nap
óra
perc
0201cikk-kepek-2021-3-800x445-2

RS9 szín­ház: Underg­round pro­jekt, avagy össz­nem­ze­ti rasszis­ta kon­zul­tá­ció a világ végén

Hirdetés

Men­szá­tor Héresz Atti­la leg­újabb darab­ját – melyet maga írt és ren­de­zett – Gor­kij Éjje­li mene­dék­hely című műve ins­pi­rál­ta. Az apo­ka­lip­ti­kus gro­teszk játék, ame­lyet az Anya­szín­ház és az RS9 Szín­ház közös pro­duk­ci­ó­já­ban lát­ha­tunk, vala­mi­kor a talán nem is olyan távo­li jövő­ben ját­szó­dik, egy olyan kor­ban, ami­kor az embe­ri­ség már túl van néhány pol­gár­há­bo­rún és éppen egy újabb, isme­ret­len és halá­los vírus­jár­vány pusz­tít a Föl­dön. Az embe­rek meg­ma­radt marék­nyi kis cso­port­ja egy föld alat­ti bun­ker­ban össze­zár­va a túl­élés­re ját­szik. Vajon hogyan bir­kóz­nak meg az apo­ka­lip­ti­kus hely­zet­tel és egy­más­sal a külön­bö­ző nem­ze­ti­sé­gű, val­lá­sú, tár­sa­dal­mi hát­te­rű embe­rek? És megbirkóznak‑e vagy elbuk­nak, pusz­tu­lás­ra ítél­ve ezzel az egész embe­ri fajt? – Wake­Up Maga­zin —  A Kul­túr­fe­le­lős szín­ház­ban járt.

A darab alap­hely­ze­te és egy-két alap­mo­tí­vu­ma az Éjje­li mene­dék­hely­ből isme­rős, Men­szá­tor Héresz Atti­la azon­ban ala­po­san tovább gon­dol­ta, és mos­ta­ni hely­ze­tünk­re ref­lek­tál­va ala­kí­tot­ta két éjsza­kát átöle­lő tör­té­ne­tét. Nyolc­an van­nak össze­zár­va sze­gé­nyes körül­mé­nyek között egy föld­alat­ti bun­ker­ban, meg­le­he­tő­sen hib­rid tár­sa­ság.

„Vége lesz ennek vala­mi­kor? Élhe­tünk újra nor­má­li­san?”

A bun­ker tulaj­do­no­sa a szerb szár­ma­zá­sú üzlet­em­ber, ingat­lan­fej­lesz­tő, hotel‑, és airbnb tulaj­do­nos Radovics (Maday Gábor), aki hata­lomit­tas és maga­biz­tos fér­je Olgá­nak (Káló­czi Orsi), aki rég nem műkö­dő házas­sá­gá­ból mene­kül­ve az orvos­sal vigasz­ta­ló­dik. Az orvos (Kathy Zsolt) nem tud elkö­te­le­ződ­ni mel­let­te, fele­sé­ge nem­rég lett a jár­vány áldo­za­ta, ugyan­ak­kor fér­fi­as­sá­gát sem bír­ja, vagy akar­ja kor­dá­ban tar­ta­ni. Aztán ott van egy zsi­dó rab­bi (Kas­sai Lász­ló), aki – legye­nek akár­mi­lye­nek is a körül­mé­nyek – meg­rög­zöt­ten ragasz­ko­dik val­lá­sa elő­írá­sa­i­hoz. Így pél­dá­ul nem haj­lan­dó meg­en­ni a napi egy­sze­ri meleg ételt, mert az nem kóser, inkább napo­kat éhe­zik, mind­et­től fel­sőbb­ren­dű­nek véli magát a töb­bi­ek­hez képest. Lánya, a tiné­dzser Fan­ni­ka (Szil­vá­si Anna), a maku­lát­lan és sző­ke asken­á­zi her­ceg­nő, aki ártat­lan meg­je­le­né­se elle­né­re bizony túl van már jóné­hány dol­gon.

