Volt egy nap, ami­kor a sötét­ség ural­ko­dott és a babo­nák élet­re kel­tek. Nem más volt, mint decem­ber 13‑a, ami nem csak egy ran­dom nap az adven­ti nap­tár­ban. Ez Luca nap­ja, ami­kor régen min­den­ki kicsit gya­nak­vóbb volt. Nem mos­tak, nem fon­tak, nem adtak köl­csön, mert hát jöt­tek a boszor­ká­nyok. A hie­del­mek sze­rint ezen a napon a gonosz konk­ré­tan túl­órá­zott.

De még­is mi tör­té­nik akkor ezen a napon? Régen ez volt az év leg­rö­vi­debb nap­ja, és ahol kevés a fény, ott elsza­ba­dul a fan­tá­zia. Így szá­mos hie­de­lem és mítosz köt­he­tő Luca nap­já­hoz a nép­ha­gyo­mány sze­rint.

Ki volt Luca, és mi köze a fény­hez?

Luca nap­ja Szent Lúci­á­hoz kötő­dik, egy szi­cí­li­ai már­tír­hoz, aki a keresz­tény hité­ért halt meg. A neve a lux (fény) szó­ból ered, ami elég iro­ni­kus, mert pont a leg­sö­té­tebb idő­szak­ban ünne­pel­jük. Nem vélet­len, hogy a fény győ­zel­mét szim­bo­li­zál­ja a sötét­ség felett. Skan­di­ná­vi­á­ban komoly dolog: Svéd­or­szág­ban fehér ruhás, gyer­tya­ko­szo­rús lányok vonul­nak, és még a Nobel-díja­so­kat is így köszön­tik.

Luca-napi til­tá­sok: mit NE csi­nálj, ha nem akarsz bajt

Mint min­den val­lá­sos ünnep, vagy hagyo­mány itt is van­nak til­tá­sok és javal­la­tok, hogy mit érde­mes ezen a napon kerül­ni, vagy kivált­kép­pen gya­ko­rol­ni. Luca nap­ján régen tilos volt: fon­ni, mos­ni, süt­ni, vagy köl­csön­ad­ni bár­mit.

A magya­rá­zat egy­sze­rű: amit kiadsz a kezed­ből, az a boszor­ká­nyo­ké lesz.

Ugyan­is úgy tar­tot­ták, hogy azok soha kér­dez­ték meg, csak vit­ték, ami­re szük­sé­gük volt. Így biz­tos, ami biz­tos ala­pon inkább min­den­ki ott­hon maradt.

Luca-napi hagyo­má­nyok: búza, szék, gom­bóc, hagy­ma

Szá­mos hagyo­mány öve­zi ezt a napot, a leg­is­mer­tebb hagyo­mány talán a Luca-szék készí­té­se. Decem­ber 13-án kez­dő­dött, és min­den nap csak egyet­len műve­le­tet lehe­tett raj­ta elvé­gez­ni, de kará­csony­ra min­den­kép­pen készen kel­lett len­nie.

A mítosz sze­rint, ha vala­ki az éjfé­li misén ráállt, akkor az meg­lát­ta a boszor­ká­nyo­kat, akik közöt­tünk jár­tak.

Luca nap­ján búzát csí­ráz­tat­tak a kemen­ce mel­lett. Ha kará­csony­ra szé­pen kizöl­dült, az azt jelen­tet­te: jó ter­més jön. Később egy iga­zán zöld, élő és remény­tel­jes adven­ti dísz lett belő­le, amit sok csa­lád készí­tett.

Ha Luca nap, akkor jós­lás min­den mennyi­ség­ben:

• gom­bóc­fő­zés: a facér asszo­nyok ezen a napon fel­tet­tek főni 12 gom­bó­cot, melyek mind­egyi­ké­ben volt egy egy fér­fi­név. Úgy tar­tot­ták, hogy ame­lyik elő­ször fel­jön a víz tete­jé­re, Ő lesz a férj.
• Luca-nap­tár: decem­ber 13-tól kará­cso­nyig figyel­ték az idő­já­rást. Ez pont 12 nap, ahány hónap van. Ebből jósol­ták meg a követ­ke­ző év hónap­ja­i­nak idő­já­rá­sát.
• Hagy­ma­ka­len­dá­ri­um: 12 hagy­ma­sze­let, sóval meg­szór­va. Min­den hagy­ma­sze­let egy-egy jóna­pot jel­ké­pe­zett és ame­lyik bened­ve­se­dik, az a hónap esős lesz.

Lucá­zás: ami­kor a gye­re­kek ter­mé­keny­sé­get vará­zsol­tak

A lucá­zás (vagy kotyo­lás) főleg Nyu­gat- és Dél-Dunán­tú­lon volt szo­kás. Fiú­gye­re­kek jár­tak ház­ról ház­ra haj­nal­ban, mon­dó­káz­tak, éne­kel­tek, és ter­mé­keny­sé­get kíván­tak a gaz­dá­nak. Cse­ré­be kap­tak tojást, kol­bászt, aprót. Mint egy­faj­ta hús­vét, csak itt nem kel­lett sen­kit lelo­csol­ni.

Luca-tök: a magyar Hal­lo­ween, csak koráb­ban

A vilá­gí­tó tökök nem ame­ri­kai talál­má­nyok. A magyar hagyo­má­nyok­ban is jelen van­nak, csak kis­ség más tör­té­net­tel, mint az ame­ri­ka­i­ban. A Dunán­tú­lon Luca nap­ján sütő­tö­köt farag­tak, arcot váj­tak rá és gyer­tyát tet­tek bele, majd az ablak­ba rak­ták. Cél­ja, majd­nem úgy, mint az ame­ri­ka­i­nak ugyan­úgy a gonosz távol­tar­tá­sa volt ijeszt­ge­tés­sel.

Véde­ke­zés a boszor­ká­nyok ellen: fok­hagy­ma min­den mennyi­ség­ben

Akko­ri­ban nagyon fél­tek a boszor­ká­nyok­tól és az ártó szán­dé­kú lények­től, éppen ezért min­dent el is követ­tek annak érde­ké­ben, hogy eze­ket a ház­tól távolt tart­sák. Luca nap­ját kivált­kép­pen gonosz­já­ró nap­nak tar­tot­ták, így szá­mos védel­met igye­kez­tek kipró­bál­ni, ami óvja őket és a ház­tá­ji álla­to­kat:

• fok­hagy­má­val bekent álla­tok,
• kereszt az ól ajta­ján,
• hamu a kapu elé,
• fok­hagy­más kenyér lefek­vés előtt,
• sep­rűk elzá­rá­sa (nehogy elvi­gyék „repül­ni”).

Luca-nap ma: miért menő még min­dig?

Mert egy­szer­re szól a féle­lem­ről, a remény­ről, a fény vissza­té­ré­sé­ről és mert bru­tá­li­san gaz­dag hagyo­mány­vi­lá­ga van. Luca nap nem poros nép­szo­kás, hanem egy sötét, misz­ti­kus, kicsit para, de nagyon izgal­mas ünnep, amit simán újra lehet­ne gon­dol­ni ma is. Boszor­ká­nyok nél­kül… vagy még­sem?