A lelki terhek, pszichoszomatikus eredetű betegségek, tomboló érzelmi viharok és szorongató sztereotípiák a férfiakat is érinti. Olykor sokkal komolyabban, mint a nőket. Édesapa, aki nem láthatja a gyermekeit; a férj, akit az anyagi biztonság miatt választottak; a szerelmes tinédzser, aki minden zsebpénzét a barátnőjére költi; a srác, akit csak úgy hobbiból hülyített egy leányka; a változókorba lépett lélekben még fiatal, aki megkérdőjelezi önmagát és talán az egész életét. Ki számolja az ő könnyeiket? Hogyan érinti testi‑, lelki- és mentális egészségüket? Petre Anett coach, kineziológus, tréner írása.
Az ENSZ támogatásával 1999. november 19-én Trinidadban és Tobagoban került először megrendezésre az azóta már nemzetközivé vált férfinap. Az esemény célja, hogy hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget, felhívja a figyelmet a fiúk és férfiak egészségére és minden ellenük szóló diszkriminációt elítélve kiemelje és elismerje társadalmilag és közösségben betöltött szerepüket.
Kihangosítva eredményeiket és nélkülözhetetlen szerepüket a család, a házasság és a gyermekkel való törődésben. Bántalmazó kapcsolat, manipuláció, kizsákmányolás, kiszolgáltatottság. Amikor ezeket a szavakat látjuk, talán többen az elszenvedők nemiségét tekintve a nőkre asszociálunk, holott férfiakat, fiúgyermekeket is érint.
Általános vélekedés szerint egy férfi kevéssé válhat áldozattá. Amennyiben mégis azzá válik, akkor társadalmi súlya mintha kevesebbet nyomna latba, mint az ellenkező nemet érintő hasonló, akár verbális abúzus.
Biológiai sajátosság fizikai vonatkozásban erősebb, mint egy nő, és lélekben is illik annak lennie. Továbbá, stabilnak, követhetőnek, védelmezőnek, vagánynak, érzékenynek, gyengédnek, megértőnek, férfiállatnak, plüssmacinak, romantikusnak, kreatívnak, ezermesternek, pénzteremtőnek, nem árt, ha odafigyel magára, pallérozza az elméjét, tudja az etikettet, de azért érezhető legyen a szexuális férfienergia.
Az sem baj, ha azokon, a hölgyeket érintő pirosbetűs napokon egész egyszerűen egy nasiadagoló óriás plüssé válik, aki zen Buddha nyugalommal jelen van és viselkedik úgy, ahogyan azt kell. Szakirodalom és számos podcast, videó születik a témában, egyéni vélemények sokasága az internet végtelen horizontján, hogy milyen is az igazi férfi? Hogyan és miképpen illene viselkedni, gondolkodni?
Testről és lélekről – Pszichoszomatika és férfi szerep
Egyre több szó esik a férfiakkal, fiúgyermekkel kapcsolatban az érzékenyítésről, arról, hogy merjenek beszélni a kihívásaikról, érzéseikről. E téma mellé a szűk család, a segítő szakmai közeg és olykor a média is mellé áll, ennek ellenére úgy tűnik, hogy társadalmi szinten gyermekcipőben jár a befogadás, az értő figyelem és a támasznyújtás. Nem elhanyagolható tény, hogy a kihívások felismerése, pontosítása és megfogalmazása az érintettek számára még így is nehézségbe ütközik.
A problémák megdolgozása, mint stratégia, elősorban a családi mintázatok alapján történik, később külső ingerek, események, valamint az önismereti úton megtett felismerések folytán ez változik, változhat. A kérdés, milyen irányba? A klisék, a biológiai tényeken alapuló sztereotípiák, a gyermek- és fiatalkori élmények – beleértve, minden, így például filmbéli‑, vagy irodalmi karaktert – meghatározóvá válnak, hogyan tudja megélni szerepét, felnőttként. Mennyire válik komfortossá számára, hogyan tud kiteljesedni benne emberként?
Az érzelmek visszafojtása, a hosszantartó stresszállapot, a fel nem oldott belső konfliktusok, a belső bizonytalanság, azt megerősítő külső (akár generált) tényezők előbb vagy utóbb fizikai szinten is megjelennek a szervezetben. Így például, autoimmun megbetegedések, szívritmus zavar, nemi életben fellépő problémák, légzési nehézség, szédülés, alacsony aktivitás, életerő csökkenése, „agyi köd”, emésztési zavarok. Az idegrendszeri zaklatottság hormonális változásokat is okoz és depresszív, szorongó állapotot eredményez. Egymást erősítő hatásként, mellékhatásként és generátorként. Ez fordítva is igaz. Így például hormonális probléma, ételintolerancia, egyéb, lappangó fertőzések okozta szervi terheltség a lelki -, mentális egészségre, gondolkodásmódra, érzelmekre és viselkedésre is kihatnak.