RS9 szín­ház | Kép for­rá­sa: RS9 szín­ház

Ott van még Sán­dor­ka (Mik­lós Mar­cell), a vala­mi­ko­ri ünne­pelt szí­nész-sztár egy­ben idült alko­ho­lis­ta, aki bár kemé­nyen küzd füg­gő­sé­ge ellen, de mikor elgyen­gül, bár­mi­re képes néhány korty piá­ért. Az alko­hol miatt már nagy­mo­no­lóg­ját is elfe­lej­tet­te, szám­ta­lan­szor kezd neki annak, hogy len­ni vagy nem len­ni…. Aztán ott van még a fér­fi­as meg­je­le­né­sű, művelt és gaz­dag, német, arisz­tok­ra­ta szár­ma­zá­sú Rita (Csá­ki Rita), aki nem anyai érzé­sek­től vezé­rel­tet­ve gon­dos­ko­dik e sivár körül­mé­nyek között Fan­ni­ká­ról. Az egész bagázs leg­kü­lö­nö­sebb és leg­meg­ha­tá­roz­ha­tat­la­nabb iden­ti­tá­sú sze­rep­lő­je az auto­di­dak­ta, budd­his­tá­nak titu­lált idő­sebb nő (Vas­vá­ri Eme­se), aki­ről iga­zán nem tud­juk meg, hogy hon­nan jött és ki volt azelőtt, akár haj­lék­ta­lan­nak is néz­het­jük, viszont ő az egyet­len, aki a huma­niz­must végig szi­lár­dan kép­vi­se­li. Halk, ked­ves hang­ján, de ragasz­ko­dik a nor­mák­hoz és az elve­i­hez.

A tér, bár néha kicsit átren­de­ző­dik, de alap­já­ban véve vál­to­zat­lan, az egész tör­té­net a bezárt­ság­ban ját­szó­dik. A veszé­lyes kül­vi­lág­ról, ahol fer­tő­zés van, és min­de­nütt hul­lák hever­nek, csak elbe­szé­lés­ből érte­sü­lünk. Fáj­dal­ma­san rímel ez a tavasszal mind­annyi­unk által meg­élt, és talán még nem is kihe­vert karan­tén okoz­ta pár hóna­pos bezárt­ság­ra. Vajon ez a jövő vár ránk, vagy talán már el is kez­dő­dött? A tel­jes­kö­rű és rend­sze­res fer­tőt­le­ní­tés, a jár­vány ellen biz­ton­sá­got jelen­tő vegy­vé­del­mi ruha és maszk, a köte­le­ző láz­mé­rés, az egy­más állan­dó mére­ge­té­se, hogy fertőző‑e, az isme­ret­len és halá­los jár­vány okoz­ta féle­lem túlon­túl is isme­rős min­den­nap­ja­ink­ból. Erős jele­net a kül­vi­lág-béli por­tyán beszer­zett étel­kon­zer­vek szét­osz­tá­sa, és fer­tőt­le­ní­tő­vel való máni­á­kus töröl­ge­té­se, miköz­ben a sze­rep­lők a nor­má­lis éte­lek­ről nosz­tal­gi­áz­nak.

„Mond­tam én, hogy vissza­sír­juk a COVID-19-et!”
„Így kell élnünk, nincs más opció. Ami volt, elmúlt.”

Egy ilyen kilá­tás­ta­lan hely­zet­ben, ami­kor ennyi­re külön­bö­ző embe­rek van­nak össze­zár­va egy kom­mu­ná­ba belát­ha­tat­lan ide­ig, ahol ragá­lyos a közöny és a depresszió, elke­rül­he­tet­le­nek a konf­lik­tu­sok. Olgán fér­je házas­sá­gon belü­li erő­sza­kot követ el, aki sze­re­tő­jét ezután fér­je meg­ölé­sé­re buz­dít­ja.

„Az élő­ket kell sze­ret­ni, nem a halot­ta­kat!”

A szí­nész Sán­dor­ka sze­rint, a rab­bi „val­lás­ká­ro­sult”, egy idő­zí­tett bom­ba, és a hité­vel abu­zál­ja a lányát. Radovics szó sze­rint kutyá­ba aláz­za az alko­ho­lis­ta Sán­dor­kát, rákény­sze­rí­ti, hogy pitiz­zen és ugas­son egy korty vod­ká­ért.

„Miért kell az embert meg­aláz­ni? Tisz­tel­ni kell az embert!”

Fan­ni­ka és az orvos között flört ala­kul ki, amit Rita nem néz jó szem­mel. A rab­bi­nak Rita csa­lád­ne­ve lesz túl­sá­go­san isme­rős, míg rá nem jön, hogy a nagy­ap­ját a buchen­wal­di kon­cent­rá­ci­ós tábor­ból isme­ri. Fan­ni­ka egy tán­cos buli köze­pet­te picit töb­bet iszik a kel­le­té­nél, minek hatá­sá­ra meg­ered a nyel­ve és része­gen min­den­kit kioszt. Hatal­mas jele­ne­te van, szá­já­ba a jövő gene­rá­ci­ó­já­nak vád­be­széd­jét adták: 

„Töröl­jük el a múl­tat vagy marad­junk a teme­tet­len múlt­nál? Meg­pe­csé­tel­té­tek a jele­ne­met és elbasz­tá­tok a jövő­met!” 

