Kimon­dom, hogy pár­kap­cso­la­ti inti­mi­tás, mi jut eszed­be? A tes­ti­ség? Nem, ez a cikk nem a sze­xu­a­li­tás­ról fog szól­ni. Sok­kal inkább arról, hogyan tudunk olyan kap­cso­la­tot kiala­kí­ta­ni, ami­ben fel­tár­hat­juk az érzé­se­in­ket, a tör­té­ne­te­in­ket. Ezek meg­hall­ga­tás­ra és meg­ér­tés­re kerül­nek, per­sze köl­csö­nö­sen. Daróczi Mag­di coach, kine­zio­ló­gus írá­sa.

Aztán ez a per­sze nem is olyan egy­ér­tel­mű. Hiszen az, hogy ez mind­két fél szá­má­ra ter­mé­sze­tes legyen a pár­kap­cso­la­ti inti­mi­tás, az biz­ton­sá­gos kötő­dést és való­di közel­sé­get fel­té­te­lez. Igen ám, de több­sé­günk nem biz­ton­sá­go­san kötő­dik. Hiszen, aki biz­ton­sá­go­san kötő­dik az mind magát, mind a töb­bi embert pozi­tí­van lát­ja, így gon­dol­ko­dik kap­cso­la­ta­i­ról is.

Azt gon­dol­ja, min­den­ki OK.

Míg a bizony­ta­nul kötő­dő vagy magá­ban vagy a tár­sá­ban vagy egyi­kük­ben sem bízik. Saj­nos, az utób­bi­ak, vagy­is a bizony­ta­la­nul kötő­dők, van­nak töb­ben. Szá­muk­ra jóval nehe­zebb ennek a bizo­nyos pár­kap­cso­la­ti inti­mi­tás­nak a kiépí­té­se.

Mi kell a pár­kap­cso­la­ti inti­mi­tás kiala­ku­lá­sá­hoz?

Mi kell ahhoz, hogy még­is sike­rül­jön? Leg­in­kább sok őszin­te és mély beszél­ge­tést. Ahol meg­te­rem­tő­dik az a tér, ami­ben mind­két fél bát­ran beszél­het az érzé­se­i­ről, tör­té­ne­te­i­ről, meg­élé­se­i­ről. Ezek­ben a pil­la­na­tok­ban nem kell attól fél­ni, hogy érzé­se­ink majd nem lesz­nek elfo­gad­ha­tó­ak, hogy nem ítél­he­tünk meg sza­ba­don egy hely­ze­tet, hogy a véle­mé­nyün­ket nem fogad­ja el a másik. Ahol mi is meg­ad­juk a tár­sunk­nak, hogy ráfi­gye­lünk. Tény­leg meg­hall­juk őt, hogy nem akar­juk meg­győz­ni a saját iga­zunk­ról, hogy meg­ér­tés­sel és empá­ti­á­val for­du­lunk felé. Értő figye­lem­mel. Ez a pár­kap­cso­la­ti inti­mi­tás egy fon­tos alap­ja.

Mit is jelent az értő figye­lem?

Első lépés­ként jó, ha beszél­ge­tés köz­ben kiik­tatsz min­dent, ami elte­re­li a figyel­med. Igen, fél­re­te­szed a mobi­lo­dat is. Sza­vak­ban és test­be­széd­del is azt feje­zed ki, hogy figyelsz. A másik felé for­dulsz, a test­tar­tá­sod is hason­ló az övé­hez.

Nyi­tott kér­dé­se­ket teszel fel.

Ami­kor meg­kér­de­zed a tár­sad­tól, hogy szereti‑e a tojást, arra lehet egy­sze­rű­en egy igen­nel vagy nem­mel vála­szol­ni. De ha azt kér­de­zed, hogyan sze­re­ti a tojást, akkor már el lehet mon­da­ni, hogy rán­tot­ta­ként sze­re­ti. Sze­re­ti, ha elő­re össze van kever­ve a sár­gá­ja és a fehér­je. Jó, ha még picit rezeg, nincs szá­raz­ra süt­ve, sze­re­ti raj­ta a bor­sot, de kife­je­zet­ten nem sze­re­ti, ha hagy­mát vagy bacont sütsz bele. És ez még csak egy egy­sze­rű rán­tot­ta. Nem a gye­rek­ko­ra, nem a szü­le­i­hez fűző­dő viszo­nya. Nem a vágyai, cél­jai, érzé­sei.

