Az év utol­só hónap­jai külön­le­ges atmosz­fé­rát hoz­nak maguk­kal, tele hagyo­má­nyok­kal, emlé­kek­kel és szo­ká­sok­kal, ame­lyek gene­rá­ci­ó­kon átíve­lő­en for­mál­ták kul­tú­rán­kat. Az októ­ber végén kez­dő­dő idő­szak nem csu­pán a hűvös őszi esték­ről és a ter­mé­szet cso­dás átala­ku­lá­sá­ról szól, hanem három jelen­tős ünnep is össze­fo­nó­dik ezzel az idő­szak­kal: a hal­lo­ween, a min­den­szen­tek és a halot­tak nap­ja. E három ünnep mind­egyi­ke a halál­hoz és az emlé­ke­zés­hez kap­cso­ló­dik, még­is egye­di tör­té­ne­te­ik, szo­ká­sa­ik és jelen­té­se­ik miatt eltér­nek egy­más­tól. Ede­lé­nyi Karo­la írá­sa.

Az egyik az óko­ri kel­ta Sam­ha­in ünne­pé­ből ered és mára a félel­me­tes vagy éppen szó­ra­koz­ta­tó jel­me­zek, édes­ség­gyűj­tés és szó­ra­ko­zás szim­bó­lu­má­vá vált, addig ezzel szem­ben a másik ket­tő a kato­li­kus hagyo­má­nyok­ból ered, és mélyebb spi­ri­tu­á­lis és kul­tu­rá­lis jelen­tő­ség­gel bír­nak.

Az tapasz­ta­lom, hogy ren­ge­teg olyan “nagy­ma­gyar” van, akik ragasz­kod­nak hoz­zá, hogy Magyar­or­szá­gon nincs hal­lo­ween csak min­den­szen­tek és halot­tak nap­ja van. Azon­ban ez egy hatal­mas téve­dés.

Nem célom sen­kit meg­győz­ni, hogy a Föld nem lapos, és a derék­szög­ta­ga­dók kifi­no­mult gon­dol­ko­zá­sát sem sze­ret­ném meg­vál­toz­tat­ni, csu­pán tisz­táz­ni sze­ret­ném azo­kat a fél­re­ér­té­se­ket, amik eze­ket az ünne­pe­ket érik.

A három ünnep külön­bö­ző, de szá­mos hason­ló­ság van közöt­tük. Ide­ért­ve az ünne­pek ere­de­tét, hagyo­má­nya­it és a külön­fé­le kul­tú­rák­ban betöl­tött sze­re­pü­ket. Külö­nö­sen érde­kes meg­fi­gyel­ni, hogy a három ünnep hogyan tük­rö­zi az embe­ri élet egyik leg­mé­lyebb és leg­uni­ver­zá­li­sabb tapasz­ta­la­tát: a halál­hoz való viszo­nyu­lást. Az emlé­ke­zés, a tisz­te­let és a szó­ra­ko­zás hár­mas össz­hang­ja eze­ken a napo­kon újra és újra meg­je­le­nik, meg­mu­tat­va, hogy bár az élet véges, az emlé­kek örök­ké élnek.

Hal­lo­ween — októ­ber 31.

Ere­de­ti­leg Sam­ha­in ünnep­re vezet­he­tő vissza, amely a nyár végét és a tél kez­de­tét jelöl­te. A kel­ták úgy vél­ték, hogy ezen az éjsza­kán a határ­vo­nal a vilá­gok között elmo­só­dik, és az elhuny­tak lel­kei vissza­tér­nek a föld­re. A kel­ták hite sze­rint októ­ber 31-én este a hol­tak szel­le­mei vissza­tér­nek, és mivel beköl­töz­het­nek az élők­be, az élők félel­mük­ben külön­fé­le álcá­zó mas­ka­rá­kat öltöt­tek, mert ezzel akar­ták becsap­ni és össze­za­var­ni a hol­tak szel­le­me­it. Ame­ri­ká­ban az 1900-as évek ele­jé­től vált egy­re nép­sze­rűb­bé, majd az egyik leg­ked­vel­tebb ünnep­pé. A modern ünnep sok ele­met meg­őr­zött a kel­ta hagyo­mány­ból, pél­dá­ul a tök­lám­pá­sok készí­té­sét, ame­lye­ket a kel­ták „jack‑o’-lantern”-nek hív­tak.

A tök­lám­pá­sok készí­té­se is egy kel­ta hagyo­mány, misze­rint a bel­se­jét kivág­ták, majd egy gyer­tyát helyez­tek a köze­pé­be, hogy elri­asszák a rossz szel­le­me­ket.

Sokan csak Ame­ri­kai ünnep­ként tart­ják szá­mon, ahol mind­ezt hatal­mas bulik, jel­me­zes fel­vo­nu­lá­sok és édes­ség­gyűj­tés (trick-or-treat­ing) jel­lem­zi. Nap­ja­ink­ban az ünnep­hez kap­cso­ló­dó hagyo­má­nyok közé tar­to­zik a házak díszí­té­se félel­me­tes motí­vu­mok­kal, mint pél­dá­ul dene­vé­rek, szel­le­mek és boszor­ká­nyok. A Hal­lo­ween során sokan beöl­töz­nek külön­fé­le karak­te­rek­nek, a klasszi­kus hor­ror­fil­mek sze­rep­lő­i­nek vagy éppen a pop­kul­tu­rá­lis ikon­nak. Jó belá­tom. Ennek nem túl sok köze van az ere­de­ti hagyo­mány­hoz. Azon­ban sze­rin­tem így szép egy régi hagyo­mány, hogy képes alkal­maz­kod­ni a modern világ­hoz.

