Na szóval. Ha ma azt mondom, hogy Mikulás vagy Télapó, akkor egy kedves hosszú szakállú és piros ruhás, kedves arcú idős bácsika jut eszedbe, aki egy éjszaka alatt körbejárja a földet és ajándékot oszt a jó gyerekeknek, virgácsot pedig a rosszaknak. Ez azonban nem mindig volt így és Magyarországon egészen meglepő története van ennek a legendás alaknak fejlődésében. Edelényi Karola meglepő összefoglalója az öregúrról.
A legtöbb forrás szerint a Mikulás legendájának eredete Szent Miklósra, vezethető vissza, aki a 3. és 4. században élt. Szent Miklós életét számos csodás történet és jótékony cselekedet övezi. Az egyik legismertebb legenda szerint Szent Miklós három szegény lányt mentett meg a nyomortól úgy, hogy arannyal töltött erszényeket dobott be titokban az ablakukon, hogy legyen hozományuk a házassághoz. Ez a történet szorosan kapcsolódik a Mikulás ajándékozó szerepéhez. Eddig minden megegyezne a mai alakjával, de a történelem során nem mindig volt ez így. Amikor elkezdtem írni ezt a cikket még nem hittem, hogy ilyen mélyen meglepődök a kutatás során.
Hiszen bennem is egy jóságos bácsika képe élt róla. Ahogy beleástam magam a mítoszokba és a történetekbe ez a kép változott és megállapíthatom, hogy a globalizáció a Mikulás előnyére vált.
A Szent Miklós napi magyar népi hagyományok német hatást tükröznek. A katolikus szent kultuszát a 10. században vitték el Németországba a kereskedők. A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós tetteiről. Kezdetben a különféle játékokban a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Később ezt a szerepet a felnőttek vették át. Ebből alakult ki aztán a szokás és került Magyarországra, hogy az ünnepnap előestéjén, egy később magyar nyelvterületen „Mikulás”-nak elnevezett piros köpenybe öltözött apó, házról házra járt és vizsgáztatta, dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyítette, megbüntette őket.
Az ítélkezés ősi története
Talán már a Mikulás hagyománya is rávilágít arra, hogy a miért látjuk ma a világot jónak vagy rossznak. A modern magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén és december 6. hajnalán a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik, mindeközben a rosszaknak meg virgácsot. A Mikuláshoz köthető magyar néphagyomány azonban a globalizáció hatására megváltozott. Addig amíg a két világháború között a Mikulás alakja a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak. A mai fogyasztói társadalmakban egyre inkább elterjed az a nézet, hogy Mikulás, illetve országonként más-más alak, aki a mi jóságos Mikulásunk megfelelője, és Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segítők pedig általában elmaradnak mellőle.
A kereszténység, amint a nyugati világ uralkodó vallása lett, átvett pogány ünnepeket és szokásokat. Ezek közé tartozott az északi népek főleg a vikingek azon szokása, hogy a téli napforduló idején megajándékozták egymást. Odin, Woden szász istenhez hasonlóan ajándékokkal megrakott szekerén száguldott át az éjszakai égbolton. A kereszténység Szent Miklós napjához kapcsolta aztán ezt az ünnepet, így innen származik a Mikulás név is.
Kvíz: Mennyire ismered a Mikulást?
Gyorsan bedobom ide a kvízt, mert a Mikulás története ezután még javában folytatódik. De egy kis kikapcsolódás bőven belefér. Plusz, ha nem fogod tudni minden kérdésre a választ, akkor mindenképpen jó lesz, ha tovább folytatod majd ezt a cikket.
Nos, ha megvagy a kvízzel, akkor folytathatjuk is. Azonban muszáj szólnom, hogy mindenképpen írd meg nekünk, a Facebook-on hozzászólásban, hogy hány kérdésre tudtad a helyes választ.
A Mikulás története a világban
A középkori legenda szerint egyszer Miklós püspök megtudta, hogy az egyik szomszédja a nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát. Ezért segíteni szeretett volna rajtuk és egy éjjel a szomszédja nyitott ablakán keresztül bedobott egy erszény pénzt, és így mindhárom lány férjhez mehetett. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte Noel Baba-nak, ami azt jelenti hogy „Ajándékozó Apa”.
