami­ért erő­szak­men­te­sen kom­mu­ni­kálsz, ez más sze­re­ped­ben is hasz­nod­ra lesz,
• ugyan­er­re taní­tod a kamasz gye­re­ke­det,
• javul a kap­cso­la­to­tok,
• sok­kal nagyobb eséllyel fog való­ban ren­det rak­ni, mint­ha kri­ti­zál­nád őt.

Őszin­te érdek­lő­dés és nyi­tott kér­dé­sek, ezek­re szük­sé­ged lesz. Ha hagyod, hogy maga jus­son el a saját követ­kez­te­té­sé­ig, sok­kal inkább a saját­já­nak fog­ja érez­ni a meg­ol­dást.

Ráadá­sul Te nevel­ted, a Te érték­ren­de­det hor­doz­za magá­ban. Meg fog­ja melen­get­ni a szí­ved, ha oda­adod neki a bizal­mad. Így meg tud­ja mutat­ni, milyen fej­lett az erköl­csi íté­lő­ké­pes­sé­ge. Rálát­hatsz mennyi­re tud­ja, hogy való­já­ban mire is van szük­sé­ge. Ráadá­sul a saját maga által kimon­dott meg­ol­dás­sal azo­no­sul­ni is fog. Jóval nagyobb eséllyel fog­ja meg is csi­nál­ni, amit mond.

Az értő figye­lem alap­sza­bá­lyai

Jó, de a gye­rek hon­nan fog­ja azt érez­ni, hogy tény­leg meg­ér­ted őt?! Áll­ja­nak itt össze­gez­ve az alap­sza­bá­lyok:

• Iktass ki min­dent, ami elte­re­li a figyel­med! Tedd fél­re a tele­fo­nod!
• Sza­vak­kal is fejezd ki, hogy figyelsz és for­dulj felé (a tes­ted­del is)!
• Tegyél fel nyi­tott kér­dé­se­ket! Pél­dá­ul: és Te mit érez­tél? Mit sze­ret­nél csi­nál­ni? Mit gon­dolsz, mi len­ne neked most jó? Mit tehet­nél Te azért, hogy vál­toz­tass ezen a helyzeten?Ismételd meg és fog­lald össze más sza­vak­kal, amit elmon­dott, hogy tudd jól érted‑e őt és lás­sa, tény­leg figyelsz. Kon­cent­rálj tel­je­sen a kamasz­ra! A tes­te üze­ne­te­it is ész­leld!
• Tedd fél­re a saját elő­íté­le­te­i­det! Lehet, hogy a gye­rek visel­ke­dé­se emlé­kez­tet az elkal­ló­dott barát­nőd­re. De az, hogy kamasz­ként lus­ta, közel sem jelen­ti azt, hogy ő is el fog kal­lód­ni. Való­szí­nű­leg Te is fel tudsz idéz­ni olyan mon­da­to­kat, ami­ket a szü­le­id mond­tak és máig emlék­szel a rossz érzés­re, amit ez kel­tett ben­ned. Pró­báld a saját lur­kó­dat meg­kí­mél­ni ettől.

A kamasz gye­rek­nek a bizal­mad­ra, a báto­rí­tá­sod­ra és a támo­ga­tá­sod­ra van szük­sé­ge, arra tud épít­kez­ni. Azt hiszem nem téve­dek nagyot, ha azt fel­té­te­le­zem Neked is erre volt (lett vol­na) szük­sé­ged gye­rek­ként és ma, fel­nőtt­ként is. No meg per­sze sze­re­tet­re. De erre majd egy követ­ke­ző cikk­ben térünk vissza.

_{Kiemelt kép for­rá­sa: Can­va — Getty Ima­ges Sig­na­tu­re by Geor­gi­je­vic}