Augusztus 26‑a a Női Egyenlőség Napja (Women’s Equality Day), amely a nők egyenjogúságának történelmi mérföldköveire és a még előttünk álló feladatokra irányítja a figyelmet. A dátum egy több mint száz évvel korábbi eseményhez köthető. 1920. augusztus 26-án hitelesítették az amerikai alkotmány 19. kiegészítését, amely kimondta, hogy nem lehet a szavazati jogot nemi alapon megtagadni. Nálunk ez a nap nem hivatalos ünnep, mégis jó alkalom, hogy megvizsgáljuk, mit jelent ma a női egyenjogúság Magyarországon — és mit gondolnak erről a magyar Országgyűlés képviselőnői. Gyenge-Rusz Anett írása.
Magyarországon, az alapvető jogok tekintetében ma már természetesnek vesszük a nők és férfiak egyenjogúságát. A nők ugyanúgy tanulhatnak, dolgozhatnak, vezetői pozíciót tölthetnek be, vállalkozást indíthatnak, közéleti szerepet vállalhatnak, és szabadon dönthetnek arról is, milyen életet szeretnének élni. A valódi egyenlőség kérdése azonban nem ér véget ott, hogy mit biztosítanak a törvények. A hétköznapokban más kérdések is előtérbe kerülhetnek. Hogyan lehet összehangolni a családot és a munkát? Jelent‑e hátrányt a gyermekvállalás? Ugyanazt a mércét alkalmazzuk‑e egy nő és egy férfi teljesítményének megítélésekor? Mennyire számít egy nő életkora, külseje és családi állapota?
Éppen ezért arra voltunk kíváncsiak, hogyan látják mindezt azok a nők, akik a magyar Országgyűlésben képviselnek bennünket. Arról kérdeztük őket, mit jelent számukra nőként az egyenlőség és az egyenjogúság, és látnak‑e olyan területet, ahol van még Magyarországon tennivaló ezzel kapcsolatban.
Megkeresésünkre a TISZA és a KDNP képviselőitől kaptunk választ. A Fidesz és a Mi Hazánk oldaláról nem érkezett reakció, ezért az ő álláspontjukat ebben az összeállításban nem tudjuk bemutatni.
dr. Máthé Zsuzsa: „A női létezés egyediségét az anyaság adja”
dr. Máthé Zsuzsa számára a női lét egyik legfontosabb, megkerülhetetlen része az anyaság. Ahogy fogalmaz, a női létezés egyediségét éppen az adja, hogy az életadás és az anyaság a női lét sajátja. Egyszerre jelent örömöt és felelősséget, de szerinte nem érdemes megfeledkezni arról sem, hogy a gyermekvállalásnak fizikai, lelki és a munka világában is érzékelhető következményei vannak.
Egy gyermek megszületése egy nő életében természetesen hozhat olyan időszakot, amikor háttérbe kerül a munka vagy a szakmai előmenetel. A KDNP képviselője ezért tartja fontosnak azokat az intézkedéseket, amelyek szerinte ezt az időszakot próbálják ellensúlyozni. Válaszában a kisgyermekeseket segítő munkajogi intézkedéseket, a Nők 40 programot, a családi adókedvezményeket, valamint az édesanyákat érintő SZJA-kedvezményeket emeli ki. Ide sorolja a 30 év alatti édesanyák, a nagycsaládos édesanyák, és a kétgyermekes édesanyák felmenő rendszerben bevezetett SZJA-mentességét is.
„A gyermekvállalás terheinek elismerését és hatékony kompenzálását jelentik”
– írja a fentebb felsoroltakkal kapcsolatban, hozzátéve, hogy meglátása szerint, az anyaság feladatai nem érnek véget azzal, hogy egy gyermek nagykorúvá válik.
A négygyermekes édesanya, válaszában egy másik, számára fontos szempontot is megjelölt, ez pedig a nők biztonsága. Európai szinten a tömeges migrációt tartja az egyik legnagyobb kihívásnak, úgy véli, az ellenőrizetlen bevándorlás kulturális és biztonsági kockázatokat is jelenthet. Magyarország előtt pedig azt a feladatot látja, hogy a családtámogatási rendszer és a jelenlegi migrációs politika megőrzésével olyan környezetet biztosítson, amelyben a nők biztonságban élhetnek, dolgozhatnak és vállalhatnak gyermeket.
Pásztor Anett: „A nőknek ne kelljen választaniuk a család és a hivatás között”
Pásztor Anett, a Tisza-frakció képviselője, két gyermekét egyedül nevelő édesanyaként elsősorban abból indul ki, amit a saját életében is megtapasztal. Számára a női egyenjogúság egyik legfontosabb pontja az, hogy egy nőnek ne kelljen választania a családja és hivatása között.
