Az élet végi kérdések nem csak nálunk embereknél, de az állatoknál is egy érzékeny terület. Sokszor egy kisállat is kerül annyira, ha nem közelebb hozzánk, mint egy családtagunk, így életéért és annak minőségéért ugyanúgy felelősek vagyunk, mit a végéért. De mik ennek a szabályai és egyáltalán létezik-e olyan, hogy etikus eutanázia? Dr. Tornyi Katalin szakértő szerző állatorvosunk őszinte írása.
Sokan talán nem is gondolják, de az állattartás szerves része és a társállatok ellátása során az egyik legfontosabb (bizonyos szakirodalmak szerint az egyik leggyakoribb), mégis az egyik legkényesebb, legmegosztóbb és vitákat szító állatorvosi beavatkozása, az eutanázia. Ugyanis a legritkább esetben fordul olyan elő, hogy az állat álmában veszti életét vagy gyorsan és hirtelen, szenvedésektől mentesen pusztul el egy rapid lefolyású betegségben, mint például aortarepedés vagy hirtelen szívmegállás.
A hagyományosnak számító nyugati állatorvoslás mellett én alternatív és azt kiegészítő terápiás módszerekkel is foglalkozom.
Számos idős, krónikus és/vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő állatot kezelek azért, hogy az életminőségük helyreálljon, majd ezt a fájdalommentes és az állat méltóságát megtartó állapotot hosszú ideig megtartva tudjanak élni. A gazdik is jól tudják: vékony jégen táncolunk. Sokszor mondják, feltétlen szóljak, ha az állatuknak fájdalmai vannak, nehogy akaratuk ellenére felesleges szenvedést okozzanak kedvencüknek.
Varázsnak már nem fáj
Állatorvosként voltam már mindkét oldalon és engem is megvisel a szeretett állatom elvesztése. Emlékszem, hogy akkoriban még Németországban dolgoztam állatorvosként és egy pünkösd előtti szombaton szeretett tacskóm rosszul lett. Varázs az én kutyám volt, habár Kareszt, a kedvesemet is imádta. De a mindennapjait velem töltötte 4 hónapos kora óta, így én voltam számára a nagybetűs gazdi. Karesszal, ahogy akkoriban én is, csak havonta 1-1 hétvége alkalmával találkozott a köztünk lévő közel 1300 km-es távolságnak köszönhetően.
A mai napig nem tudom, mi történt 7 kg-os testében azalatt 2×45 perc alatt, míg a szombat délutáni focimeccset néztük.
Mi a kanapén ültünk, Varázs pedig a kanapé előtti kedvenc, kényelmes kis vackában. Nem is mozdult szinte semmit egész idő alatt. Pihent és aludt. De a meccs végére furcsa, félelemmel átszőtt fájdalom jelent meg a szemében, a hátizmai megfeszültek és mikor óvatosan megsimogattam, rám morgott. A kiságyából pedig már önállóan nem tudott kikelni sem. Úgy éreztem, hogy a hetek óta tartó, a győzelem szelét hozó csatát végleg elvesztettük. Hiába a sok kezelés, az odafigyelés, a törődés, mégis győzedelmeskedett a tacskók körében oly gyakori ún. tacskóbénulás.
Sírva mondtam a kedvesemnek, hogy irány az oldenburgi állatkórház, ahol a legutóbb már boldogan és elégedetten búcsúztak el tőlünk a kollégák. Ők is elhitték, ahogy én is, hogy Varázs meggyógyult. Bár nem mondta ki egyikünk se, mélyen legbelül tudtuk, nehéz út áll előttünk, a legutolsó közös utunk. Ezért zokogva hívtam fel a német főbérlőmet, hogy vigyen el minket az állatkórházba. Kisírt szemmel és megannyi megválaszolatlan kérdéssel a fejemben, némán ültem a kocsiban az ölemben a kínzó fájdalmaktól összegörnyedt 4,5 éves tacskómmal és mellettem a kedvesemmel.
A vizsgálóba én mentem be egyedül a vaddisznó színű, drótszőrű tacskómmal. Az első igazán saját kutyámmal.
A kollégák sem értették a miértet és a hogyant. Azonban ők is látták, amit én is: a leírhatatlan gerinctájéki fájdalmat. Pünkösd előtti szombat volt. Így leghamarabb kedden tudták volna a CT-vizsgálatot, illetve a műtétet elvégezni. Közel 4 nap, amit a gyógyszeres kezeléssel kellett volna átvészelnünk, s utána is számtalan kérdés merült volna még fel. Ahogy az a betegség kezdetén kiderült a szteroidokat a gyomorvédők adása mellett is csak nagyon nehezen tolerálta a szervezete.
Nehéz döntés előtt álltam. Állatorvos létemre az állatorvos kollégáktól vártam a segítséget, hogy biztosan a legjobb döntést hozhassam.
Mikor azt válaszolták, hogy nem szeretnék a döntést kivenni a kezemből, már nem is vártam meg a mondat végét, csak annyit válaszoltam: állatorvosként tudom, ez a mondat mit jelent. Nem szeretném én sem a kutyámat egy pillanattal sem tovább felesleges szenvedésnek és fájdalomnak kitenni, így altassuk el. Gyorsan és fájdalommentesen.
