nap
óra
perc
ló, állatorvos, dr. Tornyi Katalin Kép forrása WakeUp Magazin by dr. Tornyi Katalin

dr. Tor­nyi Kata: “Nem vagyunk Iste­nek, se robo­tok!” — állat­or­vos körök­ben kima­gas­ló a szu­i­cid haj­lam

Egy állatorvos élete sem mindig unikornisokkal teli nevetésből áll. Hihetetlenül sok állatorvos fejében fordult már meg az öngyilkosság gondolata.
Hirdetés

Sokan azt hiszik, hogy egy állat­or­vos éle­te csak csu­pa móka és kaca­gás. Ami egy­fe­lől igaz is, hiszen ara­nyos kis- és nagy­ál­la­tok­kal fog­lal­ko­zunk egész nap, akik hatal­mas ener­gi­át tud­nak adni nekünk. A cukis­ko­dá­son túl azon­ban ne felejt­sük el, hogy ezek az álla­tok sok eset­ben bete­gen érkez­nek hoz­zánk, és ugyan­úgy mint az embe­ri orvos­lás­ban itt is tör­tén­nek tra­gé­di­ák és halá­lo­zá­sok. Az ilyen tör­té­ne­tek nem csak a gaz­di­kat vise­lik meg sok eset­ben, hanem azo­kat az állat­or­vo­so­kat is, akik már évek óta keze­lik eze­ket az álla­to­kat. Dr. Tor­nyi Kata­lin állat­or­vos írá­sa.

Az állat­tar­tók sok­szor elfe­lej­tik vagy csak nem gon­dol­nak rá, én azon­ban min­den­kép­pen sze­ret­ném saját tör­té­ne­te­im bemu­ta­tá­sán keresz­tül fel­hív­ni a figyel­met arra, hogy az állat­or­vo­sok is érző embe­ri lények, akik között a hiva­tá­suk­kal járó kihí­vá­sok és elvá­rá­sok követ­kez­té­ben kima­gas­ló­an nagy a öngyil­ko­sok szá­ma. A men­tá­lis egész­ség­meg­őr­zés és jól­lét egyik alap­fel­té­te­le, hogy őszin­tén legyünk képe­sek beszél­ni mun­kánk során fel­gyűlt nega­tív hatá­sok­ról is és ne min­dig csak a cukis­ko­dás vigye el a fősze­re­pet.

Bo kutya és az én tör­té­ne­tem

Pün­kösd hét­fő kora reg­gel érke­zik az üze­net, hogy Bo, az idős vizs­la gyo­mor­csa­va­ro­dás miatt az ügye­le­ten van a gaz­dá­já­val. Remény­ked­nek, hogy a csa­var még nem tel­jes és a nye­lő­cső­be leve­ze­tett szon­dá­val a fel­gyü­lem­lett gáz még leen­ged­he­tő. Azon­ban a gaz­di elmon­dá­sa sze­rint Bo nagyon nincs jól, így a más­nap dél­utá­ni aku­punk­tú­rás keze­lést sze­ret­né lemon­da­ni. Jön egy követ­ke­ző üze­net, misze­rint a szon­dás meg­ol­dás nem jött össze, Bo‑t meg kell műte­ni. A gyom­rom azon­nal görcs­be rán­dul és a leg­rosszabb­tól tar­tok. A csa­lá­dom­nak egy szót sem szó­lok az eset­ről, de magam­ban mind­ad­dig izgu­lok, míg nem érke­zik az első kép, ahol Bo kicsit álmos tekin­tet­tel ugyan, de már ébren pihen a műtét után.

Bo álla­pa­po­ta saj­nos a műtét után sem kielé­gí­tő. Sőt! Folya­ma­to­san rom­lik. Az inten­zív utó­ke­ze­lés mel­lé így meg­be­szé­lünk neki csü­tör­tök dél­után­ra egy idő­pon­tot aku­punk­tú­rás keze­lés­re. A leg­rosszabb­ra készül­ve szál­lok ki a kocsim­ból a ren­de­lő előtt. Csü­tör­tö­kön ugyan­is az idős vizs­la­lány az első bete­gem. Ter­ve­im sze­rint fel­tű­nés men­te­sen kukucs­ká­lok, hol és milyen álla­pot­ban fek­szik Bo az autó­ban. De sehol sem látom. Aggó­dom! A több éves rend­sze­res keze­lé­sek során iga­zán a szí­vem­hez nőtt a néha kicsit mor­cos, mor­gós, de alap­já­ban véve csu­pa sze­re­tet és vidám magyar vizs­la.

