Menszátor Héresz Attila legújabb darabját – melyet maga írt és rendezett – Gorkij Éjjeli menedékhely című műve inspirálta. Az apokaliptikus groteszk játék, amelyet az Anyaszínház és az RS9 Színház közös produkciójában láthatunk, valamikor a talán nem is olyan távoli jövőben játszódik, egy olyan korban, amikor az emberiség már túl van néhány polgárháborún és éppen egy újabb, ismeretlen és halálos vírusjárvány pusztít a Földön. Az emberek megmaradt maréknyi kis csoportja egy föld alatti bunkerban összezárva a túlélésre játszik. Vajon hogyan birkóznak meg az apokaliptikus helyzettel és egymással a különböző nemzetiségű, vallású, társadalmi hátterű emberek? És megbirkóznak‑e vagy elbuknak, pusztulásra ítélve ezzel az egész emberi fajt? – WakeUp Magazin — A Kultúrfelelős színházban járt.
A darab alaphelyzete és egy-két alapmotívuma az Éjjeli menedékhelyből ismerős, Menszátor Héresz Attila azonban alaposan tovább gondolta, és mostani helyzetünkre reflektálva alakította két éjszakát átölelő történetét. Nyolcan vannak összezárva szegényes körülmények között egy földalatti bunkerban, meglehetősen hibrid társaság.
„Vége lesz ennek valamikor? Élhetünk újra normálisan?”
A bunker tulajdonosa a szerb származású üzletember, ingatlanfejlesztő, hotel‑, és airbnb tulajdonos Radovics (Maday Gábor), aki hatalomittas és magabiztos férje Olgának (Kálóczi Orsi), aki rég nem működő házasságából menekülve az orvossal vigasztalódik. Az orvos (Kathy Zsolt) nem tud elköteleződni mellette, felesége nemrég lett a járvány áldozata, ugyanakkor férfiasságát sem bírja, vagy akarja kordában tartani. Aztán ott van egy zsidó rabbi (Kassai László), aki – legyenek akármilyenek is a körülmények – megrögzötten ragaszkodik vallása előírásaihoz. Így például nem hajlandó megenni a napi egyszeri meleg ételt, mert az nem kóser, inkább napokat éhezik, mindettől felsőbbrendűnek véli magát a többiekhez képest. Lánya, a tinédzser Fannika (Szilvási Anna), a makulátlan és szőke askenázi hercegnő, aki ártatlan megjelenése ellenére bizony túl van már jónéhány dolgon.
Ott van még Sándorka (Miklós Marcell), a valamikori ünnepelt színész-sztár egyben idült alkoholista, aki bár keményen küzd függősége ellen, de mikor elgyengül, bármire képes néhány korty piáért. Az alkohol miatt már nagymonológját is elfelejtette, számtalanszor kezd neki annak, hogy lenni vagy nem lenni…. Aztán ott van még a férfias megjelenésű, művelt és gazdag, német, arisztokrata származású Rita (Csáki Rita), aki nem anyai érzésektől vezéreltetve gondoskodik e sivár körülmények között Fannikáról. Az egész bagázs legkülönösebb és legmeghatározhatatlanabb identitású szereplője az autodidakta, buddhistának titulált idősebb nő (Vasvári Emese), akiről igazán nem tudjuk meg, hogy honnan jött és ki volt azelőtt, akár hajléktalannak is nézhetjük, viszont ő az egyetlen, aki a humanizmust végig szilárdan képviseli. Halk, kedves hangján, de ragaszkodik a normákhoz és az elveihez.
A tér, bár néha kicsit átrendeződik, de alapjában véve változatlan, az egész történet a bezártságban játszódik. A veszélyes külvilágról, ahol fertőzés van, és mindenütt hullák hevernek, csak elbeszélésből értesülünk. Fájdalmasan rímel ez a tavasszal mindannyiunk által megélt, és talán még nem is kihevert karantén okozta pár hónapos bezártságra. Vajon ez a jövő vár ránk, vagy talán már el is kezdődött? A teljeskörű és rendszeres fertőtlenítés, a járvány ellen biztonságot jelentő vegyvédelmi ruha és maszk, a kötelező lázmérés, az egymás állandó méregetése, hogy fertőző‑e, az ismeretlen és halálos járvány okozta félelem túlontúl is ismerős mindennapjainkból. Erős jelenet a külvilág-béli portyán beszerzett ételkonzervek szétosztása, és fertőtlenítővel való mániákus törölgetése, miközben a szereplők a normális ételekről nosztalgiáznak.
