oktatás, magyar oktatás, osztrák oktatás, ausztria iskola,
Fotó: Canva - Getty Images JackF, Pexels - Yan Krukau

Las­sabb tem­pó, keve­sebb stressz, több peda­gó­gus – Mit csi­nál­nak más­ként az oszt­rák isko­lák?

Tényleg a gyerekeinkkel van a baj vagy a rendszerrel? Ausztriában előkészítő osztály, integráció, pozitív megerősítés és kevesebb otthoni teher várja a kisiskolásokat. Magyarországon gyors tempó és túlzsúfolt tananyag. Egy magyar család tapasztalata határon túlról.
Másolás
Másolás
Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn

Magyar­or­szág a leg­utób­bi PISA-fel­mé­ré­se­ken az OECD-átlag alatt tel­je­sí­tett szö­veg­ér­tés­ben és mate­ma­ti­ká­ban, miköz­ben Auszt­ria sta­bi­lan az átlag körül vagy felet­te sze­re­pel. Vajon mit csi­nál­nak más­ként az oszt­rák isko­lák az első évek­ben? Egy Auszt­ri­á­ban élő magyar édes­anyát, Vik­tó­ri­át kér­dez­tem arról, hogyan műkö­dik az otta­ni isko­la­rend­szer, és hogyan bol­do­gul ben­ne a fia, Áron. Erdős Rená­ta írá­sa.

Ami­kor Áront hat és fél éve­sen az isko­la még nem tar­tot­ta isko­la­érett­nek, Vik­tó­ria csa­ló­dott volt. Utó­lag azon­ban már egé­szen más­ként lát­ja ezt a dön­tést.

Mivel Áron őszi gye­rek, a hato­dik élet­évét még az óvo­dá­ban töl­töt­te. Az isko­la­kez­dés évé­nek tava­szán min­den gye­re­ket tesz­tel az őket később foga­dó isko­la, amely­nek cél­ja az isko­la­érett­sé­gi szint meg­ál­la­pí­tá­sa. Az akkor körül­be­lül hat és fél éves fia­mat nem tar­tot­ták isko­la­érett­nek, ami­ért akkor meg­le­he­tő­sen csa­ló­dott vol­tam, később viszont hálát adtam a dön­té­sü­kért.

Áron így egy elő­ké­szí­tő osz­tály­ba került, ahol az első évben nem a tan­anyag leda­rá­lá­sa volt a cél, hanem a kon­cent­rá­ció erő­sí­té­se és a finom­mo­to­ri­kus kész­sé­gek fej­lesz­té­se. A hang­súly azon volt, hogy a gye­re­kek való­ban készen áll­ja­nak az isko­lai ter­he­lés­re.

HIRDETÉS

Alap­ve­tő­en meg­le­pett a barát­sá­gos, for­ma­li­tá­sok­tól men­tes isko­la­kez­dés ‑sem­mi­fé­le ünnep­lő­ben feszen­gő, hosszú beszé­de­ket a tűző napon átvé­sze­lő, vég­te­len évnyi­tó és évzá­ró ünnepség‑, továb­bá a taná­rok oda­fi­gye­lé­se és a gye­re­kek felé for­du­lá­sa.

Magyar­or­szá­gon ezzel szem­ben az isko­la­érett­ség meg­íté­lé­sé­nek rend­sze­re az elmúlt évek­ben jelen­tő­sen átala­kult. Koráb­ban a gyer­me­ket jól isme­rő óvo­da a szü­lő­vel közö­sen dönt­he­tett arról, szükséges‑e még egy év az óvo­dá­ban. 2020-tól azon­ban a dön­tés fele­lős­sé­ge az Okta­tá­si Hiva­tal­hoz került, amely a gyer­mek­ről benyúj­tott doku­men­tu­mok alap­ján hoz­za meg hatá­ro­za­tát. Amennyi­ben indo­kolt­nak lát­ja, szak­vé­le­ményt kér­het a peda­gó­gi­ai szak­szol­gá­lat­tól, a gyer­mek azon­ban ott is csu­pán egy rövid vizs­gá­la­ton vesz részt. A nem isko­la­érett­nek minő­sí­tett gye­re­kek óvo­dá­ban marad­nak. Ott bár elvi­leg meg­kap­ják a szük­sé­ges fej­lesz­té­se­ket, azok elér­he­tő­sé­ge és mér­té­ke intéz­mé­nyen­ként elté­rő lehet.

