A kisállattartóktól időről időre elhangzik egy mondat a rendelőben: „kicsit megcsúsztunk az oltással…”. Ez a „kicsit” sokszor azt jelenti, hogy a kutya kettő–négy éve nem kapott védőoltást. Ilyenkor mindig megáll bennem egy pillanatra a levegő, mert ez nem csúszás, hanem kockázat. Nemcsak az állatra veszélyes, hanem az emberre és a környezetre is. Dr. Tornyi Katalin állatorvos figyelemfelhívása, hogy a kisállatot tartók számára milyen kötelező teendők várnak tavasszal.
Magyarországon törvény írja elő, hogy minden kutyát a megfelelő alapimmunizálást követően évente egyszer veszettség ellen oltani kell.
Nem véletlenül. A veszettség egy vírusos betegség, ami a tünetek megjelenését követően nem gyógyítható. Azaz ha a tünetek az embernél vagy állatnál megjelentek, akkor az azt jelenti, hogy az érintett személy vagy egyed belátható időn belül belehal a fertőzésbe. Az oltás nem egyéni ízlés kérdése, hanem köz- és állategészségügyi kérdés, zoonózis elleni védekezés, vagyis az ember egészségét is védi. Igaz, hogy Németországban három évente oltják a kutyákat veszettség ellen, de ott egészen más a járványügyi helyzet, és nincsenek olyan környező országok, ahol aktív gócok lennének.
Hazánknak vannak olyan szomszédai, ahol a veszettség valós problémát jelent.
Néhány éve Kárpátalján is elkezdődött a rókák szájon át történő vakcinázása, hogy a veszettség előfordulását vissza tudják szorítani. Az ukrán háború kirobbanásával a vakcinázás abbamaradt. Ezt követően Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében a NÉBIH tájékoztató térképe szerint több eset előfordult 2024–205-ben. Arra is volt példa, hogy veszett állat emberre támadt. Ha valakit veszett állat mar meg, akkor azonnal el kell kezdeni az oltási sorozatot, hiszen ez az egyetlen esély a túlélésre. A veszettség nem válogat, és nem kérdezi meg, hogy „városi” vagy „kinti” kutyáról van‑e szó.
Sokan közben lelkesen kampányolnak minden róka megmentéséért, miközben elfelejtik, hogy a róka dúvad, aki szintén fertőződhet a veszettség vírusával. A veszettség és az echinococcus, vagyis a galandférgesség fenntartásában kulcsszerepe van. Ezek nem ideológiai kérdések, hanem járványtani tények.
Veszettség elleni védőoltás
A veszettség mellett újra és újra találkozunk olyan betegségekkel is, amelyek megfelelő vakcinázással megelőzhetők lennének. A parvovírus fiatal kutyáknál különösen súlyos lefolyású, sok esetben elhullással jár. A szopornyica és a fertőző májgyulladás szintén olyan betegségek, amelyek oltás nélkül könnyen végzetesek lehetnek.
Gyakran hallom, hogy „az oltás drága”, miközben az intenzív ellátás ezeknél a betegségeknél sokszorosába kerül, nem beszélve a maradványtünetekről vagy az elvesztett állatról.
Féreghajtás
A féreghajtás egész évben fontos, azonban tavasszal kiemelt figyelmet kell rá fordítani. A tavasz a kirándulások időszaka is. A kutyák többet járnak erdőbe, mezőre, és igen, gyakran megeszik a róka bélsarát. Ezért a rendszeres féreghajtás nem opcionális, hanem kötelező. A bélférgek egy része zoonotikus, vagyis emberre is átterjedhet.
Háromhavonta mindenképp javasolt a féregtelenítés, szívférgesség elleni védekezés esetén pedig havonta szükséges a védekezés. Ha télen nem történt szívférgesség elleni prevenció, tavasszal szűrni kell a kutyát, mert csak a negatív egyedek kezelhetők megelőző céllal. A kezelést ezután egész évben, megszakítás nélkül kell folytatni.
Bolha, kullancs, szúnyog
Sokan még mindig úgy gondolják, hogy a külső élősködők csak nyári problémát jelentenek. A valóság ezzel szemben az, hogy a bolhák, kullancsok és szúnyogok az enyhébb telek miatt egész évben veszélyt jelentenek. Ha a kutya „megúszta” a telet, az inkább szerencse kérdése volt, tavasszal mindenképpen el kell kezdeni a védekezést.
A bolha nemcsak kellemetlen, hanem veszélyes is.
Átmehet az emberre, összecsipked, bekerül a lakásba, és rendkívül nehéz megszabadulni tőle. Ráadásul bizonyos bélférgek köztigazdája, vagyis ha egy állat bolhás, jó eséllyel férges is. Az állattartási morál sokat változott Magyarországon, és ez örvendetes. Ugyanakkor még mindig találkozom olyan esetekkel, amikor a bolhafésűn tonnányi bolhaürülék és óriás kifejlett bolhák vannak. Gyerekek alszanak együtt a macskával, és senkinek nem tűnik fel a probléma addig, amíg az állat bakteriális fertőzést nem kap, keservesen nyávog, nem eszik, és vérszegénnyé válik, mert a bolhák gyakorlatilag kiszipolyozzák.
A kullancsok a babéziát terjesztik, ami egy egysejtű vérparazita, a vörösvérsejteket támadja meg, és kezeletlenül akár halálos kimenetelű lehet. A szúnyogok a szívférgességet adják tovább, egy olyan betegséget, amit tizenöt éve még egzotikusnak tartottunk, ma pedig egyre több fertőzött állattal találkozunk.
Kisállatot tartók: az állattartás nem magánügy!
Öröm látni, hogy egyre többen rendszeresen féregtelenítenek, de a szórás még mindig óriási. Van, aki példamutatóan csinálja, és van, aki teljesen elhanyagolja. Pedig a felelősségünk kettős.
Egyrészt kötelességünk az állatunk jóllétét biztosítani: megfelelő tartás, szabad mozgás biztosítása és egészségügyi prevenció mellett. Másrészt egyes állatbetegségek közvetlen veszélyt jelentenek az emberre is.
A veszettség, a galandférgesség vagy más parazitás fertőzések nem állnak meg a kerítésnél. Így az állattartás nem magánügy. Döntéseink hatással vannak ránk, a családunkra és a társadalom egészére is. A tavasz nemcsak a természet ébredése, hanem jó alkalom arra is, hogy felelősen újragondoljuk: valóban mindent megteszünk‑e azokért az állatainkért, akik teljes mértékben ránk vannak utalva.
