A pályaválsztás, egy egyetem adott képzésének kiválasztása életünk egyik meghatározó döntése. Nem csak egy intézményt mellett döntünk, hanem az egész jövőnkről, hiszen szerencsés esetben a választott szakmát fogjuk űzni a nyugdíjig. Ispán Dávid, kutatóvegyész tollából.
Több éve vagyok tagja az egyetem beiskolázási csapatának, így nagyon sok mindent láttam már ez ügyben. Az egyik legnagyobb ezzel kapcsolatos esemény az EDUCATIO kiállítás, amikor is a hazai felsőoktatási intézmények kivonulnak és bemutatják kínálatukat. Itt a leendő hallgatók egy helyen találkozhatnak az egyetemek jelenlegi hallgatóival és oktatóival egyaránt. Ez egy kiváló lehetőség, hiszen mindent megkaphatunk egy helyen, nem kell adott esetben több száz kilométert utazni a szimpatikus egyetem nyílt napjára.
De miért is született ez a cikk? Egy példát szeretnék csak említeni a sok közül. Egyik évben, szintén az említett kiállításon odajött a standhoz egy tizedikes diák. Ez nem ritka jelenség, sokan korábban eljönnek, hogy lássák, miből lehet választani, és az adott szakhoz milyen követelmények kellenek, és eszerint készülnek az érettségire. Az említett diák nagyon nézelődött, így odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy tudok‑e esetleg valamiben segíteni. A válasza igen volt, mérnök szeretne lenni. Erre mondtam neki, hogy nagyon jó helyen jársz, az egyetemünk számos mérnökképzést kínál az anyagmérnökitől kezdve a gépészmérnökön át a vegyészmérnökig. Kérdeztem, hogy melyik érdekel. Erre jött az ominózus válasz:
“Nem tudom, apu mondta, hogy legyek mérnök.”
Nem tudtam megszólalni, ami nálam azért nagyon ritka. Próbáltam picit viccesre venni a dolgot. Kérdeztem: Mi az ami jobban érdekel: a bütykölős vagy a lögybölős mérnök? Azt mondta, hogy talán a bütykölős. Erre odahívtam a kollégámat, aki a gépész- és mechatronikai mérnök képzést ismerte alaposan. A diák figyelmesen végig hallgatta, de látszott rajta, hogy különösebb érdeklődést nem igazán váltott ki.
Miután végeztek és visszajött hozzám egy ajándék tollért, megkérdeztem tőle, hogy attól függetlenül, hogy apu mit mondott, mi az ami téged érdekel, melyik a kedvenc tárgyad a suliban? Erre azt mondta, hogy az irodalom és a nyelvtan. Nagyon meglepődtem. Szembe menve a szülői utasítással mondtam a srácnak, hogy menjen át a stand túlsó oldalára, ott vannak a bölcsészek, beszélgessen velük. Egy fél óra múlva ment el a srác széles vigyorral az arcán. Aztán az idei év elején (amikor még jelenléti oktatás volt), találkoztam vele a folyóson és megköszönte, hogy átirányítottam a másik oldalra, most kezdett nálunk az egyetem pedagógia szakán, és magyar tanár lesz belőle.
Ellent mondtam a szülői utasításnak? Igen. A gyermek boldog? Igen. Azt aláírom, hogy ez nem volt szép dolog a részemről, de nem éreztem helyesnek, hogy a szülő a saját akaratát kényszeríti a gyerekre, aki emiatt egy olyan szakot választ, amit vagy végig utálni fog, vagy be sem fejezi a képzést.
Ezzel terémszetesen nem szeretnék lázadást szítani. Ki kell kérni a szülő véleményét, hiszen neki sokkal nagyobb élettapasztalata van, meg kell hallgatni az érveit és ellenérveit. De én úgy vélem, hogy a végső szót a leendő hallgató mondja ki. A jelentkezők 18–19 éves, jogilag felnőtt emberek, meg kell tanulniuk önálló döntéseket hozniuk. Ő az, aki jelentkezik, neki kell végigcsinálnia az egész egyetemet a sok zárthelyi dolgozattal és vizsgákkal, a tanulás miatt átvirrasztott éjszakákkal.
Kedves Diákok! Kérjetek segítséget a szüleitektől, hallgassátok végig őket! Érveljetek Ti is! Amiket mondanak, ne vegyétek támadásnak! Ők csak a legjobbat szeretnék nektek. Tisztelt Szülők! Segítsék gyermeküket, adjanak neki tanácsokat! Segítsék meghozni a döntést és támogassák őt, hogy olyan pályát, hivatást válasszon magának, amiben örömét leli, és kiteljesedhet!
Amikor valaki egy olyan szakra megy, amit élvezettel csinál és tanul (mint én a kémiával) akkor is megesik, hogy elege lesz, lesznek mélypontok, amikor fel akarja adni. Velem is volt ilyen. De ezeken a mélypontokon sokkal könnyebb túllépni, ha az ember azt tanulja, ami érdekli őt, így az egyetemet is sokkal kevesebb stresszel lehet végigcsinálni, és nem utolsó sorban a diplomaszerzést követően egy boldog, kiegyensúlyozott, a szakmáját szerető és értő ember hagyja el az egyetemet és indul neki nagyvilágnak.
Képek forrása: Canva
