A vál­lal­ko­zás sok nő szá­má­ra nem csu­pán kar­ri­er, hanem egy út önma­guk­hoz. Egy út és lehe­tő­ség arra, hogy saját érté­ke­i­ket és tehet­sé­gü­ket mások szol­gá­la­tá­ba állít­sák. Iván­né Kósa Eri­ka vir­tu­á­lis asszisz­tens men­tor írá­sa.

A kitar­tó női vál­lal­ko­zó nem­csak álmo­dik, hanem tesz is a cél­ja­i­ért. Ami­kor egy nő kilép a meg­szo­kott kere­tek közül, vál­lal­ja a bizony­ta­lan­sá­got, új uta­kat nyit mások szá­má­ra is. Szak­mai mun­kám során én is gyak­ran talál­ko­zom ins­pi­rá­ló női vál­lal­ko­zók­kal, akik tör­té­ne­tük­kel új pers­pek­tí­vát adnak. Az ő útjuk újra és újra meg­erő­sít abban, hogy a bátor­ság nem a féle­lem hiá­nya, hanem az első lépés meg­té­te­le, még akkor is, ha az út még nem tel­je­sen lát­ha­tó.

A dön­tés pil­la­na­ta

Min­den vál­to­zás egy dön­tés­sel kez­dő­dik.

A dön­tés min­den­ki­nek mást jelent. Van, aki­nek egy halk gon­do­lat egy nyu­godt estén, más­nak egy várat­lan for­du­lat az élet­ben, amely új irány­ba tere­li a jövőt.

A női vál­lal­ko­zó tör­té­ne­tek gyak­ran pon­to­san ilyen pil­la­na­tok­ból szü­let­nek: ami­kor egy nő kimond­ja magá­nak, hogy sze­ret­ne más­képp élni, más­képp dol­goz­ni, és ami a leg­lé­nye­ge­sebb, vég­re a saját útját jár­ni. A bátor­ság sok­szor nem lát­vá­nyos – néha csak egyet­len lépés a bizony­ta­lan­ság felé. Még­is ebből az egy lépés­ből szü­let­nek azok az ins­pi­rá­ló női vál­lal­ko­zó tör­té­ne­tek, ame­lyek mások­nak is erőt adnak az elin­du­lás­hoz.

Az én vál­lal­ko­zói tör­té­ne­tem 2022-ben kez­dő­dött, ami­kor 48 éve­sen egy várat­lan for­du­lat elé kerül­tem. Huszon­nyolc év alkal­ma­zot­ti lét után egy kény­sze­rű mun­ka­hely­vál­tás miatt el kel­lett hagy­nom a biz­tos állá­so­mat. Akkor még nem tud­tam, hogy ez a pil­la­nat való­já­ban az új éle­tem kez­de­te lesz, női vál­lal­ko­zó­ként. Ami­kor ott­hon a jövő­ről beszél­get­tünk, a fér­jem egy egy­sze­rű, még­is sors­for­dí­tó mon­da­tot mon­dott:

Ne állást keress, hanem való­sítsd meg az álma­i­dat.

Ez a gon­do­lat óri­á­si erőt adott. Akkor még nem tud­tam, milyen vál­lal­ko­zás lesz, de azt igen, hogy eljött az idő, hogy a saját éle­te­met kezd­jem el épí­te­ni. Tud­tam, hogy nem sze­ret­nék töb­bé napi nyolc–tíz órát zárt iro­dá­ban dol­goz­ni, és azt, hogy mások osszák be az idő­met. Olyan éle­tet kép­zel­tem el, ahol részt vehe­tek ren­dez­vé­nye­ken, üzle­ti talál­ko­zó­kon, és ins­pi­rá­ló embe­rek között lehe­tek, és ahol több idő jut a csa­lá­dom­ra is.

Édes­anya­ként min­dig ott volt ben­nem az érzés, hogy a lánya­im­mal töl­tött idő­ből keve­sebb jutott, mint amennyit sze­ret­tem vol­na. Ezért a vál­lal­ko­zás indí­tá­sa szá­mom­ra egy ígé­ret lett: hogy ami­kor majd nagy­ma­ma leszek, ott tud­jak len­ni az uno­ká­im mel­lett. Leül­tem, és leír­tam mind­azt, amit sze­ret­nék: milyen éle­tet kép­ze­lek el, mennyi időt sze­ret­nék a mun­ká­ra for­dí­ta­ni, és mek­ko­ra legyen az a havi bevé­tel, amely biz­ton­sá­got ad. Ezzel a dön­tés­sel indult el az utam a női vál­lal­ko­zás felé. Végül a vir­tu­á­lis asszisz­ten­cia, mint hiva­tás talált meg.

