Na szóval. Ha ma azt mondom, hogy Mikulás vagy Télapó, akkor egy kedves hosszú szakállú és piros ruhás, kedves arcú idős bácsika jut eszedbe, aki egy éjszaka alatt körbejárja a földet és ajándékot oszt a jó gyerekeknek, virgácsot pedig a rosszaknak. Ez azonban nem mindig volt így és Magyarországon egészen meglepő története van ennek a legendás alaknak fejlődésében. Edelényi Karola meglepő összefoglalója az öregúrról.
A legtöbb forrás szerint a Mikulás legendájának eredete Szent Miklósra, vezethető vissza, aki a 3. és 4. században élt. Szent Miklós életét számos csodás történet és jótékony cselekedet övezi. Az egyik legismertebb legenda szerint Szent Miklós három szegény lányt mentett meg a nyomortól úgy, hogy arannyal töltött erszényeket dobott be titokban az ablakukon, hogy legyen hozományuk a házassághoz. Ez a történet szorosan kapcsolódik a Mikulás ajándékozó szerepéhez. Eddig minden megegyezne a mai alakjával, de a történelem során nem mindig volt ez így. Amikor elkezdtem írni ezt a cikket még nem hittem, hogy ilyen mélyen meglepődök a kutatás során.
Hiszen bennem is egy jóságos bácsika képe élt róla. Ahogy beleástam magam a mítoszokba és a történetekbe ez a kép változott és megállapíthatom, hogy a globalizáció a Mikulás előnyére vált.
A Szent Miklós napi magyar népi hagyományok német hatást tükröznek. A katolikus szent kultuszát a 10. században vitték el Németországba a kereskedők. A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós tetteiről. Kezdetben a különféle játékokban a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Később ezt a szerepet a felnőttek vették át. Ebből alakult ki aztán a szokás és került Magyarországra, hogy az ünnepnap előestéjén, egy később magyar nyelvterületen „Mikulás”-nak elnevezett piros köpenybe öltözött apó, házról házra járt és vizsgáztatta, dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyítette, megbüntette őket.
Az ítélkezés ősi története
Talán már a Mikulás hagyománya is rávilágít arra, hogy a miért látjuk ma a világot jónak vagy rossznak. A modern magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén és december 6. hajnalán a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik, mindeközben a rosszaknak meg virgácsot. A Mikuláshoz köthető magyar néphagyomány azonban a globalizáció hatására megváltozott. Addig amíg a két világháború között a Mikulás alakja a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak. A mai fogyasztói társadalmakban egyre inkább elterjed az a nézet, hogy Mikulás, illetve országonként más-más alak, aki a mi jóságos Mikulásunk megfelelője, és Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segítők pedig általában elmaradnak mellőle.
A kereszténység, amint a nyugati világ uralkodó vallása lett, átvett pogány ünnepeket és szokásokat. Ezek közé tartozott az északi népek főleg a vikingek azon szokása, hogy a téli napforduló idején megajándékozták egymást. Odin, Woden szász istenhez hasonlóan ajándékokkal megrakott szekerén száguldott át az éjszakai égbolton. A kereszténység Szent Miklós napjához kapcsolta aztán ezt az ünnepet, így innen származik a Mikulás név is.
Kvíz: Mennyire ismered a Mikulást?
Gyorsan bedobom ide a kvízt, mert a Mikulás története ezután még javában folytatódik. De egy kis kikapcsolódás bőven belefér. Plusz, ha nem fogod tudni minden kérdésre a választ, akkor mindenképpen jó lesz, ha tovább folytatod majd ezt a cikket.
Nos, ha megvagy a kvízzel, akkor folytathatjuk is. Azonban muszáj szólnom, hogy mindenképpen írd meg nekünk, a Facebook-on hozzászólásban, hogy hány kérdésre tudtad a helyes választ.
A Mikulás története a világban
A középkori legenda szerint egyszer Miklós püspök megtudta, hogy az egyik szomszédja a nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát. Ezért segíteni szeretett volna rajtuk és egy éjjel a szomszédja nyitott ablakán keresztül bedobott egy erszény pénzt, és így mindhárom lány férjhez mehetett. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte Noel Baba-nak, ami azt jelenti hogy „Ajándékozó Apa”.
