Mary Pop­pins. Kis­lány­ként hiá­ba cset­tin­tet­tem az ujja­im­mal, a szét­szórt ruhá­im nem kerül­tek maguk­tól a szek­ré­nyek­be, aho­gyan a szét­ha­gyott köny­ve­im sem ugrot­tak vissza a polc­ra. Bez­zeg a Csu­dá­la­tos Mary köny­vek­ben ez nem így volt! Walt Dis­ney-nek köszön­he­tő­en meg­ér­ke­zett a film Julie And­rews és Dick Van Dyke fősze­rep­lé­sé­vel, majd évti­ze­dek­kel később a kijó­za­ní­tó és fel­eme­lő Banks úr meg­men­té­se. Mind­két film rabul ejtett és töre­del­me­sen beval­lom meg­rí­ka­tott. Most ezt a két fil­met aján­lom. De kezd­jük az ele­jén! Pet­re Anett coach, kine­zio­ló­gus film­aján­ló­ja.

Cse­resz­nye­fa utca 17. Gon­do­lat­ban hány­szor kopo­gott a cipő­tal­pam a hoz­zá­ve­ze­tő úton! Meg­szá­mol­ni sem tudom, ahogy azt sem, ahogy gyer­me­ki áhí­tat­tal figyel­tem a szél járá­sát, mert gyer­me­kek köre­i­ben ezt min­den­ki tud­ta: Mary Pop­pins a kele­ti szél­lel érke­zett a Banks csa­lád­hoz. A hét­köz­na­pi pil­la­na­to­kat cso­dá­val meg­fű­sze­re­zett cse­lek­mé­nyen túl más oka is van annak, hogy eze­ket a fil­me­ket aján­lom. Azért, mert gyó­gyí­ta­nak. Azért, mert talán örök­ér­vé­nyű a téma amit kör­be­jár. Azért, mert ez két film mind­annyi­un­kat össze­köt.

Mary Pop­pins – a film és örök­be­csű tanul­sá­gai

A varázs­la­tos brit daj­ká­ról szó­ló nyolc­kö­te­tes gyer­mek­könyv-soro­zat szer­ző­je P.L. Tra­vers. A csu­dá­la­tos Mary című regé­nyé­ből készült ame­ri­kai film­mu­si­cal 1964-ben került bemu­ta­tás­ra Ame­ri­ká­ban, Julie And­rews és Dick Van Dyke fősze­rep­lé­sé­vel. Mind a könyv, mind film­bé­li adap­tá­ci­ó­ja tovább­ra is nagy nép­sze­rű­ség­nek örvend, okkal.

A tör­té­net az 1900-as évek Ang­li­á­ja, hely­szín Lon­don, Cse­resz­nye­fa utca 17., a Banks csa­lád ott­ho­na. A papa bank­tiszt­vi­se­lő, a mama szüf­ra­zsett. Elfog­lalt­sá­ga­ik miatt nincs ide­jük két ebad­ta gyer­me­kük neve­lé­sé­re, így daj­kát keres­nek, újra és újra. A két komisz rend­re eljut­tat­ja a neve­lő­nő­ket a vég­ső két­ség­be­esé­sig és a fel­mon­dá­sig. Újabb hir­de­tés. Ekkor érke­zik meg a kele­ti szél­lel a csu­dá­la­tos Mary, aki képes az álla­tok­kal beszél­ni, a lép­cső­kor­lá­ton fel­fe­lé csúsz­ni, szem­pil­lan­tás alatt egy fest­mény vilá­gá­ba kala­u­zol­ni és aki­vel a hét­köz­na­pi mun­ka és köte­le­zett­ség nem is tűnik olyan rém unal­mas­nak és bor­zasz­tó­nak.

