A fele­lős állat­tar­tás nem csu­pán az álla­tok egész­sé­gé­ről és bol­dog­sá­gá­ról szól, hanem a tár­sa­dal­mi és kör­nye­ze­ti fele­lős­ség­vál­la­lás­ról is. Erdős Rená­ta írá­sa.

Az ivar­ta­la­ní­tás nem opció, hanem fele­lős­ség

Az egyik leg­töb­bet hal­lott kifo­gás: „Fial­jon csak, aztán majd egy­szer ivar­ta­la­nít­tat­juk”. De az „egy­szer” sok­szor elma­rad. Köz­ben a kin­ti cica­ko­ló­ni­ák nőnek, a kóbor macs­kák szá­ma nő, és velük együtt a szen­ve­dés is. Egy iva­ros nős­tény macs­ka éven­te akár két-három almot is hoz­hat, almon­ként 4–6 kölyök­kel. Ezek­nek töre­dé­ke kerül gon­dos gaz­dá­hoz. A töb­bi az utcán köt ki, bete­gen, éhe­sen, kiszol­gál­ta­tot­tan. Az ivar­ta­la­ní­tás meg­aka­dá­lyoz­za a nem kívánt sza­po­ru­la­tot, csök­ken­ti bizo­nyos daga­na­tos beteg­sé­gek koc­ká­za­tát, és nyu­god­tab­bá, kiegyen­sú­lyo­zot­tab­bá teszi az álla­tot. Nem „vesz el” sem­mit az álla­tod sze­mé­lyi­sé­gé­ből.

Sokan a költ­ség­re hivat­koz­nak.

Ez ért­he­tő, de nem fel­men­tés. Az állat­tar­tás pénz­be kerül – oltás, állat­or­vos, táp, ivar­ta­la­ní­tás. Ha vala­ki úgy érzi, hogy eze­ket nem tud­ja vál­lal­ni, akkor ne vál­lal­jon álla­tot sem. Nem köte­le­ző, de ha már mel­let­te dön­tött vala­ki, akkor a költ­sé­gek is a cso­mag részei.

A kin­ti macs­ka nem sza­ba­dabb – csak veszé­lyez­te­tet­tebb

Sokan azt gon­dol­ják, hogy a ben­ti tar­tás kegyet­len. Hol­ott a való­ság for­dít­va igaz. A kint kóbor­ló macs­kák bol­há­sak, fér­ge­sek, autó elé fut­nak, mér­get esz­nek, más álla­tok támad­ják meg őket. Rövi­debb és nehe­zebb éle­tet élnek.

Van­nak, akik azért tar­ják őket, hogy ege­réssze­nek, de nem csak azért kell tar­ta­ni, hogy „hasz­nos” legyen. Házi­ál­lat­ként a mi fele­lős­sé­günk a védel­me – nem az övé, hogy meg­old­ja a pat­kány- vagy egér­prob­lé­mát. Ha macs­kád van, az ő vilá­ga legyen biz­ton­sá­gos: ne jut­has­son ki a tel­ken kívül­re, ne tud­jon mér­ge­zett étel­hez hoz­zá­fér­ni, ne legyen kité­ve a for­ga­lom­nak.

PROGRAMAJÁNLÓ

A szom­széd bosszú­sá­ga is jogos

A kint kóbor­ló macs­ka nem csak magá­nak okoz bajt. A macs­kák vize­le­tük­kel jelö­lik meg a terü­le­tü­ket – ennek pedig a szom­széd nem fog örül­ni, főleg ha ez a ker­ti bútort, a virág­ágyást vagy a terasz min­den sar­kát érin­ti. Ha vala­ki aller­gi­ás az állat­szőr­re, és a macs­ka ott ter­pesz­ke­dik a ker­ti gar­ni­tú­rán, az sem elfo­gad­ha­tó. A gaz­da fele­lős­sé­ge, hogy az álla­ta ne okoz­zon kel­le­met­len­sé­get mások­nak.

A macs­ka és a madár­vi­lág

Ez egy keve­set emle­ge­tett, még­is komoly prob­lé­ma. A sza­ba­don kóbor­ló macs­kák hatal­mas pusz­tí­tást végez­nek az éne­kes­ma­da­rak között. Nyu­gat-Euró­pá­ban a macs­kák a madár­pusz­tu­lás 12–26 szá­za­lé­ká­ért fele­lő­sek, és 2000 és 2015 között a ker­tek­ben élő mada­rak macs­kák álta­li pusz­tu­lá­sa leg­alább 50 szá­za­lék­kal nőtt. Ez nem a macs­ka hibá­ja – ő csak azt csi­nál­ja, ami­re a ter­mé­szet prog­ra­moz­ta. A fele­lős­ség a gaz­dáé, aki kien­ge­di.

A kutya sem őrké­szü­lék

Kutyá­nál még éle­seb­ben lát­szik az a szem­lé­let, ame­lyik az álla­tot esz­köz­ként keze­li. „Majd őrzi a házat” – ez önma­gá­ban nem állat­tar­tás, ez kihasz­ná­lás. Egy kutya szo­ci­á­lis lény. Szük­sé­ge van moz­gás­ra, tanu­lás­ra, embe­ri kap­cso­lat­ra, követ­ke­ze­tes neve­lés­re. A kikö­tött, magá­ra hagyott kutya nem bol­dog őr, szo­ron­gó, fruszt­rált állat.