Ehhez szerinte nem különleges bánásmódra van szükség, hanem olyan kiszámítható környezetre, amelyben egy nő akkor is tud hosszú távra tervezni, ha gyermeket nevel. A családalapítás nem jelentheti automatikusan a szakmai lehetőségek feladását, ahogy a karrier sem kellene, hogy a gyermekvállalás akadálya legyen.
A Külügyi Bizottság alelnöke ezért több nagyon konkrét területet is megnevez, ahol szerinte még van tennivaló. Ilyen a bérszakadék csökkentése, a részmunkaidős és otthonról végezhető munkák szélesebb körű elérhetősége, a bölcsődei és óvodai férőhelyek bővítése, valamint egy kiszámítható és igazságos családtámogatási rendszer.
Válaszában kitért a Tisza-frakció ezirányú törekvéseire is.
“Olyan Magyarországot szeretnénk építeni, ahol a család és a karrier nem egymást kizáró lehetőségek, és ahol a nőknek valóban megvan a lehetőségük arra, hogy a saját életükről és a saját jövőjükről dönthessenek.”
- fogalmazott a képviselő asszony.
Bódis Kriszta: „A női egyenlőség elsősorban szabadságot jelent”
Bódis Kriszta, szintén a Tisza párt országgyűlési képviselője, egy újabb szemszögből közelít a kérdéshez és a szabadság fogalmát emeli ki elsőként. A női egyenlőség szerinte azt jelenti, hogy egy nőnek legyen valódi választási lehetősége, és ne kelljen olyan szerepekhez igazodnia, amelyeket a társadalom előre kijelölt számára.
Véleménye szerint, ugyanilyen fontos az is, hogy a teljesítményt valóban teljesítményként kezeljük. Egy nő tudása, tapasztalata és munkája ne érjen kevesebbet csak azért, mert nő. Ahogy fogalmaz, az értéket nem annak kellene meghatároznia, hogy egy nő hány éves, hogyan néz ki, van‑e gyermeke, vagy éppen melyik életszakaszban jár.
A nemzeti társadalompolitikai stratégiáért felelős kormánybiztos úgy látja, ez még mindig nem teljesen magától értetődő. A nőknél előbb kerül szóba a megjelenése vagy a magánélete, mint az, mit ért el szakmailagm, míg a férfiaknál ez kevésbé jellemző. Mint írja,
„Egy férfit sokkal természetesebben a teljesítménye, a tudása, a döntései alapján ítélünk meg. Ez is egyenlőtlenség, még akkor is, ha sokszor már észre sem vesszük.”
A képviselő asszony hasonló különbséget lát abban is, ahogyan a férfiak és a nők öregedésére tekintünk. A férfiak őszülő hajába sokszor tapasztalatot és tekintélyt látunk bele, a nőknél viszont még mindig könnyen tekintünk úgy az idő múlására, mint amit lehetőleg el kellene rejteni. Pedig szerinte, az évek egy nő esetében sem vesznek el semmit az értékből, inkább tudást, tapasztalatot és erőt sugároznak.
Bódis Kriszta válaszában olyan problémákat is felsorol, amelyek meglátása szerint továbbra is jelen vannak a magyar társadalomban, ilyen az üvegplafon, a bérkülönbségek, a családon belüli és szexuális erőszak, a kiszolgáltatottság és a közbeszédben továbbra is fennálló szexizmus.
Bódis azon az állásponton van, hogy a nőknek és a férfiaknak nem ugyanolyanoknak kell lennie. Szerinte a cél sokkal inkább az, hogy a különbözőségek ellenére ugyanazok a jogok, lehetőségek és hozzáférések illessék mindkét nemet.
És mit gondolnak erről maguk a magyar nők?
A képviselőnők válaszai mellett érdemes megnézni azt is, mit mutatnak a kutatások. Az EIGE, az Európai Unió nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó intézete 2025-ös Gender Equality Indexének magyar adatai alapján, a kép egyáltalán nem fekete-fehér.
A magyar nők 90 százaléka egyetért azzal, hogy a család jóléte szempontjából jó, ha az anya és az apa egyenlően osztozik a szülői szabadságon. Ugyanakkor 47 százalékuk szerint, ha nincs elérhető gyermekfelügyelet, az anyának kell otthon maradnia a gyermekkel, míg az apának a munkát kell előtérbe helyeznie. Vagyis, a hagyományos családi szerepek és az egyenlőbb szerepmegosztás iránti igény egyszerre vannak jelen. Ez érdekes párhuzamot mutat Máthé Zsuzsa és Pásztor Anett válaszával is. Mert míg az egyik álláspont az anyasággal járó sajátos terhek elismerését hangsúlyozza, a másik azt, hogy ezek a terhek ne kényszerítsék a nőket választásra család és hivatás között. A kutatási adatok alapján úgy tűnik, a magyar nők jelentős része egyszerre tartja fontosnak az anya szerepét és azt, hogy az apák is nagyobb részt vállaljanak a gyermeknevelésből.