Egy­szer csak meg­lá­tom, hogy bár las­san és meg­fon­tol­tan, de önál­ló­an sétál­gat. Egy pil­la­nat­ra meg­könnyeb­bü­lök. A ren­de­lő­ben elfog­lal­ja meg­szo­kott helyét. A gaz­di tájé­koz­tat a jelen­le­gi hely­zet­ről. A kór­jós­lat nagyon rossz. A műtét után ugyan­is Bo emész­tő­rend­sze­ré­nek moz­gá­sa leállt.

Ezután a szo­ká­sos aku­punk­tú­rás keze­lés­hez szük­sé­ges vizs­gá­la­to­kat elvé­gez­tem, majd néhány Tui Na masszázs fogás után beszú­rom az aku­punk­tú­rás tűket, amik­től a „cso­dát” vár­juk. A gaz­dit azon­ban tájé­koz­ta­tom, hogy bár min­den tőlem tel­he­tőt meg­tet­tem, garan­tál­ni nem tudok sem­mit. Ezt ő is pon­to­san tud­ja. De min­dent sze­ret­ne meg­ten­ni Bo gyó­gyu­lá­sa érde­ké­ben. Azon­ban a feles­le­ges és értel­met­len szen­ve­dés­től sze­ret­né meg­kí­mél­ni. Iga­zi fele­lős és sze­re­tő gaz­di.

Dip­lo­ma­ti­kus és egy­ben fájó búcsú

Meg­be­szél­jük, ha a keze­lés után néhány órán belül nincs vál­to­zás, az aku­punk­tú­ra sem tudott segí­te­ni, akkor saj­nos el kell enged­ni Bo‑t. A keze­lés után, a ren­de­lő előtt vál­tunk még néhány szót. Kide­rül, hogy Bo barát­ja, aki szin­tén járt hoz­zám keze­lés­re, nem rég távo­zott az élők sorá­ból. Ez már nekem is kezd sok len­ni. De erős vagyok és tar­tom magam. Hiszen meg­ta­nul­tuk, a gaz­dik előtt nem sza­bad össze­om­la­ni. De leg­be­lül már mar­dos a szo­mo­rú­ság. Este­fe­lé jön a hír, hogy Bo álla­po­ta nem vál­to­zott, s hama­ro­san az örök vadász­me­zők­re indul. Ekkor azon­ban már tel­je­sen magá­val ragad a szo­mo­rú­ság.

A szá­mí­tó­gé­pem előtt ülök és las­san potyog­nak a könnye­im. Bo nem az én kutyám volt. De az évek alatt egy orvos-beteg kap­cso­lat­nál több ala­kult ki köz­tem és köz­te. Tud­tam, hogy vékony jégen tán­co­lunk az elő­éle­te (több­szö­rös gerinc­mű­tött, kóro­san kitá­gult vas­tag­bél) és a kora miatt. Tisz­tá­ban vol­tam azzal is, hogy nem élhet ő sem örök­ké, s egy­szer majd össze­om­lik a rend­szer. Évek óta zsong­lőr­kö­dünk Bo-val és a gaz­dá­já­val, hogy minő­sé­gi éle­tet tud­junk neki biz­to­sí­ta­ni. Vol­tak hul­lám­he­gyek és hul­lám­völ­gyek, de ami eddig min­dig sike­rült, most nem.

Szak­mai és egyéb kihí­vá­sok egy állat­or­vos éle­té­ben

Én egy holisz­ti­kus és inte­gra­tív szem­lé­le­tű állat­or­vos vagyok, ami annyit jelent, hogy ötvö­zöm a klasszi­kus nyu­ga­ti orvos­lást és az alter­na­tív, kiegé­szí­tő mód­sze­re­ket (Hagyo­má­nyos Kínai Orvos­lás, manu­ál­te­rá­pia, stb.) a pra­xi­som­ban. Sok­szor keres­nek meg tel­je­sen elke­se­re­dett gaz­dik, hogy az álta­lam alkal­ma­zott alter­na­tív terá­pi­ás mód­sze­rek jelen­tik szá­muk­ra és ked­ven­cük szá­már az utol­só reményt és segít­sek nekik. Sok eset­ben tudom, hogy ha koráb­ban érkez­tek vol­na hoz­zám, akkor való­ban tud­tam vol­na segí­te­ni a gyó­gyu­lás­ban.