Min­dent az idő­sebb gene­rá­ció sze­mé­re hány, azt, hogy meg­erő­sza­kol­ták a Föl­det, hogy totá­lis kont­rollt ala­kí­tot­tak ki, hogy glo­bá­lis geno­cí­di­u­mot idéz­tek elő. Gre­ta Thun­ber­get is hall­gat­hat­nánk akár. A darab egy pont­ján egy­szer csak egy ide­gen, egy musz­lim mene­kült nő (Sol­maz Foro­o­zan­de) jele­nik meg a bun­ker­ben. Egy por­tyá­zás alkal­má­val hoz­ta magá­val őt vissza a biz­ton­sá­got jelen­tő közeg­be az idő­sebb nő lakó, tönk­re téve ezzel a jól kiépí­tett védel­mi mecha­niz­mu­su­kat a huma­niz­mus nevé­ben. Mind­ez továb­bi konf­lik­tu­so­kat gene­rál, a rab­bi a tér leg­tá­vo­lab­bi pont­já­ról szem­lé­li őt, ahogy imád­ko­zik.

„Eset­leg nincs a spájz­ban pár kínai artis­ta?”

A feszült­ség akko­rá­ra nő, hogy végül egy komi­kus jele­net­ben csú­cso­so­dik ki, ahol min­den­ki üvölt min­den­ki­vel. Ritá­ból kijön a náci vér, ami­kor nem szá­ja íze sze­rint ala­kul­nak a dol­gok, és lekur­váz­za Fan­ni­kát. Olga az orvos fejé­hez vág­ja, hogy rohadt pedo­fil. A rab­bi lená­ci­gyil­ko­soz­za Ritát. A musz­lim nő és a rab­bi pedig egy­más képé­be üvölt­ve imád­ko­zik para­lel. Radovics a bal­lib kor­má­nyok­ról, dik­ta­tú­rák­ról és világ­kor­má­nyok­ról vízi­o­nál, lehord­ja a beván­dor­ló musz­lim nőt, hogy csak most jött és már­is dik­tá­tu­mo­kat oszt és ter­ro­ri­zál.

„Az ember­nek egy­hely­ben kell élnie.”

Drá­mai for­du­ló­pont­ja a darab­nak, ami­kor a szí­nész vég­re végig tud­ja mon­da­ni ham­le­ti mono­lóg­ját. Nagy­je­le­ne­tét hiá­ba jutal­maz­za vas­taps, végül elke­se­re­dett­sé­gé­ben még­is golyót repít a fejé­be. A tör­té­net itt for­dul iga­zán abszurd­ba: vég­aka­ra­ta sze­rint tes­tét más étel híján meg­eszik. A búcsúz­ta­tó­ját Olga mond­ja, a rava­ta­lon egy hatal­mas bog­rács van. Az egyet­len, aki til­ta­ko­zik mind­ez ellen és meg­álljt paran­csol az őrü­let­nek, az egyet­len, aki­nek még meg­ma­radt a józan esze, az az idős nő, aki sze­rint mind­ez nem más, mint egy pró­ba­té­tel. Pro­fe­ti­kus beszéd­be kezd. Kide­rül, hogy ő egy föl­dön­kí­vü­li és azért jött, hogy meg­ment­se az embe­ri­sé­get, akik immár a léte­zés és tuda­tos­ság leg­al­só szint­jé­re süllyed­tek. Ők az utol­só túl­élők, de az embe­ri faj nem pusz­tul ki, mert van még élet a világ­egye­tem­ben, új idő­szá­mí­tás kez­dő­dik.

„Úgy élhet túl az ember, hogy álmo­kat kre­ál és nem hagy­ja, hogy kiszá­rad­jon a lel­ke.”

Underg­round pro­jekt 2020. októ­ber 10-től az RS9 Szín­ház műso­rán. Külön piros pont jár a zenei válo­ga­tá­sért.

A képek a szer­ző tulaj­do­nát képe­zik.

Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn
Threads

WakeUp Magazin további írásai

Úgy gondoljuk még ezek az írásaink is érdekelnek téged

Kövesd oldalunkat!

Ahhoz, hogy ne maradj le semmiről kövesd a WakeUp Magazin oldalait Facebook-on és Instagram-on is! Így elsőként vehetsz részt nyereményjátékainkon is!