Mary Pop­pins talán egy olyan nő szim­bó­lu­ma volt, aki sza­ba­don dönt a sor­sá­ról és megy, ami­kor men­nie kell. Halad az útján, nem függ sen­ki­től. A hatá­ro­zott­sá­ga mel­lett a sze­líd gon­dos­ko­dás, az erény és erkölcs, de a világ szép­sé­gé­nek meg­lá­tá­sa is az övé. Nem áll tőle messze a gyer­mek játé­kos­sá­ga, a fel­nőtt követ­ke­ze­tes­sé­ge és fegyel­me sem. Tekin­tet­tel arra, hogy a tör­té­net abban az idő­szak­ban ját­szó­dik, ami­kor a nők sza­va­za­ti jogo­kért küz­döt­tek talán nem is meg­le­pő, hogy a főhős karak­te­re meg­tes­te­sí­ti a sza­bad­sá­got, az önér­vé­nye­sí­tést, a saját aka­ra­tot.

Hova­to­vább, talán min­den­ki éle­té­ben ott van egy Mary Pop­pins, aki egész lényé­vel képes a min­den­na­pok­kal járó kese­rű tapasz­ta­lá­so­kat meg­éde­sí­te­ni, más­képp lát­tat­ni a vilá­got és a dol­gos teen­dő­ket olyan játék­ká vará­zsol­ni, ami­től egy fel­sza­ba­dí­tó élménnyé vál­toz­nak. Mary Pop­pins lehet egy jóba­rát, egy gon­dos­ko­dó csa­lád­tag, rokon, egy foga­dott nagy­né­ni vagy egy ide­gen, aki­nek a sora­it olvas­va meleg­ség töl­ti el a szí­vün­ket.   

Banks úr érzel­mi­leg távol­ság­tar­tó, elvá­rá­sok­kal teli és a min­den­na­pok­ban meg­fá­rad­va inkább kivon­ja magát a csa­lá­di zsi­bon­gás­ból. Fele­sé­ge szüf­ra­zsett, fóku­sza a csa­lá­di tűz­hely és a gyer­mek­ne­ve­lé­sen túl­mu­tat, a kis­lá­nya mel­lett vala­mennyi kis­lány joga­i­ért küzd. Ami­ért küzd, a vál­to­zás lehe­tő­sé­gé­nek kul­csát első­sor­ban három olyan sze­mély hor­doz­za magá­ban, akik­kel együtt él: fér­je és gyer­me­kei. A csa­lád. A gene­rá­ci­ó­kon átíve­lő, jövő­be­mu­ta­tó vál­to­zás­hoz a sze­re­tet­tel­jes jelen­lét, az érté­kek átadá­sa és közös meg­élé­se a leg­fon­to­sabb. Egyi­ke a film leg­fon­to­sabb taní­tá­sa­i­nak és még szá­mos élet­böl­cses­sé­get és útra­va­lót kapunk aján­dék­ba, ha enged­jük, hogy Mary Pop­pins magá­val vigyen cso­dá­la­tos vilá­gá­ba. Könnye­den, játé­ko­san, aho­gyan azt egy gyer­mek­me­sé­től vár­nánk.

Banks úr meg­men­té­se

Úsz­tam Julie And­rews által meg­for­mált karak­ter varázs­la­tos vilá­gá­ban, aztán meg­néz­tem Banks úr meg­men­té­sét. Azt, amit a gyer­me­ki kön­tös­be búj­ta­tott tör­té­net­ben meg­sej­tet­tem a Banks csa­lád hát­tér­tör­té­ne­té­ből, azt ez a film fel­tár­ta és a leg­ér­zé­ke­nyebb, leg­se­bez­he­tőbb terü­le­tek­re vitt el. Min­den apró moz­za­nat a helyé­re került. Azok­nak is aján­lom, akik­nek cso­dá­la­tos a kap­cso­ló­dá­sa a szü­le­i­vel és azok­nak is, akik­nek fáj vala­mi ott mélyen, leg­be­lül.