Az EIGE egy másik adata Bódis Kriszta felvetéseihez kapcsolódik. A magyar nők 68 százaléka egyetért azzal az állítással, hogy a férfiak azért keresnek többet a nőknél, mert a munkájuk megterhelőbb. Ugyanekkora arány, 68 százalék gondolja úgy, hogy a férfiak ambiciózusabbak a politikában. Az előbbi arány különösen figyelemre méltó, mivel az erre vonatkozó uniós átlag a nőknél 36 százalék.
Az EIGE adatai arra is rámutatnak, hogy a hagyományos nemi szerepek Magyarországon továbbra is erősen jelen vannak. A magyar nők 70 százaléka egyetért azzal, hogy a férfi legfontosabb szerepe a pénzkeresés. Ugyanakkor 58 százalékuk szerint a nőknek kellene meghozniuk a háztartással kapcsolatos döntések többségét.
Mérhető különbségek a munka világában
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, 2024-ben a teljes munkaidőben alkalmazásban álló nők és férfiak havi bruttó átlagkeresete alapján számított női-férfi kereseti rés 14,4 százalék volt. A mutató 2010-ben 14,8 százalékot tett ki, vagyis az elmúlt másfél évtizedben csak mérsékelt változás történt. A KSH ugyanakkor fontos módszertani megjegyzést tesz arra, hogy ez az adat önmagában nem bizonyítja a diszkriminációt, hiszen az eltérésben szerepet játszik többek között a foglalkozás, az ágazat, az életkor, a végzettség és a munkatapasztalat is.
A foglalkoztatásban is marad különbség a két nem között, bár a KSH szerint a magyar női-férfi foglalkoztatási rés 2,1 százalékponttal alacsonyabb az uniós átlagnál. A 20–64 évesek körében mért különbség 2024-ben 10,0 százalékpont volt, ami a KSH szerint eddig a legalacsonyabb magyar érték. A hivatal ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a gondozási feladatok miatt megszakított karrier és a rövidebb munkában töltött életszakasz szorosan összefügg a nők alacsonyabb foglalkoztatásával.
A vezetői pozíciók esetében valamivel kedvezőbb a helyzet. A KSH legfrissebb adatai szerint, 2025-ben a vezetők 41,7 százaléka nő volt Magyarországon. Ez az arány meghaladja az uniós 36 százalékos átlagot, Magyarország az ötödik legmagasabb értéket mutatta a tagállamok között. A kép azonban ágazatonként nagyon eltérő. A közszolgáltatásokban — például az oktatásban és az egészségügyben — a nők aránya a vezetők között jóval magasabb, miközben az iparban és a mezőgazdaságban a vezetői pozíciók körében csak körülbelül minden negyedik vezető nő.
A KSH 2025 decemberében publikált, Két világ, két attitűd: klaszterelemzés a nemi egyenlőség társadalmi percepciójáról című tanulmánya arra is rámutat, hogy a női munkavállalók véleménye és tapasztalatai sem egységesek. A nem reprezentatív kutatásban 192, a versenyszférában dolgozó nő válaszait elemezték. A vizsgálat két markáns attitűdcsoportot azonosított. Az egyik jobban érzékeli a nemi alapú hátrányokat és a diszkriminációt, míg a másik inkább az egyéni teljesítmény jelentőségét hangsúlyozza, és kevésbé látja fontosnak a strukturális különbségeket. A kutatás szerint a munkahelyi kultúra megítélése, valamint a gyermekvállalással és a családi kötelezettségekkel kapcsolatos tapasztalatok érdemben összefüggtek azzal, hogy a válaszadók melyik attitűdcsoportba kerültek.
A legfontosabb tanulság
A válaszokból és a számokból is megmutatkozik, női egyenjogúság dilemmái hazánkban leginkább a mindennapok szinterén játszódnak. Éppen ezért nem lehet egyetlen, örökérvényű definíciót, vagy következtetést megfogalmazni a női egyenjogúságot illetően. Van, akinek az anyaság elismerése a legfontosabb, másnak az, hogy a munkáját ugyanúgy értékeljék, mint egy férfiét, és olyan is van, akinek az jelenti a legtöbbet, ha nem kell választania a kettő között.
A női egyenjogúság nem azt jelenti, hogy minden nőnek ugyanazt az utat kell járnia. Hanem azt, hogy szabadon dönthessünk arról, milyen életet szeretnénk élni, és ne érjen hátrány bennünket azért, mert nők vagyunk.
