Július első szombatján van az Ölelés Világnapja Magyarországon. Igen, hivatalosan is van egy nap, amit az öleléseknek szenteltek. Ez valami egészen különleges, hiszen mi más tudna olyan gyorsan, szavak nélkül kapcsolódást teremteni két ember között, mint egy őszinte, meleg ölelés? Ölelj vagy ne? Kallós Viktória minősített viselkedésprofil tanács, praxismanager, coach, tréner írása.
De… álljunk csak meg egy pillanatra! Vajon tényleg mindenki örül ennek? Biztos, hogy az a baráti, pusztán szeretetből fakadó mozdulat mindenkinek ugyanazt jelenti? Spoiler: nem. És ezzel nincs is semmi baj. Ahhoz, hogy jobban megértsük, miért reagálunk ennyire különbözően, érdemes egy kicsit mélyebbre ásni – nem pszichoanalízis szinten, csak épp annyira, hogy jobban értsük magunkat és másokat. És ebben segíthet nekünk a DISC személyiségmodell.
Nem vagy bunkó, ha nem akarsz ölelést, lehet, hogy csak domináns vagy:
A DISC-modell négy alapviselkedési típust különböztet meg: Domináns (D), Iniciatív (I), Stabil (S) és Gondos (C). Mindegyiknek megvan a maga világlátása, reakciórendszere – és bizony, a fizikai közelséghez való viszonya is.
A domináns típus (a klasszikus „piros”) célorientált, gyors döntéshozó, magabiztos. Ők nem szeretik, ha valaki váratlanul belép az intim zónájukba. A full-contact számukra gyakran nem a meghittség szinonimája, hanem egy túl sok, túl gyorsan, túl közel élmény. Ha egy D-típusú ember egy picit hátrébb lép, amikor megölelnéd, az nem elutasítás – egyszerűen csak máshogy működik a rendszerük. Számukra a kapcsolódás inkább tetteken keresztül nyilvánul meg, mint például a segítségnyújtás vagy közös cél elérése.
Az I-típus: ölel, ha kell, ha nem
Na ők azok, akik szerint minden öleléssel jobb lesz. Ők az iniciatív, sárga típusok – energikusak, beszédesek, kapcsolatorientáltak. Számukra ez az egyik legtermészetesebb formája a kapcsolódásnak. Szeretnek fizikai kontaktusban lenni, megérinteni a másikat, vállra tenni a kezüket, átkarolni. És itt jön a csavar.
Az I-típus sokszor nem érzékeli, ha valaki más épp nem nyitott erre a gesztusra. Nem bántani akar, csak egyszerűen nem jut eszébe, hogy más máshogy működik. Nekik tehát érdemes tudatosítani: attól, hogy számukra az ölelés a szeretet és barátság jele, másoknak ez lehet kényelmetlen, zavarba ejtő, vagy akár terhes is.
S-típus: a csendes ölelők
A stabil típus (zöldek) az empátia bajnokai. Számukra nem hivalkodó gesztus, inkább egy csendes, mély összekapcsolódás. Nem tolakodnak, de ha nyitottságot éreznek, akkor szívesen ölelnek és ők tényleg jelen vannak abban a pillanatban.
Ugyanakkor az S-típus gyakran háttérbe szorítja saját szükségleteit a másik kedvéért. Így, ha ő nem is vágyik épp erre, de úgy érzi, hogy illene elfogadnia, gyakran meg is teszi. Nekik érdemes megtanulniuk nemet mondani, és képviselni saját határaikat – hiszen az ölelésnek két ember öröméről kell szólnia, nem csak az egyikéről.
C-típus: csak tisztelettel, kérem
A gondos, kék típusok a szabályok, keretek és kontroll hívei. Ők azok, akik – ha lehet – inkább elkerülik a váratlan testi kontaktust. Számukra kizárólag akkor komfortos, ha van idő felkészülni rá, például, ha egy régen látott családtaggal találkoznak, vagy egy elbúcsúzásnál természetes a gesztus.
Egy hirtelen, spontán „úristen de jó látni, gyere ide!” típusú azonban inkább lefagyasztja őket. A C-típus nem hideg – csak egyszerűen másképp működik. A tisztelet és a távolságtartás nem egyenlő a szeretet hiányával.
Akkor most öleljünk vagy ne öleljünk?
A válasz egyszerű: tegyük bátran, de figyeljünk közben. Remek alkalom ez a Világnap arra, hogy újraértékeljük, mit is jelent számunkra ez az egyszerű gesztus. Nem mindenki éli meg ugyanúgy, és ez teljesen rendben van.
Az is lehet, hogy valaki introvertált, trauma miatt óvatosabb, vagy egyszerűen csak nem rajong a testi közelségért. Más pedig lehet, hogy pont ettől töltekezik és ha nem öleled meg, úgy érzi, valami kimaradt. Ismerős?
Nem kell pszichológusnak lennünk ahhoz, hogy jól kapcsolódjunk egymáshoz, de ha kicsit ismerjük a saját és mások viselkedési stílusát, máris egy lépéssel közelebb vagyunk az empatikusabb, harmonikusabb kapcsolatokhoz.
Hogyan ismerd fel, ki hogy van az öleléssel?
- Ha valaki kicsit hátralép, mikor közeledsz tartsd tiszteletben, lehet, hogy nem komfortos számára az ölelés.
- Ha valaki elsőként nyit a fizikai kontaktusra valószínűleg I-típusú, aki így fejezi ki a közelségét.
