2008 nya­rán kez­dő­dött az uta­zás egy szá­mom­ra tel­je­sen isme­ret­len ország­ba, kul­tú­rá­ba, Görög­or­szág­ba. Bará­ta­im­mal indul­tunk útnak vonat­tal az akko­ri­ban még köz­le­ke­dő a Kele­ti pálya­ud­var­ról indu­ló Hel­lasz nem­zet­kö­zi gyors­vo­nat­tal Thessza­lo­ni­ki­be. Innen tovább tömeg­köz­le­ke­dés­sel értük el Pará­li­át, ami hiva­ta­los nevén Para­lia Kate­ri­ni ugyan­is a Pará­lia szó görö­gül ten­ger­par­tot jelent. Akkor és ott tör­tént vala­mi. Kis­mar­ton János az I Love Para­lia vala­mint a Görög­be uta­zunk web­ol­dal ala­pí­tó­já­nak és tulaj­do­no­sá­nak úti aján­ló­ja és élmény­be­szá­mo­ló­ja követ­ke­zik.

Meg­ér­ke­zé­sünk­kor a ten­gert és az Olim­posz lábá­nál elhe­lyez­ke­dő nya­ra­ló­he­lyet meg­lát­va rög­tön sze­re­lem­be estem, ez ilyen sze­re­lem első látás­ra érzés volt. Innen kez­dő­dött a Görög­or­szág és a görög embe­rek irán­ti sze­re­tet, tisz­te­let. Azóta egy Pará­li­á­val és egy Görög­or­szág­gal kap­cso­la­tos web­ol­dalt lét­re­hoz­tam és üze­mel­te­tek.

Kapu az Iste­nek lak­he­lyé­hez

Pará­lia hosszú homo­kos ten­ger­par­ti sétá­nyá­val, las­san mélyü­lő part­já­val akár­me­lyik görög­or­szá­gi nya­ra­ló­hely lehet­ne, azon­ban a fel­tá­ru­ló Olim­posz hegy­ség lát­vá­nyá­val együtt egy mese­be­li táj képe bon­ta­ko­zik ki, ami az óko­ri görög mito­ló­gia vilá­gát is élet­re kel­ti. Bár én még nem talál­koz­tam egy isten­nel sem, de a mito­ló­gia sze­rint az Olim­posz leg­te­te­je örök­lé­ti bér­let­tel az iste­ne­ké. Néha hunyo­rog­ni kell, hát­ha lát­ha­tó­vá válik a tizen­két olim­po­szi isten fel­hő­ko­szo­rú övez­te kris­tály­pa­lo­tá­ja, mely­ben Zeusz ural­ko­dott.

Pará­lia dió­héj­ban

Thessza­lo­ni­ki­től 70 kilo­mé­ter­re talál­ha­tó nép­sze­rű és nagyon köz­ked­velt üdü­lő­hely Görög­or­szág­ban, Piéria megyé­ben. Fia­ta­los len­dü­le­té­vel, nyüzs­gő ten­ger­par­ti éle­té­vel kiemel­ke­dő rajon­gás­nak örvend a világ min­den tájá­ról érke­ző ven­dé­gek szá­má­ra. A hosszú homo­kos ten­ger­part­já­ról gyö­nyö­rű pano­rá­ma nyí­lik az Olim­posz hegy­ség­re, a las­san mélyü­lő part egy­aránt köz­ked­velt fia­ta­lok, csa­lá­dok és idő­sek szá­má­ra.

Éjsza­kai éle­te külön­le­ges, már az esti órák­ban össze­gyű­lik a nya­ra­lók több­sé­ge és min­den­ki ked­vé­re szó­ra­ko­zik, ilyen­kor meg­tel­tek az étter­mek, taver­nák, az aján­dék üzle­tek, szó­ra­ko­zó­he­lyek, van mini vidám­park, játék­te­rem, for­dí­tott ház., min­den, ami­re most nem is gon­dol­nánk, de van­nak akik könnyű sétát tesz­nek a kikö­tő­be és élve­zik a ten­ger cso­bo­gá­sát. Az aktív pihe­nés mel­lett lehe­tő­ség nyí­lik külön­bö­ző kirán­du­lásokra, bérel­he­tünk robo­gót, kerék­párt, qua­dot és bejár­hat­juk a kör­nyék neve­ze­tes­ségeit, vízi­spor­to­kat ked­ve­lő ven­dé­gek is talál­nak szá­muk­ra kikap­cso­ló­dá­si lehe­tő­sé­get.