Azon­ban nem sza­bad elfe­lej­te­ni, hogy nem vagyunk se Iste­nek, se robo­tok, se pedig varázs­lók. Állat­or­vo­sok vagyunk! Min­den mód­szer­nek meg­van­nak a maga lehe­tő­sé­gei és hatá­rai. Ebből is lát­szik, hogy a szak­mai kihí­vá­sok mel­lett, sok eset­ben az állat­tu­laj­do­no­sok velünk szem­ben emelt elvá­rá­sai is igen maga­sak.

Ha állat­or­vos kell, akkor men­ni kell

Velem tör­tént meg az is, hogy ebéd­szü­net­ben beül­tem a fod­rász­hoz, mert más­kor nem volt időm elmen­ni. De Úgy érez­tem, meg­te­he­tem, hiszen nem én vol­tam az ügye­le­tes. A hajam félig volt lenyír­va, mikor csör­gött a tele­fo­non, s a főnö­köm szólt, hogy kóli­kás lóhoz kel­le­ne men­nem. Tud­ja, hogy nem én vagyok az ügye­le­tes, de hoz­zám sok­kal köze­lebb van az istál­ló, mint hoz­zá. Kóli­ka ese­tén pedig min­den perc szá­mít. - A kóli­ka egy gyűj­tő­fo­ga­lom, amely min­den olyan emész­tő­rend­sze­ri elvál­to­zást magá­ba fog­lal, amely fáj­da­lom­mal jár. A kivál­tó okok, a lefo­lyás és ezál­tal a terá­pia is nagyon vál­to­za­tos.

Mély elné­zést kér­tem a fod­rász­tól, kifi­zet­tem a tel­jes haj­vá­gás árát és távoz­tam azzal a mon­dat­tal, hogy a napok­ban min­den­képp vissza­té­rek, hogy be tud­ják fejez­ni a fri­zu­rá­mat. A kóli­kát sike­rült a hely­szí­nen meg­ol­da­nom. Néhány nap­pal később sike­rült vissza­jut­nom a fod­rász­hoz, aki befe­jez­te fél­be­ha­gyott mun­ká­ját és újra elkér­te tőlem a tel­jes haj­vá­gás árát. Ezt azért kicsit inkor­rekt­nek tar­tot­tam.

Kép for­rá­sa: dr Tor­nyi Kata­lin tulaj­do­na.

Állat­or­vos és az éjsza­kai ügye­let

Pont mint az embe­rek­nél, az álla­tok­nál is van­nak rend­kí­vü­li vész­hely­ze­tek, amik éjsza­ka jelent­kez­nek. Volt az éle­tem­ben egy idő­szak, ami­kor ren­ge­te­get éjsza­káz­tam, ami bár­mennyi­re lel­ke­sen is áll­tam hoz­zá még­is igen­csak meg­vi­sel­te a szer­ve­ze­te­met. Saját bőrö­mön tapasz­tal­tam, milyen ref­lex­sze­rű vála­szo­kat ala­kít ki az embe­ri test, ha a nap­pa­li mel­lett az éjsza­kai ügye­le­tet is rend­sze­re­sen el kell lát­nia.

Egy elég zúzós hét vége köze­le­dett las­sacs­kán. Pén­tek estig több, mint 50 órát sike­rült dol­goz­nom, mivel a főnö­köm sza­bad­sá­gon volt. Este 10 óra­kor már sike­rült lefe­küd­nöm, s ahogy a fejem a pár­ná­hoz ért már alud­tam is. Egy­szer csak csör­gött a tele­fo­nom. Egyik kezem­mel fel­vet­tem a tele­font, míg másik kezem­mel már tar­tot­tam a nad­rá­gom és ugrot­tam is bele, majd húz­tam magam­ra a puló­ve­rem. Köz­ben csak annyit kér­dez­tem, mek­ko­ra a baj és hova kell men­jek.

Kide­rült, hogy nincs baj és nem kell seho­va men­nem, csak a helyi lovas klub­nak most van a köz­gyű­lé­se, ami­nek egyik napi­ren­di pont­ja az isko­la lovak aktu­á­lis féreg­haj­tá­sa. És ők csak érdek­lőd­ni sze­ret­tek vol­na, hogy melyik féreg­haj­tó készít­ményt kel­le­ne a lovak­nak adni, az mennyi­be kerül és mikor tud­nánk kivin­ni nekik. Őszin­tén örül­tem, hogy nincs baj, de meg is lepőd­tem, amit szót­lan­sá­gom­ból adó­dó­an a lova­sok is ész­re­vet­tek. Majd hal­kan meg­je­gyez­ték, hogy ugye nem ébresz­tet­tek fel?

