Önmagunk megismerése egy élethosszig tartó folyamat. A tapasztalás mellett széles kínálat teszi lehetővé, hogy más forrásból is merítsünk inspirációt, tudásanyagot. Önismereti könyvek, podcastek, előadások, tanfolyamok mellett a közösségi média platformján minden műfaj képviselteti magát. Egy kattintással magánéleti, üzleti problémák megoldási lehetőségeit kapjuk kézhez szakemberek, szakembernek készülők és az önjelölt tanácsadók tolmácsolásában. Petre Anett coach, kineziológus, tréner írása.
Egyes felületeken sminkelés közben, divatbemutatót tartva vagy épp vacsora elkészítése közben fóliába csomagolt életvezetési tanácsokat kínálnak melegében, pszichológiai mentál-fröccsöt kortyolhatunk az idézetek, agyonhasznált tézisek vagy az iskolai tananyagból összeollózott pár perces videók, színes háttérképre nyomtatott montázsokból. Mindez hasznos és káros is lehet.
Az önismereti mérleg két oldala
Az nem is kérdés, hogy az önsegítő, ‑fejlesztő könyvek és megannyi formája a tudásbővítésnek mennyire hasznos és milyen sokat tud adni. A bővült kínálat olyan, mint a svédasztal. Minden megtalálható rajta. Tudatosan és megfontoltan érdemes csemegézni, máskülönben a szellemi táplálékkal ugyanúgy járhatunk, mint a klasszikus értelemben vett étkekkel: rosszullét, „betegség” vagy a megundorodás vethet véget az egyébként nagyon is értékes folyamatnak.
A fentiek mellett azzal is érdemes számolni, hogy a hibásan megdolgozott információk kampókká válnak és eltérítenek a vágyott céltól. Ezt a legtöbb esetben nem azonnal észleljük. Évek is eltelhetnek anélkül, hogy ezt realizálnánk.
Olyan érzetünk is támadhat, hogy már túlvagyunk az adott kihíváson, hiszen sok időt szenteltünk egyik-másik videóra, podcast-re vagy könyvre. Mindent tudunk, amit a témáról tudni kell, így nincs szükségünk segítségre.
Előfordulhat, hogy bizonyos fogalmakat – mivel passzív módon csupán befogadjuk az információt – félreértelmezünk, így öndiagnózis keretében tévúton indulunk el. Mire eljutunk a segítség kéréséig már komolyabb és szerteágazóbb problémával szembesülünk.
Hovatovább hajlamosak lehetünk önmagunknak valami olyat teremteni, ami egy félrecsúszott, meg nem dolgozott helyzeten alapul. Gátolni fog mindennapjainkban, a kihívásunk feldolgozásában és új lehetőségek, gyakorlati megoldások elsajátításában.
Végezetül, amikor kapkodva falatozunk megzavarhatunk egy beindult folyamatot azzal, hogy egy újabb elemet kapcsolunk hozzá. Emiatt részmegoldások is születhetnek és kialakul ez a cseppet sem egyedi jelenség: tájékozott vagyok, mégsem sikerül túljutnom a problémán.

#1 Apátia, elhatárolódás
Úgy érzed bármi, amit hallasz, olvasol – közhellyé vált. Már nem tartod motiválónak. Ugyanaz a tartalom, mondanivaló csak más szavakkal, más szájából és tollából. A mondanivaló tartalmát tekintve közönyös vagy, de feltűnése már szélsőséges érzelmeket is kiválthat. Ingerlékenységet, felháborodást, csalódottságot, cinizmust, haragot akár lekicsinylést, elhatárolódást is – mert úgy érzed, nem kapsz már semmi újat. Nincs még egy lehetőség, út, amin elindulhatnál. Esetleg azt tapasztaltad, hogy korábban időt és energiát fektettél abba, hogy rendezd az életet kritikus pontjait, de részeredményeket értél el és még mindig fennállnak a problémáid.
A részeredmények további kutakodásra sarkalltak és jobban rálátsz a miértekre vagy feltételezhető miértekre, vannak sarokkövek, amiket már be tudtál azonosítani, de túl sok energiát és időt vett el az életedből ez az egész folyamat. Az élet nem vár, mindenhol helyt kell állnod. Kifáradtál és már unod. Túl sok input érkezik, olyanok is, amelyek jelenleg nem időszerűek és egyszerűen soknak és tolakodónak érzed. Beérkező üzenetek (pl. podcast, hirdetés, írás, hanganyag, videó) két utat mutatnak: a problémákat, amelyek újabb problémákat vetnek fel vagy feltételezhető megoldásokat, amelyek java részét már magad is kipróbáltál.
