Férfiak könnyeit kiszámolja?

Fér­fi­ak könnye­it ki szá­mol­ja? Nem­zet­kö­zi fér­fi­nap.

A lelki terhek, érzelmi viharok, szorongató sztereotípiák a férfiakat is érinti. Az egészség és a férfi szerep.
Hirdetés

A lel­ki ter­hek, pszi­cho­szo­ma­ti­kus ere­de­tű beteg­sé­gek, tom­bo­ló érzel­mi viha­rok és szo­ron­ga­tó szte­reo­tí­pi­ák a fér­fi­a­kat is érin­ti. Oly­kor sok­kal komo­lyab­ban, mint a nőket. Édes­apa, aki nem lát­hat­ja a gyer­me­ke­it; a férj, akit az anya­gi biz­ton­ság miatt válasz­tot­tak; a sze­rel­mes tiné­dzser, aki min­den zseb­pén­zét a barát­nő­jé­re köl­ti; a srác, akit csak úgy hob­bi­ból hülyí­tett egy leány­ka; a vál­to­zó­kor­ba lépett lélek­ben még fia­tal, aki meg­kér­dő­je­le­zi önma­gát és talán az egész éle­tét. Ki szá­mol­ja az ő könnye­i­ket? Hogyan érin­ti testi‑, lel­ki- és men­tá­lis egész­sé­gü­ket?  Pet­re Anett coach, kine­zio­ló­gus, tré­ner írá­sa.

Az ENSZ támo­ga­tá­sá­val 1999. novem­ber 19-én Tri­ni­dad­ban és Tobag­o­ban került elő­ször meg­ren­de­zés­re az azóta már nem­zet­kö­zi­vé vált fér­fi­nap. Az ese­mény cél­ja, hogy hang­sú­lyoz­za a nemek közöt­ti egyen­lő­sé­get, fel­hív­ja a figyel­met a fiúk és fér­fi­ak egész­sé­gé­re és min­den elle­nük szó­ló diszk­ri­mi­ná­ci­ót elítél­ve kiemel­je és elis­mer­je tár­sa­dal­mi­lag és közös­ség­ben betöl­tött sze­re­pü­ket.

Kihan­go­sít­va ered­mé­nye­i­ket és nél­kü­löz­he­tet­len sze­re­pü­ket a csa­lád, a házas­ság és a gyer­mek­kel való törő­dés­ben. Bán­tal­ma­zó kap­cso­lat, mani­pu­lá­ció, kizsák­má­nyo­lás, kiszol­gál­ta­tott­ság. Ami­kor eze­ket a sza­va­kat lát­juk, talán töb­ben az elszen­ve­dők nemi­sé­gét tekint­ve a nők­re asszo­ci­á­lunk, hol­ott fér­fi­a­kat, fiú­gyer­me­ke­ket is érint.

Hir­de­tés

Bio­ló­gi­ai sajá­tos­ság fizi­kai vonat­ko­zás­ban erő­sebb, mint egy nő, és lélek­ben is illik annak len­nie. Továb­bá, sta­bil­nak, követ­he­tő­nek, védel­me­ző­nek, vagány­nak, érzé­keny­nek, gyen­géd­nek, meg­ér­tő­nek, fér­fi­ál­lat­nak, plüss­ma­ci­nak, roman­ti­kus­nak, kre­a­tív­nak, ezer­mes­ter­nek, pénz­te­rem­tő­nek, nem árt, ha oda­fi­gyel magá­ra, pal­lé­roz­za az elmé­jét, tud­ja az eti­ket­tet, de azért érez­he­tő legyen a sze­xu­á­lis fér­fi­ener­gia.

Az sem baj, ha azo­kon, a höl­gye­ket érin­tő piros­be­tűs napo­kon egész egy­sze­rű­en egy nasi­ada­go­ló óri­ás plüs­sé válik, aki zen Budd­ha nyu­ga­lom­mal jelen van és visel­ke­dik úgy, aho­gyan azt kell. Szak­iro­da­lom és szá­mos pod­cast, videó szü­le­tik a témá­ban, egyé­ni véle­mé­nyek soka­sá­ga az inter­net vég­te­len hori­zont­ján, hogy milyen is az iga­zi fér­fi? Hogyan és mikép­pen ille­ne visel­ked­ni, gon­dol­kod­ni?  

