Idén úgy dön­töt­tünk, hogy ott­hon­ról indu­lunk el nap mint nap kirán­dul­ni. A csa­lá­di nya­ra­lás szá­mom­ra is új for­má­ja volt ez. Min­den pil­la­na­tát sze­ret­tem ennek a nya­ra­lás­nak. Reg­ge­len­te idő­ben kel­tünk és útnak indul­tunk. Mond­ha­tom, hogy a szél­ró­zsa min­den irá­nyá­ba. Lás­suk, hogyan lehet egy olcsó csa­lá­di nya­ra­lás is iga­zán minő­sé­gi és szu­per. Még engem is meg­le­pett, hogy ez lehet­sé­ges.
Daróczi Mag­di coach, kine­zio­ló­gus írá­sa.

A csa­lá­di nya­ra­lás szer­ve­zé­se

Min­den­ki elmond­ta a javas­la­ta­it. Aztán a csa­lá­di chat cso­port­ban kiír­tam egy sza­va­zást és meg­sza­vaz­tuk. Min­den­ki­nek jutott olyan prog­ram, ami iga­zán az övé. Min­den­képp cél­sze­rű bevon­ni a gye­re­ke­ket az őket is érin­tő kér­dé­sek­ről szó­ló dön­tés­be. A kama­szok ese­té­ben pedig egye­ne­sen köte­le­ző. A saját éle­tük­nek ők a leg­jobb szak­ér­tői. Azzal, hogy bevon­juk őket a dön­tés­be, meg­tisz­tel­jük őket. Köz­ben pedig arra tanít­juk őket, hogy kép­vi­sel­jék a saját érde­ke­i­ket, vágya­i­kat. Arról, hogyan is érde­mes beszél­get­ni a kama­szok­kal egy koráb­bi cik­kem­ben írtam.

Nya­ra­lás szá­mok­ban

7 nap. 7 kirán­du­lás. 12 város. 2000 km. 4 könyv. Hálás vagyok a párom­nak, aki a veze­tést a nya­ra­lás min­den nap­ján magá­ra vál­lal­ta. Útköz­ben én olvas­tam. Nem én vol­tam a leg­szó­ra­koz­ta­tóbb tár­sa­ság, de nagyon élvez­tem. A gye­re­ke­im néha meg­je­gyez­ték, hogy ennyi olva­sás már káros. Ez per­sze fel­hí­vás volt beszél­ge­tés­re. Tud­ják, mennyi­re sze­re­tem őket hall­gat­ni. De lás­suk, mit is olvas­tam.

Nya­ra­lás, mint olva­sás­él­mény

Az uta­zá­sok­ból nem sok min­den­re emlék­szem. Bele­mé­lyed­tem a köny­ve­im­be. Vasár­nap reg­gel volt az első nap. Mor­fon­dí­roz­tam, mit is vigyek. Eldön­töt­tem, hogy most „nem szak­mai” olvas­mányt válasz­tok. Leg­alább­is nem tan­anya­got. A nya­ra­lás ide­jé­re nem. Tuda­tos dön­té­sem, hogy segí­tő­ként dol­go­zom. Min­den por­ci­kám élve­zi ezt. Ilyen módon a „nem szak­mai” köny­ve­i­met is a coach, kine­zio­ló­gus szű­rő­mön keresz­tül olva­som. Embe­ri sor­sok­ról, elaka­dá­sok­ról, éle­tünk meg­ha­tá­ro­zó témá­i­ról szól­tak a válasz­tott köny­ve­im.

Azt talán érde­mes hoz­zá­ten­nem, hogy nagyon rég­óta vágy­tam olyan nyu­godt napok­ra, ami­kor olvas­ha­tok. Ami­kor bele­mé­lyed­he­tek egy-egy könyv­be és lapoz­ga­tás köz­ben élet­re kel­nek ben­nem a sze­rep­lők. Ami­kor nem­csak fél órács­kám van olvas­ni. Ez alatt a nya­ra­lás alatt ez meg­ada­tott.

