Menedzsment

Miért min­dig a nők fáz­nak az iro­dá­ban? Mi áll­hat a túl­ér­zé­keny­ség hát­te­ré­ben?

Miért fáznak a nők gyakrabban az irodában? A tudomány szerint az elavult klímaszabványok rontják a komfortot, a teljesítményt és a munkahelyi jóllétet.
4 perc olvasás olvasás
Nagy Hajnalka Miért mindig a nők fáznak az irodában?

Ha már dol­goz­tál iro­dá­ban, való­szí­nű­leg isme­rős lesz a jele­net. Az egyik kol­lé­ga lel­ke­sen lej­jebb veszi a lég­kon­di­ci­o­ná­lót, a másik pedig per­ce­ken belül elő­ke­re­si a kar­di­gánt vagy bekap­csol­ja az asz­ta­li fűtést. A leg­több­ször ezt egy ártat­lan iro­dai vitá­nak tekint­jük, pedig a hát­tér­ben egy sok­kal komo­lyabb prob­lé­ma húzó­dik. A tudo­mány sze­rint ugyan­is nem arról van szó, hogy egye­sek “túl­ér­zé­ke­nyek” a hideg­re, hanem arról, hogy a leg­több iro­da hőmér­sék­le­tét még ma is egy több mint fél évszá­zad­dal ezelőtt kiala­kí­tott modell alap­ján sza­bá­lyoz­zák.

Keve­sen tud­ják, hogy a modern épü­le­tek klí­ma­rend­sze­re­i­nek jelen­tős része olyan kom­fort­mo­del­lek­re épül, ame­lye­ket még az 1960-as évek­ben dol­goz­tak ki. Ezek a model­lek egy átla­gos, közép­ko­rú, körül­be­lül 70 kilo­gram­mos fér­fi anyag­cse­ré­jét tekin­tet­ték alap­ér­ték­nek, és ebből szá­mol­ták ki az opti­má­lis iro­dai hőmér­sék­le­tet.

A világ azon­ban azóta jelen­tő­sen meg­vál­to­zott. Ma már tel­je­sen ter­mé­sze­tes, hogy nők és fér­fi­ak, külön­bö­ző élet­ko­rú és test­al­ka­tú embe­rek dol­goz­nak ugyan­ab­ban az iro­dá­ban, a klí­ma­be­ren­de­zé­sek műkö­dé­sét meg­ha­tá­ro­zó alap­el­vek viszont sok helyen még min­dig a régi szá­mí­tá­sok­ra épül­nek.

HIRDETÉS

Nem hisz­ti – egy­sze­rű bio­ló­gia

Sok nő napi szin­ten meg­ta­pasz­tal­ja, hogy ugyan­ab­ban az iro­dá­ban fázik, ahol fér­fi kol­lé­gái tel­je­sen kom­for­to­san érzik magu­kat. Éve­kig ezt sokan egy­sze­rű túl­ér­zé­keny­ség­nek vagy egyé­ni sajá­tos­ság­nak tar­tot­ták. A kuta­tá­sok azon­ban mást mutat­nak.

A Natu­re Cli­ma­te Chan­ge folyó­irat­ban meg­je­lent tanul­mány sze­rint a jelen­leg alkal­ma­zott model­lek akár 35 szá­za­lék­kal is túl­be­csül­he­tik a nők nyu­gal­mi anyag­cse­ré­jét. Már­pe­dig a szer­ve­zet hőter­me­lé­se alap­ve­tő­en meg­ha­tá­roz­za, hogyan érzé­kel­jük ugyan­azt a hőmér­sék­le­tet.

Ez azt jelen­ti, hogy ami egy fér­fi szá­má­ra kel­le­me­sen hűvös, az egy nő szá­má­ra könnyen lehet kel­le­met­le­nül hideg.

A kuta­tók sze­rint a kor­sze­rűbb szab­vá­nyok­nak nem­csak a nemet, hanem a test­mé­re­tet, az élet­kort, az izom­tö­me­get, az öltöz­kö­dést és az aktu­á­lis akti­vi­tást is figye­lem­be kel­le­ne ven­ni­ük.