Auszt­ria: sze­mé­lyes tesz­te­lés, elő­ké­szí­tő osz­tály, támo­ga­tó átme­net
Magyar­or­szág: köz­pon­to­sí­tott dön­tés, rövid vizs­gá­lat, elté­rő fej­lesz­té­si lehe­tő­sé­gek.

Az elő­ké­szí­tő év után Áron egy úgy­ne­ve­zett integ­rá­ci­ós osz­tály­ba került Auszt­ri­á­ban. Az osz­tály­ban tanu­lá­si nehéz­sé­gek­kel küz­dő és autiz­mus­sal élő gye­re­kek is együtt tanul­nak a több­sé­gi tanu­lók­kal. A cso­por­tot két rész­re osz­tot­ták, így kisebb lét­szám­ban, dif­fe­ren­ci­ál­tan tud­tak halad­ni a tan­anyag­gal. Az osz­tály­ban egész évben négy peda­gó­gus dol­go­zott: egyi­kük kife­je­zet­ten a sajá­tos neve­lé­si igé­nyű gyer­me­kek támo­ga­tá­sá­ért felelt. Az első tan­év végé­re a gye­re­kek meg­ta­nul­tak olvas­ni, nyom­ta­tott betűk­kel írni. Meg­ér­tet­ték a szám­fo­gal­mat, és húszas szám­kör­ben össze­ad­ni, kivon­ni is tud­tak. Az olva­sást szó­ta­gol­va kez­dik, játé­kos, moti­vá­ló fel­ada­tok for­má­já­ban.

Mi pél­dá­ul hét­főn kis raké­ta­raj­zok­ba ren­dez­ve kap­tuk a szó­ta­go­kat, ame­lye­ket pén­tek­re hibát­la­nul és gyor­san kel­lett tud­ni olvas­ni. Aki­nek sike­rült, kivág­hat­ta a raké­tát. A gye­re­kek lel­ke­sen gyűj­töt­ték a raké­tá­kat hete­ken át, ami­ért mat­ri­cá­kat kap­tak aján­dék­ba.

A szá­mo­lás beve­ze­té­se is hason­ló­an kre­a­tív módon tör­té­nik, a fel­ada­tok a játé­kos­ság­ra és a siker­él­mény­re épül­nek. Pén­te­ken­ként ismét­lő, gya­kor­ló órát tar­ta­nak azok­nak a gye­re­kek­nek, akik­nek erre szük­sé­gük van. Erről a taní­tó egy digi­tá­lis alkal­ma­zá­son keresz­tül érte­sí­ti a szü­lő­ket.

Sze­rin­tem a mun­ka­tem­pó abszo­lút követ­he­tő, nem túl meg­ter­he­lő. Mivel én 14 órá­ig dol­go­zom, Áron a dél­után egy részét az isko­lá­ban töl­ti. A tanu­ló­szo­ba 14:30-ig tart, így itt­hon­ra már csak egy kis olva­sás marad, a fel­ada­tok nagy részét még a suli­ban elvég­zi. Per­sze érde­mes ellen­őriz­ni, mert a dél­utá­ni fel­ügye­let kis­sé leter­helt. Elő­for­dul, hogy nem kerül sor a meg­ol­dá­sok ellen­őr­zé­sé­re és itt­hon­ra is marad egy kis javí­ta­ni­va­ló. Ezt apró­ság­nak éljük meg és hálá­sak vagyunk a sza­bad dél­után­ja­in­kért. Hét­vé­gé­re álta­lá­ban csak 1–1 rövid olva­sá­si-szö­veg­ér­té­si fel­ada­tot kap­nak.”