Egy olyan terü­let, ahol támo­gat­ha­tom más vál­lal­ko­zók mun­ká­ját, miköz­ben rugal­ma­san dol­goz­ha­tok és folya­ma­to­san fej­lőd­he­tek. Már az ele­jén tud­tam, hogy nem csak egy aka­rok len­ni a sok közül. Mun­kám ered­mé­nye­ként 2022 év végén én let­tem az év vir­tu­á­lis asszisz­ten­se a közön­ség­sza­va­za­tok alap­ján. Azt a célt tűz­tem ki, hogy segít­sem és össze­fog­jam a vir­tu­á­lis asszisz­ten­se­ket. Olyan vál­lal­ko­zó legyek, aki érté­ket ad, kap­cso­la­to­kat épít, és való­di segít­sé­get nyújt mások­nak.

A női vál­lal­ko­zók kihí­vá­sai

A női vál­lal­ko­zók útja sok szép­sé­get, de sok kihí­vást is tar­to­gat. Ezek a kihí­vá­sok azon­ban gyak­ran erő­for­rás­sá vál­nak. Az egyik leg­gya­ko­ribb aka­dály, ami­vel talál­ko­zom az önbi­za­lom kér­dé­se. Sok vál­lal­ko­zó nő hosszabb ide­ig készül, tanul és ter­vez, mielőtt elin­dít­ja vál­lal­ko­zá­sát. Ez azon­ban nem gyen­ge­ség, hanem a fele­lős­ség­tel­jes gon­dol­ko­dás jele.

A másik fon­tos kihí­vás az egyen­súly meg­te­rem­té­se. Nekem is nagyon sok kihí­vás­sal kel­lett meg­küz­de­nem az indu­lás­kor. Az alkal­ma­zot­ti lét után, ott ahol azt is elmond­ták, hogy mikor mehe­tek ki mos­dó­ba, mikor van az ebéd­szü­net, mit kell csi­nál­nom, mit nem csi­nál­ha­tok, vál­lal­ko­zó­ként nekem kel­lett ügy­fe­le­ket keres­nem, beosz­ta­ni az idő­met, nekem kel­lett a fel­ada­to­kat kita­lál­ni, maga­mat elad­ni.

Nagyon nehéz volt a kez­dés, nem is aka­rom ecse­tel­ni. Nagyon sok­szor sír­va csi­nál­tam a fel­ada­to­kat. Volt olyan, hogy annyi­ra kom­fort­zó­nán kívü­li volt egy fel­adat, vagy elmen­ni üzle­ti talál­ko­zók­ra, net­wor­king ese­mé­nyek­re, beszél­ni vala­ki­vel, vagy csak kibúj­ni a lakás­ból, hogy sok­szor fel is akar­tam adni, ott­hagy­ni az egé­szet, és vissza­men­ni dol­goz­ni. Sze­ren­csé­re nagyon sokan mel­let­tem áll­tak, és nem enged­ték, hogy fel­ad­jam.

#1. Az elin­du­lás nehéz­sé­gei

Körü­löt­tem sok női vál­lal­ko­zó tör­té­ne­te hason­lít az enyém­hez. Egy sta­bil mun­ka­hely, biz­tos jöve­de­lem, kiszá­mít­ha­tó jövő – és érzés, hogy vala­mi más­ra vágyik. A vál­lal­ko­zás nem­csak szak­mai út, hanem bel­ső fej­lő­dés, önis­me­ret és bátor­ság.

Iga­zá­ból nem is az elin­du­lás a nehéz, hanem a dön­tés. Érde­kes meg­fi­gye­lé­sem volt ezalatt a 4 év alatt, a kon­fe­ren­ci­á­kon, net­wor­king ese­mé­nye­ken, de még a sze­mé­lyes meg­ke­re­sé­sek­ből is, hogy nagyon sokan vagyunk 40–45 év fölöt­ti­ek, akik vál­ta­ni akar­nak. Akik lehet, sőt biz­tos, hogy fél­nek a biz­tos állást ott­hagy­ni, de meg­te­szik. Min­den­ki­nek más a moti­vá­ci­ó­ja, de biz­nak maguk­ban, és bele­vág­nak az isme­ret­len­be.

Van, aki nem tud­ja, milyen terü­let­re sze­ret­ne vál­ta­ni, van, aki­nek konk­rét elkép­ze­lé­se van, de sok­szor már ők is az ele­jén elaka­dás­ba ütköz­nek. Ezért kell egy men­tor, egy támasz, aki segít átlen­dül­ni a kez­de­ti nehéz­sé­ge­ken, úgy, hogy érzed ‚nem vagy egye­dül.

#2. A siker mögött

Ha több női vál­lal­ko­zó tör­té­ne­tét meg­vizs­gál­juk, érde­kes közös min­ták raj­zo­lód­nak ki.

Az egyik leg­fon­to­sabb ténye­ző a bel­ső moti­vá­ció. A női vál­lal­ko­zók gyak­ran nem­csak pénz­ügyi sikert sze­ret­né­nek elér­ni, hanem érté­ket terem­te­ni.