Nemzetközi férfinap. Ki számolja a férfiak könnyeit?
Kép for­rá­sa: Can­va — Pexels by Dani­el Reche

Test­ről és lélek­ről – Pszi­cho­szo­ma­ti­ka és fér­fi sze­rep

Egy­re több szó esik a fér­fi­ak­kal, fiú­gyer­mek­kel kap­cso­lat­ban az érzé­ke­nyí­tés­ről, arról, hogy mer­je­nek beszél­ni a kihí­vá­sa­ik­ról, érzé­se­ik­ről. E téma mel­lé a szűk csa­lád, a segí­tő szak­mai közeg és oly­kor a média is mel­lé áll, ennek elle­né­re úgy tűnik, hogy tár­sa­dal­mi szin­ten gyer­mek­ci­pő­ben jár a befo­ga­dás, az értő figye­lem és a támasz­nyúj­tás. Nem elha­nya­gol­ha­tó tény, hogy a kihí­vá­sok fel­is­me­ré­se, pon­to­sí­tá­sa és meg­fo­gal­ma­zá­sa az érin­tet­tek szá­má­ra még így is nehéz­ség­be ütkö­zik.

Az érzel­mek vissza­foj­tá­sa, a hosszan­tar­tó stressz­ál­la­pot, a fel nem oldott bel­ső konf­lik­tu­sok, a bel­ső bizony­ta­lan­ság, azt meg­erő­sí­tő kül­ső (akár gene­rált) ténye­zők előbb vagy utóbb fizi­kai szin­ten is meg­je­len­nek a szer­ve­zet­ben.  Így pél­dá­ul, auto­im­mun meg­be­te­ge­dé­sek, szív­rit­mus zavar, nemi élet­ben fel­lé­pő prob­lé­mák, lég­zé­si nehéz­ség, szé­dü­lés, ala­csony akti­vi­tás, élet­erő csök­ke­né­se, „agyi köd”, emész­té­si zava­rok. Az ideg­rend­sze­ri zak­la­tott­ság hor­mo­ná­lis vál­to­zá­so­kat is okoz és depresszív, szo­ron­gó álla­po­tot ered­mé­nyez. Egy­mást erő­sí­tő hatás­ként, mel­lék­ha­tás­ként és gene­rá­tor­ként. Ez for­dít­va is igaz. Így pél­dá­ul hor­mo­ná­lis prob­lé­ma, étel­in­to­le­ran­cia, egyéb, lap­pan­gó fer­tő­zé­sek okoz­ta szer­vi ter­helt­ség a lel­ki -, men­tá­lis egész­ség­re, gon­dol­ko­dás­mód­ra, érzel­mek­re és visel­ke­dés­re is kihat­nak.  

Szak­mai tapasz­ta­la­ta­im sze­rint a vál­to­zó­ko­ri tüne­tek mind a höl­gyek, mind az urak ese­té­ben mint­ha előbb bekö­szön­te­né­nek mind a meg­elő­ző bő évti­ze­dek­ben. Elhú­zó­dó, éve­ket fel­öle­lő folya­mat keze­let­le­nül egy sze­re­tet­tel­jes és jól műkö­dő kap­cso­lat­nak is véget vet­het, komoly önér­té­ke­lés, önbe­csü­lé­si sza­ka­dé­kot gene­rál­hat. Önmeg­kér­dő­je­le­zést, bizony­ta­lan­sá­got, amely lel­ki- és men­tá­lis egész­sé­get is meg­té­páz­za. Mind az érin­tett­ben, mind part­ne­ré­ben. Élet­mi­nő­ség rom­lást és az élet lehe­tő­sé­ge­i­nek szű­kü­lé­sét vagy tel­jes elle­he­tet­le­ní­té­sét a csa­lád­ala­pí­tás remé­nyét ille­tő­en.  

Hir­de­tés

Orvos bevo­ná­sa mel­lett, a hely­zet­ből való kilá­ba­lást meg­tá­mo­gat­ja a coa­ch­ing és a kine­zio­ló­gia is. Az aktu­á­lis témá­ban szá­mos, iga­zán hasz­nos pod­cast, szak­iro­da­lom is meg­ta­lál­ha­tó. Érde­mes lehet az önmun­kát kiegé­szí­te­ni szak­ér­tői jelen­lét­tel. Egész­ség, élet­mi­nő­ség és élet­idő szem­pont­já­ból nem elha­nya­gol­ha­tó, hogy a ren­del­ke­zés­re álló élet­időt, milyen minő­ség­ben és tel­jes­ség­ben élhet­jük.

Ki szá­mol­ja a fér­fi­ak könnye­it?

Az Ide­gen közöt­tünk című film­ben hal­lot­tam elő­ször ezt a Kab­ba­lá­ból — zsi­dó misz­ti­ka alap­mű­ve — idé­zett mon­da­tot: Isten szá­mol­ja a nők könnye­it. Arra utal­va, hogy mi nők job­ban ért­jük a vilá­got a fér­fi­ak­nál, ezért töb­bet sírunk.

