Egy vállalkozó élete sokszor tűnhet úgy, hogy szabad és kötetlen. Azonban számos kötöttség akad, melyeket sajnos egyikünk sem tud megkerülni. Bár egy vállalkozónak nincsen klasszikus értelemben vett egyetlen főnöke, hanem megbízóik és ügyfeleik vannak, ami sokszor jelentheti azt, hogy egy helyett több „főnökünk” van, akik elvárásainak meg kell felelni. Még május elsejekor, a munka ünnepén is. Munka-magánélet egyensúly egy virtuális asszisztens szemszögéből nézve. Ivánné Kósa Erika, a VirtERA alapítójának írása.
Vállalkozóként számomra sem a naptár mondja meg, mikor van szünet. Azonban ez nem azt jelenti, hogy egész nap lógatom a lábamat, ugyanis a vállalkozói lét sokszor jelenti azt, hogy munkaszüneti napokon is dolgozunk. De akkor mikor is tud úgy igazán pihenni egy vállalkozó?
Hoztam egy személyes történetet arról, hogyan lett számomra a május 1. a tudatos feltöltődés ünnepe – bűntudat és laptop nélkül.
Bevallom, régebben nekem május elseje sokáig csak egy dátum volt. Egy piros betű a naptárban, ami azt jelezte, hogy nem kell iskolába, vagy dolgozni menni. Csak semmittevés van. Majd 3 éve vállalkozó lettem. Akkor jött a kis gonosz ördögöcske a vállamon, hogy amíg mások pihennek, én addig dolgozom. De miért?! Tavaly valami megváltozott. Vállalkozóként hamar rájöttem, hogy : nem a naptár írja elő, mikor van munkaidőd, és mikor van szabadidőd. Én írom a saját szabályaimat. Végül is ezért lettem vállalkozó, hogy “szabad” életet éljek. Ez egyszerre felszabadító… és néha kicsit ijesztő is.
Az első években azt hittem, hogy a sikeres vállalkozó az, aki minden nap termel. Nem számít, hogy hétvége, ünnepnap, éjfél vagy hajnal 3 óra – én dolgoztam. Napi 12-14, sőt sokszor 18 órákat. Nem kényszerből, hanem lelkesedésből. De aztán tavaly nyáron elkezdődött majd decemberre tetőzött, a kiégés szele. Amivel együtt jött meg a felismerés, hogy a folyamatos hajtás nem fenntartható. Legalábbis nem ép ésszel. A nagy hajtás rovására ráment az egészségem is.
Ezt felismerve ebben az évben voltak már kísérleteim arra, hogy ne dolgozzak ünnepnapokon, vagy hétvégéken. Elkezdtem bevezetni a „kütyü-mentes” napokat, amik annyira jól sikerültek, hogy mostanra ezeken a napokon már azt sem tudom merre van a telefonom. Idén húsvétkor pedig már az is sikerült, hogy másfél napig nem dolgoztam és most május elsején folytatom a munkamentes kikapcsolódást. Legalábbis a tervek szerint. Ráadásul most megint négy napos ünnep lesz, ami jó gyakorlóterep.
A pihenés nem a leállás jele, hanem a fejlődés titkos üzemanyaga. Csak egy feltöltött elme képes igazán nagyot alkotni.
Vállalkozóként sokszor beleesem abba a hibába, hogy túlvállalom magam. Amikor először megláttam, hogy négy napos ünnep lesz, akkor az volt az első gondolatom, hogy „huhhh, mennyit fogok tudni dolgozni és behozhatom a lemaradást”. A második gondolatom pedig az volt, hogy ezeken a piros betűs napokon nem azért kell ünnepelni, mert az ilyenkor kötelező, hanem azért, mert megérdemlem! Méghozzá úgy érdemlem meg, hogy nem csinálok semmit – és közben nem érzek bűntudatot!
Számomra május elseje ma már inkább szimbolikus.
Ha nem is négy napig, de a tervem az, hogy ez egy olyan nap lesz, amikor nem a feladatlistát pörgetem. Nem a gondolataimat teszem rendbe, hogy megnézzem, hol tartok, merre megyek. Hanem egy jó kávéval a kezemben, háttérben madárcsicsergéssel, a családommal töltöm az időt. Az is lehet, hogy majd csak egyedül ülök az udvaron és élvezem a pillanatot.
No persze lehet, hogy becsúszik egy-két film is, amiből lehet, hogy film maraton lesz. Arra is gondoltam, hogy elmegyek itt a lakóhelyemen szervezett majálisra. Szóval tervek már megvannak! A kérdés, hogy meddig fogom én ezt bírni?!
Az biztos, hogy legalább május elsején semmi telefon, semmi laptop, minden lezárva, lenémítva.