„Nincs új a nap alatt, hagyjanak már ezzel!”
#2 Zavarodottság
A sztereotípiák (sémák) és számos alternatívák olykor egymásnak ellent mondanak, olykor ugyanazon a vágányon haladnak hasonló megoldásokat kínálva. Már nehéz kiszűrnöd az információk igazságtartalmát, hasznosságát saját életedre vetítve. Hajlamos lehetsz a sokszor hallott és olvasott tartalmakat a gyakoriságuk okán elfogadni és olykor szűrés nélkül beépíteni a gondolkodásmódodba. Olykor megzavarnak az aktuálisan felkínált gondolatpanelek, amelyek között ingázva keresed a megoldást.
Olyan érzésed lehet, hogy fókuszodat és gondolataidat nem is magad irányítod, hanem átadva az irányítást saját elméd és megoldásaid felett egy kihelyezett és bármikor elérhető eszköztárnak. Előszeretettel kapcsolódsz be ingyenes előadásokra, próbanapokra így sokszor habzsolod a lehetőségeket – természetes, hiszen szeretnél a végére járni a kihívásaidnak és kíváncsi vagy – de ettől még csak jobban összezavarodsz. Előfordul, hogy olyan közösségekben találod magad, ahol ez a zavar felerősödik, mert a remény jobban összekovácsol, mint az elért eredmény.
#3 Láthatatlan kampók észlelhető tünetei
A megdolgozottnak vélt kihívás nem oldódott meg. Jelen van, csak más kivetülésében kell vele újra megbirkózni. Újabb korlátozó gondolatokat gyűjtöttél be, korábbi félelmeid felerősödtek vagy újakat szereztél be.
Előfordulhat, hogy igyekszel a problémáidat megmagyarázni, lebeszélni magad róluk vagy akár lekicsinyíteni, semmissé tenni. A tehetetlenség és a szembenézés félelme olykor arra sarkall, hogy idézetekkel és bölcselkedő vagy bölcsnek tartott mondásokkal támaszd alá, önmegerősítés célzattal: például „a szerelem elmúlik.”; „nincs jó vagy rossz, minden csak nézőpont kérdése”. Pozitív gondolkodás túlzóvá válik, azaz híd nélkül szeretnél átjutni a szakadék egyik partjáról a másikra.
Elvárásaidban eljutottál arra a szintre, bizonyos támogatói szakterületeket hiedelem-vezérelten véleményezel, minimális tapasztalás vagy tapasztalás nélkül sztereotipizálsz, elkerülöd vagy próba szerencse alapon kiemelt elvárásokkal teszel próbára. Türelmetlenség, szkepticizmus és ellenállás is jellemezhet, noha mindennél jobban vágysz arra, hogy kihívásaid végre megszűnjenek.

#4 Kimerültség
Kimerültség és a fáradtság egyik jellemzője, hogy a problémáidat fókuszon túlra vagy más területekre helyezed ki. Ilyen, amikor egy frusztráló helyzetet nem tudsz megoldani, ezért azt a feszültséget egy másikba helyezed át, vagy egy másik területen újra generálod. Amíg az eredeti problémáról lekerül a fókusz addig is olyan érzet alakulhat ki – tévesen – mintha megoldódott volna, hiszen valami más eltereli a figyelmet.
Olyan megoldásokat választasz, amelyek gyorsabb, egy helyett maximum két csettintésre végleg hűvösre helyezik a kihívásaid. A fáradtság jele az is, amikor nem válogatsz, hogy milyen szellemi táplálékot fogyasztasz. Igy aztán egyik fejlesztő csomagról a másikra váltasz, preferálva a rövid, tömör verziókat vagy a humoros, vicces skicceket a témában.
Önkifejezésedre saját gondolatok helyett inkább másoktól idézel.
Mindezek eljuttatnak a zsilipelésig azaz, amikor egy problémát tudatosan leválasztunk magunkról. Nem foglalkozunk vele. Nem szűnik meg, csak nem helyezünk rá fókuszt. Ettől olyan érzésünk támad, mintha nem is létezne. A zsilipelés ebben a bejegyzésben azzal is járhat, — függetlenül attól, hogy „hivatalosan” elválasztottad magadtól a problémát -, hogy bölcs szólásokat, szebb jövőt jósló és hangulatjavító idézetek, verseket olvasgatsz vagy online csoportokhoz kapcsolódsz, ahol pozitív bejegyzésekkel szinten tartod magad.