Ez az alapja annak a keresztény hagyománynak, amikor a vallásos szülők az ablakba tetetik gyermekeikkel a kitisztított kiscsizmáikat, hogy reggelre ott találják meg azt, amit éjjel a Mikulás ajándékként abban elhelyez.
Szent Miklós fenti legendái és a szent december 6-i egyházi ünnepe kapcsán terjedt el a 19. században a városokban, hogy a Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe szaloncukrot vagy kisebb édességekből és déligyümölcsökből álló piros csomagot tesz. Személyesen is lehet találkozni a Mikulással. Ekkor a díszes piros ruhás, fehér szakállú püspököt fekete krampuszok valójában ördögök kísérik, és a rossz gyerekeket ijesztgetik, virgáccsal fenyegetik vagy finoman meg is vesszőzik.
Perverz, nemde?
A német területeken Mikulás megfelelője a Nikolaus. Ahogy a németekre jellemző egy kissé ezt is túltolták, így Nikolaus nem összetévesztendő a karácsonykor a Jézuska (Christkind) helyett ajándékot hozó Weihnachtsmannal. A protestáns gyerekek nem december 6-án várják Nikolaust, hanem saját „Pelzetmärtel” néven ismert ajándékozójukat Szent Márton napján, azaz november 11-én.
A Mikulás az Angolszász területeken és azon belül is főleg főleg Amerikában Santa Claus néven karácsonyi ajándékhozó alakká vált, és története szerint az Északi-sarkon lakik. A gyerekek karácsony előtt levelet küldenek neki kívánságaikkal. A globalizált Mikulás, Télapó, Karácsony vagy fagy apó alias Santa Claus a kilenc repülő rénszarvas által húzott szánjával december 25-én egy éjszaka alatt körbejárja a Földet, és a kandallóra tett zoknikba, harisnyákba apró ajándékokat helyezve lepi meg a gyerekeket, akik tejjel és süteménnyel várják.
Skandináviában a sarkkörön túli vidékekhez, hagyományosan Lappföldhöz kötik alakját. A finn Mikulást Joulupukkinak hívják. A 20. században a Szovjetunióban Gyed Moroz, azaz Fagy Apó szorította háttérbe Szent Miklóst, Moszkva és Oroszország védőszentjét. Gyed Moroz újév napján hozott ajándékokat.
A magyar Mikulás nem volt mindig kedves
A hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban az álarcos, jelmezes játék („alakoskodás”) volt Miklós-napon, december 6-án. Az úgynevezett „miklósoláskor” néhány vidéki faluban még az 1970-es években is fiatalok házról-házra jártak Miklós napján ijeszteni, amikor hosszú láncaikat csörgették, olykor meg is verték vele a járókelőket, ilyenkor az emberek a házakból sem mentek ki szívesen. Lehet, hogy most sokan, akik elkötelezetten vallják, hogy Magyarországon nincs Halloween, most egy kicsit a szívükhöz kaptak, hogy mégis mindez hogy lehet?! Szerintem kísértetiesen hasonlít egymásra a kettő története.
Azonban a városokban ez a szokás a századforduló környékén kikopott. A népszokásból kiszorult a karácsonyra való lelki készülődés, s a gonosz-űző jelleg lett hangsúlyosabb. Nem ismert, hogy ez mikor kezdődött pontosan Magyarországon, a 18. század végén megjelent gyerekek ijesztgetésére vonatkozó tiltás árulkodik először jelenlétéről:
Mivel nem a ma ismert, jókedvű, pirospozsgás Mikulás járt házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém „Láncos Miklós”, aki egyszerre jutalmazott és büntetett.