Meg­hall­ga­tod a tár­sad és össze­fog­la­lod más sza­vak­kal, amit hal­lot­tál. Ezál­tal azt is érzi, hogy figyel­tél rá és azt is, hogy meg­ér­tet­ted, amit elmon­dott, eset­leg meg­él­he­ti, hogy még továb­bi árnya­la­to­kat kell hoz­zá­fűz­ni ahhoz, amit elmon­dott.

A pár­kap­cso­la­ti inti­mi­tás azt is jelen­ti, hogy nem csak a tár­sad sza­va­it, hanem a tes­te üze­ne­te­it is ész­le­led. Látod, hogy mi töl­ti el feszült­ség­gel. Mikor nyu­godt és ella­zult. És még sok-sok érzést fogsz lát­ni a tár­sa­don, ami által job­ban meg­is­mer­he­ted őt.

Fél­re­te­szed a saját meg­íté­lé­se­det. Ezek­ről az elő­íté­le­tek­ről, gon­do­la­ti min­ták­ról nem tehe­tünk, csak arról, hogy mihez kez­dünk vele. Már­pe­dig, ha tár­sunk­nak válasz­tunk vala­kit, akkor ildo­mos eze­ket tény­leg fél­re­ten­ni. Ha én eddig azt gon­dol­tam az infor­ma­ti­ku­sok­ról, hogy koc­kák és nem csak infor­ma­ti­kai témák­ról lehet velük beszél­get­ni, akkor ezt jó, ha fél­re­te­szem. Nyi­tott­nak kell len­nem arra, sőt támo­gat­nom, hogy a párom meg­nyíl­jon. Hiszen épp erről szól a pár­kap­cso­la­ti inti­mi­tás.

Mi lehet az aka­dá­lya a pár­kap­cso­la­ti inti­mi­tás kiala­ku­lá­sá­nak?

Itt érünk vissza a kötő­dé­si min­ták­hoz és az alap­ve­tő sze­mé­lyi­ség­jel­lem­zőkhöz. Hiszen a bizony­ta­la­nul kötő­dők egy része nehe­zen beszél a saját érzé­se­i­ről. Leg­in­kább azért, mert ő maga is sem kap­cso­ló­dik az érzé­se­i­hez. Nehe­zen tud­ja sza­vak­ba önte­ni azt, hogy mit is érez. Sokan közü­lük azt fogal­maz­zák meg, hogy ez azért van, mert rájuk eddig sen­ki nem volt kíván­csi. Való­já­ban per­sze nem ez az ok, de a lényeg, hogy ők nehe­zeb­ben beszél­nek maguk­ról és az érzé­se­ik­ről.

Aztán ott van­nak az int­ro­ver­tál­tak, akik­nek idő kell ahhoz, hogy maguk­ban letisz­táz­zák, mit is gon­dol­nak, érez­nek egy hely­zet kap­csán. Ehhez nincs más­ra szük­sé­gük, csak idő­re és csend­re. Azon­ban ehhez az is kell, hogy a társ meg tud­ja adni ezt az időt.

Még feszült hely­zet­ben is.

Az értő figye­lem tehát az alap­kö­ve sze­rin­tem a pár­kap­cso­la­ti inti­mi­tás kiala­kí­tá­sá­nak. Enél­kül nem ala­kul ki az a biz­ton­sá­gos közeg, ami­ben tud­juk, hogy érzé­se­ink, gon­do­la­ta­ink, meg­élé­se­ink és tör­té­ne­te­ink meg­ér­tés­re talál­nak.

Ha ezzel a tudás­sal vagyunk a kap­cso­la­tunk­ban, akkor tud­juk azt is, hogy akkor is beszél­he­tünk a párunk­nak az érzé­se­ink­ről, ami­kor azok még szá­munk­ra is nehe­zek. Ha ezzel az atti­tűd­del vagyunk a kap­cso­la­tunk­ban, akkor alap­ve­tő­en bíz­ni fogunk a másik­ban.

Á, mi sosem tud­tunk komoly dol­gok­ról beszél­get­ni!

Igen, ám, de mit tegyünk akkor, ha már jó ide­je együtt élünk és fino­mon szól­va sem eze­ken az ala­po­kon nyug­szik a pár­kap­cso­la­tunk. Ott nehéz tisz­ta lap­pal kez­de­ni. Azon­ban még­is meg­te­het­jük, hogy a vál­toz­ta­tást magun­kon kezd­jük. Bíz­va abban, hogy ez hat a tár­sunk­ra és a pár­kap­cso­lat minő­sé­gé­re is.

Az első dolog, amit meg­te­hetsz, hogy abba­ha­gyod a vádas­ko­dást és a kri­ti­zá­lást.

