Búcsú­zunk: a teg­na­pi napon elhunyt Bon­nie Tyler a reked­tes han­gú roc­ki­kon

Van az a hang, ame­lyet nem lehet össze­ke­ver­ni sen­ki­é­vel. Bon­nie Tyler hang­ja ilyen volt. Egy­szer­re volt érdes, sebez­he­tő, kar­cos és monu­men­tá­lis. Mint­ha min­den ref­rén mögött ott lett vol­na egy nagy leve­gő­vé­tel, egy meg­élt vesz­te­ség, egy újra­kez­dés és egy makacs, szín­pad­ra ter­mett élet­igen­lés.

Bon­nie Tyler, ere­de­ti nevén Gay­nor Hop­kins, 1951-ben szü­le­tett Wales­ben. A világ­hí­rig veze­tő útja nem egy ste­ril pop­kar­ri­er tör­té­ne­te volt, hanem egy olyan éne­kes­nőé, aki a saját hang­já­ból csi­nált legen­dát. A véd­je­gyé­vé vált reked­tes tónust egy hang­szál­mű­tét után sze­rez­te, és bár könnyen lehe­tett vol­na belő­le tra­gé­dia, végül éppen ez a hang tet­te őt fel­is­mer­he­tet­len­né nem, hanem fel­is­mer­he­tő­vé az egész világ szá­má­ra. 

A It’s A Hear­ta­che 1977-ben jelent meg, és rövid idő alatt Bon­nie Tyler egyik leg­fon­to­sabb dalá­vá vált.

A szám a brit lis­tán a negye­dik, az ame­ri­kai Bill­board Hot 100-on pedig a har­ma­dik helyig jutott, és világ­szer­te mil­li­ós pél­dány­szám­ban fogyott. Ezért is válasz­tot­tuk a hét zené­jé­nek. Kevés dal tud ennyi­re egy­sze­rű­en, még­is ennyi­re pon­to­san beszél­ni arról, ami­kor vala­mi már fáj, de még min­dig nem enged­jük el tel­je­sen.

Az It’s A Hear­ta­che nem a túl­dí­szí­tett popdrá­ma miatt műkö­dik. Pont ellen­ke­ző­leg. Azért erős, mert nincs ben­ne sem­mi feles­le­ges. Egy ország­út-sze­rű rit­mus, egy fáj­dal­ma­san tisz­ta ref­rén, és Bon­nie Tyler hang­ja, amely­ben ott van min­den, amit a dal­szö­veg csak kimon­da­ni pró­bál.

Bon­nie Tyler hang­ja erre szü­le­tett.

Vagy talán pon­to­sabb úgy fogal­maz­ni, hogy az élet for­mál­ta ilyen­né. A reked­tes, kar­cos, azon­nal fel­is­mer­he­tő hang nem hiba­ként maradt vele, hanem véd­jeggyé vált. Olyan hang volt ez, amely­ben egy­szer­re volt jelen töré­keny­ség és erő. Nem simo­gat­ta el a fáj­dal­mat, hanem meg­mu­tat­ta annak min­den érdes szé­lét.

Bon­nie Tyler pályá­ja per­sze jóval több volt ennél az egy dal­nál.

A het­ve­nes évek végén rob­bant be, majd a nyolc­va­nas évek­ben a világ egyik leg­is­mer­tebb női rock­hang­já­vá vált. A Total Eclip­se of the Heart sta­di­on­mé­re­tű drá­má­ja, a Hol­ding Out for a Hero elsöp­rő ener­gi­á­ja és szám­ta­lan későb­bi fel­lé­pé­se mind azt bizo­nyí­tot­ta, hogy nem egy­sze­rű­en slá­ge­rei vol­tak, hanem jelen­lé­te.

Olyan elő­adó volt, aki­nek már az első hang­já­ból tud­ni lehe­tett: ez ő.

Még­is, most, ami­kor búcsú­zunk tőle, az It’s A Hear­ta­che külö­nö­sen kap új értel­met. Mert nem­csak egy régi slá­ger szó­lal meg ben­ne, hanem egy egész élet­mű lénye­ge, hogy a fáj­da­lom­ból nem lesz min­dig csend. Néha egy rekedt hang, amely túl­éli az évti­ze­de­ket. Néha egy ref­rén, amit gene­rá­ci­ók éne­kel­nek tovább.

Bon­nie Tyler és Magyar­or­szág

Bon­nie Tyler nem­csak a nem­zet­kö­zi slá­ger­lis­tá­kon hagyott nyo­mot, hanem Magyar­or­szá­gon is több­ször meg­for­dult, és több gene­rá­ci­ó­nak adott sze­mé­lyes kon­cert­él­ményt. A magyar közön­ség már a nyolc­va­nas évek­től talál­koz­ha­tott vele sze­mé­lye­sen. Fel­lé­pett Buda­pes­ten, később tele­ví­zi­ós műso­rok ven­dé­ge­ként is érke­zett hazánk­ba, majd több kon­cert­tel tért vissza.

A kilenc­ve­nes évek­ben a magyar nézők a tele­ví­zi­ó­ban is lát­hat­ták, töb­bek között a Top Show ven­dé­ge­ként, ahol aktu­á­lis dalai mel­lett leg­is­mer­tebb slá­ge­rei is fel­csen­dül­tek. Később Buda­pes­ten, Győr­ben és a Bala­ton kör­nyé­kén is szín­pad­ra állt, 2014-ben pedig az alsó­ör­si Har­ley-David­son Open Road Fest sztár­ven­dé­ge­ként lépett fel. A kon­cert után a közön­ség szü­le­tés­nap­ja alkal­má­ból is köszön­töt­te, más­nap pedig Bala­ton­fü­re­den ünne­pelt fér­jé­vel, mene­dzse­ré­vel és zene­ka­rá­val.