Szakmai tapasztalataim szerint a változókori tünetek mind a hölgyek, mind az urak esetében mintha előbb beköszöntenének mind a megelőző bő évtizedekben. Elhúzódó, éveket felölelő folyamat kezeletlenül egy szeretetteljes és jól működő kapcsolatnak is véget vethet, komoly önértékelés, önbecsülési szakadékot generálhat. Önmegkérdőjelezést, bizonytalanságot, amely lelki- és mentális egészséget is megtépázza. Mind az érintettben, mind partnerében. Életminőség romlást és az élet lehetőségeinek szűkülését vagy teljes ellehetetlenítését a családalapítás reményét illetően.
Ennek beismerése, felismerése és tudatos kezelése nagyban függ attól is, hogy az érintett milyen férfikép bevésődéssel rendelkezik. Milyen szeretetnyelvet ismer és mely életterületet tekint kiemelkedőnek önmaga beazonosítására? Milyen félelmek akadályozzák a megoldáshoz vezető úton?
Orvos bevonása mellett, a helyzetből való kilábalást megtámogatja a coaching és a kineziológia is. Az aktuális témában számos, igazán hasznos podcast, szakirodalom is megtalálható. Érdemes lehet az önmunkát kiegészíteni szakértői jelenléttel. Egészség, életminőség és életidő szempontjából nem elhanyagolható, hogy a rendelkezésre álló életidőt, milyen minőségben és teljességben élhetjük.
Ki számolja a férfiak könnyeit?
Az Idegen közöttünk című filmben hallottam először ezt a Kabbalából — zsidó misztika alapműve — idézett mondatot: Isten számolja a nők könnyeit. Arra utalva, hogy mi nők jobban értjük a világot a férfiaknál, ezért többet sírunk.
Biztosan így van ez? A könnyek olykor nem láthatók. Sokszor hangtalanul, észrevétlenül peregnek a lélek mélyén. Mert nincsenek rá szavak vagy olyan sok szó és gondolat kering a fájdalom érzése körül, hogy kiválasztani sem lehet. Annyi minden miatt szökhet könny a szemünkbe és ez esetben az érzelmi töltetű könnyekre gondolok. Van‑e valódi különbség közöttük a mély megélés, felszabadultság és intenzitás tekintetében? Például a fájdalom, a félelem, a csalódottság, a boldogság, a felszabadultság vagy épp a zavarodottság könnyei más súllyal bírnak?
A sírás felszabadít a kiváltó érzelmektől függetlenül. A megkönnyebbülés érzéséhez hozzájárul, hogy az érzelmi túláradás könnyei több természetes fájdalomcsillapítót és több stresszhormont tartalmaznak, mint azok, amelyeket egyéb tényezők, események váltanak ki. Könnyeink részévé válhatnak a gyógyulási folyamatnak. Cseppnyi terápia.
A sztereotípiák és elvárások nem mennek ki a divatból: egy bátor kisfiú nem sír, a sírás a lányoknak való. Egyfelől már gyermekkorban megtörténik a kisfiúkkal szembeni akár szóbeli, akár ráutaló magatartásban az utasítás és parancs: szedd össze magad! Állj fel, porold le magad és lépj tovább! Ennek jelentéstartalma az, hogy a veszteség és a fájdalom figyelmen kívül hagyandó. Zsilipelni kell, majd elmúlik, s ha mégsem, addig is kivezethető és elfedhető valami más tevékenységgel. “Vedd le a fókuszodat a fájdalomról, mert ha rajta hagyod — szenvedéssé válik.” Az, hogy pontosan hol a határ a fókuszon tartásig, arról nem szól a fáma. Nem adatik meg a fájdalom, sérelem meg‑, és feldolgozása.
Mintha el lehetne dönteni, hogy egy másik ember mit ért meg a világból és mindez, hogyan érinti őt, mintha pontosan kategorizálható lenne, hogy a benne lezajló folyamatok hova sorolhatók. Mi az a skála, ami alapján bárki eldöntheti, hogy egy másik ember megélésnek érzelmei milyen határok között kell mozognia. Honnan válik erőssé vagy gyengévé? Ez pontosan hogyan definiálható az egyénre?
Sok évtized eltelt azóta. Kineziológus, tréner majd coach lettem. Sok könnyet láttam. Lányok, fiúk, ifjú felnőttek, asszonyok, férfiak könnyeit. Olyanokét, akik az ellenkező nemhez vonzódnak és olyanokét is, akik a sajátjuk felé éreznek hívást és azokét is, akik még nem tudják merre haladjanak. Elakadtak. Tehetetlennek érezték magukat vagy épp sikertelennek.
Az érzelmeknek nincsen neme.
A könnyeinket számolják. Azok, akiknek számítunk, akiknek fontosak vagyunk, akik szeretnek bennünket, akik tanulják miként szeressenek úgy, ahogy nekünk jó. Ez könnyekkel jár. Könnyekkel jár, amikor magunkat igyekszünk jól szeretni, meglátni és megismerni. Olykor nem merünk számolni, mert azt hisszük, hogy a miénkre senki sem figyel. Ezért sírni sem tudunk. Valami elakad és csak gyűlik, feszít odabent.
Sírni ér. Segítséget kérni ér. Támaszt nyújtani, jelen lenni, ér.
Kiemelt kép forrása: Canva — Pexels by Tima Miroshnichenko
