Eredeti tervekkel ellentétben a május elsejéket a köztudatban talán még mind a mai napig sokak kommunista ünnepként tartják számon. Ami talán rendben is van így, hiszen a munkát a mai világban ki szeretné ünnepelni alapos indok nélkül?! Na ugye.
Napjainkban sok helyen -köztük nálunk is- a négynapos munkahét vagy a hatórás munkaidő bevezetésén dolgoznak, hiszen a technika és a virtuális világ elég fejlett ahhoz, hogy jobb életszínvonalon több szabadidőt biztosítson számunkra. Ellenben, amíg a regnáló hatalmaknak ez nem érdeke, addig a változás nem is fog megtörténni. Nem volt ez másként annak idején sem, amikor létrejött ez az ünnep, de a helyzet teljesen más volt. A munka jó volt, de akkor még nem igazán ismerték a munka-magánélet egyensúly fogalmát és keményen meg kellett harcolni a 6 majd, az 5 napos munkahétért és bizony a 8 órás munkaidő bevezetéséért is. A helyzet talán annyival volt másabb, hogy akkor az emberek vállvetve fogtak össze és kiálltak saját érdekeik mellett. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a munkásosztályt képviselő emberek számára vezető ünneppé fejlődte ki magát. De mi is ennek a története?
Május elseje és a vallás története
Többek között a nemzetközi munkásmozgalmak szükségesnek látták az egyházaktól független ünnepek kialakítását. Azt akarták, hogy legyen egy olyan független ünnep, amely nem köthető egyetlen valláshoz sem és a nem hívők is sajátjuknak érezhetik. Az ötlet jó volt, de talán annyira nem volt sikeres választás, ugyanis 1955-ben XII. Piusz pápa ezt a napot Munkás Szent József -Jézus nevelőapja- tiszteletére rendeletben ünneppé nyilvánította.
Az első május elsejei tüntetés, mint ünnep
Magyarországon az Osztrák-Magyar Monarchia idején 1890-ben szerveztek demonstrációt a nyolcórás munkaidő bevezetése végett. A közel hatvanezer fős demonstráló tömeg vörös kokárdákkal, táblákkal, nemzeti szín zászlókkal, díszmagyarba öltözve katonás sorban vonult az Andrássy úton át, a Városligetbe. Az első hazai demonstráció meglepetésszerű volt, ugyanis a hatóságok és munkások is meglepődtek, hogy ekkora sikert értek el. A siker eredményeképpen nagy erőkkel készültek az 1891-es ünneplésre, de a központi demonstráció az évben elmaradt, ugyanis nem hétvégére esett az ünnep. Mint mindig, akkor is akadtak olyan renitensek -akik véleményem szerint előrébb viszik a világot-, és munka helyett inkább majálisoztak. Sajnos kevesebb sikerrel, mert azokat, akik nem vették fel a munkát másnapra elbocsátottak. Ez olyan lehetett akkor, mint napjainkban a pedagógussztrájk.
Szabadságtól a diktatúráig
Az elkövetkezendő időkben a Magyar Tanácsköztársaság rendezett egy, de annál látványosabb munkaünnepét. A látvány nagyrészt abban merült ki, hogy mindent vörös textillel vontak be. Majd 1945 után, főleg a kommunista párt egyre látványosabb tömegeket mozgatott meg, hogy kimondatlanul is de kötelezővé tette az iskolák és gyárak számára a részvételt. Ezek az ünneplések később felvonulásokká alakultak és a sör-virsli kombináció vette át a főszerepet. A kötelező felvonulási rész után a budapesti munkásosztály családjaikkal együtt a városligetben vagy a vidámparkban töltötte a délutánt, míg a vidéki munkások pedig javarészt parkokban, szabadtéren élvezték tovább a puhuló diktatúra sörszagú ünnepét.
A cirkuszt az 1957-es május elsején már a televízión keresztül is közvetítették, ugyanis ekkor volt az első olyan nyilvános esemény, amit közvetített a Magyar Televízió. Lehet, hogy véletlen, de ez a közvetítés éppen egybeesett Kádárék hatalmának megszilárdulásával. Kádár ekkor adta első interjúját a Magyar Televíziónak. “Gondolta‑e, Kádár elvtárs november 4‑én, hogy 1957. május elsején ennyien leszünk itt?” – hangzott a rádiótól kölcsönkért tévériporter kérdése az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága elnökéhez. “Arra éppen nem gondoltam, hogy hányan leszünk.” – válaszolta Kádár.
Napjaink május elsejéi
A politika talán nem is változott olyan sokat, hiszen, mint a Decimus Iunius Iuvenalis római költőnek tulajdonított szállóige is tartja: Panem et circenses -avagy kenyeret és cirkuszt a népnek-. Ez a mondat most is tökéletesen leírja a politikát, és ennek mentén talán még hosszú időn át sikeresen lehet megszerezni széles tömegek szimpátiáját, támogatását és ezzel együtt a demokráciának keresztelt szavazatokat.
Napjaink diktatórikus demokratikus vezetése talán ennek az ünnepnek negatív vonatkozása miatt igyekszik kerülni ennek a napnak jelentőségét, nehogy szavazati körének jelentős részét elveszítse a negatív emlékek felelevenítése miatt. Pedig talán nem járok olyan közel a valóságtól, ha azt mondom nincs nagy különbség. Ma nem sör-virsli kombinációval és majálisi felvonulással kampányolnak, hanem többek között krumplival és augusztus 20‑i mulatságokkal. Hatalmi jelképként ma nem vörös bársony borítja az utcákat, hanem óriásplakátok hada. Nagyszínpadi beszédek helyett, talán a Kádári módszer alapján már a médián keresztül öntik akaratukat.
Éljen a talán vágyott szabadság és éljen a május elseje!
forrás: itt és itt és itt és itt, kiemelt kép forrása: Wikipédia és Canva montázs
