A Kore­ai Kul­tu­rá­lis Köz­pont év ele­jén nyílt kiál­lí­tá­sa, a „Korea vissz­hang­ja magyar kéz­mű­ves alko­tá­sok­ban” már csak egy hétig láto­gat­ha­tó. A tár­lat bemu­tat­ja, hogyan talál­ko­zik a kore­ai tra­di­ci­o­ná­lis művé­szet szel­le­mi­sé­ge a magyar alko­tók kre­a­ti­vi­tá­sá­val. A kiál­lí­tás nem csu­pán egy távo­li kul­tú­ra bemu­ta­tá­sa, hanem egy élő, folya­ma­to­san for­má­ló­dó alko­tói közös­ség tör­té­ne­tét is fel­tár­ja. Itt a tanít­vá­nyok­ból mes­te­rek vál­nak, a hagyo­mány pedig sze­mé­lyes élmé­nye­ken és művé­szi kísér­le­te­ken keresz­tül él tovább. Az alko­tá­sok már­ci­us 13-ig tekint­he­tők meg a Kore­ai Kul­tu­rá­lis Köz­pont épü­le­té­ben. Herczeg-Kiss Bet­ti­na aján­ló­ja.

Hazánk­ban 2012‑ben nyi­tot­ta meg kapu­it a Kore­ai Kul­tu­rá­lis Köz­pont, akkor még mind­össze három tan­fo­lyam­mal: gaszt­ro­nó­mia, kal­lig­rá­fia és taek­won­do. Az elmúlt évek­ben azon­ban lenyű­gö­ző módon nőtt az érdek­lő­dés a kore­ai kul­tú­ra iránt. Ma már éven­te több mint 1600 fog­lal­ko­zá­son, közel 15 000 részt­ve­vő ismer­ke­dik meg a távo­li ország kul­tu­rá­lis sok­szí­nű­sé­gé­vel. A lehe­tő­sé­gek között ott van a tra­di­ci­o­ná­lis kéz­mű­ves­ség, elő­adó­mű­vé­szet és a kor­társ pop­kul­tú­ra is.

A mos­ta­ni kiál­lí­tás ennek a kul­tu­rá­lis pár­be­széd­nek egy külön­le­ges lenyo­ma­ta.

A bemu­ta­tott művek nem csu­pán tár­gyak: tör­té­ne­tek, sze­mé­lyes elkö­te­le­ző­dés és kre­a­tív ener­gia. Mind­az, ami a kul­tú­rák talál­ko­zá­sá­ból szü­let­het.

Kéz­mű­ves műhely — a medup és a han­dzsi talál­ko­zá­sa

A kéz­mű­ves kur­zus a tra­di­ci­o­ná­lis kore­ai dísz­cso­mó­zás (medup) és a kéz­zel készí­tett papír­mű­vé­szet (han­dzsi) vilá­gá­ba veze­ti be az érdek­lő­dő­ket. A medup, vagy­is a kore­ai kul­tú­rá­ban évszá­za­dok óta jelen lévő deko­ra­tív cso­mó­zá­si tech­ni­ka, amely nem­csak esz­té­ti­kai, hanem szim­bo­li­kus jelen­tés­sel is bír: az egyes cso­mók az örök köte­lé­ke­ket, az időt­len­sé­get és a sze­ren­csét jel­ké­pe­zik. A han­dzsi ezzel szem­ben egy külön­le­ges, ter­mé­sze­tes ros­tok­ból készült kore­ai papír, amely rend­kí­vü­li tar­tós­sá­ga és szép­sé­ge miatt nem­csak írás­ra, hanem külön­fé­le dísz­tár­gyak és hasz­ná­la­ti esz­kö­zök készí­té­sé­re is alkal­mas.

Jakab Krisz­ti­na veze­té­sé­vel az alko­tók nem­csak a két tech­ni­ka elsa­já­tí­tá­sá­ban mélyed­het­nek el, hanem a kore­ai kul­tú­ra prak­ti­kus, hét­köz­na­pi filo­zó­fi­á­ját is fel­fe­dez­he­tik. Ez az a szem­lé­le­tet, amely­ben a szép­ség, a funk­ci­o­na­li­tás és a lel­ki tar­ta­lom har­mo­ni­kus egy­sé­get alkot. A kiál­lí­tá­son lát­ha­tó tár­gyak ennek a műhely­mun­ká­nak a leg­szebb pél­dái.