Sokan közü­lük, mint én is, kül­de­tés­ként tekin­te­nek a mun­ká­juk­ra. Olyan szol­gál­ta­tá­so­kat, ter­mé­ke­ket vagy közös­sé­ge­ket hoz­nak lét­re, ame­lyek való­di hatás­sal van­nak mások éle­té­re.

A másik közös jel­lem­ző a folya­ma­tos tanu­lás. A sike­res női vál­lal­ko­zó nyi­tott az új isme­re­tek­re, fej­lő­dik, és képes alkal­maz­kod­ni a vál­to­zó körül­mé­nyek­hez.

Min­den­kép­pen meg­em­li­te­ném még a lemon­dá­so­kat, ami egy-egy siker­szto­ri mögött áll. A magán­élet és a vál­lal­ko­zás közöt­ti egyen­súly tar­tá­sa. A sok­szor haj­na­lig tar­tó mun­ka, azért, hogy több időt tölt­hes­sünk nap­köz­ben a csa­lá­dunk­kal.

#3. A női veze­tés ere­je

A női vál­lal­ko­zók veze­tői stí­lu­sa sok eset­ben külön­le­ges érté­ke­ket kép­vi­sel: empá­tia, együtt­mű­kö­dés, kap­cso­ló­dás. Ez a szem­lé­let a vál­lal­ko­zá­sok kul­tú­rá­já­ban is meg­je­le­nik. Az ins­pi­rá­ló vál­lal­ko­zó­nők olyan kör­nye­ze­tet terem­te­nek, ahol az embe­rek fej­lőd­het­nek, ahol a biza­lom és az együtt­mű­kö­dés alap­ér­ték.

A női vál­lal­ko­zó veze­tői sze­re­pe így nem­csak gaz­da­sá­gi ered­mé­nye­ket hoz, hanem min­tát ad arra, hogyan lehet ember­köz­pon­tú­an vezet­ni.

#4. Az önis­me­ret útja

A vál­lal­ko­zás gyak­ran mély önis­me­re­ti folya­mat is. A kihí­vá­sok, a sike­rek és a kudar­cok mind hoz­zá­já­rul­nak ahhoz, hogy a női vál­lal­ko­zó job­ban meg­is­mer­je saját erős­sé­ge­it.

Ez a bel­ső fej­lő­dés az élet más terü­le­te­in is meg­je­le­nik.

Sokan szá­mol­nak be arról, hogy vál­lal­ko­zá­suk elin­dí­tá­sa során meg­ta­nul­tak hatá­ro­kat húz­ni, dön­té­se­ket hoz­ni, és kiáll­ni saját érté­ke­ik mel­lett. Eze­ket a határ­hú­zá­so­kat nagyon hosszú és göröny­gyös út után is nehéz tar­ta­ni. Van ‚ami­kor meg­inog az ember, van, ami­kor nem tud nemet mon­da­ni. Ezek a határ­hú­zá­sok nem­csak az üzle­ti élet­ben, hanem a magán­élet­ben is meg­mu­tat­koz­nak.

#5. Ins­pi­rá­ló pél­dák

A női vál­lal­ko­zók tör­té­ne­tei azért külö­nö­sen fon­to­sak, mert lát­ha­tó­vá teszik a lehe­tő­sé­ge­ket. Ami­kor egy nő lát egy másik nőt sike­re­sen vál­lal­koz­ni, könnyeb­ben el tud­ja kép­zel­ni saját útját is. Én nagyon sze­re­tek siker­szto­ri­kat hall­gat­ni, néz­ni egy fil­met, vagy ami az egyik hobim is, olvas­ni róla egy köny­vet. Mert abban min­den rész­let, min­den érzés le van írva. Így sok­kal job­ban el tudom kép­zel­ni maga­mat is, mint sike­res női vál­lal­ko­zó. Az ins­pi­rá­ció nem fel­tét­le­nül nagy siker­tör­té­ne­tek­ből szü­le­tik. Néha elég egy bátor dön­tés, egy apró lépés vagy egy új kez­det. Ezek a tör­té­ne­tek emlé­kez­tet­nek ben­nün­ket arra, hogy a vál­to­zás min­dig egy dön­tés­sel kez­dő­dik.

Üze­net min­den nőnek

Talán te is ott állsz egy dön­tés előtt. Van egy álmod, egy ötle­ted, egy bel­ső vágyad, hogy vala­mi újat hozz lét­re.

A női vál­lal­ko­zók üze­ne­te vilá­gos: nem kell töké­le­tes­nek len­ned ahhoz, hogy elin­dulj. Elég, ha van ben­ned kíván­csi­ság, bátor­ság és hit abban, hogy képes vagy tanul­ni az úton. Min­den ins­pi­rá­ló női vál­lal­ko­zó tör­té­ne­te egyet­len dön­tés­sel kez­dő­dött. Egy csen­des, még­is sors­for­dí­tó kér­dés­sel: „Mi len­ne, ha…?”

Iván­né Kósa Eri­ka