nap
óra
perc
Kép forrása Wikipédia 1933. május 1-jei felvonulás, Lustgarten, Berlin, Németország

Sza­bad­ság­tól a dik­ta­tú­rá­ig: élje­nek azok a bol­dog május elsej­ék!

Milyen is volt régen a május elseje ünnepe? Hogyan jutottak a munkások a szabadságtól a diktatúráig? Cikkünkből kiderül!
Hirdetés

Ere­de­ti ter­vek­kel ellen­tét­ben a május elsej­éket a köz­tu­dat­ban talán még mind a mai napig sokak kom­mu­nis­ta ünnep­ként tart­ják szá­mon. Ami talán rend­ben is van így, hiszen a mun­kát a mai világ­ban ki sze­ret­né ünne­pel­ni ala­pos indok nél­kül?! Na ugye.

Nap­ja­ink­ban sok helyen -köz­tük nálunk is- a négy­na­pos mun­ka­hét vagy a hat­órás mun­ka­idő beve­ze­té­sén dol­goz­nak, hiszen a tech­ni­ka és a vir­tu­á­lis világ elég fej­lett ahhoz, hogy jobb élet­szín­vo­na­lon több sza­bad­időt biz­to­sít­son szá­munk­ra. Ellen­ben, amíg a reg­ná­ló hatal­mak­nak ez nem érde­ke, addig a vál­to­zás nem is fog meg­tör­tén­ni. Nem volt ez más­ként annak ide­jén sem, ami­kor lét­re­jött ez az ünnep, de a hely­zet tel­je­sen más volt. A mun­ka jó volt, de akkor még nem iga­zán ismer­ték a mun­ka-magán­élet egyen­súly fogal­mát és kemé­nyen meg kel­lett har­col­ni a 6 majd, az 5 napos mun­ka­hé­tért és bizony a 8 órás mun­ka­idő beve­ze­té­sé­ért is. A hely­zet talán annyi­val volt másabb, hogy akkor az embe­rek váll­vet­ve fog­tak össze és kiáll­tak saját érde­ke­ik mel­lett. Ez oly­annyi­ra jól sike­rült, hogy a mun­kás­osz­tályt kép­vi­se­lő embe­rek szá­má­ra veze­tő ünnep­pé fej­lőd­te ki magát. De mi is ennek a tör­té­ne­te?

Május else­je és a val­lás tör­té­ne­te

Töb­bek között a nem­zet­kö­zi mun­kás­moz­gal­mak szük­sé­ges­nek lát­ták az egy­há­zak­tól füg­get­len ünne­pek kiala­kí­tá­sát. Azt akar­ták, hogy legyen egy olyan füg­get­len ünnep, amely nem köt­he­tő egyet­len val­lás­hoz sem és a nem hívők is saját­juk­nak érez­he­tik. Az ötlet jó volt, de talán annyi­ra nem volt sike­res válasz­tás, ugyan­is 1955-ben XII. Piusz pápa ezt a napot Mun­kás Szent József -Jézus neve­lő­ap­ja- tisz­te­le­té­re ren­de­let­ben ünnep­pé nyil­vá­ní­tot­ta.

Az első május else­jei tün­te­tés, mint ünnep

Magyar­or­szá­gon az Oszt­rák-Magyar Monar­chia ide­jén 1890-ben szer­vez­tek demonst­rá­ci­ót a nyolc­órás mun­ka­idő beve­ze­té­se végett. A közel hat­van­ezer fős demonst­rá­ló tömeg vörös kokár­dák­kal, táb­lák­kal, nem­ze­ti szín zász­lók­kal, dísz­ma­gyar­ba öltöz­ve kato­nás sor­ban vonult az And­rássy úton át, a Város­li­get­be. Az első hazai demonst­rá­ció meg­le­pe­tés­sze­rű volt, ugyan­is a ható­sá­gok és mun­ká­sok is meg­le­pőd­tek, hogy ekko­ra sikert értek el. A siker ered­mé­nye­kép­pen nagy erők­kel készül­tek az 1891-es ünnep­lés­re, de a köz­pon­ti demonst­rá­ció az évben elma­radt, ugyan­is nem hét­vé­gé­re esett az ünnep. Mint min­dig, akkor is akad­tak olyan reni­ten­sek -akik véle­mé­nyem sze­rint elő­rébb viszik a vilá­got-, és mun­ka helyett inkább majá­li­soz­tak. Saj­nos keve­sebb siker­rel, mert azo­kat, akik nem vet­ték fel a mun­kát más­nap­ra elbo­csá­tot­tak. Ez olyan lehe­tett akkor, mint nap­ja­ink­ban a peda­gó­gus­sztrájk.

