Karriert sok esetben egy élet munkája felépíteni, de van egy pont, amikor ideje felállni és új, szabad vizekre evezni. Egy nő élete tele van meglepetésekkel, kihívásokkal, csalódásokkal, de mindent felülmúló kitartással, amelyek meghozzák a csodák eredményét. Egy beszélgetés alkalmával vajon mennyire tudjuk megismerni a másikat? Mennyire láthatunk bele az életébe, hogy arról valós képet állíthassunk fel magunkban? Két nap, egy interjú és egy saját írás a WakeUp Magazin oldalán. Erős kezdés, de ki van a sorok mögött? Marczinka Mátyás kérdezte Pagonyi Adrienn az éppen karrierváltó modernkori coachot.
MM: Mesélj kicsit magadról, mi ösztönzött arra, hogy tollat ragadj?
Pagonyi Adrienn: Aki ismer, tudja, hogy világ életemben írtam valamit. Osztálynaplót, verset, személyes jellegű blogot, amelybe előbb apránként szűrődtek be különféle szösszenetek, majd teljesen átvették az uralmat, így Giselle von Buday néven kezdtem őket publikálni. Az elmúlt egy-két évben, kicsit visszafogottabban, csak akkor írtam a nagyközönségnek, ha tényleg homlokon csókolt a múzsa, helyette előtérbe került a saját utam, amit már magamnak, gyönyörűséges naplókban örökítettem meg.
Az utóbbi napok történései aztán megint a tollforgatásra inspiráltak, egyfelől Tóth Ákos személyében olyan embert ismertem meg, akiről, vagy inkább, akinek a munkájáról érdemes széles körben is tudni, másfelől a menekültkrízis kapcsán számos olyan dolgot láttam, amit nem hagyhattam (írott) szó nélkül.
MM: A magazin oldalán már saját néven publikálsz. Hova tűnt Giselle és egyáltalán ki Pagonyi Adrienn?
Pagonyi Adrienn: A művésznevemet régi kollégáim adták, pesti srácok, akik előszeretettel élcelődtek a budai lányságommal. Én pedig legalább ennyire boldogan játszottam, vagy játszom is még rá. Giselle von Buday. Vagy csak Gizi, ahogy nevezni szoktam. Összenőttünk, hiszen sosem voltunk mások. Gizi és Adri egy és ugyanaz. Ha címkézni akarnám, akkor nő, anya, a szüleim mindig kicsi lánya, testvér, barát, társ, korábban multikatona, akinek a fegyvere az Excel tábla és a Power Point volt, most pedig coach, leendő Access Consciousness minősített facilitátor, divatbolond, hedonista, az élet szerelmese.
MM: Sok szerep, hogyan lehet ennek mind megfelelni? Egyáltalán, mik a prioritásaid most?
Pagonyi Adrienn: Rengeteg változás volt az elmúlt években az életemben. A gyerekeim pálya- vagy inkább iskolaválasztás előtt állnak, az idei és a jövő évben ezen van, lesz nagy hangsúly. Nem helyettük, inkább velük választani és ott állni, ha szükségük van rám. Nyilván, a naponta elhangzó “Mi a kaja?”, “Adsz pénzt?”, “Hova megyünk?”, “Beszélgetünk titkosan?” kérdések mellett, amik a BAU-t (Business as usual, avagy csak a szokásos ügymenet, ahogy a korábbi munkahelyeimen annyit használtuk) jelentik.
A másik nagy falat egy új életpálya felépítése. Huszonöt évet töltöttem multinacionális közegben, hogy most azokkal dolgozzak, akik változtatni akarnak a jelenlegi helyzetükön, máshogy szeretnének érezni az életükkel, a jövőjükkel kapcsolatban, akiknek céljaik vannak és nem restek tenni értük. Coach lettem, emberekkel foglalkozom, jelenleg még csak egyéni ügyfelekkel, középtávon azonban a céges csapatok is fókuszban lesznek, hiszen a munkahelyi környezetben, a kollegákkal legalább annyira kihívásos az élet, mint az egyén szintjén. És a tiszta helyzetek, a pozitív változás komoly eredményeket hoz, mind emberileg, mind számszakilag.
Ezen kívül, csak, hogy ne unatkozzak épp nyakig vagyok egy lakásfelújítási projektben. Mindennek, ami már nem szolgál mennie kell, hogy valami újnak adhasson teret. Szeretem látni, ahogy szépül a környezetem.