Ez az alapja annak a keresztény hagyománynak, amikor a vallásos szülők az ablakba tetetik gyermekeikkel a kitisztított kiscsizmáikat, hogy reggelre ott találják meg azt, amit éjjel a Mikulás ajándékként abban elhelyez.
Szent Miklós fenti legendái és a szent december 6‑i egyházi ünnepe kapcsán terjedt el a 19. században a városokban, hogy a Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe szaloncukrot vagy kisebb édességekből és déligyümölcsökből álló piros csomagot tesz. Személyesen is lehet találkozni a Mikulással. Ekkor a díszes piros ruhás, fehér szakállú püspököt fekete krampuszok valójában ördögök kísérik, és a rossz gyerekeket ijesztgetik, virgáccsal fenyegetik vagy finoman meg is vesszőzik.
Perverz, nemde?
A német területeken Mikulás megfelelője a Nikolaus. Ahogy a németekre jellemző egy kissé ezt is túltolták, így Nikolaus nem összetévesztendő a karácsonykor a Jézuska (Christkind) helyett ajándékot hozó Weihnachtsmannal. A protestáns gyerekek nem december 6‑án várják Nikolaust, hanem saját „Pelzetmärtel” néven ismert ajándékozójukat Szent Márton napján, azaz november 11-én.
A Mikulás az Angolszász területeken és azon belül is főleg főleg Amerikában Santa Claus néven karácsonyi ajándékhozó alakká vált, és története szerint az Északi-sarkon lakik. A gyerekek karácsony előtt levelet küldenek neki kívánságaikkal. A globalizált Mikulás, Télapó, Karácsony vagy fagy apó alias Santa Claus a kilenc repülő rénszarvas által húzott szánjával december 25-én egy éjszaka alatt körbejárja a Földet, és a kandallóra tett zoknikba, harisnyákba apró ajándékokat helyezve lepi meg a gyerekeket, akik tejjel és süteménnyel várják.
Skandináviában a sarkkörön túli vidékekhez, hagyományosan Lappföldhöz kötik alakját. A finn Mikulást Joulupukkinak hívják. A 20. században a Szovjetunióban Gyed Moroz, azaz Fagy Apó szorította háttérbe Szent Miklóst, Moszkva és Oroszország védőszentjét. Gyed Moroz újév napján hozott ajándékokat.
A magyar Mikulás nem volt mindig kedves
A hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban az álarcos, jelmezes játék („alakoskodás”) volt Miklós-napon, december 6‑án. Az úgynevezett “miklósoláskor” néhány vidéki faluban még az 1970-es években is fiatalok házról-házra jártak Miklós napján ijeszteni, amikor hosszú láncaikat csörgették, olykor meg is verték vele a járókelőket, ilyenkor az emberek a házakból sem mentek ki szívesen. Lehet, hogy most sokan, akik elkötelezetten vallják, hogy Magyarországon nincs Halloween, most egy kicsit a szívükhöz kaptak, hogy mégis mindez hogy lehet?! Szerintem kísértetiesen hasonlít egymásra a kettő története.
Azonban a városokban ez a szokás a századforduló környékén kikopott. A népszokásból kiszorult a karácsonyra való lelki készülődés, s a gonosz-űző jelleg lett hangsúlyosabb. Nem ismert, hogy ez mikor kezdődött pontosan Magyarországon, a 18. század végén megjelent gyerekek ijesztgetésére vonatkozó tiltás árulkodik először jelenlétéről:
Mivel nem a ma ismert, jókedvű, pirospozsgás Mikulás járt házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém „Láncos Miklós”, aki egyszerre jutalmazott és büntetett.
