Sokuk­nak kihí­vást jelent az, hogy tisz­tán lás­sunk önma­gunk­ra. Egy adott élet­hely­zet, szi­tu­á­ció egész más vetü­le­tet kap­hat akkor, ha önma­gun­kat jól ismer­jük. Önref­le­xió lehet a kulcs hoz­zá. Hogy mit jelent ez pon­to­san és miként gya­ko­rol­hat­juk haté­ko­nyan, Bás­thy Szil­via írá­sá­ból kide­rül.

Egy ember a sztrá­dán halad és hall­gat­ja a köz­le­ke­dé­si híre­ket: Figye­lem, az autó­pá­lyán egy őrült sofőr szem­ben megy a for­ga­lom­mal! — EGY? De hát min­den­ki szem­be jön velem!!! — A vicc töké­le­tes pél­dá­ja az önref­le­xió tel­jes hiá­nyá­nak.

Mi is pon­to­san az önref­le­xió?

Az önref­le­xió a saját magunk­ról való gon­dol­ko­dás, tehát érzel­me­ink, gon­do­la­ta­ink, visel­ke­dé­sünk, reak­ci­ó­ink, hite­ink meg­fi­gye­lé­se és meg­ér­té­se.

Bele­tar­to­zik önma­gunk tuda­tos meg­fi­gye­lé­se, az énké­pünk (amit gon­do­lok magam­ról) tisz­tá­zá­sa, vala­mint az énké­pem­nek a mások­tól és a tör­té­né­sek­ből kapott vissza­jel­zés­sel tör­té­nő össze­ha­son­lí­tá­sa, ezál­tal önma­gunk jobb meg­is­me­ré­se, a fej­lesz­ten­dő terü­le­tek beazo­no­sí­tá­sa.

Ha egy gya­kor­la­ti pél­dát kere­sünk, akkor mond­juk jus­son eszünk­be egy bará­tunk, aki rend­sze­re­sen fel­há­bo­ro­dik vala­min. A csa­lád­ja és a bará­tok ugyan gyak­ran jel­zik neki, hogy fél­re­ér­tet­te az üze­ne­tet, de ő kitart a saját értel­me­zé­se mel­lett. Ami ebből a bará­tunk­ból hiány­zik, az ugyan­az, ami a fen­ti vicc­ben sze­rep­lő veze­tő­ből is: az önref­le­xió.

Mire jó az önref­le­xió?

Önma­gunk meg­ér­té­se elen­ged­he­tet­len a kiegyen­sú­lyo­zott élet­hez. Segí­ti a moti­vá­ci­ót, növe­li a lel­ke­se­dé­sün­ket a min­den­na­pi fel­ada­ta­ink kap­csán is, figyel­me­seb­bé, haté­ko­nyab­bá válunk a kap­cso­la­ta­ink­ban, pozi­tív irány­ba vál­to­zik a mások­ra gya­ko­rolt hatá­sunk. Job­ban meg­is­mer­jük önma­gun­kat, tanu­lunk, fej­lő­dünk.

Ha pél­dá­ul a vicc­ben sze­rep­lő ember ész­re­ven­né, hogy ő az, aki szem­be megy a for­ga­lom­mal, akkor lehú­zód­hat­na, ezál­tal meg­szün­tet­ve mások veszé­lyez­te­té­sét. Majd ele­mez­het­né, mi vezet­te őt odá­ig, hogy a rossz irány­ba hajt­son fel az autó­pá­lyá­ra. Tegyük fel, hogy rájön, hogy a táb­la nagyon rosszul tük­rö­ző­dött a reg­ge­li nap­sü­tés­ben, ezért lát­ta rosszul, ezért ettől kezd­ve min­dig nap­szem­üve­get visel majd, hogy biz­to­sab­ban lás­son.

Gya­kor­lá­sa a min­den­na­pok­ban

Gon­dol­juk végig, hogy milyen part­ner, barát, mun­ka­társ, veze­tő, szü­lő vagyok — a fel­so­ro­lás továb­bi sze­re­pek­kel bővülhet‑, mik­ben vagyok a leg­jobb vagy leg­gyen­gébb, milyen a viszo­nyom a töb­bi­ek­kel, hogyan hatok én mások­ra. Melyek azok a pon­tok, ame­lye­ken érde­mes len­ne vál­toz­tat­nom ahhoz, hogy szerethetőbb/gondoskodóbb/jobb/örömtelibb/boldogabb vagy akár ered­mé­nye­sebb legyek én és a köz­vet­len kör­nye­ze­tem? 

