Lehet egy ünnep varázslatosabb nagymamaként, mint anyaként volt? Igen, ha van időd megállni, kapcsolódni és együtt nevetni egy unokával. Egy nő, aki most először éli meg a gyereknapot nagymamaként: vállalkozóként, szabadon, kiegyensúlyozottan. Arról mesélek, hogyan hozta vissza az unokám a gyereknap varázsát az életembe – és hogyan teszi mindezt más dimenzióba az, hogy már nem rohanó alkalmazottként, hanem szabadabb vállalkozóként vagyok jelen. Ivánné Kósa Erika, a VirtERA alapítójának meghitt írása, mint nagymama.
Reggel izgatott készülődés, hátizsák, sapka, uzsonna – de most először nem a saját gyerekeim csomagjába pakolok. Az unokánkkal indulunk majd, akit gyereknap alkalmából egy egész napos sportos rendezvényre viszünk – nem is akármilyenre.
Nagypapa álma
A nagypapa nagy álma teljesül ezzel a nappal: ha egyszer fiú unokája születik, együtt mennek majd a munkahelye által szervezett sportnapra.
Most itt az alkalom, és én is részese lehetek ennek az élménynek – nagymamaként, egy új szerepben, amit vállalkozóként sokkal nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban élek meg.
Gyereknap
Régen anyaként jelentette számomra az apró meglepetéseket, a kézzel készített rajzokat, a családi sétákat, a fáradhatatlan játékot és azt a különleges érzést, hogy a nap csak róluk szól. Most viszont először élem meg ezt a napot nemcsak anyaként, hanem nagymamaként is – és ez újra megtöltötte szívemet a gyereknap varázsával.
A Mi gyerekeink már felnőttek. Önálló, értékes nők lettek, akik saját útjukat járják. Az élet ajándéka pedig nemrégiben egy kis unoka képében érkezett hozzánk – és vele együtt minden megváltozott. A mindennapok új értelmet nyertek, és egy régi, elfeledett érzés tért vissza: a tiszta, önfeledt örömé, amit csak a gyerekek tudnak előcsalogatni.
„Az unokák a természet ajándékai azért, hogy az ember újra átélje a csodát, amit a gyermekek jelentenek – csak most már nyugodtabb szívvel és bölcsebb szemmel.” (Ismeretlen szerző)
Nagymamának lenni önmagában is csoda. De vállalkozóként, ebben a szerepben lenni – az már igazi ajándék. Amikor még alkalmazottként dolgoztam, gyakran túlhajszolt, időhiányos és fáradt voltam. Akkoriban egy gyereknap sokszor csak logisztikai feladat volt: programot szervezni, mindent időre elintézni, közben fejben a hétfői teendőkkel zsonglőrködni. Most más. Most megengedhetem magamnak, hogy igazán jelen legyek.
Minden nap egy csoda, újra megtanultam jelen lenni
Nem együtt lakunk az unokánkkal, így nem vagyunk részei minden hétköznapnak – épp ezért különösen nagy öröm, amikor egy-egy ilyen közös napot élhetünk meg. Ez a mostani gyereknap pedig igazán emlékezetes: nagypapa álma válik valóra azzal, hogy együtt viszi a kisfiút a munkahelye sportnapjára. Én pedig velük tartok – csendes kísérőként, de teljes szívvel jelen.
A vállalkozói lét sok mindent adott nekem, de talán a legfontosabbat most érzem igazán: szabadságot és belső nyugalmat. Már nem az idő ellen harcolok, hanem az idővel együtt mozgok. Nem kell megmagyaráznom, miért van szükségem egy szabad péntekre – egyszerűen megteremtem magamnak. És ebben a térben sokkal hitelesebben tudok kapcsolódni – nemcsak a családtagjaimhoz, hanem önmagamhoz is.
Ez az első gyereknap, amikor nem a kötelezettségek, hanem a szeretet vezérelt. Nem a határidők, hanem a pillanatok számítottak. Az unokám mosolya újra megtanított rácsodálkozni a világ apró csodáira. Arra, hogy egy fűbe dobott labda is lehet közös kaland, egy ölelés pedig a nap fénypontja.
Most kezdődik egy új korszak az életemben. Nem a rohanásé, nem a megfelelésé, hanem a kapcsolódásé. És ez a gyereknap – az első unokás – örökre emlékeztetni fog arra, hogy a legfontosabb dolgokhoz nem pénz, nem siker, csak idő és figyelem kell. Ezekből pedig most végre jut bőven.
Ez a gyereknap nemcsak az unokámnak volt különleges, hanem nekem is – talán még inkább.
Rávilágított arra, mennyit számít az életszakasz, amiben vagyunk, és az a szabadság, amivel élni tudunk.
Vállalkozóként ma már nem csupán az időmet oszthatom be szabadabban, hanem a figyelmemet és a szeretetemet is más minőségben adhatom tovább. Nagymamaként újra élem azt, ami egykor elmúlt – csak most már nem a rohanásban, hanem a jelenlét csendes örömében. A gyereknap így lett ismét azzá, ami igazán: a kapcsolódás, az öröm és az egymásra figyelés ünnepévé.
„A gyermekkor nem tart örökké, de az emléke örökre velünk marad.” (Charlotte Gray)
Tanulság számomra: a legnagyobb ajándék, amit nagyszülőként adhatunk, nem tárgy, hanem az időnk, a figyelmünk és a szeretetünk; a vállalkozói lét nemcsak munkát, hanem lehetőséget is ad: arra, hogy valóban jelen legyünk a számunkra fontos pillanatokban végezetül, de nem utolsósorba a gyereknap legnagyobb tanítása számomra az, hogy minden közösen megélt pillanatból emlék lesz: kérdés, hogy milyen minőségben élünk benne?
Kiemelt kép forrása: Ivánné Kósa Erika by WakeUp Magazin