Még

órád és
perced

van szavazni!

Vers­vá­lo­ga­tás a köl­té­szet nap­ján — avagy léleg­ző sza­vak ahol a nyelv és a köl­té­szet ere­je össze­köt

A költészet világnapján körutazást teszünk a ritka nyelveken született versek között, a közösség, a természet és a magyar irodalom, Arany János játékos sorai nyomán.
Arany János, költészet világnapja,
Forrás: Arany János / ChatGPT generált fotó

Való­szí­nű­leg mind­annyi­unk emlé­ke­ze­té­ben él egy vers vagy vers­sor, amely velünk maradt: mert sze­ret­jük, mert emlék­hez, élmény­hez köt, vagy mert kapasz­ko­dót ad éle­tünk nehe­zebb pil­la­na­ta­i­ban. Már­ci­us 21-én ezek­re a sorok­ra figye­lünk, és azok­ra a han­gok­ra is, ame­lyek bár­mi­lyen távo­li nyel­ven szó­lal­nak meg, még­is isme­rős érzé­se­ket kel­te­nek ben­nünk. Gyen­ge-Rusz Anett írá­sa.

A köl­té­szet min­den­ko­ri sajá­tos­sá­ga, hogy külön­le­ges kap­csot képez érze­lem és gon­do­lat között. Ami­kor ver­set olva­sunk, nem csu­pán a sza­va­kat érzé­kel­jük.

A rit­mus, a rím és a képek olyan bel­ső moz­gást indí­ta­nak el az agy­ban, amely egy­szer­re ébresz­ti fel az érzel­me­ket, idé­zi fel az emlé­ke­ket, és nyit új kre­a­tív uta­kat a gon­dol­ko­dás­ban. Egyet­len rövid sor képes meg­ele­ve­ní­te­ni egy egész vilá­got, közös­sé­gi tör­té­ne­tet, vagy sze­mé­lyes élményt. Ezál­tal a köl­té­szet nagyobb sze­re­pet vál­lal annál, hogy az egyé­ni lélek tük­re legyen, hiszen a nyelv, a hagyo­mány és a közös­ség őrző­je is, min­den kul­tú­rá­ban.

Már­ci­us 21. — a köl­té­szet világ­nap­ja

Már­ci­us 21‑e, a köl­té­szet világ­nap­ja, ezt a sok­ré­tű érté­ket ünnep­li. A világ tele van kisebb, rit­ka, akár veszé­lyez­te­tett nyel­vek­kel, ame­lyek rend­kí­vül gaz­dag szó­kin­cset és köl­tői hagyo­má­nyo­kat őriz­nek. Ezek a ver­sek egye­di pers­pek­tí­vát adnak, és segí­te­nek meg­ér­te­ni az embe­ri kre­a­ti­vi­tás uni­ver­zá­lis dimen­zi­ó­it.

Az Andok hang­ja: a Que­ch­ua köl­té­szet

Az ando­ki Que­ch­ua köl­té­szet pél­dá­ul kife­je­zet­ten a nyelv és a közös­ség iden­ti­tá­sá­nak meg­őr­zé­sét szol­gál­ja. Irma Álva­rez Ccosc­co, perui köl­tő­nő ver­sei a ter­mé­szet­tel való har­mó­ni­át, a hét­köz­na­pok böl­cses­sé­gét és az embe­ri kap­cso­la­tok érté­két tük­rö­zik. Egy rövid rész­let Kaw­saq című ver­sé­ből:

„… Sach’akunata mik­hu­chi­saq
ismus­qa qaray­wan.

Arí, ima qhu­ra­ta­pas ruruc­hi­saq,
turay­ku­na ñañay­ku­na
mik­hu­nan­ku­paq.

Turan­kunal­la­taq
ñañay­kunal­la­taq
aswan kall­pacha­kun­qa­ku
llanl­la­ris­qay­wan.”

Táp­lál­ni fogom a fákat
múló tes­tem­mel.

Igen,gyümölcsöt érle­lek min­den növé­nyen,
hogy test­vé­re­im, hogy nővé­re­im
jól­lak­has­sa­nak belő­le. Korán ébre­dünk, éle­tün­ket írva,
Szép sza­vak, jó szán­dé­kú gon­do­la­tok.

Ccosc­co sorai azt mutat­ják, hogy amit magunk­ból adunk, az túl­mu­tat raj­tunk. A ter­mé­szet és a közös­ség össze­kap­cso­ló­dik, a fák, a növé­nyek és az embe­rek éle­tét a gon­dos­ko­dás és az egy­más irán­ti fele­lős­ség köti össze.

Ősi han­gok Észak-Ame­ri­ká­ból

Az észak-ame­ri­kai Nava­jo közös­ség­ből szár­ma­zó Luci Tapa­hon­so köl­té­sze­te a közös­sé­gi iden­ti­tás és az ősi hagyo­má­nyok szö­ve­vé­nyes kap­cso­la­tát mutat­ja be. Ver­se­i­ben a csa­lád, a múlt és a min­den­na­pi élet össze­fo­nó­dik, a sza­vak rit­mu­sa pedig ugyan­úgy a szí­vünk­höz szól, mint a que­ch­ua sorok. Egy rövid rész­let a The Holy Twins című ver­sé­ből:

„…May we rem­em­ber that we exist beca­u­se of the­ir pra­yers and the­ir faith.
We are blessed with dis­tinct and melo­di­o­us ton­gues.
Our lan­gu­a­ges are tre­a­sures of stori­es, songs, cere­mo­ni­es, and mem­ori­es.”

