Új időszaki kiállítással, április 17-én a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményébe idén bekerült három Vajda Lajos-művel nyitja újra kapuit a szentendrei Vajda Múzeum – tájékoztatta a Ferenczy Múzeumi Centrum szerdán az MTI-t.
A Tornyok, arcok, maszkok című, január 4-ig megtekinthető kiállításon Vajda Lajos rövidre szabott életművével ismerkedhet meg a látogató, a korai stúdiumoktól, a transzparens rajzokon át egészen az életmű lezárását jelentő nagy szénrajzokig – emelték ki a közleményben.
Vajda Lajos – Szentendre ikonikus alakja
Vajda Lajos (1908–1941) a 20. századi magyar művészet egyik legnagyobb tehetségű, kiemelkedő alakja. Művészete a konstruktivizmustól a szürrealizmuson át ívelt a teljesen egyéni hangvételű transzparens rajzokig, majd rövid élete vége felé sajátosan absztrakt műveken bontakozott ki a fiatalon elhunyt művész saját tragédiája és az egész történelmi korszak drámája. A Ferenczy Múzeumi Centrum 110 műtárgyból álló Vajda Lajos-gyűjteménye teljes képed ad az alig 15 év alatt kibontakozó életmű alakulásáról.
Neve összeforrt Szentendrével; rajzain izgalmas kavalkádban fonódnak össze a város építészeti motívumai és a művész személyes életének stációi. A Dunára szép kilátást nyújtó, a múlt század eleje táján épült, verandás polgári lakóházban 1986. december 22-én megnyílt múzeum az Art Capital képzőművészeti fesztivál idején időszaki kiállításoknak ad otthont, az állandó gyűjtemény a múzeum teljeskörű felújítása után kerül vissza a múzeumba.
A művész a 20. századi magyarországi művészet kiemelkedő alakja, akinek páratlan és egyedi képi világa elválaszthatatlan Szentendre városától.
A XX. századi magyar festészet legfontosabb megújítója, a magyar avantgárd törekvések egyik legjelentősebb művésze. Ketten, hasonló indíttatásból, a népi- és vallási szimbólumok, a szentendrei építészet és a szürrealizmus világából merítve – Bartók zenéjéhez hasonlóan – új festői formanyelvet dolgoztak ki, melyet „konstruktív-szürrealista sematikának” neveztek. Csók István és Vaszary János tanítványaként hamar összeütközésbe került a korabeli művészetoktatással, majd rövid ideig Kassák Munka-körében folytatta tanulmányait, ezt követően pedig részt vett az Új Progresszív Művészek művészcsoport megalapításában (1930). Az Európai Iskola rövid fennállásának idején, 1947-ben készíti Bölcső III. c. festményét, melyen monokróm, mélyzöld héttér előtt, percízen kivitelezett, élesen elhatárolt, végletekig egyszerűsített zenei és népi motívumokból építi meg a pillanatnyi egyensúlyt érzékeltető, tömör, konstruktív kompozíciót.
A modern magyar festészet mindmáig egyik legnagyobb hatású alkotója. Tragikusan rövid életét és művészetét az I. világháború idején a családjával Szerbiában töltött évek, az Országos Magyar Izraelita Kulturális Egyesület (OMIKE) rajziskolája, majd 1927–29 között, szinte párhuzamosan Kassák Lajos Munka-körével, a budapesti Képzőművészeti Főiskola, az 1930–34 közötti párizsi tartózkodás, s végül Szentendre határozta meg.
1935-ben Korniss Dezső hívására tért ide vissza dolgozni. A szentendrei városkép látványelemei és a szerb templomok ikonosztázai egyaránt hatottak rá. Korniss és Vajda művészi nézetei igen közel álltak egymáshoz. Bartók és Kodály munkásságát példaként tekintve született meg az úgynevezett „szentendrei program”, melynek lényege a szintézisteremtés a múlt és jelen kultúrája, a keleti és nyugati gondolkodás között. A városban és környékén végzett motívumgyűjtő körútjaikon a népi kultúrákban még töredékeiben élő ősi világképet kutatták. Vajda utolsó művei, a főleg olcsó csomagolópapírra készült szén- és tusrajzok félelmetes víziók.
1940-ben munkaszolgálatra hívták be, de előrehaladott tüdőbaja miatt felmentették. Egy évvel később ez a betegség okozta halálát.
Rendkívül fontos szellemi örökségét halála után barátai és pályatársai vitték és fejlesztették tovább. A saját útját járó Czóbel Béla és Barcsay Jenő mellett ők is alapító tagjai lettek az 1945-ben megalakult, majd a magyarországi sztálinizmus uralomra jutásának évében, 1948-ban „önként” feloszlott Európai Iskola elnevezésű csoportosulásnak, amely a kor képzőművészetének legaktuálisabb problémáival azonosuló művészekből szerveződött. Nem doktriner, stiláris elvekkel való azonosulás jellemezte a csoportot, hanem Bálint Endrét idézve „egy olyan belső szabadságra való hajlandóság, ami kirekeszti a festészettől idegen tartalmakat.”
Váteszi érzékenység és intellektualitás
Úgy fogalmaztak, hogy Vajda Lajos olyan váteszi érzékenységgel és magas szintű intellektuális nézőpontból rezonált saját, ambivalens korának jelenségeire, amelynek aktualitása semmit sem vesztett erejéből és hitelességéből az elmúlt évtizedek során.
2025 elején a Ferenczy Múzeumi Centrum képzőművészeti gyűjteménye adományozás révén a művész három rajzával gyarapodott, amelyek az alkotó korai időszakában, 1924 és 1928 között, a Vajda család Szentendrére költözésétől a főiskolás időszakig készültek.
A kiállítás mellékszálaként bemutatják a múzeum történetét, a nemrégiben újra felfedezett Haluskai tanyát, a művészvilág egykori kultuszhelyét, és újra vetítik a 2018-ban bemutatott Világok között című videóinstallációt is, amely Horváth Dániel és Gerhes Gábor munkája. Kitértek arra is, hogy a gyűjtemény kortársak írásaival és szövegeivel idézi meg a művész alakját, személyiségét és hitvallását.
A tárlat kurátora, Szabó Noémi művészettörténész április 17-én, csütörtökön 17 órától nyitó tárlatvezetéssel várja az érdeklődőket. A programra a regisztracio@muzeumicentrum.hu e–mail címen lehet jelentkezni.
Forrás: MTI, itt