Pórá­zon sétál­ta­tás – nem opció, hanem tör­vény

Sokan úgy gon­dol­ják, hogy a póráz csak aján­lás, vagy hogy a jól nevelt kutya kivé­tel. Nem az. A 41/2010. kor­mány­ren­de­let egy­ér­tel­mű­en kimond­ja: bel­te­rü­let köz­te­rü­le­tén – kivé­ve a kutya­fut­ta­tás­ra kije­lölt terü­le­tet – ebet csak pórá­zon lehet vezet­ni, és a kutyát csak olyan sze­mély vezet­he­ti, aki annak irá­nyí­tá­sá­ra és féken tar­tá­sá­ra képes.

Ez nem bürok­rá­cia. Egy póráz nél­kü­li kutya, legyen bár­mi­lyen barát­sá­gos, meg­ijeszt­het egy gye­re­ket, rátá­mad­hat egy másik kutyá­ra, vagy elsza­lad­hat a for­ga­lom­ba. A sza­bály ter­mé­sze­ti és védett ter­mé­sze­ti terü­le­te­ken, vadász­te­rü­le­ten és köz­for­gal­mú köz­le­ke­dé­si esz­kö­zön is érvé­nyes. A fele­lős gaz­di ezt nem meg­ke­rü­li, hanem betart­ja ezt a sza­bályt is.

Ne aján­dé­koz­zunk álla­tot idős ember­nek

Jó szán­dék­ból szü­le­tik a dön­tés, hogy tár­sa­sá­got, örö­möt sze­ret­nénk adni egy magá­nyos idős ember­nek. De végiggondoltuk‑e, mi lesz az állat­tal, ha az idős ember egész­sé­ge meg­rom­lik és már magá­ról sem képes gon­dos­kod­ni, ki gon­doz­za az álla­tát? Ha meg­hal, mi lesz a macs­ká­val vagy a kutyá­val? Egy idős állat újra­gaz­dá­sí­tá­sa rend­kí­vül nehéz. A men­he­lyek tele van­nak fia­tal álla­tok­kal is, egy közép­ko­rú vagy idős jöve­vény­nek szin­te esé­lye sincs új ott­hon­ra talál­ni.

Az állat aján­dé­ko­zás álta­lá­ban is kér­dé­ses dolog, de idős ember ese­tén külö­nö­sen át kell gon­dol­ni, ki vál­lal­ja a hosszú távú fele­lős­sé­get, ha a gaz­da már nem tud­ja.

Mi lesz az állat­tal, amíg nya­ralsz?

Ez egy olyan kér­dés, amit sokan csak akkor tesz­nek fel maguk­nak, ami­kor már meg­van az állat és már késő vissza­koz­ni. Pedig ezt elő­re kell végig­gon­dol­ni. Van‑e meg­bíz­ha­tó sze­mély, (csa­lád­tag, barát, szom­széd) aki gon­doz­za az álla­tot távol­lé­ted alatt? Isme­ri az állat, és az állat isme­ri őt? Tud­ja, mikor kell állat­or­vos­hoz men­ni, ha vala­mi nem stim­mel? Ha erre nincs válasz, az állat­tar­tás egy­elő­re nem idő­sze­rű. A nya­ra­lás, az uta­zás, az élet vál­to­zá­sai mind a fele­lős­ség részei, nem csak az ete­tés és a simo­ga­tás.

Örök­be­fo­ga­dás vagy vásár­lás?

Magyar­or­szá­gon tele van­nak a men­he­lyek. Min­den kor­osz­tály­ban, min­den méret­ben vár­nak gaz­dá­ra kutyák és macs­kák, köz­tük olya­nok is, akik már szo­ba­tisz­ták, ember­hez szo­kot­tak, sze­lí­dek. Ehhez képest sokan tenyész­tő­től vesz­nek tisz­ta­vé­rű kutyát, nem rit­kán több száz­ezer forin­tért. Ez önma­gá­ban nem bűn, van­nak legi­tim okok, pél­dá­ul sport­cé­lú tar­tás, spe­ci­á­lis igé­nyek.

De legyünk őszin­ték: ezek­nek az ese­tek­nek egy részé­nél az iga­zi moti­vá­ció a presz­tízs. A drá­ga kutya stá­tusz­szim­bó­lum. Ezzel nem sokat lehet kez­de­ni, de érde­mes szem­be­néz­ni vele, mert miköz­ben vala­ki egy faj­tisz­ta kis­ku­tyá­ért fizet, addig a men­hely folyo­só­ján vár vala­ki, aki­nek ugyan­olyan sze­re­tet­re és ott­hon­ra len­ne szük­sé­ge.

A mi cicánk is is men­hely­ről jött. Tíz évvel ezelőtt örök­be fogad­tuk őt az Állat­ba­rát Ala­pít­vány­tól. Azóta ben­ti macs­ka, ivar­ta­la­nít­va van, rend­sze­re­sen olt­ják, bol­hát­la­nít­juk, gon­doz­zuk. Bol­dog. Ez pedig nem vélet­len, ez dön­té­sek soro­za­tá­nak az ered­mé­nye.

Egy állat befo­ga­dá­sa elkö­te­le­ző­dés. Nem néhány hét­re, hanem 10–15-20 évre. Ez idő alatt az ő egész­sé­ge, biz­ton­sá­ga és bol­dog­sá­ga a mi kezünk­ben van. Ha erre nem áll készen vala­ki – sem érzel­mi­leg, sem anya­gi­lag –, ne fogad­jon be álla­tot. Ha igen, csi­nál­ja fele­lő­sen.

Erdős Rená­ta