Hihe­tet­len fele­lős­ség hárul az állat­or­vo­sok­ra is

Az ember első­re talán azt hin­né, hogy csu­pán az ember­or­vo­so­kon van hatal­mas teher, miköz­ben sokan nem gon­dol­nak bele, hogy ugyan­ak­ko­ra fele­lős­ség hárul az állat­or­vo­sok­ra is. Itt ugyan­úgy helyt kell áll­ni, hiszen egy gaz­di sok eset­ben ugyan­úgy sze­ret egy álla­tot, mint egy hoz­zá­tar­to­zót. A sze­re­tet mel­lett azon­ban nem sza­bad elfe­led­kez­ni az érem gaz­da­sá­gi olda­lá­ról sem. Az állat­or­vo­sok ugyan­is nem csak kedv­te­lés­ből tar­tott álla­tok­kal fog­lal­koz­nak, hanem gaz­da­sá­gi haszon­ál­la­tok­kal is.

Emlék­szem, német­or­szá­gi mun­kám kez­de­tén mek­ko­ra ter­het rótt rám az egyik tenyész­tő, aki a nega­tív ered­ménnyel zárult vem­hes­sé­gi vizs­gá­lat után azt mond­ta, hogy akkor a kan­cá­nak a lehe­tő leg­ha­ma­rabb men­nie kell a vágó­híd­ra, hiszen nem enged­he­ti meg magá­nak a továb­bi gaz­da­sá­gi vesz­te­sé­get. A vizs­gá­la­tok és a fedez­te­tés költ­sé­gei nem vol­tak olcsók, a kan­ca pedig már nem fia­tal, a tava­lyi évben sem sike­rült vem­he­sí­te­ni, így az ide­je lejárt.

Mivel akkor még viszony­lag kez­dő állat­or­vos vol­tam, fel­hív­tam a főnö­kö­met és arra kér­tem, ő is vizs­gál­ja meg a kan­cát, nehogy az én hibám­ból kerül­jön okta­la­nul a vágó­híd­ra. S ha hibáz­tam, inkább derül­jön még ki idő­ben. Sze­ren­csém­re a kan­ca való­ban nem volt vem­hes, a diag­nó­zi­som helyes volt. De nem kívá­nom sen­ki­nek azt a fél napot és éjsza­kát, ami addig telt el, míg a főnö­köm is el nem jutott a kan­cá­hoz. Ez az eset fel­vet egy másik fon­tos kér­dést is: az állat­or­vo­si ellá­tás költ­sé­ge­it.

Az állat­or­vo­si ellá­tás költ­sé­gei

Vajon miért kel­lett ennek az egyéb­ként koráb­ban ered­mé­nyes tenyész­kan­cá­nak a vágó­hí­don lan­dol­nia? A válasz nagyon egy­sze­rű: az euta­ná­zi­át csak indo­kolt eset­ben lehet elvé­gez­ni. S ahogy a töb­bi állat­or­vo­si ellá­tás­nak, ennek is ára van. Az elhullott/elaltatott állat elszál­lí­tá­sá­nak pedig meg­ha­tá­ro­zott fel­té­te­lei és költ­sé­gei van­nak. Abban az eset­ben, ha a ló még élel­mi­szer­ter­me­lő stá­tusz­ban van és egész­sé­ges, akkor a vágó­híd fizet érte a gaz­dá­nak, ahogy más gaz­da­sá­gi haszon­ál­la­tok (pl. ser­tés, szar­vas­mar­ha, juh) ese­té­ben is. Ilyen­kor a gaz­dát csak a szál­lí­tás költ­sé­ge ter­he­li és még némi pénz­hez is jut.

Másik kényes téma, ami­ről azért érde­mes szót ejte­nünk, hogy a vizs­gá­lat és a keze­lés árát akkor is ki kell fizet­ni, ha a keze­lés nem hoz­ta meg a várt ered­ményt. Saj­nos sok eset­ben még akkor sem tel­je­sen egy­ér­tel­mű sokak szá­má­ra, miért is került az ellá­tás annyi­ba, amennyi, ha a gaz­di ked­ven­ce meg­gyó­gyul. De ha a folya­mat végén még a ked­ven­cét is elve­szí­ti, akkor a vesz­te­ség, a szo­mo­rú­ság, a tehe­tet­len­ség és a düh keve­re­dik egy­más­sal, amit a gaz­dik sok­szor a keze­lő állat­or­vos­ra zúdí­ta­nak.

Az euta­ná­zia az állat­or­vos szá­má­ra sem egy­sze­rű

Habár tud­juk, hogy az euta­ná­zia volt az egyet­len meg­ol­dás, ami­kor vég­re­haj­tot­tuk, még­is men­tá­li­san meg­ter­he­lő főleg akkor, ha szin­te min­den­na­pos fel­adat­tá válik vagy ha aka­rat­la­nul is a gyász­re­ak­ció részé­vé válunk.