Egy szempillantás alatt tört apró darabokra a szívem. Hiszen a hű társamtól, a barátomtól, aki végig velem volt a kalandokban és nehézségekben gazdag németországi, új életemben kellett örökre elköszönnöm.
A kedvesem a váróban búcsúzott el tőle, a végső útján egyedül voltam vele. Az ölemben feküdt végig, simogattam és beszéltem hozzá. A kolléga pedig profin végezte ezt a nem túl hálás állatorvosi beavatkozást. A kezeim között szállt ki belőle az élet és ernyedt el kicsiny teste. Ekkor már nem voltak fájdalmai. S számomra ez volt a legfontosabb! Én azonban összetörtem.
A halál az állatoknál is az élet része ahogyan az eutanázia is
Habár az élet természetes velejárója a halál, ezt mindannyian tudjuk, mégis a nyugati kultúrában általában egy félelmet keltő, tabuként kezelt, szomorú eseménye az életnek, amitől a legtöbben próbálnak elzárkózni és elhatárolódni. Így, ha a kellemes, szép halálról esik szó, nagyon sok nyugati emberben egy visszás érzés keletkezik, és teljes mértékben elhatárolódik ettől a témától.
Az eutanázia görög eredetű szó, melynek jelentése „szép”, „kellemes”, „jó” halál.
Az eutanázia mai jelentése nem más, mint a csillapíthatatlan, kínzó fájdalmaktól szenvedő, gyógyíthatatlan beteg halálának gyorsítása és/vagy megkönnyítése. A beteg kérésére vagy a beteg beleegyezésével. Emberek esetében tehát az adott ország jogi szabályozásait figyelembe véve mindenki, aki ép tudatállapottal rendelkezik, saját maga dönthet a sorsáról. Állatok esetében viszont az állat gazdája lesz az, aki az állatorvossal történő konzultáció után a végső és visszafordíthatatlan döntést meghozza. Fontos tehát megjegyezni, ha nem olyan esetről van szó, ahol a törvény előírja az állat életének kioltását, mint például a fertőző kevésvérűség lovak esetében, vagy a veszettség, akkor a döntés az állat tulajdonosának a kezében van.
Az eutanázia több formája is létezik
Állatok esetében, amikor a tulajdonosi döntés hatására az állatorvos gyógyszeres készítmények segítségével szabadítja meg a gyógyíthatatlan beteg állatot a fájdalmaitól és szenvedéseitől, azaz a „halálba segíti”, ezt nevezzük aktív eutanáziának.
De ha emberek esetében valaki közvetett módon segítséget nyújt vagy közreműködik az öngyilkosságban, abban az esetben „asszisztált öngyilkosság” történik, azt nevezik aktív, közvetett eutanáziának.
Nem szabad arról a formáról sem elfeledkeznünk, amely az egész világon létezik, ismert és „elérhető”, még ott is, ahol maga az aktív eutanáziát törvényileg tiltják, mint például Magyarország. Ez pedig nem más, mint a passzív eutanázia, azaz a „meghalni hagyás”. Ebben az esetben a beteg életének meghosszabbítását szolgáló eljárásokról vagy beavatkozásokról mond le, vagy ezeket utasítja el a beteg.
Ez az eset áll fenn állatok esetében akkor, amikor az állat életminőségét fenntartó kezelést vagy az életét megmentő beavatkozást utasítja vissza a tulajdonos miközben az aktív eutanáziát nem vállalja. Így végignézi míg állata fájdalmaktól szenvedve, hosszabb-rövidebb agonizációt követve elpusztul.
Milyen esetben választható az eutanázia?
Az Állatvédelmi Törvény (1998. évi XXVIII. törvény 11. §) kimondja, hogy az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Dr. Kiss Annamária és munkatársai felméréséből kiderül, hogy hazánkban a súlyos sérülések, gyógyíthatatlan betegségek, tartós fájdalom, fertőző betegségek, valamint egyéb úton nem elhárítható támadások megakadályozása (agresszió) a fő okai az állatok eutanáziájának.
A gyógyíthatatlan betegség diagnosztizálása azonban nem egyenlő az azonnali eutanáziával. Számos olyan gyógyíthatatlan betegség van, amely esetében a jól megválasztott úgynevezett fenntartó kezelésekkel az állat életminősége hosszabb ideig fenntartható, ezzel akár hónapokkal vagy évekkel meghosszabbítva az életét.
Zora, az epilepsziában szenvedő, Cauda Equina Compressio (CEC) miatt műtött berni pásztorkutya életminőségét például a konzervatív gyógykezelését kiegészítő és támogató akupunktúrás és hagyományos kínai gyógynövény-terápiával sikerült olyan mértékben növelni, hogy újra korának megfelelő, teljes értékű életet tud élni.
A krónikus betegségek esetében minden esetben mérlegelni kell, hogy a kezelt állat életminősége milyen, hogy az állat a méltóságát az adott helyzetben meg tudja-e tartani és hogy a tulajdonosok a kedvencük megváltozott élethelyzetével járó speciális igényeket és ellátást biztosítani tudják-e.