Többféle eredetmagyarázat alakult ki, a legelterjedtebb álláspont szerint a rémisztő alak Odin germán főisten továbbélése, akinek kettőssége, a jó és a rossz mutatkozik meg a december 6-i szokásban: jóságos alakja ajándékot oszt, míg büntető alakja ijesztgetett. Vidéken egészen az 1970-es évekig élt a lánccsörgető alakoskodás, akit végül kiszorított a jóságos Mikulás. Egy a Vasárnapi újságban 1865 december 3-án Képek a hazai népéletből címen megjelent cikk sokat elárul minderről, miszerint:
A Mikulás. A napot homály előzi meg; karácsony ünnepének verőfényes örömét meg a fehér szakállu Mikulás és ördöngős szolgája, kik csak büntetni tudnak s nem jutalmazni, aszalt szilvából csinált rettenetes kéménysöprőkkel s vörös nyelvű krampuszokkal ijesztenek rá az apró cselédekre. A piaczon a nagyfejü káposzták s köpczös répák, a fonnyadt szőlő s piros arczu almák, a koppasztott kappany s a tojásgarmada mellé, csodálatos portékák csatlakoztak egyszerre. Mint ha csak éjnek idején valami boszorkányság által bújtak volna ki a földből az apró sátrak, melyek alatt viaszból gyúrt, gyermek arczu s gyapot szakállu püspökök, gyönyörű, aranyos misemondóban s hófehér süvegben valóságos papirosból, vannak szépen glédában fölállítva. Háromrétben fölkunkoritott farku, szikrázó szemű, szarvas Luciferek zörgetik pipadrótból kötött szörny bilincseiket, melyekkel sorra fűzik a szófogadatlan gyermeket s hetesével nyolczasával kanyaritják a borzasztó puttonyba, hol aztán hasztalan rimánkodnak, mert onnan nincs szabadulás. Úgy kell nekik, viselték volna jobban magukat!
Hazánkban az ajándékosztogató, mosolygós, piros ruhás Mikulás a városokban jelent meg először a 19. század végén, valószínűleg függetlenül a Miklós-napi szokástól. A kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékot rakó, éjjel közlekedő Mikulást egyre inkább összekötötték Szent Miklós személyével: amíg a 19. század végén megjelent szótárak a szent püspöki munkáját emelték ki, addig a 20. század első felében már jótékonysága került a középpontba, a mai lexikonok pedig szinte csak az utóbbiról emlékeznek meg.
A Mikulást a Coca-Cola alkotta meg
Egy időben felreppentek a hírek, hogy a Mikulás jelenlegi alakját 1931-ben a Coca-Cola alkotta meg reklámokkal. Azonban ez tévhit, ugyanis egy korábbi, 1928-as magyar gyermekkönyv már akkor hasonló megjelenéssel ábrázolta a Mikulást. Azonban a Coca-Cola tény, hogy valóban hozzájárult a mítosz fennmaradásához, hiszen az elmúlt években számos reklám főszereplője volt náluk. Az idei AI alapú reklámról korábban már készítettünk egy összefoglalót.
A globalizált Mikulás
A mai gyerekek már csak a jóságos és kedves ajándékokat osztogató Mikulás bácsit ismerik, aki egy évben egyszer végigszántja az eget és minden gyereknek ajándékot ad. Egy rövid számolás és pár forrás átnézése után egészen pontosan 6-7000 gyermeknek ad ajándékot másodpercenként. A Mikulás-ünnep idővel egyre inkább szekularizálódott és elszakadt Szent Miklós alakjától. A tömegkultúra átalakította a keresztény legendát és az ünnep elvilágiasodott, és elüzletiesedett. Ügyes marketingesek megszüntették a Mikulás évközi morális felelősséget hangsúlyozó, bírói szerepét, eltüntették mellőle a büntetést szimbolizáló krampuszokat.
Szóval legyen ez bárhogy is, én örülök neki, hogy a Mikulás már nem egy gonosz láncokat csörgető rémalak, hanem egy kedves és szíveket melengető öregember, aki ajándékokkal halmozza el a gyerekeket. Én viszont kvízekkel halmozlak el, így mindenképpen töltsd ki a Jóbarátok vagy a Harry Potter kvízt is.
Forrás: itt, itt, itt, kiemelt kép forrása: Canva by Storm és Canva – Getty Images by SeventyFour