Szá­mom­ra az egyik leg­szo­mo­rúbb euta­ná­zi­ák egyi­ke volt, ami­kor egy egye­dül­ál­ló, idős bácsi idős és nagyon beteg tacs­kó­ját kel­lett elal­tat­nom. A bácsi folya­ma­to­san beszélt a kutyá­já­hoz és simo­gat­ta. Ami­kor pedig beal­tat­tam, fölé hajolt és a fülé­be súg­ta, hogy saj­nál­ja, de leg­alább neki már nem kell szen­ve­die és nyu­god­jon meg, mert hama­ro­san újra talál­koz­nak, majd sír­va fakadt.

Kép for­rá­sa: Can­va — Getty Ima­ges by Bit­sAnd­Sp­lits

Az állat­or­vos men­tá­lis egész­sé­ge

A Not One More Vet szer­ve­zet sze­rint mind­ezek hoz­zá­já­rul­nak ahhoz, hogy az állat­or­vo­sok köré­ben az átla­gos­nál jóval maga­sabb a men­tá­lis egész­ség­ügyi prob­lé­mák, mint pél­dá­ul a pszi­chés szo­ron­gás, a depresszió, a burn out, a külön­fé­le füg­gő­ség­ekés, vala­mint az öngyil­kos­ság elő­for­du­lá­sa. Attól, hogy vala­ki kívül­ről erős­nek, nor­má­lis­nak vagy akár meg­kö­ze­lít­he­tet­len­nek tűnik, még nem jelen­ti azt, hogy jól érzi magát.

Habár hazánk­ban keve­sebb vizs­gá­la­ti ered­mény áll ren­del­ke­zés­re, mint a ten­ge­ren túl, még­is elmond­ha­tó, hogy itt­hon sem rózsá­sabb a hely­zet, mint kül­föl­dön. Med­vecz Réka állat­or­vos­tan hall­ga­tó és Dr. Fodor Kin­ga állat­or­vos fel­mé­ré­si ada­tai sze­rint hazánk­ban az állat­or­vo­sok több, mint 80%-a érin­tett a depresszió vagy a burn out vonat­ko­zá­sá­ban. Míg az ame­ri­kai állat­or­vo­sok köré­ben csu­pán 61% volt érin­tett.

Ezen felül a magyar fel­mé­rés ada­tai sze­rint a meg­kér­de­zett állat­or­vo­sok 31,6 %-a gon­dol­ko­zott már el az öngyil­kos­sá­gon. Míg a válasz­adó állat­or­vo­sok csu­pán 8,5 %-a mutat „jó” men­tá­lis álla­po­tot.

A hely­zet tehát egy­ál­ta­lán nem fényes!

Az állat­or­vo­sok­nak min­den­képp nagy hang­súlyt kel­le­ne for­dí­ta­ni­uk tes­ti és men­tá­lis egész­sé­gük­re, vala­mint a pihe­nés­re és a fel­töl­tő­dés­re is. Abban az eset­ben ugyan­is, ha elha­nya­gol­ják önma­gu­kat, akkor már nem lesz­nek képe­sek a hiva­tá­su­kat és a kül­de­té­sü­ket meg­fe­le­lő­en ellát­ni, azaz nem tud­nak az álla­to­kon és az álla­tok­nak segí­te­ni. Ennek pedig hatal­mas gaz­da­sá­gi és (állat)egészségügyi követ­kez­mé­nyei is lehet­nek.

Depresszív és öngyil­kos­sá­gi gon­do­la­tok ese­té­ben min­den eset­ben for­dul­jon szak­em­ber­hez vagy hív­ja a 116–123-as tele­fon­szá­mot, ahol segít­sé­get nyúj­ta­nak krí­zis ese­té­ben. Továb­bi infor­má­ci­ók ide kat­tint­va, más lel­ki­se­gély-szol­gá­la­tok pedig itt érhe­tő­ek el.

For­rás: itt, itt, itt és itt, kiemelt kép for­rá­sa: dr. Tor­nyi Kata­lin tulaj­do­na.

Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn
Threads

dr. Tornyi Kata további írásai

Úgy gondoljuk még ezek az írásaink is érdekelnek téged

Kövesd oldalunkat!

Ahhoz, hogy ne maradj le semmiről kövesd a WakeUp Magazin oldalait Facebook-on és Instagram-on is! Így elsőként vehetsz részt nyereményjátékainkon is!