Licitre fel! Gondoltál már rá, hogy elmenj egy Camino túrára és utána eladd a lépéseidet? Ha még nem, akkor ezután biztosan meg fog fordulni a Te fejedben is. Vannak olyan ügyek, amelyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül és olyanok is vannak, amelyiknél a szavak már nem elegendőek, hanem tettekre van szükség. Korábban már találkozhattatok a WakeUp Talk vendégeként dr. Tornyi Katalin szókimondó integrált szemléletű állatorvossal, akivel Nagy Hajnalka kolléganőm készített interjút, most pedig én kérdeztem őt a legújabb kalandozásairól és terveiről.
Az interjú fonala onnét ered, hogy szerkesztőségünk felkérte Katát, hogy legyen állandó szerzője a WakeUp Magazinnak, amelyre örömünkre azonnal igent mondott nekünk. A beszélgetés idején éppen szabadságát töltötte és Camino túrát csinált, amely során úgy döntött, hogy lépéseinek számát egy jó ügy érdekében kívánta felajánlani és értékesíteni. Most erről a túráról és a lépéseinek eladásáról mesélt nekünk.
A Camino ötlete és a kezdetek
EK: Hogyan jött az ötlet, hogy a Camino túra során gyalogolt kilométereidet adományként ajánlod fel Illés Fanni paralimpikon támogatására? Csak a jó ügy miatt indultál neki az útnak vagy szabadságod eredetileg így volt tervezve és az ügy csak később kapcsolódott be mellé?
DRTK: Tavaly októberben, mikor barátnőm felhívott, hogy menjünk együtt Krk-szigetére Camino túrára, nagyon megörültem. Azonban ekkor “csak” a túráról vagy inkább zarándoklatról volt szó. Illés Fanni támogatása csupán néhány nappal az indulás előtt fogalmazódott meg Csíki Mariann gyermekjóga oktatóban egy véletlen találkozás után. Mariann a Camino-s csapat számára elmondta, hogy ő nem csak önmagáért, hanem Illés Fanni 2024-es párizsi paralimpián való részvételének támogatása céljából indul útra. S szeretné lépéseit licitbe bocsátani. Semmi nem volt kötelező, de aki szeretett volna eme nemes ügy mellé csatlakozni, az megtehette. Természetesen nem volt kérdés, hogy az egész csapat támogatta Mariann ötletét, s mindannyian azon vagyunk, hogy minél több lépésünket el tudjuk adni.
EK: Remélem, hogy minél több lépést sikerül majd eladnotok és bízom benne, hogy ehhez ez az interjú is hozzájárul majd. Én úgy tudom, hogy egy ilyen túra azért rendesen képes megviselni a szervezetet. Mennyi ideig tartott a túra, és hány kilométert gyalogoltál végül, amit fel tudsz ajánlatni?
DRTK: A Krk-szigeten található Camino 7 szakaszból áll, amit 7 nap alatt teljesíteni is lehet. Összesen 188 km-t tettünk meg mindannyian. Ami az én lépésszámlálóm szerint 255.412 megtett lépést jelentett. Természetesen egy ilyen túra vagy inkább nevezzük zarándoklatnak a résztvevő mentális és fizikális határait is feszegetik még akkor is, ha csapatban teljesíti a napi átlag 25-26 km-t. Habár a sport szerves része az életemnek, azért ez számomra is kihívás volt. De megcsináltam, megcsináltuk!
Kihívások a Camino során
EK: Gondolom akkor voltak kihívások is az út során. Milyen volt a fizikai és mentális kihívás a túra során? Esetleg volt-e olyan pillanat, amikor felmerült benned a feladás gondolata?
