A fris­sen gőzöl­gő kávé illa­ta maga az ott­hon puha­sá­ga, az első sze­rel­mes érin­tés ígé­re­te, a fáradt reg­gel szik­rá­ja, a biza­lom aro­más szó­vi­vő­je. Hódo­lói közé tar­to­zott Hono­ré de Bal­zac is, aki csak rend­sze­res fogyasz­tá­sa mel­lett volt képes alkot­ni. Ez a feke­te cso­da­ital: ihlet, varázs­lat, trend és divat. Sőt, még ennél is töb­bet mutat, ami eddig a tudat­ta­la­nod mélyén pihent. Feke­te­öve­sek még ennél töb­bet is lát­hat­nak. Tudj meg töb­bet a tit­ka­i­ról. Pet­re Anett coach, kine­zio­ló­gus, tré­ner írá­sa.

Emlék­szem egyik láto­ga­tá­som­ra nagy­ma­mám­nál. A kony­há­ban ültünk, kint este­le­dett, tél­re for­dult már az idő. A kony­há­ban csak egy lám­pa égett és a nagy­ma­mám, baba Ana, csend­ben nézett engem. Elő­for­dult már más­kor is, de több­nyi­re beszél­get­tünk, tör­té­ne­te­ket mesélt és éne­kelt. Ezút­tal nem. Szó nél­kül pász­tá­zott és nem csu­pán az arco­mat, vala­mit még azon túl. A csen­det azzal tör­te meg, hogy a hegyek­ben (mai Görög­or­szág, make­dó­nok lak­ta vidé­kén) a zac­cot arra is hasz­nál­ták, hogy bepil­lan­tást nyer­je­nek a közel­gő ese­mé­nyek­re. Szí­ve­sen meg­néz­né az enyé­met. Rábó­lin­tot­tam.

Az embe­rek több­nyi­re két cso­port­ra oszt­ha­tók. Egyik cso­port­ba azok tar­toz­nak, akik sze­re­tik a kávé ízét, a másik cso­port­ba pedig azok, akik egye­ne­sen ódz­kod­nak tőle és inkább a teá­ra sza­vaz­nak.  Most az előb­bi kerül terí­ték­re.

A sátá­ni múzsa

Vol­taire oly mér­ték­ben híve volt a feke­te leves­nek, hogy idős korá­ban napon­ta 40–50 csé­szé­nyit is meg­ivott belő­le. A neves zene­szer­ző Johann Sebas­ti­an Bach a kávé irán­ti rajon­gá­sá­nak 1732-ben szó sze­rint han­got adott híres Kávé­kan­tá­tá­já­ban. A csá­bí­tó aro­má­ja nem csu­pán a zene és az iro­da­lom nagy­ja­it érte utol, hanem a 16. szá­zad­ban a kato­li­kus egy­ház trón­já­ra is tört. Egy legen­da sze­rint az akko­ri pápa, neve­ze­te­sen VIII. Kele­men annyi­ra sze­ret­te a kávét, hogy a sátán ita­la­ként elhí­re­sült nedű­ről így nyi­lat­ko­zott: “Ez az ördög ita­la annyi­ra jó, hogy inkább cső­be kel­le­ne húz­nunk és meg kel­le­ne őt keresz­tel­nünk.” Neki köszön­he­tő, hogy ez az ital szé­les kör­ben és gyor­sab­ban kez­dett ter­jed­ni egész Euró­pá­ban.

Réz­edény­től a kap­szu­lá­ba zárt élve­ze­tig

A leg­ré­geb­bi kávé­fő­zé­si mód a törö­kös. Ele­ink egy hosszú­nye­lű sár­ga­réz edény­be kavar­gat­ták a víz, cukor és némi őrölt kávé­ból álló ele­gyet, melyet lehű­tés köve­tő­en újra fel­for­ral­tak, majd a sűrű masszát egy szű­rőn keresz­tül folyat­ták át, ked­venc bög­ré­jük­be. Az ered­mény – ütős, folyé­kony cián, egy jó adag zacc­ré­teg­gel.