Biz­to­san így van ez? A könnyek oly­kor nem lát­ha­tók. Sok­szor hang­ta­la­nul, ész­re­vét­le­nül pereg­nek a lélek mélyén. Mert nin­cse­nek rá sza­vak vagy olyan sok szó és gon­do­lat kering a fáj­da­lom érzé­se körül, hogy kivá­lasz­ta­ni sem lehet. Annyi min­den miatt szök­het könny a sze­münk­be és ez eset­ben az érzel­mi töl­te­tű könnyek­re gon­do­lok. Van‑e való­di különb­ség közöt­tük a mély meg­élés, fel­sza­ba­dult­ság és inten­zi­tás tekin­te­té­ben? Pél­dá­ul a fáj­da­lom, a féle­lem, a csa­ló­dott­ság, a bol­dog­ság, a fel­sza­ba­dult­ság vagy épp a zava­ro­dott­ság könnyei más súllyal bír­nak?

A szte­reo­tí­pi­ák és elvá­rá­sok nem men­nek ki a divat­ból: egy bátor kis­fiú nem sír, a sírás a lányok­nak való. Egy­fe­lől már gyer­mek­kor­ban meg­tör­té­nik a kis­fi­úk­kal szem­be­ni akár szó­be­li, akár ráuta­ló maga­tar­tás­ban az uta­sí­tás és parancs: szedd össze magad! Állj fel, porold le magad és lépj tovább! Ennek jelen­tés­tar­tal­ma az, hogy a vesz­te­ség és a fáj­da­lom figyel­men kívül hagyan­dó. Zsi­li­pel­ni kell, majd elmú­lik, s ha még­sem, addig is kive­zet­he­tő és elfed­he­tő vala­mi más tevé­keny­ség­gel. “Vedd le a fóku­szo­dat a fáj­da­lom­ról, mert ha raj­ta hagyod — szen­ve­dés­sé válik.” Az, hogy pon­to­san hol a határ a fóku­szon tar­tá­sig, arról nem szól a fáma. Nem ada­tik meg a fáj­da­lom, sére­lem meg‑, és fel­dol­go­zá­sa.  

Mint­ha el lehet­ne dön­te­ni, hogy egy másik ember mit ért meg a világ­ból és mind­ez, hogyan érin­ti őt, mint­ha pon­to­san kate­go­ri­zál­ha­tó len­ne, hogy a ben­ne lezaj­ló folya­ma­tok hova sorol­ha­tók. Mi az a ská­la, ami alap­ján bár­ki eldönt­he­ti, hogy egy másik ember meg­élés­nek érzel­mei milyen hatá­rok között kell mozog­nia. Hon­nan válik erős­sé vagy gyen­gé­vé? Ez pon­to­san hogyan defi­ni­ál­ha­tó az egyén­re?

Sok évti­zed eltelt azóta. Kine­zio­ló­gus, tré­ner majd coach let­tem. Sok könnyet lát­tam. Lányok, fiúk, ifjú fel­nőt­tek, asszo­nyok, fér­fi­ak könnye­it. Olya­no­két, akik az ellen­ke­ző nem­hez von­zód­nak és olya­no­két is, akik a saját­juk felé érez­nek hívást és azo­két is, akik még nem tud­ják mer­re halad­ja­nak. Elakad­tak. Tehe­tet­len­nek érez­ték magu­kat vagy épp siker­te­len­nek.

A könnye­in­ket szá­mol­ják. Azok, akik­nek szá­mí­tunk, akik­nek fon­to­sak vagyunk, akik sze­ret­nek ben­nün­ket, akik tanul­ják miként sze­res­se­nek úgy, ahogy nekünk jó. Ez könnyek­kel jár. Könnyek­kel jár, ami­kor magun­kat igyek­szünk jól sze­ret­ni, meg­lát­ni és meg­is­mer­ni. Oly­kor nem merünk szá­mol­ni, mert azt hisszük, hogy a miénk­re sen­ki sem figyel. Ezért sír­ni sem tudunk. Vala­mi elakad és csak gyű­lik, feszít oda­bent. 

Sír­ni ér. Segít­sé­get kér­ni ér. Támaszt nyúj­ta­ni, jelen len­ni, ér.

Pet­re Anett

Kiemelt kép for­rá­sa: Can­va — Pexels by Tima Mirosh­nic­hen­ko

Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn
Threads
Hirdetés
Hirdetés

KEDVENCEINK

Hirdetés

Kövesd oldalunkat!

Ahhoz, hogy ne maradj le semmiről kövesd a WakeUp Magazin oldalait Facebook-on és Instagram-on is! Így elsőként vehetsz részt nyereményjátékainkon is!