„Mondtam én, hogy visszasírjuk a COVID-19-et!”
„Így kell élnünk, nincs más opció. Ami volt, elmúlt.”
Egy ilyen kilátástalan helyzetben, amikor ennyire különböző emberek vannak összezárva egy kommunába beláthatatlan ideig, ahol ragályos a közöny és a depresszió, elkerülhetetlenek a konfliktusok. Olgán férje házasságon belüli erőszakot követ el, aki szeretőjét ezután férje megölésére buzdítja.
„Az élőket kell szeretni, nem a halottakat!”
A színész Sándorka szerint, a rabbi „valláskárosult”, egy időzített bomba, és a hitével abuzálja a lányát. Radovics szó szerint kutyába alázza az alkoholista Sándorkát, rákényszeríti, hogy pitizzen és ugasson egy korty vodkáért.
„Miért kell az embert megalázni? Tisztelni kell az embert!”
Fannika és az orvos között flört alakul ki, amit Rita nem néz jó szemmel. A rabbinak Rita családneve lesz túlságosan ismerős, míg rá nem jön, hogy a nagyapját a buchenwaldi koncentrációs táborból ismeri. Fannika egy táncos buli közepette picit többet iszik a kelleténél, minek hatására megered a nyelve és részegen mindenkit kioszt. Hatalmas jelenete van, szájába a jövő generációjának vádbeszédjét adták:
„Töröljük el a múltat vagy maradjunk a temetetlen múltnál? Megpecsételtétek a jelenemet és elbasztátok a jövőmet!”
Mindent az idősebb generáció szemére hány, azt, hogy megerőszakolták a Földet, hogy totális kontrollt alakítottak ki, hogy globális genocídiumot idéztek elő. Greta Thunberget is hallgathatnánk akár. A darab egy pontján egyszer csak egy idegen, egy muszlim menekült nő (Solmaz Foroozande) jelenik meg a bunkerben. Egy portyázás alkalmával hozta magával őt vissza a biztonságot jelentő közegbe az idősebb nő lakó, tönkre téve ezzel a jól kiépített védelmi mechanizmusukat a humanizmus nevében. Mindez további konfliktusokat generál, a rabbi a tér legtávolabbi pontjáról szemléli őt, ahogy imádkozik.
„Esetleg nincs a spájzban pár kínai artista?”
A feszültség akkorára nő, hogy végül egy komikus jelenetben csúcsosodik ki, ahol mindenki üvölt mindenkivel. Ritából kijön a náci vér, amikor nem szája íze szerint alakulnak a dolgok, és lekurvázza Fannikát. Olga az orvos fejéhez vágja, hogy rohadt pedofil. A rabbi lenácigyilkosozza Ritát. A muszlim nő és a rabbi pedig egymás képébe üvöltve imádkozik paralel. Radovics a ballib kormányokról, diktatúrákról és világkormányokról vízionál, lehordja a bevándorló muszlim nőt, hogy csak most jött és máris diktátumokat oszt és terrorizál.
„Az embernek egyhelyben kell élnie.”
Drámai fordulópontja a darabnak, amikor a színész végre végig tudja mondani hamleti monológját. Nagyjelenetét hiába jutalmazza vastaps, végül elkeseredettségében mégis golyót repít a fejébe. A történet itt fordul igazán abszurdba: végakarata szerint testét más étel híján megeszik. A búcsúztatóját Olga mondja, a ravatalon egy hatalmas bogrács van. Az egyetlen, aki tiltakozik mindez ellen és megálljt parancsol az őrületnek, az egyetlen, akinek még megmaradt a józan esze, az az idős nő, aki szerint mindez nem más, mint egy próbatétel. Profetikus beszédbe kezd. Kiderül, hogy ő egy földönkívüli és azért jött, hogy megmentse az emberiséget, akik immár a létezés és tudatosság legalsó szintjére süllyedtek. Ők az utolsó túlélők, de az emberi faj nem pusztul ki, mert van még élet a világegyetemben, új időszámítás kezdődik.
„Úgy élhet túl az ember, hogy álmokat kreál és nem hagyja, hogy kiszáradjon a lelke.”
Underground projekt 2020. október 10-től az RS9 Színház műsorán. Külön piros pont jár a zenei válogatásért.
A képek a szerző tulajdonát képezik.