Az iga­zi hami­sít­ha­tat­lan görög ven­dég­sze­re­tet

Pró­bá­lom egy pár mon­dat­ban leír­ni de ezt iga­zá­ból át kell érez­ni, meg­ta­pasz­tal­ni. Szó­val milye­nek is iga­zá­ból a görög embe­rek, ked­ve­sek, segí­tő­ké­szek, barát­sá­go­sak és nem utol­só sor­ban sze­re­tet­re­mél­tók. Egy ven­dég­lá­tó hely­re betér­ve a ked­ves üdvöz­lés és fogad­ta­tás olyan, mint­ha egy csa­lá­di kör­be érkez­tünk vol­na. Min­den­ben segí­te­nek, ha kér­de­zünk és ha vala­mi gon­dunk adód­na azon­nal pró­bál­ják meg­ol­da­ni és a leg­fon­to­sabb, hogy nekik sem­mi sem prob­lé­ma. Egy görög jóba­rá­to­mat idéz­nék:

Ha egy prob­lé­mát kimon­dunk, akkor már félig meg van old­va

Nagyon barát­sá­go­sak, ha egy pár szót meg­ta­nu­lunk görö­gül és úgy szó­lunk hoz­zá­juk, nagy meg­tisz­tel­te­tés­nek veszik, moso­lyog­nak, nekem egy olyan élmény­ben is volt részem, hogy egy kis öreg görög bácsi tánc­ra is per­dült.

Kicsit a görög szo­ká­sok­ról, ha egy étte­rem­ben elfo­gyaszt­juk a finom éte­lün­ket, a fel­szol­gá­lók álta­lá­ban ked­ves­ked­ni szok­tak egy kis finom­ság­gal, vagy egy görög helyi édes­ség­gel, gyü­mölccsel de volt ahol egy kupi­ca cipu­rót kap­tunk. Egy dol­got biz­to­san nem sze­ret­nek a görö­gök, siet­ni, kap­kod­ni, min­dent csak nyu­god­tan, komó­to­san, ne pró­bál­já­tok őket sie­tés­re ösz­tö­nöz­ni mert azt nem veszik jó néven. Nagyon sze­ret­nek tán­col­ni, nem vélet­len a Zor­ba idé­zet: “Tán­col­ni kell uram, a zene majd csak meg­jön vala­hon­nan” bár­hol, bár­mi­kor képe­sek tánc­ra per­dül­ni.

Pará­lia és a kör­nyék neve­ze­tes­sé­gei

Vissza­tér­ve egy kicsit a beve­ze­tés­re, foly­ta­tás­ra, egy fan­tasz­ti­kus hetet töl­töt­tünk el bará­ta­im­mal Pará­li­án, ren­ge­teg élményt gyűj­töt­tünk, kicsit bele­csöp­pen­tünk a görög kul­tú­rá­ba, auten­ti­kus görög zené­ket hall­gat­tunk, görög tán­cot jár­tunk és meg­kós­tol­tuk a helyi éte­le­ket, mint pél­dá­ul a gyrost, souv­la­kit vagy a musza­kát. Füröd­tünk az Égei ten­ger­ben, buliz­tunk a helyi disz­kó­ban, ellá­to­gat­tunk a cso­da­szép Mete­or­ákhoz, fel­men­tünk az Olim­posz hegy­ség­be ahol meg­néz­tük a Zeusz kádját is, beutaz­tunk Kate­ri­nibe ami cso­da­szép kis város.

Érde­mes még ellá­to­gat­ni Ali­kesbe, ahol a híres sóle­pár­ló talál­ha­tó de itt ingye­ne­sen vehe­tünk egy iszap­für­dő­zést is, egy kel­le­mes sétá­val elér­het­jük Olim­pic beach-et ami egy kicsit nyu­god­tabb de kel­le­mes üdü­lő­hely. Ha nem sze­ret­nénk magunk szer­vez­ni a kirán­du­lá­so­kat, több görög uta­zá­si iro­da kínál sok­szí­nű prog­ra­mo­kat, álta­luk akár a két híres Mam­ma Mia szi­getre is eljut­ha­tunk (Ski­at­hos, Sko­pelos) ezek az utak álta­lá­ban magyar ide­gen­ve­ze­tők­kel is elér­he­tő­ek.