Min­den­szen­tek — novem­ber 1.

A min­den­szen­tek ere­de­ti­leg a keresz­té­nyek ünne­pe volt, és az üdvö­zült lel­kek vala­mint a már­tí­rok emlék­nap­ja. Az ünnep 741-ben, III. Ger­gely pápa ide­jén jelent meg elő­ször a meg­em­lé­ke­zés nap­ja­ként. Jám­bor Lajos frank csá­szár 835-ben IV. Ger­gely pápa enge­dé­lyé­vel már hiva­ta­lo­san is elis­mer­te az új ünne­pet. A hagyo­mány sze­rint egye­te­mes ünnep­pé IV. Ger­gely pápa tet­te. A kato­li­kus és az orto­dox keresz­tény egy­há­zak ünne­pe Magyar­or­szá­gon 2000-től piros betűs mun­ka­szü­ne­ti nap.

Magyar­or­szá­gon ez a nap szol­gál hagyo­má­nyo­san a teme­tők láto­ga­tá­sá­ra és gyer­tya­gyúj­tás­ra. Még akkor is, ha novem­ber 2‑a egy fok­kal logi­ku­sabb­nak tűn­ne az erre a faj­ta meg­em­lé­ke­zés­re.

Halot­tak nap­ja — novem­ber 2.

A halot­tak nap­ja keresz­tény ünnep az elhunyt, de az üdvös­sé­get még el nem nyert, a tisz­tí­tó­tűz­ben lévő híve­kért. A kato­li­ku­sok ezt novem­ber 2‑án tart­ják. Ezen a napon is, novem­ber else­jé­hez hason­ló­an sokan gyer­tyát, mécsest gyúj­ta­nak elhunyt sze­ret­te­ik emlé­ké­re, és fel­ke­re­sik a teme­tők­ben hoz­zá­tar­to­zó­ik sír­ját. 

Az egy­ház­ban elő­ször 998-ban ünne­pel­ték önál­ló ünnep­ként a Halot­tak nap­ját. Szent Odi­ló clu­nyi ben­cés apát kez­de­mé­nye­zé­se volt, hogy a mind­szen­tek nap­ja után, amely az üdvö­zült lel­kek­re emlé­ke­zik, emlé­kez­ze­nek meg vala­mennyi elhunyt hívő­ről is. Az ünnep a 11. szá­zad­ban ter­jedt el szé­les kör­ben, s a 14. szá­zad­ban vált hiva­ta­los­sá. Az ezen a napon tar­tott gyász­mi­sék rend­sze­rint az örök élet­ről és a fel­tá­ma­dás­ról szól­nak.

Magyar­or­szá­gon ez az ünnep foko­za­to­san vált a kato­li­kus egy­ház ünnep­nap­já­ból, fele­ke­ze­tek­től füg­get­le­nül az elhuny­tak­ról való meg­em­lé­ke­zés nap­já­vá.

Ez a nap Magyar­or­szá­gon szin­tén a teme­tők láto­ga­tá­sá­val zaj­lik, és sok csa­lád együtt emlé­ke­zik meg elhunyt sze­ret­te­i­ről. A síro­kat fel­dí­szí­tik, gyer­tyá­kat gyúj­ta­nak, és virá­go­kat helyez­nek el. A nap han­gu­la­ta csen­des és emlé­ke­ző, ami szö­ges ellen­tét­ben áll a Hal­lo­ween buli­zós, félel­me­tes vilá­gá­val. Leg­jobb alka­lom az emlé­kek fel­idé­zé­sé­re és meg­osz­tá­sá­ra, ezzel meg­em­lé­kez­ve halott sze­ret­te­ink­re.

Mi a közös ezek­ben az ünne­pek­ben?

Bár mind a három ünnep­nek van­nak közös voná­sai a halál­hoz és az emlé­ke­zés­hez kap­cso­lód­nak, mind­egyik ünnep sajá­tos tör­té­nel­mi és kul­tu­rá­lis hát­tér­rel ren­del­ke­zik. Amíg a hal­lo­ween inkább a szó­ra­ko­zás­ról és a félel­me­tes hagyo­má­nyok­ról szól, addig a min­den­szen­tek és halot­tak nap­ja a szen­tek­re és az elhuny­tak­ra való tisz­te­let­ről és emlé­ke­zés­ről szól. A három ünnep jelen­tő­sé­ge nem­csak a kul­tú­rák, hanem az egyé­ni emlé­kek és tapasz­ta­la­tok révén is mélyebb értel­met nyer. Érde­mes tuda­to­san meg­él­ni eze­ket az idő­sza­ko­kat, hiszen mind­egyik külön­le­ges módon segí­ti az elhuny­tak­ra való emlé­ke­zést és a közös­sé­gi élmé­nye­ket.

Ede­lé­nyi Karo­la

_{For­rás: itt, itt és itt, kiemelt kép for­rá­sa: Can­va — Getty Ima­ges by zbg2}