Állat­or­vos­ként újra és újra ugyan­ab­ba a hely­zet­be futok bele, külö­nö­sen a téli hóna­pok­ban. Lovas cso­por­tok­ban, tele­fo­non és az istál­lók­ban is gyak­ran hang­zik el: „elfo­gyott a szé­na”. Ez nem egy elszi­ge­telt, rit­ka eset. Rend­sze­res, szin­te menet­rend­sze­rű. Miköz­ben lovat tar­ta­ni sen­ki nem egyik nap­ról a másik­ra kezd el, a szé­na még­is meg­le­pő­en sokak­nál „várat­la­nul” fogy el. Dr. Tor­nyi Kata­lin állat­or­vos a követ­ke­zők­ben három olyan, a gya­kor­lat­ban rend­sze­re­sen vissza­té­rő hely­ze­tet mutat be, ame­lyek­ben újra és újra ugyan­ott sán­tít az állat­tar­tói fele­lős­ség­vál­la­lás.

Egy három­na­pos ünnep előtt az embe­rek meg­ro­ha­moz­zák a bol­to­kat és világ­há­bo­rús kész­le­te­ket hal­moz­nak fel a bolt­zá­rás miatt. Elő­re gon­dol­kod­nak, fel­mér­nek, ter­vez­nek. A ló ese­té­ben ez a faj­ta elő­re­lá­tás meg­le­pő­en gyak­ran hiány­zik.

A fele­lős és tuda­tos lótar­tás alap­ja a meg­fe­le­lő takar­má­nyo­zás. A ló fő takar­má­nya a szá­las takar­mány, nem kiegé­szí­tés­ként, nem „jó, ha van” ala­pon, hanem alap­fel­té­tel­ként. Ha nincs ele­gen­dő mennyi­sé­gű és meg­fe­le­lő minő­sé­gű szé­na, akkor nem tud­juk biz­to­sí­ta­ni a ló jól­lé­tét. Ilyen­kor az egész rend­szer insta­bil­lá válik, mert az egyik tar­tó­pil­lér egy­sze­rű­en hiány­zik.

Ez nem érzel­mi kér­dés, hanem szá­mo­lás kér­dé­se. Egy lónak száz test­tö­meg kilo­gram­mon­ként körül­be­lül két kilo­gramm szé­ná­ra van szük­sé­ge napon­ta. Egy átla­gos, ötszáz kilo­gram­mos lónál ez napi tíz kilo­gram­mot jelent. És itt nem állunk meg. Ehhez fele­lős gaz­da­ként leg­alább két hónap­nyi tar­ta­lé­kot illik hoz­zá­szá­mol­ni. Nem tizen­két hónap­ra, hanem inkább tizen­négy­re ter­ve­zünk elő­re. Ez nem túl­zás, hanem biz­ton­ság. 

A szé­na nem olyan, mint a kutya­táp

Nem tudunk lesza­lad­ni érte a köze­li állat­ele­del­bolt­ba. Nem ren­del­he­tő meg egyik nap­ról a másik­ra, nem lehet lefa­gyasz­ta­ni. A szé­na­ké­szí­tés ide­je évről évre egy­re inkább beha­tá­rolt, éven­te jó eset­ben két kaszá­lás van. Nem rugal­mas, nem iga­zo­dik az ember elfog­lalt­sá­ga­i­hoz, és nem alkal­maz­ko­dik ahhoz sem, hogy éppen mennyi­re vol­tunk elő­re­lá­tó­ak. Ami akkor elké­szül, abból kell gaz­dál­kod­ni a követ­ke­ző évig. Ami nem készült el, az utó­lag nem pótol­ha­tó. Télen nem lehet kaszál­ni, hó alatt nem nő a fű.

PROGRAMAJÁNLÓ

A szé­na táro­lá­sa ráadá­sul nem egy­sze­rű fel­adat. Hely­igé­nyes, ener­gia­igé­nyes, és koc­ká­za­tok­kal jár.

Nem ázhat be, nem fül­led­het be, nem pené­szed­het. Meg kell őriz­nie a minő­sé­gét hóna­po­kon keresz­tül. Nem min­den ter­me­lő vál­lal­ja ezt, és ha vál­lal­ja is, ez plusz költ­sé­get fog jelen­te­ni a vásár­ló szá­má­ra. Ez nem rossz­in­du­lat, hanem követ­kez­mény: ha vala­mi­ből kevés van, de nagy rá az igény, az ára emel­ke­dik.

Istál­ló szel­lőz­te­tés és rend­ben tar­tá­sa télen

A hideg hóna­pok­ban a csú­szós idő miatt a lovak több időt töl­te­nek box­ban, keve­sebb a sza­bad moz­gás, miköz­ben több vize­let és bél­sár kelet­ke­zik. Ezzel együtt nő az ammó­nia mennyi­sé­ge is a leve­gő­ben. Ha nincs meg­fe­le­lő lég­moz­gás, de huza­tot sem lehet csi­nál­ni, ha nem almol­nak töb­bet, nem taka­rí­ta­nak gyak­rab­ban, az ammó­nia fel­dú­sul, irri­tál­ja a ló nyál­ka­hár­tyá­ját, és lég­úti prob­lé­mák­hoz vezet. 

Ha bemész az istál­ló­ba, és cso­rog a könnyed, kapar a tor­kod, köhögsz, akkor gon­dolj bele: a ló ebben a leve­gő­ben él egész nap.

Ilyen­kor lehet, hogy a napi egy­sze­ri trá­gyá­zás nem elég! Az istál­ló mun­kák köz­ben (pl. trá­gyá­zás, szé­ná­zás, istál­ló folyo­só fel­sep­ré­se) pedig min­dig érde­mes a lovat kive­zet­ni a friss leve­gő­re, vagy leg­alább ne zárd be her­me­ti­ku­san az istál­lót, biz­to­sítsd a meg­fe­le­lő lég­cse­rét!

Fagy­ve­szély az ita­tó­nál, avagy a ló kóli­ka meg­elő­zé­se

A víz­el­lá­tás télen szin­tén kri­ti­kus pont. Télen az önita­tók befagy­hat­nak. De még ha be nem is fagy­nak, a hideg víz­ből a leg­több ló keve­seb­bet iszik. A téli folya­dék­be­vi­tel elha­nya­go­lá­sa könnyen kóli­kás tüne­tek­hez vezet­het. Lan­gyos víz vagy magas ned­ves­ség­tar­tal­mú maccs. Ezek nem kényel­mi ext­rák, hanem a meg­elő­zés esz­kö­zei.
 

A fele­lős állat­tar­tás nem választ­ha­tó opció

Köte­les­sé­günk az álla­tunk jól­lé­tét és egész­sé­gét biz­to­sí­ta­ni. Meg­fe­le­lő tar­tás­sal, takar­má­nyo­zás­sal, a sza­bad moz­gás biz­to­sí­tá­sá­val és pre­ven­ci­ó­val. Az állat­tar­tás nem sze­zo­ná­lis elkö­te­le­ző­dés. Nem akkor kell komo­lyan ven­ni, ami­kor már baj van. A sze­re­tet önma­gá­ban nem pótol­ja az elő­re­lá­tást, a ter­ve­zést és a szá­mo­lást. Bár­mennyi­re is kényel­met­len ezt kimon­da­ni: ha vala­ki nem tud elő­re gon­dol­kod­ni és fele­lő­sen ter­vez­ni, akkor nem az a kér­dés, hogy elfogyott‑e a szé­na, hanem az, hogy való­ban készen áll‑e arra, hogy álla­tot tart­son.

dr. Tor­nyi Kata­lin