Magyar­or­szá­gon ezzel szem­ben tar­tós peda­gó­gus­hi­ány jel­lem­zi a rend­szert. A nagy lét­szá­mú osz­tá­lyok­ban is jel­lem­ző­en két taní­tó dol­go­zik. A sajá­tos neve­lé­si igé­nyű gyer­me­kek szá­má­ra sem min­den intéz­mény­ben biz­to­sí­tott folya­ma­tos fej­lesz­tő peda­gó­gu­si jelen­lét. Az írás-olva­sás taní­tá­sa is elté­rő hang­sú­lyo­kat kap. Magyar­or­szá­gon az első tan­év végé­re a gye­re­kek­nek nyom­ta­tott és írott betűk­kel egy­aránt meg kell tanul­ni­uk írni és olvas­ni. Auszt­ri­á­ban ezzel szem­ben az első évben kizá­ró­lag nyom­ta­tott betűk­kel dol­goz­nak. A betű­kap­cso­lá­sok és a folyó­írás taní­tá­sa csak máso­dik osz­tály­ban kez­dő­dik, ami­kor a finom­mo­to­ri­kus kész­sé­gek már fej­let­teb­bek.

A leondingi Haag városrész általános iskolájának alsó tagozata.
A leondin­gi Haag város­rész álta­lá­nos isko­lá­já­nak alsó tago­za­ta.
Kép for­rá­sa: https://vs-haag.jimdofree.com/

Magyar­or­szá­gon az első osz­tá­lyo­sok­nál elő­for­dul, hogy a tan­anyag rend­kí­vül gyors ütem­ben halad: egy héten akár két új betűt is meg­ta­nul­nak a gye­re­kek. Nem cso­da, ha össze­ke­ve­rik őket, hiszen a finom­mo­to­ri­kus képes­sé­ge­ik és az új isme­re­tek fel­dol­go­zá­sa még fej­lő­dés alatt áll. Ez a tem­pó sok szü­lő és peda­gó­gus szá­má­ra is kihí­vást jelent, hiszen a gye­re­kek­nek ott­hon is kell gya­ko­rol­ni­uk, hogy lépést tud­ja­nak tar­ta­ni az elvá­rá­sok­kal. Mate­ma­ti­ká­ból mind­két rend­szer­ben a húszas szám­kör elsa­já­tí­tá­sa a cél az első tan­év végé­re.

Auszt­ria: cso­port­bon­tás, több peda­gó­gus, játé­kos és moti­vá­ci­ó­ra épü­lő tanu­lás, foko­za­tos írás­be­ve­ze­tés. Magyar­or­szág: nagyobb lét­szá­mú osz­tá­lyok, gyor­sabb tem­pó, nyom­ta­tott és írott betűk pár­hu­za­mos taní­tá­sa, elté­rő fej­lesz­té­si hát­tér.

Az isko­la, aho­vá Áron jár, jelen­leg mint­egy 240 diá­kot fogad, közü­lük 124 nem oszt­rák anya­nyel­vű. A gye­re­kek több­sé­ge -Áron­hoz hason­ló­an- már Auszt­ri­á­ban szü­le­tett, és két-három éves korá­tól német nyel­vi kör­nye­zet­ben töl­ti a nap nagy részét. Emi­att ese­tük­ben a nyel­vi nehéz­sé­gek kér­dé­se rit­kán merül fel komoly prob­lé­ma­ként.

HIRDETÉS

Ter­mé­sze­te­sen elő­for­dul, hogy pél­dá­ul az anya mun­ka­nél­kü­li­sé­ge miatt a gye­re­ket csak ötéves korá­tól veszik fel az óvo­dá­ba. Nekik érte­lem­sze­rű­en nehe­zebb a kez­det.

– mond­ja Vik­tó­ria. Hoz­zá­te­szi azon­ban: tapasz­ta­la­ta sze­rint a gye­re­kek alap­ve­tő­en rend­kí­vül rugal­ma­sak, gyor­san alkal­maz­kod­nak az új hely­ze­tek­hez. Közös nyelv híján pedig a játék válik köz­ve­tí­tő esz­köz­zé, ame­lyen keresz­tül könnye­dén meg­ta­lál­ják egy­más­sal a kap­cso­la­tot.