Én a Para­lia Tours uta­zá­si iro­dá­val uta­zom és őket aján­lom, mert sok­szí­nű prog­ra­mot kínál­nak, fel­ké­szült magyar ide­gen­ve­ze­tők­kel indít­ják útja­i­kat és nem utol­só sor­ban sze­mé­lye­sen isme­rem őket. Mint a mon­dás is úgy fogal­maz, hogy “Min­den jónak vége sza­kad” a mi ese­tünk­ben is ez tör­tént, fájó szív­vel de ren­ge­teg átélt élménnyel érkez­tünk haza sze­re­tett hazánk­ba Magyar­or­szág­ra.

Pará­lia közös­sé­ge

Ren­ge­teg pozi­tív élmé­nyem, tör­té­ne­tem van (éppen a napok­ban egy ked­ves bará­tom mond­ta, hogy ebből akár köny­vet is írhat­nék), de egyet, a leg­ked­ve­seb­bet emel­ném most ki. Mint már emlí­tet­tem sok bará­tot sze­rez­tem Pará­li­án, de a leg­jobb és leg­szo­ro­sabb Nek­ta­ri­os­hoz kötő­dik. Ő egy kis apart­mant üze­mel­tet Pará­li­án csa­lád­já­val, ara­nyos, ked­ves, sze­re­tet­re mél­tó kis görög csa­lád akik­kel olyan szo­ros a köte­lék, hogy szin­te csa­lád­tag­ként kezel­nek.

Szok­tam is mon­da­ni, hogy “ők a kis görög csa­lá­dom” Szó­val min­dig ami­kor megyek hoz­zá­juk, sze­re­tem meg­lep­ni őket némi hazai finom­ság­gal, egyik évben készít­tet­tem egy magyar mezt Nek­ta­ri­os­nak ter­mé­sze­te­sen a nevé­vel fel­ira­toz­va, amit azóta is büsz­kén visel és ez engem nagyon jó érzés­sel tölt el, ez is jel­ké­pe­zi, hogy ez egy iga­zi görög-magyar barát­ság. Egyen­lő­re még az angol nyelv­ta­nu­lás­sal fog­lal­ko­zom, de tudok pár szót, kife­je­zést görö­gül amit elő­sze­re­tet­tel hasz­ná­lok, mert én is sze­re­tek mosolyt csal­ni a görög embe­rek arcá­ra.

Pará­li­ai és a hazai közös­ség kiala­kí­tá­sá­nak jelen­tős pont­ja, hogy, együtt­mű­kö­dés­be vagyok egy helyi uta­zá­si iro­da tulaj­do­no­sá­val, aki egy­ben a helyi pol­gár­mes­ter. Más­részt, Pará­li­án is élnek, dol­goz­nak magya­rok, akik közül sokat sze­mé­lye­sen is isme­rek. Álta­lá­ban a turiz­mus­ban és ven­dég­lá­tás­ban dol­goz­nak. Ter­mé­sze­te­sen, itt is kiala­kul­tak a helyi magyar közös­sé­gek.

A világ min­den tájá­ról csat­la­koz­tak közös­sé­günk­höz: nagyobb szám­ban magya­rok, romá­nok, szer­bek, görö­gök, make­dó­nok, szlo­vá­kok, de kap­cso­lód­tak Német­or­szág­ból, Auszt­ri­á­ból, Bul­gá­ri­á­ból és az Egye­sült király­ság­ból is. A nemek ará­nyát tekint­ve het­ven szá­za­lék­ban höl­gyek, har­minc szá­za­lék­ban urak tar­toz­nak a cso­port­hoz.

Nagyon sok min­dent vál­toz­ta­tott meg ben­nem a görög kap­cso­ló­dás, úgy érzem nagyon jó hatás­sal volt-van rám, sok­kal pozi­tí­vab­ban gon­dol­ko­dom, keve­seb­bet aggó­dom, min­dig a meg­ol­dás­ra törek­szem, pél­dá­ul ha mond­juk elrom­lik vala­mi nem mér­ge­lő­döm, inkább rög­tön a meg­ol­dást kere­sem a prob­lé­ma orvos­lá­sá­ra.