A követ­ke­ző lép­cső­fok a főzé­se tör­té­ne­té­ben: a „kotyo­gó. Gyer­mek­ko­run­kat idé­ző ked­ves darab. Javít­ja a kéz­ügyes­sé­get, a kre­a­ti­vi­tást és kor­dá­ban tart­ja az indu­la­to­kat.  A türe­lem, kávét teremt, ha van időnk és ked­vünk puzzle dara­bon­ként össze­ra­kos­gat­ni, ügyel­ve ana­tó­mi­ai épsé­gé­re és arra, hogy azt az átala­ku­ló­ban lévő gumi­gyű­rűt idő­vel cse­rél­ni kel­le­ne, ha nem sze­ret­nénk egy rob­ba­nó vul­kán­ki­tö­rés­sel szem­be­sül­ni, ami bete­rí­ti a főző­la­pot, a csem­pét, a pad­ló­bur­ko­la­tot, és a ruhán­kat. Az álta­lá­ban műanyag­ból készült idő­vel csepp­fo­lyós­sá váló fogan­tyú­ról nem is beszél­ve. A részem­ről kotyo­gó pár­ti vagyok és kife­je­zet­ten élve­zem a folya­ma­tot, ami­kor vég­re fel­buk­kan a vágyott feke­te. Az illat, ami bete­rí­ti a teret, fel­ér a leg­fi­no­mabb par­füm­mel. 

A fil­te­res főző gyors meg­ol­dást kínál, de a leg­ki­sebb élve­ze­tet is. Olyan érze­tet nyújt, mint­ha egy tal­pon­ál­ló­ban ran­diz­nánk vagy köt­nénk meg egy fon­tos üzle­tet, ne adj isten, ad- hoc bará­ti össze­jö­ve­te­len ven­nénk részt, ami leg­in­kább a köszön­tés­ből és elkö­szö­nés­ből áll. A kotyo­gó­nál gyen­gébb nedűt nye­rünk vele, amely­ben az aro­ma, sely­mes­ség, össze­ha­son­lít­ha­tat­lan ízvi­lág fel­ol­dó­dik a sem­mi­ben.

Az ins­tant ver­zió igen hamar kész, csu­pán for­ró vizet igé­nyel, a főzött kávé­hoz hason­ló, de annak élve­ze­ti érté­két el nem érő élén­kí­tő ital híré­ben áll.

A közel tíz­per­ces műve­le­tet igény­lő dugattyús kávé­fő­zés ered­mé­nye ked­ve­ző, de óva­kod­junk attól, hogy a áll­ni hagy­juk a zac­con, mert meg­ke­se­re­dik. Elő­me­le­gí­tett üveg­edény­be evő­ka­nál­lal ada­gol­juk a kívánt mennyi­sé­get, majd fel­önt­jük for­ró víz­zel. Miu­tán négy per­cig áll­ni hagy­tuk, jöhet a mecha­ni­kai ráse­gí­tés. A dugattyú óva­tos lenyo­má­sá­val a szű­rő segít­sé­gé­vel az üveg­edény aljá­ra nyom­juk a zac­cot és iha­tunk.

A kap­szu­lás rend­sze­rű kávé­fő­ző­gép­pel szin­te pil­la­na­tok alatt kávé­há­zi minő­sé­gű ital­köl­te­mé­nye­ket kap­ha­tunk, a szimp­la feke­té­től egé­szen a habos cap­puc­ci­no­ig. Higi­é­ni­kus és könnyen tisz­tán tart­ha­tó.

Mági­kus zacc – Mit látsz ben­ne?

Ahhoz, hogy elő­hív­hasd a tudat­ta­la­nod mélyét, egy iga­zán jó feke­tét szük­sé­ges elké­szí­te­ni. Törö­kö­sen, ahogy a fen­ti blokk­ban olvas­hat­tad. Annyi különb­ség­gel, hogy ezút­tal nem szű­rőd át a kávét, hanem zac­cal együtt egy kis csé­szé­be öntöd.

Baba Ana maga készí­tet­te el nekem annak ide­jén és ő volt az, aki elvet­te tőlem a csé­szét mielőtt rápil­lant­hat­tam vol­na. Jól tet­te. Akkor így kel­lett cse­le­ked­nie. Annyi évti­zed telt el már azóta és úgy dön­töt­tem, hogy az álta­lam meg­al­ko­tott folya­ma­tot kíná­lom fel neked, biz­ton­sá­go­sabb mód­ját annak, hogy az érzé­ke­id­del szo­ro­sabb kap­cso­lat­ba kerülj és ráhan­go­lódj az infor­má­ció­szer­zés ezen mód­já­ra.   

#1 Elő­ké­szü­let

A törö­kös kávé elké­szí­té­se előtt, tisz­títsd meg a teret. Ürítsd ki az elméd. Ne hasz­nálj sem­mi­lyen segéd­esz­közt ehhez, értem ez alatt pél­dá­ul a füs­tö­lőt, zenét. Most sem­mi más­ra nem kell figyel­ned, csak a törö­kös elké­szí­té­sé­nek folya­ma­tá­ra.  Min­den egyes moz­za­nat­ra figyelj. Arra, ahogy kinyi­tod a fel­ső­szek­rényt, ami­ben a kávét tar­tod. Figyeld a kezed. Kövesd a moz­du­la­tod, miként magad elé helye­zed a kávé­tar­tót. Kísérd figye­lem­mel ahogy meg­fo­god a kana­lat és meg­csil­lan raj­ta a fény.