Sze­rin­tem alap­ve­tő különb­ség, hogy egy ilyen mul­ti­kul­ti kör­nye­zet­ben min­den gye­rek sok­kal elfo­ga­dóbb és rugal­ma­sabb. Áron osz­tá­lyá­ba járó spe­ci­á­lis neve­lé­si igé­nyű gye­re­kek ugyan­úgy a közös­ség részei, ahogy a külön­bö­ző bőr­szí­nű diá­kok is — szá­má­ra nincs különb­ség közöt­tük. Min­den hét­fő reg­gel az egész isko­la össze­gyű­lik a tor­na­te­rem­ben, és az igaz­ga­tó­nő rövi­den beszél a heti terv­ről, az adott ünne­pek­ről, ame­lyek eset­leg néhány gye­re­ket érin­te­nek, így jó han­gu­lat­ban kez­dő­dik a taní­tás.

Magyar­or­szá­gon a nem magyar anya­nyel­vű, beván­dor­ló hát­te­rű diá­kok ará­nya az okta­tá­si rend­szer­ben jelen­leg jelen­tő­sen ala­cso­nyabb, mint sok nyugat‑európai ország­ban. Az OECD ada­tai sze­rint a magyar isko­lák­ban taní­tók mind­össze 2 %‑a dol­go­zik olyan közeg­ben, ahol a tanu­lók több mint 10 %-a nem a taní­tás nyel­vét beszé­li ott­hon, ami jóval az OECD‑átlag (25 %) alatt van. Ezen felül a mene­kül­tek és beván­dor­ló hát­te­rű tanu­lók ará­nya is jel­lem­ző­en ala­cso­nyabb Magyar­or­szá­gon, miköz­ben egyes közép‑ és nagy­vá­ro­si intéz­mé­nyek­ben ennél maga­sabb, 5–8 % körü­li érté­ket is talál­ni. 

Auszt­ria: vál­to­za­tos anya­nyel­vű diá­kok, játé­kos integ­rá­ció, rugal­mas alkal­maz­ko­dás, közös nyelv híján játék a kom­mu­ni­ká­ció esz­kö­ze. Magyar­or­szág: ala­csony nem magyar anya­nyel­vű arány, nyel­vi aka­dály rit­ka, az integ­rá­ció kér­dé­se kevés­bé hang­sú­lyos, nagyobb hang­súly a stan­dard tan­anya­gon.

Auszt­ri­á­ban az első két évben a gye­re­kek szö­ve­ges érté­ke­lést kap­nak, amely­ről az év ele­jén a szü­lők dönt­het­nek. A diák önma­ga is érté­ke­li a tel­je­sít­mé­nyét, majd ezt egyez­te­tik a taní­tó­val. A pozi­tív meg­erő­sí­tés szá­mít a leg­fon­to­sabb­nak. Még a gyen­gébb fel­mé­rő­kön is csak báto­rí­tó, moti­vá­ló vissza­jel­zé­sek sze­re­pel­nek, pél­dá­ul „men­ni fog” vagy „maradj raj­ta”. Min­den évben tar­ta­nak egy szü­lő-gye­rek foga­dó­órát, ahol a gye­rek a meg­adott állí­tá­sok men­tén fel­mér­he­ti, mennyi­re iga­zak rá. A válasz­le­he­tő­sé­gek leg­rosszabb kate­gó­ri­á­ja az „ebben még fej­lőd­nöm kell”.

Kieme­lik a külö­nö­sen szó­fo­ga­dó, segí­tő­kész visel­ke­dést is, így a szü­lők min­dig átfo­gó képet kap­nak a nap tör­té­né­se­i­ről. A fél­évi bizo­nyít­vány mel­lé Áron egy egy­la­pos moti­vá­ci­ós leve­let is kapott a taní­tó­nő­jé­től. Ebben hang­sú­lyoz­ták, hogy a jegy nem a leg­fon­to­sabb, sok­kal inkább az igye­ke­zet szá­mít. Arra biz­tat­ták, hogy legyen büsz­ke saját tel­je­sít­mé­nyé­re.

