A szülői elidegenítés, az érzelmi bántalmazás és a párkapcsolati válságok témái nemcsak a pszichológusok rendelőiben, hanem egyre inkább az irodalmi művek lapjain is megjelennek. Wagner Brigitta új regénye, az Elidegenítésazonban messze túlmutat a fikción: az érzelmi feldolgozás egyik eszközévé válhat.

A könyv nemcsak történetmesélésre vállalkozik, hanem a kimondatlan fájdalmak, a csend és a hallgatás mögötti traumák feltárására is. Nem véletlen, hogy a könyvbemutatón a szakemberek egyenesen „terápiás könyvként” jellemezték a regényt.

Egy regény, ami válaszokat ad

„Boldogság, bizonytalanság, félelem, határok, kötelesség, bántalmazás, elengedés, a lelkiismeret játéka – tökéletes humorral feloldott feszültség a regény soraiban” – fogalmazta meg ajánlójában Mocselini Éva pszichológus, aki szerint a regény segíthet azoknak, akik saját érzelmi küzdelmeikre keresnek választ.

A pszichológus kiemeli: az Elidegenítés érzelmileg intenzív, ugyanakkor olyan humorral és finomsággal kezeli a traumát, ami lehetővé teszi a fájdalmas témák feldolgozását is. Az olvasó nemcsak kívülállóként figyel, hanem a történet szereplőinek érzésein keresztül saját sebeit is felismerheti.

Szülői elidegenítés – egy tabutéma, amiről beszélnünk kell

Az Elidegenítés egyik legfontosabb és legérzékenyebb témája a PAS – azaz Parental Alienation Syndrome, vagyis szülői elidegenítés szindróma. A könyv egy házasság felbomlásának lélektani útját mutatja be, különös hangsúlyt fektetve arra, hogyan szakadnak le a gyerekek egyik szülőről a másik manipulációja hatására. Wagner Brigitta a könyvbemutatón így fogalmazott:

„A regényt elsősorban azoknak az olvasóknak ajánlom, akik szívesen elmerülnének egy mai nő történetében, ami lassan és módszeresen vezeti végig az olvasót egy házasság darabokra hullásán. Hazugságok, énvesztés, depresszió, szülői elidegenítés, bosszú, és mindezek mellett egy meglepő és váratlan szerelem meséje ez…”

Az írónő arra is felhívta a figyelmet, hogy a regény nemcsak azoknak szól, akik már érintettek a PAS-ban, hanem azoknak is, akik még nem tudják, hogy egy napon szembesülhetnek vele.

Csend és kimondás: a belső harcok láthatatlan rétegei

„Ez a mélyen megindító, érzelemgazdag történet mindazokhoz szól, akik már megtapasztalták a csend fájdalmas, ijesztő ürességét” – mondta Rakovszky Lujza gyermekpszichológus, aki szerint a könyv abban is segíthet, hogy végre szavakat találjunk arra, ami régóta belülről feszít.

A szakember szerint az Elidegenítés különösen fontos azok számára, akik szeretnének kiszabadulni az érzelmi elfojtás spiráljából. A regény a legnagyobb bátorságot követeli meg az olvasótól: szembenézni önmagával.

„Ráébreszt arra, hogy a legnagyobb bátorság, ha szembenézünk önmagunkkal, és kimondjuk azt, amit kevesen mernek: hogy fáj.”

Miért fontos az irodalom mint érzelmi tükör?

A pszichológusok egyetértenek abban, hogy az olyan regények, mint az Elidegenítés, érzelmi feldolgozó funkciót is betölthetnek. Segítségükkel felismerhetők és megérthetők azok a fájdalmak, amiket sokszor évekig magunkban hordozunk – feldolgozatlanul.

A könyv azt is megmutatja, hogyan lehet az irodalmon keresztül újradefiniálni a női sorsokat, a kapcsolati játszmákatés azokat a mintákat, amelyek generációról generációra öröklődnek. Az olvasó nemcsak történetet kap, hanem kapaszkodót is.

Wágner Brigitta betűi szinte terápiás hatással lehetnek

Az Elidegenítés című regény nem áll meg a fikció határánál. Sokkal inkább afféle érzelmi térkép, amely segít eligazodni azokban a mélységekben, ahová sokszor még önmagunk elől is elbújunk. A regény egyszerre működik irodalmi tükörként, terápiás eszközként és társadalmi reflexióként.

Aki szívesen elmerül az érzelmek rétegeiben, aki nem fél a tabuktól, és aki keresi a választ arra, hogy mikor és hogyan veszítettük el önmagunkat egy kapcsolatban – annak ez a könyv kötelező olvasmány.

_{Kép forrása: Wagner Brigitta}