Tavaly még ránéztem a telefonra, becsúszott egy-egy email vagy üzenet – de nem kötelességből, csak úgy kíváncsiságból. Abból mindig az lett, hogy elővettem a laptopot, és azt vettem észre, hogy megint órák óta ültem a gépem előtt.
Szerintem ez a vállalkozói lét egyik legnagyobb ajándéka, hogy Te magad mindig választhatsz.
És ha mégis dolgozom? Előfordul. Az is teljesen rendben van. A lényeg, hogy most már nem a tűzoltás, nem a napi hajtás, nem a „már megint ezt is meg kell csinálni” érzés hajt, hanem az alkotás öröme. Amikor valami új ötletet kidolgozhatok, amikor végre ráérek mélyebben belemenni egy régóta halogatott szerelemprojektbe.
Szóval, ha dolgozom május 1-jén, az ünnep. És ha pihenek, az is az.
Hiszem, hogy mindenki a saját vállalkozásának motorja. Ha a vállalkozó nem ad időt magának a személyes feltöltődésre, regenerálódásra, akkor legjobb ötletek is a háttérbe szorulnak és a folyamatos tűzoltáson lesz a fókusz, amivel éppen az ellenkezőjét érjük el az eredeti célunknak és haladás helyett megrekedünk.
Nem tudsz leállni május elsején sem? Itt van pár tipp az átmenethez!
Szóval a tervek szerint én így töltöm a május elsejémet, hogy kipihenve, újult erővel vághassak neki a nyári szezonnak. Hoztam még pár alternatív megoldást, amik segíthetnek áthidalni a munkamániát.
#1. Írj levelet a jövőbeli önmagadnak
A verziódnak, aki már elérte a céljait. Mit tanácsolnál most neki? Mit vársz el tőle? Ez nem csak kreatív gyakorlat – inspiráló, önismereti bomba. Segít újra kapcsolatba lépni azzal az énrészedddel, aki bátran álmodik és mer nagyban gondolkodni. Ráadásul emlékeztet arra, honnan indultál, és milyen belső erő hajtott idáig.
#2. Vedd elő a „talonban lévő” ötleteid mappáját
Nem kell kidolgozni őket. Csak olvasgasd, figyeld meg, melyik miért született. Lehet, hogy most jött el az ideje valamelyiknek. Néha egy régi ötlet egy új nézőpontból teljesen más fényben tűnik fel – frissebb, megvalósíthatóbb, vagy épp izgalmasabb lesz, mint amikor először leírtad. Ez a visszatekintés nemcsak inspiráló, hanem segít rendszerezni a gondolataidat és újra kapcsolódni a belső motivációidhoz.
#3. Írj „köszönetlistát” az elmúlt 12 hónapból
Kapcsolatok, projektek, sikerek – mind azért vannak, mert te dolgoztál értük. Adj időt magadnak ünnepelni őket. Ez a lista segít fókuszálni arra, ami működött – és megerősíti benned, hogy jó úton haladsz. A hála érzése nemcsak motivál, hanem visszaadja azt a belső békét, amire építeni lehet a következő nagy lépést.
#4. Képzeld el: ha ma újraindítanád a vállalkozásodat, mit csinálnál másként?
Egy új perspektíva gyakran mindent átír. Nem kell tényleg újrakezdeni – de lehet, hogy valamit igen. Ez a gondolatjáték felszínre hozhat elakadásokat, elavult szokásokat vagy éppen eltemetett vágyakat. A vállalkozásod újratervezése fejben az első lépés lehet egy tudatosabb, örömtelibb működés felé.
#5. Menj el sétálni – lehetőleg telefon nélkül
Üzleti podcast nélkül, ne hívj közben senkit, és ne is vedd fel, ha hívnak. Telefont csak max azért vigyél, hogy fotókat készíts a természet szépségeiről. Csak te és a természet. Ne akarj fejlődni, vagy tanulni – csak légy jelen. Meglepő felismerések születhetnek a csendben, ha hagyod őket kibontakozni. A séta nemcsak a testedet frissíti fel, hanem segít lecsendesíteni az állandó belső pörgést is. Ahogy kilépsz a megszokott ritmusból, és nem akarsz „csinálni”, hanem csak „lenni”, olyan kreatív gondolatok is előjöhetnek, amik a zajban elvesznének.
Úgy gondolom, hogy nem attól sikeres vállalkozó valaki, hogy ha mindennap dolgozik. Hanem attól, hogy tudja, mikor kell pihenni – és mikor kell újraindítani magát. Szerintem a szünet nem hátralépés, hanem lendületvétel ahhoz, hogy magasabbra emelkedj, mint valaha.
Kiemelt kép forrása: Canva – Pexels by Pavel Danilyuk