Ami­kor vég­re meg­pil­lan­tod az őrölt kávét időzz el raj­ta, fogadd be a lát­ványt, élvezd ki az illa­tot. Amennyi­ben bab­ból fris­sen őrölsz, fogd a tenye­red­be a kávé­bab sze­me­ket, úgy öleld, mint­ha egy puha veréb­fi­ó­ka len­ne. Sze­re­tet­tel. Ez a teen­dő az őrölt kávé ese­té­ben is, egy szal­vé­tá­ra helyez­ve a kiada­golt por­ci­ót. Ugyan­ez a sze­re­tet­tel­jes figye­lem kísér­je végig az egész folya­ma­tot. Nyu­god­tan. Ráérsz.  

#2 Folya­mat­ban marad­va

Készíts magad mel­lé némi szal­vé­tát. Miköz­ben kitöl­töd a csé­széd­be a for­ró kávét, helyezd magad kénye­lem­be. Most vára­ko­zol. Élvezd az ízét, az illa­tát, a mele­gét mind a tes­ted­ben, mind a tenye­re­id­ben, ahogy a csé­szét tar­tod. Miu­tán leülep­szik a zacc, úgy kor­tyon­ként fogyaszd el. A csé­sze alján zacc és némi víz marad. Ez így tel­je­sen rend­ben van.

#3 Utol­só simí­tá­sok

Most for­díts fej­jel lefe­lé a csé­szé­det, alá­he­lyez­ve a kiké­szí­tett szal­vé­tát. Két oldalt tartsd a csé­szét, ugyan­ab­ban az álla­pot­ban marad­va, mint eddig. Tovább­ra sincs szük­ség sem­mi­lyen gon­do­lat­ra. Maradj így leg­alább két per­cig. Ezt köve­tő­en fel­te­he­ted a kér­dé­sed.

#4. A kér­dés

Fel­té­te­le­zem, volt már konk­rét elkép­ze­lé­sed arról, hogy milyen kér­dés is fog­lal­koz­tat téged, mielőtt elkezd­ted vol­na a folya­ma­tot. Egé­szen konk­rét kér­dé­sek és témák. Most még­is arra kér­lek, hogy ezek­től tekints el. Hogy miért? Mert most nem fogsz rá választ kap­ni. Ha most csi­nálsz ilyet elő­ször, sem­mi­képp ne kezdj konk­ré­tum­mal. Ehe­lyett ele­gen­dő annyit kér­dez­ni: mi az, amit most lát­nom kell?

#5 A válasz

A csé­széd bel­ső olda­lán meg­je­le­nő egész képet lásd, ha van ben­ne meg­sza­kí­tás, ha nincs. Meg fog érkez­ni a válasz is, még akkor is, ha itt és most még nem tudod kiele­mez­ni. Elő­for­dul­hat, hogy olyan infor­má­ció cso­ma­got kapsz, ami szin­te szét­fe­szít és még­sem tudod meg­fo­gal­maz­ni magad­nak. Nem baj, idő­vel a helyé­re kerül ben­ned és érte­ni fogod.

Szán­dé­ko­san nem írok alak­za­tok­hoz útmu­ta­tót és leírást. Azt gon­do­lom erről, hogy ez iga­zán erős befo­lyá­so­lá­sa annak, hogy a kér­de­ző a saját szim­bó­lum­tá­rát figyel­men kívül hagy­ja, így is begyűj­töt­tél már min­den­fé­lét a koráb­bi olvas­má­nya­id­ból. Az a lényeg, hogy amennyi­re van mód rá, eze­ket most tény­leg távol tartsd.

Fotózd le a csé­széd­ben lévő ábrát, hogy később rá tudj néz­ni. Most azon­ban engedd el ezt a dol­got. Köszönd meg magad­nak a vála­szod, azt is, amit most nem tudsz annak tekin­te­ni. Ez eset­ben időt kap­tál. Időt arra, hogy meg­érj az értel­me­zés­re. Bizo­nyá­ra okkal. És – ez is töké­le­te­sen rend­ben van.

Amennyi­ben érdek­lődsz a téma iránt, érde­ke­sek lehet­nek szá­mod­ra az érzé­ke­ken túli tapasz­ta­lás­ról vala­mint a tarot kár­tya­ve­tés­ről írt cik­ke­im is.

Pet­re Anett

_{Kiemelt kép for­rá­sa: Canva_ Pexels by hel­lo aes­the}