A túl hideg iro­da nem­csak kényel­met­len

A leg­több veze­tő első­re talán legyint erre a prob­lé­má­ra. Pedig a kér­dés messze túl­mu­tat a kom­fort­ér­ze­ten. Ami­kor vala­ki órá­kon keresz­tül fázik, folya­ma­to­san pró­bál­ja fel­me­le­gí­te­ni magát. Vas­ta­gabb ruhát vesz fel, for­ró italt készít, kevés­bé tud fókusz­ál­ni, gyak­rab­ban vesz­ti el a kon­cent­rá­ci­ó­ját. Ezek apró­ság­nak tűn­nek, még­is össze­adód­nak.

A Time kuta­tá­sa azt is kimu­tat­ta, hogy a nők bizo­nyos kog­ni­tív fel­ada­tok­ban – pél­dá­ul mate­ma­ti­kai és nyel­vi tesz­tek­nél – jobb ered­mé­nye­ket értek el mele­gebb kör­nye­zet­ben. A fér­fi­ak tel­je­sít­mé­nyé­re a hőmér­sék­let vál­to­zá­sa jóval kisebb hatás­sal volt.

HIRDETÉS

Ez azért érde­kes, mert a vál­la­la­tok ren­ge­teg ener­gi­át for­dí­ta­nak a tel­je­sít­mény növe­lé­sé­re, miköz­ben egy olyan ténye­ző felett gyak­ran átsik­la­nak, amely nap mint nap min­den mun­ka­tár­sat érint.

Talán nem is a ter­mosz­tát­tal van a leg­na­gyobb prob­lé­ma

Coach­ként ez a téma szá­mom­ra sok­kal több­ről szól, mint néhány Cel­si­us-fok­ról. Az ilyen konf­lik­tus­hely­zet jól meg­mu­tat­ja, milyen könnyen minő­sí­tünk embe­re­ket anél­kül, hogy való­ban meg­ér­te­nénk a hely­ze­tü­ket. Hány­szor hang­zik el egy iro­dá­ban, hogy „már megint fázol?”, „te min­dig túl­ér­zé­keny vagy”, vagy „min­de­nen prob­lé­má­zol”.

Pedig lehet, hogy nem az ember­rel van baj. Lehet, hogy egy­sze­rű­en egy olyan rend­szer­ben dol­go­zik, ame­lyet hat­van évvel ezelőtt egé­szen más embe­rek­re ter­vez­tek.

Veze­tő­ként sze­rin­tem itt kez­dő­dik az empá­tia. Nem ott, hogy min­den kérés­nek auto­ma­ti­ku­san ele­get teszünk, hanem ott, hogy kíván­csi­ak vagyunk a való­di okok­ra.

A jó veze­tő nem fel­té­te­lez, hanem kér­dez. Nem cím­kéz, hanem meg­ért. Egy modern mun­ka­hely nem attól lesz igaz­sá­gos, hogy min­den­ki­nek ugyan­azt adja. Hanem attól, hogy fel­is­me­ri: az embe­rek külön­bö­ző­ek, és ettől műkö­dik jól egy szer­ve­zet. Lehet, hogy leg­kö­ze­lebb, ami­kor vala­ki azt mond­ja az iro­dá­ban, hogy fázik, nem a ter­mosz­tá­tot kel­le­ne elő­ször meg­néz­nünk. Hanem a saját gon­dol­ko­dá­sun­kat.

Nem műkö­dik min­den­ki ugyan­úgy

Ter­mé­sze­te­sen nem kizá­ró­lag a nők­ről szól ez a tör­té­net. Az idő­sebb mun­ka­vál­la­lók, az ala­cso­nyabb test­sú­lyú embe­rek vagy bizo­nyos egész­ség­ügyi prob­lé­má­val élők szin­tén érzé­ke­nyeb­bek lehet­nek a hideg­re. Ezért egy­re több szak­em­ber beszél arról, hogy a jövő iro­dá­i­nak nem egyet­len “töké­le­tes” hőmér­sék­let­re kel­le­ne töre­ked­ni­ük, hanem rugal­ma­sabb meg­ol­dá­sok­ra.

A zónák­ra osz­tott kli­ma­ti­zá­lás, az egyé­ni sza­bá­lyo­zá­si lehe­tő­sé­gek vagy akár az okos épü­let­irá­nyí­tá­si rend­sze­rek sok­kal job­ban alkal­maz­kod­hat­nak az embe­rek valós igé­nye­i­hez.

Nagy Haj­nal­ka

További cikkek