Agresszív állatok esetében érdemes az agresszió okát kideríteni, lehetőség szerint megszüntetni és magát az agressziót kezelni. Azonban, ha az állat súlyos veszélyt jelent a gazdájára, más emberekre és a társaira, ebben az esetben is elfogadott az eutanázia.
Mikor nem vagy kevésbé elfogadható az eutanázia?
Tapasztalatom alapján van öt kiemelt helyzet, amikor a gazdik állatuk elaltatását szeretnék kérni, viszont azt orvosilag és etikailag semmi nem indokolja vagy támasztja alá. Az ilyen esetek teljesen kívül esnek a felelős állattartás fogalmán és nem tartom elfogadható megoldásnak az egyébként egészséges állat halálba segítését.
Hoztam néhány példát, amelyekből kristálytisztán látszik, hogy habár az állattartás hatalmas felelősséggel és kötelezettségekkel jár, még mindig nagyon sokan nem mérlegelik reálisan a saját helyzetüket, illetve egy állat tartásával járó kötelezettségeket, kihívásokat és költségeket mielőtt állatot vesznek magukhoz. Ezek pedig nem mások, mint:
#1. Amikor az állattartói lelkesedés megkopik és megunják a korábbi kedvencet, mert a cuki kölyök megnőtt vagy akár meg is öregedett, esetleg szétszedett ezt-azt a lakásban.
#2. Ha a gazdi élethelyzete és/vagy körülményei megváltoztak például albérletet kell váltania, de állatbarát albérletet sokkal nehezebb vagy drágább találni.
#3. Ha gyermekáldás elé néz a család. Sokan gondolják úgy, hogy a kisgyermek és a kiskedvencek nem férnek meg egymás mellett, miközben ez nem feltétlenül igaz.
#4. Az is sokszor előfordul, amikor egy esetlegesen hirtelen jött munka miatt hosszabb-rövidebb időre külföldre kell költöznie a tulajdonosnak és nem tudja elhelyezni a kisállatot.
#5. Talán a legtöbbször elhangzott probléma, ha a gazdi pénzügyi lehetőségei nem teszik lehetővé a kedvence számára szükséges állategészségügyi ellátást és ezek elvégzését a tulajdonos megtagadja és helyettük az állat elaltatását kéri.
Ezekben az esetekben az állatorvos az eutanáziát megtagadhatja és más megoldás kereshető mint például a régi gazdi lemond az állatáról és így egy szerető gazdi örökbe fogadhatja.
Itt szeretném még egyszer felhívni mindenki figyelmét arra, hogy bár mindenkinek jogában áll állatot tartani -kivéve akit jogilag ettől a jogától megfosztottak-, ez minden esetben hosszú távú elköteleződést, az állat élete végéig tartó gondoskodást és felelősségvállalást jelent. Nem győzöm hangsúlyozni, a felelős állattartás ott kezdődik, ha valaki fel tudja reálisan mérni a helyzetét és mindaddig amíg a körülményei ezt nem teszik lehetővé, nem vállal állatot.
Az eutanázia és a halál tabu témák, mégis érdemes róluk beszélni
Annak érdekében, hogy az eutanázia után a tulajdonosban jelentkező bűntudat, szűnni nem akaró kérdés: valóban helyesen döntött-e, illetve az állat esetleges szenvedése elkerülhető legyen érdemes mind az eutanáziáról, mind a halálról, mind az adott betegség okozta következményekről, a kezelési lehetőségekről, azok várható eredményeiről is nyíltan beszélni az állat tulajdonosával. Az ismeretlentől a legtöbb ember ugyanis fél. Azonban, ha megfelelő támpontokat és felvilágosítást kapnak a szakembertől, jelen esetben az állatorvostól, könnyebben és határozottabban hozzák meg a megfelelő döntést.
Az eutanázia mind az állat gazdája, mind az állatorvos számára mentálisan megterhelő lehet. Ezért is fontos minden kérdést tisztázni, ugyanis egy állat sem szenvedhet az emberi önzőség miatt.
Szorosan kapcsolódva a témához korábban már írtam egy anyagot róla, hogy az állatorvosok körében is kimagasló a szuicid hajlam, minek következtében fontosnak tartom, hogy a döntés előtt alaposan körbejárjuk a kérdéseket és minden megválaszolásra kerüljön.
A társállatok és a gazdáik kapcsolata az utóbbi évtizedekben egyre jobban átalakult. Sok esetben már családtagnak számítanak. Sok olyan fiatalabb és idősebb ember van, akinek a hétköznapokban egyetlen megbízható társa a kutyája vagy a macskája. Annak érdekében, hogy a veszteség, ami a gazdikat az eutanázia következtében éri elviselhetőbb legyen és fel tudják dolgozni a kedvencük elvesztését, érdemes szakszerű segítséget kérniük a gyászfeldolgozáshoz.
Kiemelt kép forrása: dr. Tornyi Katalin – Wao Photo Helga
