Minden évben van egy nap, amikor a dráma sokkal nagyobb szerepet kap az életünkben, mint bármikor máskor. No, persze tudom, hogy sokak életének mindennapjaik része a dráma, de most egészen másról lesz szó. Szeptember 21-én ünnepeljük a magyar dráma napját, amely szorosan kapcsolódik az 1883-ban ugyanezen a napon a Nemzeti Színházban bemutatott Madách Imre által írt “Az ember tragédiája” című műhöz. Kálmánné Péli Ibolya pedagógus összefoglalója a magyar drámairodalom és a színház fontosságáról.
A Magyar Írók Szövetsége 1984-től ezt a napot jelölte meg annak érdekében, hogy a magyar drámairodalom értékeit minél szélesebb körben megismertesse a közönséggel, és ösztönözze az újabb alkotások megszületését.
A színház egy csodálatos hely, különleges élményt tud adni. Nemcsak szórakoztat, de olyan kikapcsolódást nyújt, ami máshoz nem is hasonlítható. Számos műfaj között a dráma mélysége, érzelmi és gondolati tárháza sokak számára egy kincsesláda, amely a maga játékosságával észrevétlen adja meg életünk kérdéseire a válaszokat.
Testközelből láthatjuk a színészeket, a játékukat, magával ragad a zene, a fény-és hangtechnika, a jelmezek, díszletek, az egész színpad varázsa. A játék és történetmesélés az emberiség történelmében mindig is kiemelt fontosságú volt.
Olyannyira, hogy már az ókorban is ment a dráma rendesen
Gondolj csak vissza az irodalomórákra, biztosan eszedbe fog jutni pár dolog az ókori görög színház világáról! A kezdetleges színházak nézőterei hegyoldalra épültek, félkör alakban, az előadásokat a szabad ég alatt adták elő. Minden része a kornak megfelelő tudás szerinti mérnöki pontossággal volt megtervezve, így ennek az építészeti megoldásnak köszönhetően kiváló akusztikával rendelkeztek. Ha mélyebbre ásol az emlékeidben, akkor mint érdekesség az is eszedbe juthat, hogy abban az időben csak férfi színészek játszottak. Igen, a női szerepeket is ők adták elő, álarcban.
A középkorban viszont főként vallásos témájú drámai művek készültek. Ezeket a nagyrészt bibliai történeteket templomokban adták elő, leginkább a hívek tanítását szolgálták.
Az európai drámairodalom legtermékenyebb időszakának a reneszánsz és a barokk kor nevezhető. Számos kiváló drámaíró van a világban, de ha egyet meg kellene nevezni közülük, az egészen biztosan William Shakespeare lenne, akit az európai, sőt talán a világirodalom legismertebb drámaírójaként tartanak nyilván. De mindenképpen meg kell említenem még egy jelentős drámaírót a klasszicizmus korából, aki nem más, mint Molière.
A magyar színjátszás kezdete és az első társulat
A magyar színjátszás alapjai egészen a középkorig nyúlnak vissza. A katolikus egyház ünnepnapokon, szentek és egyházi vértanúk napján misztériumjátékokat adatott elő a hívek oktatására. A bibliai történeteket papok, papnövendékek, majd később színészek játszották el. A XVI. század második felétől a reformáció hatására Magyarországon iskoladrámák, vitadrámák terjedtek el, amelyeket szintén tanító szándékkal játszottak, viszont jelentős lépés, hogy magyar nyelven adták elő.
II. József uralkodása alatt pezsgő pest-budai színházi élet alakult ki. A hivatalnokok szórakoztatására német színészek német nyelvű előadásokat adtak elő egy templomból felújított kőszínházban. Egyszerre 1200 néző fért el a nézőtéren. Ugyanebben az időben magyar nyelvű előadást is adtak elő német színészek, az ún. nyári színházban.
Az első magyar színjátszó társulat Kelemen László nevéhez fűződik. Így eshetett meg, hogy 1790-ben a budai német színházban adtak elő egy németről magyarra fordított darabot, amelyet követően két év múlva kezdődtek meg az Első Magyar Színjátszó Társaság fellépései. Bár a társaság csak néhány évig működött, de mégis sikerült megalapozniuk a magyar nyelvű színjátszást. A klasszikus és kortárs drámák mellett magyar szerzők műveit is eljátszották.
A kőszínházakig vezető út
A pesti magyar nyelvű színház feloszlásával a színházi élet szerencsére nem szűnt meg Magyarországon. A színjátszás megtalálta a maga útját. Kihajtott és virágzásnak indult, semmi nem állíthatta meg. A magyar társulatoknak ideiglenes játszóhelyeik voltak, sokat utaztak egyik városból a másikba. Még a nevük is tükrözte az állandó utazgatást, ugyanis vándorszínészeknek hívták őket.
Sokan csak költőként ismerik őket, de Magyarország első és egyben leghíresebb vándorszínészei Petőfi Sándor, Arany János voltak. A kor egyik legismertebb színésznője pedig nem más volt, mint Déryné Széppataki Róza.