Pró­bá­lom a kör­nye­ze­tem­be élő­ket is erre bíz­tat­ni, nyu­ga­lom­ra ösz­tö­nöz­ni mert nem a stressze­lés hanem inkább a meg­ol­dá­sok, pozi­tív látás­mód visz elő­re az élet­ben. Szó­val nagyon hálás vagyok azok­nak a görög embe­rek­nek, akik­től ezt a szem­lé­le­tet meg­ta­pasz­tal­tam, meg­ta­nul­tam. Pará­lia a máso­dik ott­ho­nom, min­dig jó kedv­vel nagy öröm­mel, vára­ko­zás­sal térek vissza, sok min­dent köszön­he­tek ennek a külön­le­ges hely­nek, sok embert meg­is­mer­tem, bará­to­kat sze­rez­tem, ez egy örök sze­re­lem, nem vélet­len a név válasz­tás sem: I LOVE PARALIA, így az sem kizárt, ha nyug­díj­ba vonu­lok vég­leg ide­köl­tö­zöm.

Egy álom való­ra válik

Sebe­in­ket gyó­gyít­gat­va, elő­jöt­tek a fan­tasz­ti­kus élmé­nyek és ekkor jött az Iste­ni szik­ra, hogy sze­ret­nék lét­re­hoz­ni egy Pará­li­á­val kap­cso­la­tos rajon­gói oldalt, ez ama­tőr szin­ten 2009-ben lét­re is jött de akko­ri­ban még nem vol­tak közös­sé­gi olda­lak így pénz és idő hiá­nyá­ban kudarc­ba ful­ladt.

Egy nagyobb szü­net után 2020 tájé­kán ismét vissza­tér­tem Pará­li­á­ra a kisebb-nagyobb átren­de­zés és szé­pí­té­sen kívül, sem­mi sem vál­to­zott maradt az iga­zi görög ven­dég­sze­re­tet, ekkor már barát­sá­go­kat is kötöt­tem, ezek azóta is tar­ta­nak. A régi álmom itt kez­dett való­ra vál­ni a közös­sé­gi olda­lak­nak és tapasz­ta­la­tom­nak köszön­he­tő­en ‚a Face­boo­kon 2021 nya­rán lét­re­hoz­tam az I Love Para­lia oldalt ‚ami­nek már több mint 12000 köve­tő­je van, ezután jött az ehhez kap­cso­ló­dó cso­port ami már több mint 66000 tag­gal büsz­kél­ked­het, és hogy tel­jes legyen a reper­to­ár saját magam szer­kesz­tet­tem, épí­tet­tem fel web­ol­da­la­mat, ahol töb­bek között hasz­nos infor­má­ci­ó­kat, gyö­nyö­rű fotó­kat, uta­zá­si infor­má­ci­ó­kat talál­tok.

Azt szok­ták mon­da­ni, hogy “Egy­szer min­den álom valós­ság­gá válik” ked­ves olva­sók velem ez meg­tör­tént ‚egy kis nya­ra­lás­sal indult és mára egy Pará­li­á­val kap­cso­la­tos biro­da­lom­má nőt­te ki magát.

Köz­ben elkezd­tem más görög váro­so­kat, tája­kat, szi­ge­te­ket fel­fe­dez­ni, ezzel tovább bőví­te­ni görög kap­cso­la­ta­i­mat, sokat tanul­tam ‚élmé­nye­ket és bará­to­kat sze­rez­tem, a kék és fehér lett a ked­venc szín­kom­bi­ná­ci­óm.

Leg­kö­ze­leb­bi utam már­ci­us­ban Athén­ba vezet a Füg­get­len­ség napi nagy­sza­bá­sú ünnep­ség­re, amit min­den év már­ci­us-25-én tar­ta­nak, ami­vel a török ura­lom ellen kez­dő­dött sza­bad­ság­harc­ra emlé­kez­nek. Erről sze­ret­nék majd egy beszá­mo­ló cik­ket írni.

Záró mon­dat­ként a ked­venc soro­mat írnám: Sok ország­ban jár­tam, sok kul­tú­rát lát­tam de Görög­or­szág­ba min­dig vissza­té­rek mert szá­mom­ra a leg­fon­to­sabb “Az iga­zi hamí­sít­ha­tat­lan görög ven­dég­sze­re­tet”

Kis­mar­ton János

_{Képek: Kis­mar­ton János}