Dzsogak­bo — tör­té­ne­tek tex­til­be rejt­ve

A kore­ai folt­var­rás, azaz dzsogak­bo, a taka­ré­kos­ság művé­sze­té­ből nőtt ki, de mára a kre­a­tív önki­fe­je­zés esz­kö­ze is lett. A mara­dék anya­gok­ból készü­lő, apró­lé­ko­san össze­ál­lí­tott geo­met­ri­kus min­ták a kore­ai népi gon­dol­ko­dás sajá­tos­sá­ga­it jele­ní­tik meg. A 2015 óta műkö­dő kur­zus veze­tői, Gold Mari­ann és Mol­nár Edit olyan alko­tá­so­kat mutat­nak be, ame­lyek mögött mély kul­tu­rá­lis jelen­té­sek, csa­lá­di tör­té­ne­tek és hagyo­má­nyok húzód­nak meg.

Minh­va — a népi fes­té­szet új élet­re kel

A minh­va, azaz a kore­ai népi fes­té­szet a min­den­na­pi élet vágya­it — sze­ren­csét, jólé­tet, hosszú éle­tet — jele­ní­ti meg élénk szí­nek­kel és gaz­dag szim­bo­li­ká­val. Ezek az alko­tá­sok ere­de­ti­leg ket­tős célt szol­gál­tak: egy­részt díszí­tet­ték az ott­ho­no­kat, más­részt védel­me­ző, sze­ren­csét hozó funk­ci­ó­val is bír­tak. A képek gyak­ran ábrá­zol­nak miti­kus álla­to­kat, virá­go­kat vagy hét­köz­na­pi jele­ne­te­ket, ame­lyek­hez mély jelen­tés­tar­tal­mak és babo­nák kap­cso­lód­nak.

A tig­ris pél­dá­ul a gonosz szel­le­mek távol­tar­tá­sát, a halak pedig bősé­get és sze­ren­csét jel­ké­pez­nek. A 2023-ban ala­kult „Szumd­am­cse” cso­port diák­jai, Kim Dasom és Sza­bó Dóra irá­nyí­tá­sá­val nem­csak tech­ni­kai ala­po­kat sajá­tí­ta­nak el, hanem a minh­va mögött rej­lő kul­tu­rá­lis és spi­ri­tu­á­lis vilá­got is meg­is­me­rik.

Kal­lig­rá­fia — a lélek ecset­vo­ná­sa

A kore­ai kal­lig­rá­fia, azaz szo­je jóval több, mint írás­mód: ez a bel­ső har­mó­nia és önki­fe­je­zés egye­dül­ál­ló for­má­ja. Az ecset min­den egyes moz­du­la­ta a művész sze­mé­lyi­sé­gét és pil­la­nat­nyi érzel­me­it tük­rö­zi vissza. A Kore­ai Kul­tu­rá­lis Köz­pont kal­lig­rá­fia kur­zu­sa 2013-ban indult Moon Chang­se­ok mes­ter irá­nyí­tá­sá­val, mára pedig egy­ko­ri tanít­vá­nyai — Ber­ta­lan Nóra, Buk­ta Zol­tán, Csaj­ka Edit, Feke­te-Presz­mayer Zsó­fi és Rónai Éva — veze­tik a hét külön­bö­ző tan­fo­lya­mot. A több mint 70 hall­ga­tó mun­kái most a kiál­lí­tá­son is meg­cso­dál­ha­tók.

Élő kap­cso­lat kul­tú­rák között

A Korea vissz­hang­ja tár­lat nem csu­pán vizu­á­lis élmény: kéz­zel­fog­ha­tó bizo­nyí­té­ka annak, hogyan talál­ko­zik a kore­ai művé­sze­tek szel­le­mi­sé­ge a magyar lélek­kel és kre­a­ti­vi­tás­sal. A kiál­lí­tás arra hív­ja a láto­ga­tót, hogy ne csak néz­zen, hanem érez­zen, értel­mez­zen és része­se legyen egy közös kul­tu­rá­lis uta­zás­nak. A kiál­lí­tás már­ci­us 13‑ig láto­gat­ha­tó a Kore­ai Kul­tu­rá­lis Köz­pontban (1023 Bp., Frank­el Leó út 30–34.), mely sze­re­tet­tel vár min­den érdek­lő­dőt, aki nyi­tott egy mélyebb, közös kul­tu­rá­lis élmény­re.

Herczeg-Kiss Bet­ti­na