MM: Magyarország a sokmillió coach országa. Mi az, ami megkülönböztet Téged?
Pagonyi Adrienn: Erről azt hiszem, az ügyfeleimet kellene megkérdezni, de GDPR okokból nem adhatom ki a neveiket. Komolyabbra fordítva a szót, nekem számít, hogy az iskola, ahol végeztem, magas színvonalú képzést adott. Csak, hogy példát is hozzak: bármennyire ügyes kezű is, inkább ahhoz a masszőrhöz megyek, aki nem egy kétnapos gyorstalpalón tanulta ki a mesterség csínját-bínját. A sokgyerekes lét, az üzleti tapasztalat, az évtizedes önmunka ugyancsak segít, hogy bizonyos élethelyzetekben az ügyfél azt érezze, olyan valakivel beszél, aki nem csak meghallja, de megérti, átérzi a problémáját.
Ami még más, hogy outdoor coach végzettséget is szereztem, ami azt jelenti, hogy a coaching üléseket kiviszem a természetbe. Igaz, ott már nem ülésről beszélünk, hanem sétáról, ahol a természet társ-coachként van jelen, egy teljesen más teret biztosítva. Ráadásul, ha sétálunk, akkor az ügyfél érzi a haladást, fizikai, mentális és érzelmi síkon is. És mindemellett ott van a szerelem, az Access Consciousness. Ez az amerikai módszer egyéb, energetikai szintű lehetőségeket ad az én és az arra nyitottak kezébe. Egyik sem kötelező, ha valaki csak az erdőt járná, arra is lehetőség van, ahogy négy fal között is történhetnek csodák. Nincs univerzális recept, ami mindenkire ráhúzható, az ügyféltől függ, hogy számára mi működik. A lényeg, hogy akarja a változást, mert azt még én sem tudom elérni helyette.
MM: A Covid átírta az életünket, minden digitalizálódik. Te is online fogadod az ügyfeleidet?
Pagonyi Adrienn: Tény, hogy sokkal természetesebb már Skype-on, Zoomon, vagy egyéb platformon beszélgetni, mint évekkel ezelőtt, de azt látom, hogy az emberek visszavágynak a személyes jelenlétre. Én is jobban kedvelem, hiszen ott nem csak egy arcot látok a monitoron, hanem árulkodik a testbeszéd is és könnyebb kialakítani a szükséges intimitást. Az erdő pedig egyáltalán nem online. Persze, ha az ügyfél egy másik kerületben, városban, vagy országban van, marad a virtuális tér, ami akkor is kézenfekvő, ha egyszerre sok embert szeretnénk elérni.
MM: A coaching személyes, vagy – ahogy mondtad – üzleti környezetben csapatokra értelmezhető. Hogyan lesz belőle tömeg?
Pagonyi Adrienn: Úgy, hogy kilép a meglévő keretek közül. Éveken át vezettem női szervezeteket, ahol azt láttam, hogy nagyobb a hajlandóság a változásra, vagy változtatásra, ha van egy támogató közeg. Ha nem céges környezetben mozgunk, akkor ez azt jelenti, hogy kell egy központi téma, vagy klub, ami a hasonlóan gondolkodó embereket összehozza. Idén év elején indítottam el a Be You Online klubot, ahol a tagok naponta kapnak eszközöket – coaching és Access Consciousness egyaránt, amiket beépíthetnek az életükbe, hogy elérjék a vágyott célt. Minden hónapnak van egy adott témája, márciusban a szerepekről beszélgetünk, ha már van egy nőnapunk, meg egy magyarságtudatról szóló nemzeti ünnepünk, de érintettük már a kapcsolatokat, illetve januárban alapoztunk egyet.
MM: Online klub, egyéni ügyfelek, írás, család, lakásfelújítás. Hogy csinálod?
Pagonyi Adrienn: Kicsit olyan ez, mint a cirkuszban a tányérzsonglőrködés. Egyszerre mindig csak az egyikhez kell odafutni, megpörgetni, miközben a többi (is) mozgásban van. És van az a pillanat, amikor minden egyszerre pörög. Olyankor a zsonglőr is vehet egy-két mély levegőt és ad absurdum, belekortyolhat egy pohár borba. Mondjuk a Gizella Pincészettől. Ha már…
A képeket Pagonyi Adrienn bocsátotta rendelkezésünkre.
