Szia, én Mar­czin­ka Mátyás vagyok. Meg­ta­pasz­tal­tam már, hogy milyen érzés a csú­cson szár­nyal­ni, és azt is, milyen, ami­kor egy­sze­rű­en sem­mi­hez sincs erőd. Ami­kor kifogysz a sza­vak­ból, és már az is fárasz­tó, hogy ráné­zel vala­ki­re, mert pon­to­san tudod, mit fog mon­da­ni. Sok­szor vol­tam ilyen hely­zet­ben. Kívül­ről élet­vi­dám ember­nek lát­szot­tam, de belül más­hogy éltem meg a napo­kat. A depresszió alat­to­mos, mert elhi­te­ti veled, hogy egye­dül vagy, még akkor is, ha nem így van. Évek­kel ezelőtt ezért indí­tot­tuk el a „Tudd, hogy soha nem vagy egye­dül!” ese­ményt. Szá­mom­ra ez nem egy­sze­rű kam­pány – hanem egy közös­sé­gi kül­de­tés. Egy ese­mény, ahol őszin­tén beszél­he­tünk, ahol meg­hall­gat­juk és támo­gat­juk egy­mást.