A spiritualitás egy nagyon tág fogalom, amely sokféle nézőpontot tartalmazhat. Talán pont annyit, ahányan a Földön és azon túl élünk. Azonban általánosságban elmondható, hogy valami önmagunknál nagyobb dologhoz kapcsolódik, és jellemzően az élet értelmének keresését foglalja magában. Gáspár Bettina útkeresése a spiritualitás rögös útján.
A spiritualitás mint ilyen, ez egy egyetemes emberi tapasztalat. Valami, ami életünk során mindannyiunkat megérint. Akár tudattalanul is. Az emberek egy spirituális élmények közé sorolnak számos olyan élményt, összekapcsolódást, melyet ép ésszel nem tudnak megmagyarázni.
A spiritualitást mindenki másképp éli meg. Van, akik azt tapasztalhatják, hogy lelki, spirituális életük szorosan összefügg a templommal, mecsettel, kolostorral vagy zsinagógával való kapcsolatukkal. Mások otthonukban imádkoznak, vagy vigaszt keresnek az Istennel vagy egy magasabb hatalommal való személyes kapcsolatban. Megint mások a természettel vagy a művészettel való kapcsolataik révén keresik az értelmet. Ezek a kapcsolatok és megközelítések idővel változhatnak és átfedések is kialakulhatnak.
Én személy szerint “különc” módon élem meg a spirituális kapcsolódásomat. Hiszek valamiben, ami az egész világot összetartja és mozgatja. De nem hívnám Istennek, Buddhának sem más megszemélyesített alaknak. Hiszem, hogy ez a valami ott él mindenkiben. Ezáltal mindenki egy spirituális lény, aki imára és tettre méltó.
“A spiritualitás számomra nem más, mint a józan paraszti ész.”
Marczinka Mátyás a WakeUp Magazin főszerkesztője
A fenti idézetet drága főszerkesztőnk, Marczinka Mátyás mondta egy megbeszélésen. Megütötte a fülemet és végiggondoltam. Majd rádöbbentem, hogy mennyire igaz. Ha úgy tekintünk a spiritualitásra, mint egy egyszerű világnézetre, sokkal egyszerűbb és letisztultabb képet kaphatunk.
A megbeszélés után megkérdeztem Mátyást, hogy mit értett ez alatt és csak annyit felelt, hogy: “Pont annyit, amennyit kimondtam. Ha őszintén, a megérzéseidre hallgatva éled az életed és fő vezérfonalad a szeretet és humor, akkor nincsenek olyan dolgok, amelyeket akadályoznának és a világ egy varázslatos hellyé alakul.”
Ennyire egyszerű lenne? Szkeptikusan álltam hozzá. Sokáig bennem volt a gondolat, hogy mégis hogyan?! Ez idő alatt rengeteg önfejlesztő könyvet olvastam, utánajártam a vallásoknak és szívtam magamba a tudást. Lényegében rájöttem arra, hogy mindegyik ugyanezt mondja.
“Jézus nem volt keresztény, Buddha nem volt buddhista, Mohamed pedig nem volt mohamedán.”
Wayne Dyer — amerikai előadó
Akkor mi a spiritualitás lényege?
Talán erre nem tudok egyértelmű választ adni. De azt elmondhatom, hogy nekem mit jelent és mik azok, amelyekre kutatásom során ráeszméltem. Sokak számára a spiritualitás az élettel és az identitással kapcsolatos nagy kérdésekhez kapcsolódik, mint például:
- Jó ember vagyok?
- Mi értelme van szenvedésemnek?
- Milyen kapcsolatom van a körülöttem lévő világgal?
- Okkal történnek a dolgok?
- Hogyan élhetem az életemet a lehető legjobb módon?
Összességében a spiritualitás az útkeresésről és magában az útról szól, amelynek része maga az útkeresés is. Paradox helyzet. Ha letisztítjuk a vallások köré épített bálványokat, adókat, hitrendszereket és minden felesleges anyagi javat, akkor rájöhetünk arra, hogy mindegyik ugyanazt tanítja. Legyél egy kicsivel jobb ember, mint tegnap voltál. Tanulj meg szeretni, elfogadni és hálásnak lenni.
Szakértők definíciói a spiritualitásról
A spiritualitást számos kutató kutatja, akik neve elismerten cseng szakmai és más spirituális körökben.
Christina Puchalski, MD, a George Washington Spirituális és Egészségügyi Intézet igazgatója azt állítja, hogy “a spiritualitás az emberiség azon aspektusa, amely arra utal, ahogyan az egyének értelmet és célt keresnek és kifejeznek, valamint arra, ahogyan megtapasztalják kapcsolatukat a pillanattal, önmagával. , másoknak, a természetnek és a jelentősnek vagy szentnek.”
Mario Beauregard és Denyse O’Leary, a The Spiritual Brain kutatói és szerzői szerint “a spiritualitás minden olyan élményt jelent, amelyről úgy gondolják, hogy kapcsolatba hozza a tapasztalót az istenivel” - más szóval, olyan élményeket, amelyeket racionális elménkkel nem tudunk megmagyarázni.
Ruth Beckmann Murray és Judith Proctor Zenter ápolók azt írják, hogy “a spirituális dimenzió igyekszik harmóniában lenni az univerzummal, és válaszokat keres a végtelenre vonatkozóan, és akkor kerül a fókuszba, amikor az ember érzelmi stresszel, testi betegséggel vagy halállal néz szembe”.
A vallás és a spiritualitás kapcsolata
Míg a spiritualitás magában foglalhatja a vallás elemeit, de koránt sem ugyanaz, ugyanis sokkal tágabb fogalom és meghaladja a vallások korlátait. Fontos tisztázni, hogy a vallás és a spiritualitás nem ugyanaz, de ugyanokkor nem is teljesen különböznek egymástól. Ezt úgy érthetjük meg legjobban, ha két egymást átfedő körre gondolunk, melyek szimbolizálják az egyéni tapasztalatokat, amely befolyásolja a gondolkodásmódot, az érzést és a viselkedést:
Talán mondhatnám úgyis, hogy a vallás racionálisabbnak tűnik sok ember számára, mert annak történelmileg múltat és rendszert írtak a papok és más egyéb követők. Ellenben a spiritualitással, amelyet mindenki egy belső folyamat részeként élt meg a történelemben és nem vagy csak kevés szónok volt, aki kiállt ezzel a nagy nyilvánosság elé és hangot adott neki.
Összességében ennyi lenne a nézőpontom a spiritualitásról. De természetesen fenntartom a jogát annak, hogy bármikor gondolhassam, érezhessem, csinálhassam másként.
„Nem kell pontosan tudnod, hogy mi történik, vagy hogy pontosan hol tartasz. Amire szükséged van, az az, hogy felismerd a jelen pillanatban rejlő lehetőségeket és kihívásokat, és bátran, hittel és reménnyel fogadd őket.”
Thomas Merton — amerikai szerzetes
Ebben a formában is mégegyszer hálámat és köszönetemet fejezem Mátyásnak mindazért, hogy ez a cikk megszületethetett.
Forrás: itt és itt, kiemelt kép forrása: Kép forrása: Canva — Pexels by Arina Krasnikova