Magyar­or­szá­gon az első évek­ben szin­tén alkal­maz­nak szö­ve­ges érté­ke­lést, de a diá­kok önma­gu­kat nem érté­ke­lik. A szö­ve­ges érté­ke­lés rész­le­te­sen tájé­koz­tat­ja a szü­lő­ket a gyer­mek képes­sé­ge­i­ről és hiá­nyos­sá­ga­i­ról. Pél­dá­ul így han­goz­hat: „Írás­tem­pó­ja meg­fe­le­lő. Szám­fo­gal­ma kiala­kult. Tanu­lás­hoz való viszo­nya aktív, érdek­lő­dő.” A cél, hogy a szü­lők lás­sák, miben kell fej­lőd­ni.

Ugyan­ak­kor a pozi­tív pszi­cho­ló­gia esz­kö­zei is meg­je­len­nek. Már Magyar­or­szá­gon is alkal­maz­zák a zöld toll mód­szert, ami azt jelen­ti, hogy nem a hibá­kat húz­zák alá piros­sal, hanem a szé­pen sike­rült betű­ket kari­káz­zák be zöld­del. Így a fókusz a min­tán és a siker­él­mé­nyen van, nem a hibá­kon.

Auszt­ria: szö­ve­ges érté­ke­lés + önér­té­ke­lés, pozi­tív meg­erő­sí­tés, moti­vá­ci­ós levél, gye­rek és szü­lő együtt érté­ke­li a fej­lő­dést, hang­súly az igye­ke­ze­ten és a siker­él­mé­nyen. Magyar­or­szág: szö­ve­ges érté­ke­lés csak a szü­lők­nek, hiá­nyos­sá­gok kieme­lé­se, diák önér­té­ke­lés nincs, zöld toll mód­szer a pozi­tív fóku­szért, jegyek és hiá­nyos­sá­gok hang­sú­lyo­sab­bak.

Auszt­ri­á­ban a kis­is­ko­lá­sok­nak lehe­tő­sé­gük van dél­után egy rövid pihe­nés­re a pihe­nő­szo­bá­ban. Itt azok a gye­re­kek, akik ezt igény­lik, csend­ben alhat­nak vagy pihen­het­nek. Vik­tó­ria sze­rint ez nagy segít­ség a kon­cent­rá­ció és a fáradt­ság keze­lé­sé­ben, és az ott­ho­ni dél­utá­ni időt is teher­men­te­sí­ti.

A magyar valóság: iskolai szegregáció és az esélyegyenlőség kihívásai
Kép for­rá­sa: Can­va

Magyar­or­szá­gon ilyen lehe­tő­ség nincs, és a szü­lők is rend­kí­vül leter­hel­tek. Sokan több műszak­ban dol­goz­nak, hét­vé­gén is, akár vál­tott műszak­ban azért, hogy a gye­re­kek­nek a leg­alap­ve­tőbb dol­go­kat meg tud­ják ven­ni. Sok csa­lád küzd anya­gi nehéz­sé­gek­kel, így a gye­re­kek dél­után­jai kevés­bé sza­ba­dok és kevés­bé teher­men­te­sí­tet­tek. Vik­tó­ria így fogal­maz:

Mivel én sosem nevel­tem gye­re­ket Magyar­or­szá­gon, nincs össze­ha­son­lí­tá­si ala­pom a két rend­szer között. Viszont az ott­ho­ni isme­rő­se­im egyi­ke sem élvez­he­ti a rész­mun­ka­idő luxu­sát és a gye­rek­kel együtt töl­tött dél­utá­nok örö­mét (legyen az egy uszo­da­lá­to­ga­tás vagy csak egy csen­des játék itt­hon.

Magyar­or­szá­gon a taná­rok hang­sú­lyoz­zák, hogy ne legyen túl sok ott­ho­ni gya­kor­lás. Azon­ban a gya­kor­lat­ban, ha a gyer­mek nem tud­ja követ­ni a gyors tem­pót az isko­lá­ban, a rend­szer rákény­sze­rí­ti a szü­lő­ket, hogy a dél­után nagy részét is gya­kor­lás­sal tölt­sék. Így a gye­re­kek és a csa­lá­dok szá­má­ra a ter­he­lés jóval nagyobb, és keve­sebb marad a pihe­nés­re vagy a sza­bad játék­ra.