DRTK: Maga a feladás gondolata nem merült fel bennem. De voltak reggelek, amikor nagyon nehezemre esett elindulni. A szakadó eső, a sajgó talpaim és a lábujjaimon lévő vízhólyagok azért felvetették a kérdést bennem, hogy valóban normális vagyok-e, hogy ezt bevállaltam. Az első kihívás, amitől őszintén féltem a jógás csapatba való beilleszkedésem volt, illetve a csoportdinamika, ami a túra hangulatát és kimenetelét is nagyban befolyásolja. Azonban már az első nap végére elillant a csoporttal kapcsolatos összes kételyem. A nap végére ugyanis egy összetartó, támogató női közösségé váltunk, ahol mindenkinek megvolt a saját maga motivációja, hogy miért is csatlakozott ehhez a zarándoklathoz, illetve összekötött bennünket a közös cél, Fanni támogatása. Természetesen voltak mélypontok mindannyiunknál, de valahogy ezen is sikerült túllendülnünk. Természetesen nálam is eljött a kérdés, hogy miért is vagyok én itt? De aztán ezen is gyorsan túljutottam. Sikerült olyan dolgokon őszintén elgondolkodnom, amin a rohanó, dolgos hétköznapokon otthon nem sikerült volna.
EK: Akkor ha jól értem ennek volt egy önismereti része is. Mit tanultál magadról és a világról a Camino túra során? Mi az, amit magaddal hoztál onnét?
DRTK: A legfontosabb talán, amit (ismét) megtanultam és megtapasztaltam, hogy egységben az erő. S ha ezt az erőt megfelelően használjuk, akkor még csodásabb dolgokra vagyunk képesek, mint önállóan. Emellett arra is fény derült, hogy bár mindannyian különbözőek és mások vagyunk, mégis hasonló kihívásokkal küzdünk a mindennapjainkban. Maga a Camino pedig önbizalmat, erőt és hitet is adott. A hetedik nap végére sikerült lecsendesednem, s egy pozitív értelembe vett üresség szállt meg. Mintha letettem volna minden terhet, ami nem az enyém. Olyan ez, mintha egy tiszta lappal indulhattam volna haza. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, mert de, igenis elfáradtam. De megérte!
A Camino lépéseknek ára van – mennyi az annyi?
EK: Hányan voltatok túrázni? Honnan jött ez a nemes ötlet, hogy eladd a lépéseidet és felajánld Illés Fanni paralimpikon számára? Mások is beárazták a lépéseiket és felajánlották az így gyűjtött összeget vagy ez abszolút csak a Te ötleted volt?
DRTK: Tizennyolcan voltunk összesen a csapatban. Mint korábban már említettem maga a nemes ötlet is Csíki Marianntól származik, nem tőlem, amihez végül az egész csapat csatlakozott. Abban állapodtunk meg, 50 Ft-ra árazzuk be a lépéseinket! Ha mondjuk valaki egy gombóc fagyi árával szeretne hozzájárulni Fanni támogatásához, máris 10 lépést vett meg. Azt kell mondjam, Fanni és az ő támogatása erőt adott mindannyiunknak! Valahogy inspiráló volt, hogy minél több lépést gyűjtsünk össze, s ezáltal növeljük az eladott lépéseket! Milyen fergeteges is lenne, ha sikerülne mind a 255.412 megtett lépést eladni!
EK: Ha jól értettem, akkor összesen 13 millió forintot szeretnél összegyűjteni ezzel a kezdeményezéssel. Mennyi idő van erre, hogy összegyűljön ez a pénz?
DRTK: A legjobb lenne, ha valóban összegyűlne a pénz. Természetesen minél előbb, annál jobb. De szerintem ha a párizsi paralimpiáig összegyűlne, már mindannyian nagyon boldogok lennénk.
A nemes célok kapcsolódása
EK: Rengeteg szervezet, alapítvány van, akiknek segítségre lenne szüksége. Miért pont Illés Fanni paralimpikont választottad támogatottnak?
DRTK: Rendszeresen szoktam támogatni rászoruló szervezeteket. Van, ahol a külvilág is tud róla, van, amikor csak én tudok róla. Ez a lehetőség most csak úgy szembe jött velem. S úgy érezetem, szívesen támogatnám Fannit.
EK: Hogyan reagált Illés Fanni megkeresésedre? Mit remélsz elérni ettől a kezdeményezéstől?