Banks úr meg­men­té­se még inkább meg­erő­sí­tett abban, ami miatt magam is aján­lok mesé­ket, fil­me­ket és köny­ve­ket a kli­en­se­im­nek — hogy az ilyen tör­té­ne­tek gyó­gyí­ta­nak. Segí­te­nek meg­dol­goz­ni egy vesz­te­ség­él­ményt, segí­te­nek az elen­ge­dés­ben és más­képp lát­ni és rálát­ni ese­mé­nyek­re, hely­ze­tek­re és embe­rek­re.

A film 2013-ban bemu­ta­tott ame­ri­kai-auszt­rál élet­raj­zi film­drá­ma, Mary Pop­pins író­já­nak gyer­mek­ko­rát, továb­bá a Mary Pop­pins film szü­le­té­sé­nek tör­té­ne­tét mesé­li el. Emma Thomp­son, Tom Hanks, Paul Gia­mat­ti, Jason Sch­wartz­man, Brad­ley Whit­ford és Colin Far­rell hív­ják élet­re a gene­rá­ci­ók­ra oly nagy hatást tett daj­ka szü­lő­any­já­nak tör­té­ne­tét és Mary Pop­pins figu­rá­já­nak tit­kát.

Mi min­den­ről szól a film? Talán arról, hogy mer­jünk önma­gunk len­ni, fel­is­mer­ni erős­sé­ge­in­ket, követ­ni az álma­in­kat és meg­ten­ni min­dent azért, hogy elé­ge­det­tek tud­junk len­ni azzal, ami­ben vagyunk. Egy éle­ten át meg­erő­sza­kol­va önma­gun­kat a leg­bol­dog­ta­la­nab­bá vál­ha­tunk és azzá tehet­jük kör­nye­ze­tün­ket is. Az önsze­re­tet ez eset­ben azt is jelen­ti, hogy mások­nak is lehe­tő­vé tesszük a bol­dog éle­tet.

Szól a női és fér­fi sze­re­pek­ről, a meg­al­ku­vás­ról, a hit­ről, a remény­ről és az álmok ere­jé­ről. Szól arról, hogy nem isten­től elru­gasz­ko­dott dolog enged­ni a gyer­me­ki énünk­nek. Szól arról is, hogy két láb­bal a föl­dön áll­ni és meré­szet álmod­ni nagyon is meg­fér egy­más­sal. Hogy még miről szól a film? Kitar­tás­ról. Vas­akart­ról. Én-hatá­rok­ról. Elen­ge­dés­ről. Fel­so­rol­ni is nehéz, hogy még mi min­dent tanít ez a tör­té­net, így hát érde­mes meg­néz­ni, ha újabb gyöngy­sze­me­ket sze­ret­nénk talál­ni.

A cso­dá­la­tos Mary tör­té­ne­té­nek Tom Hanks által meg­for­mált Walt Dis­ney kis­lá­nya is a rajon­gó­ja volt, mint meg­annyi gyer­mek Ame­ri­ká­ban. Walt Dis­ney hőn vágya volt, hogy film­re vigye. Több évti­zed­nyi kér­le­lés ered­mé­nye­ként P. L. Tra­vels (Emma Thom­son) bead­ta a dere­kát, azzal a fel­té­tel­lel, hogy ő lesz a gyár­tás fel­ügye­lő­je. Félt, hogy az álta­la meg­ál­mo­dott, okkal meg­for­mált vilá­got és karak­te­re­ket ment­he­tet­le­nül meg­vál­toz­tat­ják. Egy keser­édes, meg­ha­tó és fel­eme­lő tör­té­ne­tet lát­ha­tunk. A musi­cal készí­té­sé­nek kulissza­tit­kai mel­lett embe­ri sor­sok tárul­nak a sze­münk elé és úgy érez­het­jük, hogy min­den figu­rá­ban, min­den tör­té­net­ben egy kicsi­két mi is ben­ne vagyunk.

Pet­re Anett

_{For­rás: itt , itt; kiemelt kép for­rá­sa: Mafab}