Többféle eredetmagyarázat alakult ki, a legelterjedtebb álláspont szerint a rémisztő alak Odin germán főisten továbbélése, akinek kettőssége, a jó és a rossz mutatkozik meg a december 6‑i szokásban: jóságos alakja ajándékot oszt, míg büntető alakja ijesztgetett. Vidéken egészen az 1970-es évekig élt a lánccsörgető alakoskodás, akit végül kiszorított a jóságos Mikulás. Egy a Vasárnapi újságban 1865 december 3‑án Képek a hazai népéletből címen megjelent cikk sokat elárul minderről, miszerint:
A Mikulás. A napot homály előzi meg; karácsony ünnepének verőfényes örömét meg a fehér szakállu Mikulás és ördöngős szolgája, kik csak büntetni tudnak s nem jutalmazni, aszalt szilvából csinált rettenetes kéménysöprőkkel s vörös nyelvű krampuszokkal ijesztenek rá az apró cselédekre. A piaczon a nagyfejü káposzták s köpczös répák, a fonnyadt szőlő s piros arczu almák, a koppasztott kappany s a tojásgarmada mellé, csodálatos portékák csatlakoztak egyszerre. Mint ha csak éjnek idején valami boszorkányság által bújtak volna ki a földből az apró sátrak, melyek alatt viaszból gyúrt, gyermek arczu s gyapot szakállu püspökök, gyönyörű, aranyos misemondóban s hófehér süvegben valóságos papirosból, vannak szépen glédában fölállítva. Háromrétben fölkunkoritott farku, szikrázó szemű, szarvas Luciferek zörgetik pipadrótból kötött szörny bilincseiket, melyekkel sorra fűzik a szófogadatlan gyermeket s hetesével nyolczasával kanyaritják a borzasztó puttonyba, hol aztán hasztalan rimánkodnak, mert onnan nincs szabadulás. Úgy kell nekik, viselték volna jobban magukat!
Hazánkban az ajándékosztogató, mosolygós, piros ruhás Mikulás a városokban jelent meg először a 19. század végén, valószínűleg függetlenül a Miklós-napi szokástól. A kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékot rakó, éjjel közlekedő Mikulást egyre inkább összekötötték Szent Miklós személyével: amíg a 19. század végén megjelent szótárak a szent püspöki munkáját emelték ki, addig a 20. század első felében már jótékonysága került a középpontba, a mai lexikonok pedig szinte csak az utóbbiról emlékeznek meg.
A Mikulást a Coca-Cola alkotta meg
Egy időben felreppentek a hírek, hogy a Mikulás jelenlegi alakját 1931-ben a Coca-Cola alkotta meg reklámokkal. Azonban ez tévhit, ugyanis egy korábbi, 1928-as magyar gyermekkönyv már akkor hasonló megjelenéssel ábrázolta a Mikulást. Azonban a Coca-Cola tény, hogy valóban hozzájárult a mítosz fennmaradásához, hiszen az elmúlt években számos reklám főszereplője volt náluk. Az idei AI alapú reklámról korábban már készítettünk egy összefoglalót.
A globalizált Mikulás
A mai gyerekek már csak a jóságos és kedves ajándékokat osztogató Mikulás bácsit ismerik, aki egy évben egyszer végigszántja az eget és minden gyereknek ajándékot ad. Egy rövid számolás és pár forrás átnézése után egészen pontosan 6–7000 gyermeknek ad ajándékot másodpercenként. A Mikulás-ünnep idővel egyre inkább szekularizálódott és elszakadt Szent Miklós alakjától. A tömegkultúra átalakította a keresztény legendát és az ünnep elvilágiasodott, és elüzletiesedett. Ügyes marketingesek megszüntették a Mikulás évközi morális felelősséget hangsúlyozó, bírói szerepét, eltüntették mellőle a büntetést szimbolizáló krampuszokat.
Szóval legyen ez bárhogy is, én örülök neki, hogy a Mikulás már nem egy gonosz láncokat csörgető rémalak, hanem egy kedves és szíveket melengető öregember, aki ajándékokkal halmozza el a gyerekeket. Én viszont kvízekkel halmozlak el, így mindenképpen töltsd ki a Jóbarátok vagy a Harry Potter kvízt is.
Forrás: itt, itt, itt, kiemelt kép forrása: Canva by Storm és Canva — Getty Images by SeventyFour