Az előadásokat legtöbbször főúri kastélyokban adták elő, de más, nagyobb létszámú nézőközönség befogadására alkalmas építmény is megfelelt e célra. Szerencsére azonban a színészelődök hatalmas hivatástudattal felvértezve készültek az előadásaikra.
A reformkortól kezdve kiemelt figyelem fordult a kultúra, tudomány, nyelv és irodalom támogatására. Az első kőszínház Miskolcon épült fel, több mint kétszáz éve, 1823-ban, majd azt követően Balatonfüreden 1831-ben nyitotta meg a második kőszínház a kapuit a nézőközönség előtt. Ettől függetlenül a vándorszínészek városról városra utaztak, sokszor viszontagságos körülmények között is, hogy elkápráztassák a közönséget. Majd 1837-ben megnyílt a Nemzeti Színház elődje, a Pesti Magyar Színház, ahol az első előadásban Déryné játszotta a női főszerepet.
A színésznő és a drámaíró drámája
Ha már magyar dráma, akkor semmiképpen nem mehetünk el hazánk egyik legtehetségesebb drámaírója mellett, aki nem más volt, mint Katona József, akinek egyik leghíresebb darabja a Bánk bán volt. Katona egy halk szavú, kissé félénk fiatalember volt. Abban az időben főként fordítással foglalkozott, de ha lehetősége volt és kedve szottyant, akkor néhány alkalommal kipróbálta magát színészként is. Joggal feltételezhetjük, hogy mély érzésű fiatalember volt, ugyanis érzelmeit egy szerelmes levélben vallotta meg imádottjának, viszont a levél aláírásaként csak a monogramját merte odaírni. Így nem derült ki a híres színésznő címzett számára, hogy melyik hódolójától kaphatta a szerelmi vallomást.
A híres címzett pedig nem más volt, mint Katona József élete nagy szerelme, Széppataki Róza, aki húszévesen ment hozzá feleségül színésztársához, Déry Istvánhoz.
Mindeközben Róza a magyar színjátszás tündöklő csillaga volt, akinek Katona egy életre a rabjává vált. Kevésbé ismert versei is reménytelen szerelméhez szóltak. Más nő nem is érdekelte, agglegényként élte az életét fiatalon bekövetkezett haláláig.
Széppataki Róza boldogtalan házasságából elmenekült, törvényesen nem vált el férjétől. A sors fura fintora, hogy a színésznő későbbi nagy szerelmével Prepeliczay Sámuellel (ügyvéd, író, a kialakuló nemzeti színészetünk támogatója) éppen Katona József ismertette meg. Sajnos, az ünnepelt színésznő a magánéletben nem volt szerencsés, mert választottja elhagyta, és egy jómódú lány kezét kérte meg. A színésznő miután 1847-ben elbúcsúzott a színpadtól, visszatért férjéhez.
Színház: siker, csillogás, pénz, szerelem
Nagy tisztelet jár a színészeknek, a színházak dolgozóinak, hogy sok-sok munkával készülnek a mi szórakoztatásunkra. Egy-egy darab színpadra állításához sok száz vagy éppen több ezer ember összehangolt munkájára van szükség. A színészeknek rengeteg munkája van abban, hogy estéről-estére megformáljanak egy szerepet. Mindemellett nem elhanyagolható tény, hogy magánéletükről sem szabad megfeledkezni, hiszen ők az életük nagy részét szintén a közönség előtt élik. Így szerelmi csalódásaik, esetleg botrányaik is sokkal megterhelőbbek, mint bárki másnak.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Széppataki Róza esete, akit ünnepelt primadonna korában férfi rajongói elhalmoztak virágcsokrokkal, szerelmes levelekkel, valószínűleg Katona Józseftől eltérően teljes névvel ellátottan is. Viszont estéről estére úgy állt színpadra, hogy a nézőközönség nem láthatta rajta, hogy éppen boldogtalan feleség, szerelmes asszony, vagy elhagyott szerető. Az igazi drámákat belül élte meg.
A dráma napján a magyar színházművészet értékeire hívják fel a figyelmet, és remélhetőleg további művek megírására ösztönzik a szerzőket. A magyar színházak évről évre különféle programokkal, rendezvényekkel várják a lelkes nézőközönséget szerte az országban.
Színházba járni nem hétköznapi elfoglaltság, a szó átvitt értelmében. Nemcsak a ruházatunk ünnepi , de az egésznek a hangulata is. Az előadás hatással van ránk, gazdagítja a lelkivilágunkat. Javaslom, aki teheti, keresse fel bármelyik színházi rendezvényt, akár a magyar dráma napján, akár az év többi napján.
Források: itt, itt, itt, Kiemelt kép: Petőfi Sándor utca 6., Katona József Színház, Václav Havel: Kerti ünnepély című darabjának próbája. Tompa Sándor (Pufi), Olthy Magda, Sztankay István színművészek és Egri István rendező ‑1965 | Kép forrása: Fortepan by Kotnyek Antal