- Ha valaki megvárja, hogy te nyiss először ő lehet, hogy S-típus, aki figyelmesen reagál rád.
- Ha valaki merevebben áll és nem viszonozza az ölelést lehet, hogy C-típus, aki másként mutatja ki az érzelmeit.
Kémia, az elhanyagolatlan szempont
Ha két ember között van „kémia”, gyakran nem szó szerint értjük – pedig a test ténylegesen reagál. Az ölelés során dopamin és szerotonin is felszabadul, vagyis boldogsághormonok. Ezek felelősek a jókedvért, a kötődésért, sőt még a fájdalomcsillapításért is. Tehat ez az apró gesztus egy pillanatnyi vegyipari csoda – oldja a feszültséget, és stabilizálja a kapcsolatokat.
Honnan ered ez a gesztus?
Bár az ölelés számunkra természetes és mindennapos gesztus, a történelemben nem mindig volt az. Ez egyfajta érzelmi vagy szociális kifejezési forma, az emberiség korai időszakáig vezethető vissza, de a szimbolikája és a társadalmi elfogadottsága változó volt. Az ősi társadalmakban nemcsak az intimitás, hanem a béke és a bizalom jele is lehetett – gondoljunk csak arra, hogy még a hadvezérek is átkarolták egymást a harcmező előtt vagy után, jelezve a kölcsönös tiszteletet.
A fizikai érintkezés, így az ölelés is, evolúciós gyökerekkel bír. Az antropológusok szerint a főemlősöknél is megfigyelhető ehhez hasonló viselkedés: például a csimpánzok, bonobók gyakran ölelik, simogatják egymást a társas kötődés erősítése céljából. Ez arra utal, hogy már a közös emberi–állati ősöknél is fontos szerepet játszott a kapcsolatok és a társas biztonság megerősítésében.
A középkorban és a későbbi századokban az ölelés szimbolikája kulturálisan eltérően fejlődött. Míg a mediterrán és latin kultúrákban a mindennapi üdvözlés része lett, addig az északi, angolszász országokban a fizikai közelség sokáig zártabb, visszafogottabb formában volt jelen. Tehát nemcsak személyiség- vagy viselkedéstípus, hanem kultúrafüggő is.
Érdekesség, hogy a „Free Hugs” mozgalom, amely a modern ölelés-kultúra egyik emblematikus formájává vált, 2004-ben indult el Ausztráliából. Juan Mann nevű aktivista egy egyszerű táblával állt ki az utcára, amelyre az volt írva: „Free Hugs” – azaz „Ingyen ölelések”. A kezdeményezés célja az volt, hogy megmutassa: egy egyszerű ölelés is képes enyhíteni a magányt, csökkenteni a stresszt, és javítani az emberek hangulatát. Az akció néhány éven belül globális mozgalommá nőtte ki magát, több tucat országban tartottak „ölelésnapokat”.
Matematika – a kapcsolódás képlete
Ha egy képlet lenne, valahogy így nézne ki: Ö = K + B + T, vagyis Ölelés = Közelség + Bizalom + Térérzékelés. A jó öleléshez tehát kell minimum két ember, akik között van egyfajta szándék (ez a közös metszetük), és ha a szándékok nem ütik egymást, akkor jöhet a „kapcsolódási pont”. A matematikában ezt hívhatnánk pozitív szimmetriának: ha az A pont és a B pont egy időben hajlik az érintkezésre, létrejön a varázslat, különben csak egyoldalú gesztus marad.
Földrajz – térképen innen, határokon túl
Ennek az apró gesztusnak a földrajza kultúránként változik: a latin kultúrákban természetes, közvetlen, míg a skandináv országokban visszafogottabb, távolságtartóbb. Japánban a mély meghajlás a tisztelet jele, míg Dél-Amerikában két puszi mellé automatikusan jár. Az ölelés tehát nem univerzális sablon, hanem egyfajta kulturális GPS – mutatja, hol vagyunk a világban, és hogyan kapcsolódunk ott egymáshoz.
Fizika – testek találkozása biztonságos pályán
A fizika szerint két test nem lehet ugyanabban a térben egyszerre, kivéve, ha ölelésről van szó. Ilyenkor a testek közelítése nem ütközés, hanem egy finoman vezérelt mozgás, amely során az energiák nem kioltják, hanem kiegészítik egymást. Az ölelésben gravitáció is van: valami húz minket a másikhoz és ha a szándék kölcsönös, akkor a mozdulatban kiegyenlített erőhatások jönnek létre.
Ha túl erős a nyomás, kellemetlen. Ha túl laza, bizonytalan. A jó ölelés tehát: finomra hangolt egyensúly.
Filozófia – a kapcsolódás lényegéről
Az ölelés a lét egyik legegyszerűbb és legőszintébb kifejezése. Martin Buber szerint „az ember lényege a kapcsolatban mutatkozik meg” – és mi lehetne direktebb módja ennek, mint egy ölelés? Nem birtoklás, nem alárendelés – csupán jelenlét. Egy ölelés azt mondja: „itt vagyok, veled vagyok” – szavak nélkül.
Tehát az ölelés ősidők óta a szeretet és kapcsolódás univerzális nyelve, de nem mindenkinek jelent ugyanazt – a személyiségtípusok alapján máshogy viszonyulunk hozzá. Az Ölelés Világnapja jó alkalom arra, hogy tudatosabban, tiszteletteljesebben öleljünk – úgy, ahogy a másiknak is jól esik.
Források: itt, itt és itt; kiemelt kép forrás: Canva-Pexels by Mental Health America (MHA)