Néz­zünk pár gya­kor­la­ti pél­dát, milyen dol­gok­ra hasz­nál­hat­juk az önref­le­xi­ót ott­ho­ni és mun­ka­he­lyi kör­nye­zet­ben:

Cél­ja­ink

Meg­néz­het­jük, mire vágyunk, mit sze­ret­nénk elér­ni mint csa­lád (vagy akár mint mun­ka­he­lyi csa­pat)? Mi moti­vál? Az, amit csi­ná­lok, kitel­je­sít, segít elér­ni a saját cél­ja­i­mat? És a töb­bi­e­két?

Érté­kek

Milyen érté­kek fon­to­sak nekem, és meg tud­juk eze­ket való­sí­ta­ni a csa­lád­ban? Mik fon­to­sak nekem sze­mély sze­rint a mun­kám­ban, a mun­ka­he­lye­men? Ezek megvannak‑e a cég­ben? 

Hoz­zá­ál­lás és kom­mu­ni­ká­ció

Segítjük‑e egy­mást, vagy min­den­ki csak a saját dol­gá­val fog­lal­ko­zik? Pozi­tív vagy nega­tív a kom­mu­ni­ká­ci­óm? Hogyan hat ez a csa­lá­dom­ra? És a mun­ka­tár­sa­im­ra? Mit gon­do­lok magam­ról, milyen vagyok szülőként/párként/kollégaként? A gon­do­la­ta­ink önma­gunk­ról és a cég­ről alap­ve­tő­en befo­lyá­sol­ják, hogy mennyi­re érez­zük jól magun­kat min­den nap.

Embe­ri kap­cso­la­tok

Milyen a viszo­nyom a szű­kebb és tágabb csa­lá­di köröm­mel, a bará­ta­im­mal, a kol­lé­gá­im­mal, főnö­ke­im­mel? Én vagyok a közép­pont­ban, vagy inkább csak meg­fi­gye­lő vagyok, aki rit­kán szó­lal meg? Ez a ská­la két vég­pont­ja, néz­zük meg, én hol vagyok ezen a ská­lán? Milyen vissza­jel­zé­se­ket kapok mások­tól? Ők is úgy lát­nak engem, mint én maga­mat? Mik azok a vissza­jel­zé­sek, ami­ket könnye­dén foga­dok, és mik azok, amik­ről azt gon­do­lom, nincs iga­zuk? Mennyi­re isme­rem el, ha vala­ki jól (eset­leg nálam job­ban) csi­nál vala­mit?

Mennyi értel­me van az önref­le­xi­ó­nak?

Ha úgy gon­do­lod, hogy van értel­me a fent leír­ta­kon való elgon­dol­ko­dás­nak, akkor való­szí­nű, hogy örül­ni fogsz Lan­aj, Fulk és Erez 2018-as kuta­tá­si ered­mé­nyé­nek: akik reg­ge­len­te 10 per­cet szán­tak az önma­gu­kon való gon­dol­ko­dás­ra és leír­tak 3 dol­got, ami­re fókusz­ál­nak aznap, vagy ami­ben jónak érzik magu­kat, azt talál­ták, hogy sok­kal moti­vál­tab­bak, len­dü­le­te­seb­bek let­tek a mun­ká­juk­ban és az éle­tük egyéb terü­le­te­in is. 

Érde­mes tehát rend­sze­re­sen gya­ko­rol­nunk az önref­le­xi­ót nem­csak a mun­kánk­ban, hanem a magán­éle­tünk­ben is. Írha­tunk nap­lót, de jegy­ze­tel­he­tünk eldob­ha­tó cet­lik­re is vagy a tele­fo­nunk­ba. Ha van olyan ember, aki­nek adunk a véle­mé­nyé­re, meg­kér­dez­het­jük őt is arról, hogyan lát ben­nün­ket egy-egy terü­le­ten, majd elgon­dol­kod­ha­tunk a kapott vála­szon.

Bás­thy Szil­via

_{Kiemelt kép for­rá­sa: Kép for­rá­sa Can­va — Getty Ima­ges by Ste­wenw}