#5 Bizalomvesztés
A bizalom elvesztésének számos oka lehet. Saját tapasztalás, előítéletek, mások tapasztalataiból merítkezés, ismerethiány, nem megalapozott információkra támaszkodás. Mindezek következményeként már ott tarthatsz, hogy a kompetens szakember tudását is megkérdőjelezed.
„Senki nem tud segíteni rajtam” érzése a hatalmába kerít. Az egyéni (terápiás és nem terápiás) ülés lehetőségét az idő‑, és pénzpazarlás gondolatával kapcsolod össze.
Sok időt szentelsz annak, hogy adott kihívással kapcsolatban a fellelhető összes tudásanyagot begyűjtöd és önállóan dolgozod fel, esetleg internetes fórumon próbálsz megoldást találni rá, lehetőleg szakember kihagyásával. „Ők is könyvből tanulták, ha nekik megy, nekem is menni fog.” törekvés jellemez, akkor is, ha egyértelmű az elakadás.
Önismeret: „Mindenki a saját jogán …”
Mindenkinek joga van a saját döntéseihez, szükségleteinek tiszteletére és figyelembevételére, joga van a tapasztalásra és a felelősségvállalás gyakorlására is. Érettségi fokának megfelelően. A felelősségvállalást általában a kötelesség szó kontextusában halljuk, amitől egyszerre lesz félelmetes és szorongató. Tele van nehéz döntésekkel, a végleges és megmásíthatatlannak tűnő eredménnyel. Egyes esetekben nem csupán annak tűnnek, hanem visszafordíthatatlanok.
A felelősségvállalás lehetősége egyfajta érettségre is utal vagy annak meglétére.
Amikor döntést hozunk, akkor azzal egy folyamatot indítunk el. Ez a változás aktívan és passzívan jelentkezik, látható formában vagy a színfalak mögött. Akkor is, ha közvetlenül annak pillanatában nem észleljük. A jelen mentális (lelki), fizikai és szellemi állapotunk, világnézetünk, viselkedésünk, értékrendünk mindenkire, akivel közvetlenül vagy közvetetten kapcsolatba kerültünk hatással lesz.
Igy aztán számunkra fontos élethelyzetek, kapcsolódások vehetnek olyan fordulatot, ami csalódással, szomorúsággal zárul. Másképp is történhetett volna. Ez nem az „ennek így kellett lennie” kategória. Azért történt, mert nem voltunk abban a helyzetben, hogy kezelni tudtuk volna. Nem voltunk rendben. Esetleg már évek, évtizedek óta hurcoltuk magunkkal ezt a megoldási stratégiát, ami újból tévútra vezetett.
Ezért is számít, hogy mire áldozunk, mire fókuszálunk és mi az, amit rendbe teszünk az életünkben.
Saját tempóban
Írásom nem arról szól, hogy bárkit is lebeszéljek az önfejlesztésről, önmaga felfedezéséről vagy arról, hogy tudását és ismereteit bővítse. Csodálatosnak tartom a tanulás, tájékozódás folyamatát és még csodálatosabbnak azt az eredményt, amikor egy puzzle darab a helyére kerül.
Hasznos lehet, ha megpihenünk. Teljesen hétköznapi örömökre, pillanatokra fókuszálunk. Mindenre, ami tölt és örömet okoz számunkra. Mindenre, amiből merítkezni tudunk, önfeledt, szabad, keret nélküli. Csak megélni. Kiélvezni. Akármilyen aprónak is tűnik az élmény.
Hasznos lehet az is, ha az önmunka mellé társul választunk egy témában kompetens szakembert is, mint mankót. Olyan embert, akiben megbízunk, akivel tudunk együtt dolgozni, akit hitelesnek tartunk és akivel valóban együtt dolgozunk, aktív partnerként.
Hasznos lehet, ha fókuszáltak vagyunk. Egyszerre egy lépés pont elég. A mankó nem több annál, ami a funkciója. Addig szolgál, amíg szükséges. A fő cél az, hogy lehetőleg ne legyen rá szükség.
Meglepetés érhet abban, hogy mennyire lerövidülhet egy kihívás feldolgozása, végleges feloldása. Az életidőnket és annak minőségét kapjuk cserébe.
Mindezek mellett a tapasztalás az, ami a legközelebb visz magunkhoz. Annyiféle útja és módja van, ahányfélék vagyunk.
“Meglátni bennem magamat, a kaland kezdete.
Meglátni benned magamat, első lépés a gyógyulás felé.
Meglátni benned önmagadat, az önismeretem legmagasabb foka.”
Kiemelt kép forrása: Canva — Pexals by Karolina Kaboompics