Emlé­kez­zünk, hogy léte­zünk imá­ik és hitük miatt.
Áldot­tak vagyunk egye­di és dal­la­mos nyel­vek­kel.
Nyel­ve­ink tör­té­ne­tek, dalok, szer­tar­tá­sok és emlé­kek kin­csei.

Ahogy olvas­suk Tapa­hon­so ver­sét, érez­zük, hogy a nyelv töb­bet jelent kom­mu­ni­ká­ci­ó­nál. Élő tör­té­ne­lem, a közös­ség össze­tar­tó ere­jé­nek hor­do­zó­ja, és az iden­ti­tás egyik leg­erő­tel­je­sebb kife­je­ző­esz­kö­ze. A ver­sek rit­mu­sa, a képek és a hagyo­má­nyos ele­mek együt­te­sen terem­tik meg azt az érzést, hogy a múlt és a jelen, a sze­mé­lyes és a közös­sé­gi tapasz­ta­lat szo­ro­san össze­fo­nó­dik.

A ter­mé­szet köl­té­sze­te Észak-Euró­pá­ban

A sámi köl­tő, Rauni Mag­ga Luk­ka­ri művei a ter­mé­szet és a hagyo­mány finom egyen­sú­lyát tük­rö­zik, miköz­ben a közös­sé­gi iden­ti­tás és a sze­mé­lyes élmé­nyek is meg­je­len­nek. Ver­sei az észa­ki sámi nyelv szép­sé­gét és ere­jét hor­doz­zák, kiemel­ve, hogy a nyelv a kul­tú­ra, a tör­té­ne­lem és a közös­ség meg­őr­zé­sé­nek egyik leg­fon­to­sabb esz­kö­ze. Fall Fre­e­zes by the Thic­ket című ver­sé­nek kez­dő­so­rai:

„Čakča galb­mo skir­ri­id gas­kii
mán­nu njaŋ­gá alm­mi láht­tis”

A tél meg­fagy a bozót mel­lett,
útmu­ta­tás érke­zik a lel­kem­hez.

Luk­ka­ri ese­té­ben is érzé­kel­jük, hogy a köl­té­szet szép­sé­gét és rit­mu­sát, vala­mint a közös­sé­gért és a hagyo­má­nyért érzett fele­lős­ség kife­je­ző­dé­sét. A ter­mé­sze­ti képek, a hely szel­le­me és a nyelv együt­te­sen terem­ti meg az időt­len­ség híd­ját és fűzik egy­be a sze­mé­lyes tapasz­ta­la­tot a közös­sé­gi emlé­ke­zet­tel.

A köl­té­szet hatá­sa az elmé­re

Miköz­ben a világ külön­bö­ző pont­ja­in író­dott köl­te­mé­nyek sorai pereg­nek a sze­münk előtt, vilá­gos­sá válik, hogy a ver­sek túl­mu­tat­nak a köl­té­szet hatá­ra­in. A sza­vak önma­guk­ban is léle­gez­nek, új pers­pek­tí­vá­kat nyit­nak, és fel­hív­ják a figyel­met: a cso­dák a leg­ap­róbb dol­gok­ban rej­le­nek.

A külön­le­ges nyel­vek sorá­ból a magyar sem marad­hat ki. A köl­té­szet vilá­gát bejár­va, talán hazai alko­tás­sal a leg­könnyebb érzé­kel­tet­ni annak élő ere­jét. Arany János Poé­tai recept című ver­se gyö­nyö­rű pél­da erre:

Gyöngy, har­mat, lili­om, szel­lő, sugár, vil­lám,
Haj­nal, korom, szél­vész, hattyu, rózsa, hul­lám,
Déli­báb, menny, pokol… ha mind egy­be­vé­szed:
Reci­pe — és meg­van a magyar köl­té­szet.

Arany sza­vai egy­szer­re játé­ko­sak és vég­te­le­nek, egyet­len recept­tel idé­zik fel a világ min­den ízét, hang­ját és szí­nét. A magyar köl­té­szet­ben ugyan­az az erő rej­lik, ami a que­ch­ua, a Nava­jo vagy a sámi ver­sek­ben. Képes össze­köt­ni, meg­lep­ni, és egy pil­la­nat­ra min­den nyel­vet egyet­len dal­lam­má olvasz­ta­ni.

Gyen­ge-Rusz Anett

Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn
Threads

A szerző további írásai

Az elmúlt 24 óra toplistája

1.

2.

3.

4.

5.

Kövess minket és gyere velünk!

Neked ajánljuk

A Tavaszi szél - az ébredés nyitófilmként debütál a Riviera International Film Festival-on. A nézők a folytatás lehetőségéről találgatnak.
Gyógyító tű vagy energetikai blokk? Fedezd fel a fülakupunktúra valódi erejét, és tudd meg, miért lehet veszélyes a divatos piercing az egyensúlyodra.
Szipál Péter és a róla frissen megjelent könyv először mutatja meg a fotós történetet: egy életutat Budapesttől Hollywoodig, kerülőkkel, törésekkel és saját döntésekkel.

Iratkozz fel, hogy ne maradj le!

Egy tokiói virágbolt története, ahol a virágok üzenetet hordoznak, és a szereplők a múltjukon át önmagukat keresik és találják meg.
Ez a nap a könyvtárosok munkájára és a könyvtárak szerepére hívja fel a figyelmet. Kiemeli a tudás közvetítésében betöltött fontos szerepüket, valamint a könyvtárak jelentőségét mint közösségi és tanulási tereket.
Gyógyító tű vagy energetikai blokk? Fedezd fel a fülakupunktúra valódi erejét, és tudd meg, miért lehet veszélyes a divatos piercing az egyensúlyodra.