Kép for­rá­sa: Wiki­pé­dia: Leb­run, Armand — Buda­pest, 1919. május else­jei deko­rá­ció

Sza­bad­ság­tól a dik­ta­tú­rá­ig

Az elkö­vet­ke­zen­dő idők­ben a Magyar Tanács­köz­tár­sa­ság ren­de­zett egy, de annál lát­vá­nyo­sabb mun­ka­ün­ne­pét. A lát­vány nagy­részt abban merült ki, hogy min­dent vörös tex­til­lel von­tak be. Majd 1945 után, főleg a kom­mu­nis­ta párt egy­re lát­vá­nyo­sabb töme­ge­ket moz­ga­tott meg, hogy kimon­dat­la­nul is de köte­le­ző­vé tet­te az isko­lák és gyá­rak szá­má­ra a rész­vé­telt. Ezek az ünnep­lé­sek később fel­vo­nu­lá­sok­ká ala­kul­tak és a sör-virs­li kom­bi­ná­ció vet­te át a fősze­re­pet. A köte­le­ző fel­vo­nu­lá­si rész után a buda­pes­ti mun­kás­osz­tály csa­lád­ja­ik­kal együtt a város­li­get­ben vagy a vidám­park­ban töl­töt­te a dél­utánt, míg a vidé­ki mun­ká­sok pedig java­részt par­kok­ban, sza­bad­té­ren élvez­ték tovább a puhu­ló dik­ta­tú­ra sör­sza­gú ünne­pét.

A cir­kuszt az 1957-es május else­jén már a tele­ví­zi­ón keresz­tül is köz­ve­tí­tet­ték, ugyan­is ekkor volt az első olyan nyil­vá­nos ese­mény, amit köz­ve­tí­tett a Magyar Tele­ví­zió. Lehet, hogy vélet­len, de ez a köz­ve­tí­tés éppen egy­be­esett Kádá­rék hatal­má­nak meg­szi­lár­du­lá­sá­val. Kádár ekkor adta első inter­jú­ját a Magyar Tele­ví­zi­ó­nak. “Gondolta‑e, Kádár elv­társ novem­ber 4‑én, hogy 1957. május else­jén ennyi­en leszünk itt?” – hang­zott a rádi­ó­tól köl­csön­kért tévé­ri­por­ter kér­dé­se az MSZMP Ide­ig­le­nes Köz­pon­ti Bizott­sá­ga elnö­ké­hez. “Arra éppen nem gon­dol­tam, hogy hányan leszünk.” – vála­szol­ta Kádár.

Nap­ja­ink május else­jéi

A poli­ti­ka talán nem is vál­to­zott olyan sokat, hiszen, mint a Deci­mus Iuni­us Iuve­na­lis római köl­tő­nek tulaj­do­ní­tott szál­ló­ige is tart­ja: Panem et cir­cen­ses -avagy kenye­ret és cir­kuszt a nép­nek-. Ez a mon­dat most is töké­le­te­sen leír­ja a poli­ti­kát, és ennek men­tén talán még hosszú időn át sike­re­sen lehet meg­sze­rez­ni szé­les töme­gek szim­pá­ti­á­ját, támo­ga­tá­sát és ezzel együtt a demok­rá­ci­á­nak keresz­telt sza­va­za­to­kat.

Nap­ja­ink dik­ta­tó­ri­kus demok­ra­ti­kus veze­té­se talán ennek az ünnep­nek nega­tív vonat­ko­zá­sa miatt igyek­szik kerül­ni ennek a nap­nak jelen­tő­sé­gét, nehogy sza­va­za­ti köré­nek jelen­tős részét elve­szít­se a nega­tív emlé­kek fel­ele­ve­ní­té­se miatt. Pedig talán nem járok olyan közel a való­ság­tól, ha azt mon­dom nincs nagy különb­ség. Ma nem sör-virs­li kom­bi­ná­ci­ó­val és majá­li­si fel­vo­nu­lás­sal kam­pá­nyol­nak, hanem töb­bek között krump­li­val és augusz­tus 20‑i mulat­sá­gok­kal. Hatal­mi jel­kép­ként ma nem vörös bár­sony borít­ja az utcá­kat, hanem óri­ás­pla­ká­tok hada. Nagy­szín­pa­di beszé­dek helyett, talán a Kádá­ri mód­szer alap­ján már a médi­án keresz­tül öntik aka­ra­tu­kat.

Éljen a talán vágyott sza­bad­ság és éljen a május else­je!

for­rás: itt és itt és itt és itt, kiemelt kép for­rá­sa: Wiki­pé­dia és Can­va mon­tázs

Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn
Threads

Marczinka Mátyás további írásai

Úgy gondoljuk még ezek az írásaink is érdekelnek téged

Kövesd oldalunkat!

Ahhoz, hogy ne maradj le semmiről kövesd a WakeUp Magazin oldalait Facebook-on és Instagram-on is! Így elsőként vehetsz részt nyereményjátékainkon is!