Auszt­ria: pihe­nő­szo­ba a dél­utá­ni órák­ban, igény sze­rin­ti alvás/pihenés, rész­mun­ka­idős szü­lők, együtt töl­tött dél­utá­nok, játék és sza­bad­idő, a gyer­mek teher­men­te­sí­té­se. Magyar­or­szág: pihe­nő­szo­ba nincs, dél­után ott­ho­ni tanu­lás vagy fog­lal­ko­zá­sok, szü­lők rend­kí­vül leter­hel­tek, több műszak, anya­gi nehéz­sé­gek, keve­sebb sza­bad dél­utá­ni idő a gye­re­kek­nek.

A különb­sé­gek az oszt­rák és a magyar rend­szer között jól lát­ha­tók. Az Auszt­ri­á­ban élő gye­re­kek szá­má­ra az isko­la­rend­szer támo­ga­tó, játé­kos, mul­ti­kul­tu­rá­lis és a gye­re­kek­hez iga­zí­tott, míg Magyar­or­szá­gon a nagy elvá­rá­si tem­pó és a kevés­bé rugal­mas struk­tú­ra gyak­ran a szü­lők­re hárít­ja a több­let­ter­he­lést. 

Itt­hon gyak­ran azt sugall­ják, hogy a gond a gye­re­ke­ink­kel van, mert nem tud­ják követ­ni a tem­pót, miköz­ben sok­szor az elavult tan­anyag vagy az okta­tá­si rend­szer hiá­nyos­sá­gai okoz­zák a nehéz­sé­ge­ket.

Nem vélet­len, hogy a leg­utób­bi PISA-fel­mé­ré­sek sze­rint Magyar­or­szág a szö­veg­ér­tés­ben és a mate­ma­ti­ká­ban az OECD-átlag alatt tel­je­sít, míg Auszt­ria sta­bi­lan az átlag körül, vagy afö­lött sze­re­pel. A két rend­szer össze­ve­té­se rávi­lá­gít, hogy az okta­tás ered­mé­nyes­sé­ge nem csu­pán a tan­anyag mennyi­sé­gén, hanem a peda­gó­gi­ai szem­lé­le­ten, a gyer­mek egyé­ni igé­nye­i­hez való alkal­maz­ko­dá­son és a csa­lá­di kör­nye­zet támo­ga­tott­sá­gán is múlik.

Nahal­ka Ist­ván okta­tás­ku­ta­tó sze­rint az utób­bi két Nem­ze­ti alap­tan­terv és az ezek­re épü­lő keret­tan­ter­vek „tele­tö­mött tan­anyag­gal” készül­tek. Olyan mennyi­sé­gű isme­ret­anya­got írnak elő, ame­lyet a leg­több isko­la a gya­kor­lat­ban kép­te­len mara­dék­ta­la­nul átad­ni, külö­nö­sen akkor, ha a peda­gó­gu­sok figye­lem­be sze­ret­nék ven­ni a tanu­lók köz­ti jelen­tős különb­sé­ge­ket is.

Az isko­lai első évek sors­dön­tő­ek. Ekkor tanul­nak meg a gye­re­kek írni, olvas­ni, ekkor ala­kul ki a tanu­lás­hoz való viszo­nyuk, az önbi­zal­muk és az, hogy siker­él­mény­ként vagy kudarc­ként élik meg az isko­lát. Már ebben az ala­po­zó idő­szak­ban is mar­káns különb­sé­gek mutat­koz­nak az oszt­rák és a magyar rend­szer között és ezek a különb­sé­gek hosszú évek­re meg­ha­tá­roz­hat­ják egy gyer­mek útját.

Erdős Rená­ta

A szerző további írásai

HIRDETÉS

Az elmúlt 24 óra toplistája

1.

2.

3.

4.

5.

Kövess minket és gyere velünk!

HIRDETÉS

Iratkozz fel, hogy ne maradj le!