Helyet­te a sze­re­tet nyel­vén kom­mu­ni­kálsz. Egé­szen biz­to­san feszült­ség­gel tölt el téged is, ami­kor vádas­kod­tok. Ezért is jobb, ha a társ­kap­cso­lat­ban is alkal­ma­zod az asszer­tív kom­mu­ni­ká­ci­ós tech­ni­ká­kat. Azo­kat, ami­ket az éle­ted töb­bi terü­le­tén, a töb­bi embe­ri kap­cso­la­tod­ban is hasz­nálsz. Asszer­ti­vi­tás alatt pedig ért­sük mind­annyi­an azt, hogy olyan meg­ol­dá­sok­ra törek­szünk. Olyan meg­ol­dás­ra, ami min­den érin­tett­nek jó. Win-win szi­tu­á­ci­ók­ra, ami­ben érvé­nye­sül­nek a saját és a tár­sunk szem­pont­jai is.

Ennek elő­szo­bá­ját, egy régi kap­cso­lat­ban pedig ere­dő­jét jelen­tik azok a jófaj­ta, egy­más­ra han­golt beszél­ge­té­sek, ame­lyek­ben mind­ket­ten meg tud­tok nyíl­ni. Hiszen biz­to­sak lehet­tek abban, hogy a tár­sa­tok meg­ér­tés­sel for­dul hoz­zá­tok. És ez a meg­ér­tés nem kell, hogy fel­tét­le­nül egyet­ér­tést jelent­sen. Gon­dol­hat­tok mást egy hely­zet­ről. Ha meg­van köz­te­tek az a biz­ton­sá­gos közeg, ami­ben meg­hall­gat­já­tok és meg­hall­já­tok egy­mást. Akkor egé­szen biz­to­san fog­tok kon­szen­zu­sos meg­ol­dást is talál­ni. Meg az is lehet, hogy végül vala­me­lyi­kő­tök meg­ol­dá­sa mel­lett dön­tö­tök közö­sen. Anél­kül, hogy a másik sért­ve, elnyom­va vagy mel­lőz­ve érez­né magát. Hiszen ő az, aki önként dönt arról, hogy a másik szem­pont­ja­it a saját­jai elé helye­zi.

Ilyen dolog ez a sze­re­tet.

A pár­kap­cso­la­ti inti­mi­tás két dimen­zi­ó­ja

Bizony, azok­ban a pár­kap­cso­la­tok­ban is ott az inti­mi­tás, ame­lyek­ben azt hin­nénk, annak sem­mi nyo­ma. Az inti­mi­tás­nak két faj­tá­já­ról beszél­he­tünk. A látens és a mani­feszt inti­mi­tás közül a mind­két fél szá­má­ra nyil­ván­va­ló szin­tet a mani­feszt inti­mi­tás jelen­ti. Ebben könnyen élhe­tünk meg hiá­nyo­kat. A látens inti­mi­tás azon­ban „sza­bad szem­mel” nem lát­ha­tó. Ez az a réte­ge az inti­mi­tás­nak, amit akkor érzünk iga­zán, ami­kor elve­szít­jük a mási­kat. Abban, ahogy hiány­zik. Ez idő­vel egy­re erő­sebb. Ott van­nak a közö­sen átélt pil­la­na­tok. Az emlé­kek. Az együtt meg­tett utak. Az együtt meg­má­szott aka­dá­lyok.

Min­dig érde­mes ten­ni a pár­kap­cso­la­ti inti­mi­tá­sért!

Szó­val a pár­kap­cso­la­ti inti­mi­tás alap­ja min­den kap­cso­lat­ban ott van. A kér­dés az, hogy tesztek‑e azért, hogy növe­ked­jen a tény­le­ge­sen meg­élt inti­mi­tás is. Per­sze az az ide­á­lis, ha mind­ket­ten elkö­te­le­zet­tek vagy­tok ebben. Azon­ban fölös­le­ges a másik­ra vár­ni, elvá­rá­so­kat támasz­ta­ni felé. Ha Te vágysz arra, hogy iga­zán ben­ső­sé­ges legyen a kap­cso­la­to­tok, akkor tegyél érte. Egé­szen biz­tos, hogy ha te vál­toz­tatsz, az hatás­sal lesz a párod­ra is. És ily módon a pár­kap­cso­la­ti inti­mi­tás is fej­lőd­het.

_{Kiemelt kép for­rá­sa: Can­va — Getty Ima­ges by ber­nard­bo­do}