DRTK: Fannival nem én vettem fel a kapcsolatot, hanem Csíki Mariann. Így a pontos reakciójáról nem tudok beszámolni. De a Camino alatt biztatott minket. Remélem, hogy sikerül Fanni idei paralimpiai részvételét támogatni. S be tudjuk bizonyítani, hogy ha mi egyszer kitalálunk valamit, azt meg is tudjuk csinálni!
EK: Mennyi lépést kell megvenni? Van-e valami minimális limit? Ha valaki lépéseket szeretne venni tőled, akkor azt hogyan és milyen módon vásárolhatja meg azokat?
Semmi sem kötelező! Mindenki annyi lépést vesz meg, amennyit szeretne! Nincsen minimum limit, maximum pedig végképp nincsen. Akár már egy fagyi árával is támogathatják Fanni részvételét az idei párizsi paralimpián. A lépések árát aki szeretné megvenni az az Arany Pillangó Alapítvány számlaszámára 11749039-20085133 utalva vásárolhatja meg, ahol közleménybe írják be, hogy: Camino Fanniért.
Motiváció a túra megtételére
EK: Állatorvosként mi motivált téged arra, hogy elindulj egy ekkora túrára ahelyett, hogy egy kényelmes tengerparton vagy egy laza városnézésen vegyél részt?
DRTK: Aki ismer, tudja, hogy egy örökmozgó vagyok, aki szereti az új helyeket felfedezni. Szeretek túrázni is, bár ilyen nagy fejszébe eddig még nem vágtam a fejszém, habár a lelkem mélyén már álmodoztam róla. Szóval barátnőm ötlete pont jókor jött!
EK: Akkor ez valahol egy valóra vált álom volt neked. Biztos vagyok benne, hogy sok ember szívesen adományozna, ha lenne lehetősége. De szerinted hogyan lehetne másokat is inspirálni, hogy csatlakozzanak ehhez a nemes ügyhöz? A lépések vásárlásán túl, van-e bármilyen más mód, amivel kapcsolódhatnak?
DRTK: Abban reménykedem, hogy sok ember figyelmét felhívhattuk Illés Fanni aranyérmes magyar paralimpikonra! Lépésvásárlás nélkül is lehet Fanni alapítványának utalni. Ha pedig valakinek az anyagi helyzete nem teszi lehetővé a támogatást, egy biztató, kedves szóval is támogathatja Fannit. S a legfontosabb, hogy szurkoljunk minden magyar sportolónak, aki idén kijutott Párizsba!
EK: Ha valaki kíváncsi rá, hogy mivel foglalkozol, akkor hol követhetik nyomon az adományozási kampányod alakulását?
DRTK: Az adományozási kampány alakulásáról ahogy hírt kapok, azonnal írok majd a Facebook és minden bizonnyal az Instagram oldalamon, valamint a WakeUp Magazin sorai között is.
EK: Ez most csak egyszeri eset volt, hogy ezt a kampányt elindítottad vagy vannak-e további terveid a jövőben jótékony célokra történő adományozással kapcsolatban?
DRTK: Szeretek jótékonykodni! Nagyon szeretek adni és ajándékozni! Vannak olyan szervezetek, akiket rendszeresen támogatok, s biztosan lesznek olyanok is, akiket alkalomszerűen vagy kampányszerűen fogok támogatni. Meglátjuk, mit hoz az élet!
EK: Van-e még valami amit megosztanál az olvasókkal?
DRTK: Azt hiszem, mindent elmondtam, amit szerettem volna!
Köszönöm szépen, hogy időt szakítottál erre a beszélgetésre. Összességében talán az egész szerkesztőség nevében kívánhatunk neked és Fanninak nagyon sok adományozót és sikeres részvételt a Párizsi paralimpián. Bízunk benne, hogy hozzájárulhattunk a gyűjtéshez mi is és mindenképpen várjuk az ezzel kapcsolatos beszámolókat és más izgalmas állatorvosi témában tett írásokat is tőled!
A képek a szerző tulajdonát képzik!