Aki­nek egy­szer szár­nya nő

Az első köny­vet, amit a kezem­be vet­tem, aján­dék­ba kap­tam. Szak­ava­tott kezek­től. Teli­ta­lá­lat volt. Magá­val raga­dott. Pápay Esz­ter, Aki­nek egy­szer szár­nya nő című köny­ve női sor­sok­ba enged bete­kin­tést. Sze­re­tet­re vágyó, még­is bán­tást elszen­ve­dő nők­ről szól. Más-más élet­hely­zet. Más-más sors. Ami még­is közös, hogy a las­sú őrlő­dés­ben egy­szer csak meg­szü­le­tik a nő, aki­nek szár­nya nő. Aki már tud­ja magát sze­ret­ni. Annyi­ra, hogy maga mögött hagy­ja azt az éle­tet, ami­ben annyi­ra vágy­ja, még­sem kap­hat­ja meg a sze­re­te­tet.

Dopa­min­kor­szak

A követ­ke­ző köny­vet szin­tén aján­dék­ba kap­tam. Már rég­óta sze­re­pelt az egy­szer még ezt is elol­va­som lis­tá­mon. Ez a köny­ve Anna Lemb­ke Dopa­min­kor­szak című köny­ve. Füg­gő­sé­gek­re épü­lő világ­ról szól. A máról. Tanul­sá­gos, szem­fel­nyi­tó, izgal­mas, for­du­la­tos könyv. Ami­ben a füg­gő­sé­gek mögé is néz­he­tünk, sok min­dent tuda­to­sít­ha­tunk és reményt talál­ha­tunk. Sors­tár­sa­kat akár. És jó pél­dá­kat.

Az aján­dék

A har­ma­dik a sor­ban. A címe Az aján­dék. Edith Eva Eger köny­ve. A magyar szár­ma­zá­sú, Ausch­witz túl­élő, ame­ri­kai pszi­cho­ló­gus köny­ve már nem oko­zott meg­le­pe­tést. A dön­tés című köny­ve nagy hatás­sal volt rám. Most sem volt ez más­képp. Szá­mom­ra meg­erő­sí­tést jelen­tett, hogy jó úton járok. A magá­val raga­dó tör­té­ne­tek között min­den feje­zet végén talá­lunk egy-egy összeg­zést. Itt két-három szem­fel­nyi­tó, prak­ti­kus tanács olvas­ha­tó. Azon­ban eze­ket a leírt tör­té­ne­tek és a saját éle­tünk­ben meg­élt pár­hu­za­mok teszik élő­vé.

Tik­Tok tit­kok

Heve­si Krisz­ti­na Tik­Tok tit­kok című köny­ve könnyed olvas­mány. Könnye­dé tesz egy tabu­sí­tott témát. A szen­ve­dély, a tes­ti­ség, a sze­xu­a­li­tás árnya­la­ta­it. Szí­nes, pör­gős, sze­rin­tem hiány­pót­ló. Fel­nőt­tek­nek, kamaszt neve­lő szü­lők­nek és kama­szok­nak egy­aránt aján­lom. No, de a könyv­él­mé­nye­im után jöj­jön egy kis úti beszá­mo­ló.

Min­den­ből kicsit – város, hegy, víz, álla­tok

A mi közö­sen kivá­lasz­tott úti cél­ja­ink Sel­mec­bá­nya és Kör­möc­bá­nya – város­né­zős kirán­du­lás. Bala­ton­fü­red és Tihany – Bala­ton és leven­du­la. Hat­van és Gödöl­lő – vadá­sza­ti múze­um és arbo­ré­tum. Nagy­kő­rös és Kecs­ke­mét – autós sza­fa­ri és az étte­rem, ahol egy ser­pe­nyő­nyi tész­tát kapsz. Deb­re­cen és Nagyi (Haj­dú­bö­ször­mény), kamasz­ko­rom hely­szí­ne és a világ leg­jobb pogá­csá­ja.  Mát­ra­há­za és Kék­es­te­tő, vala­mi cso­da ez a vidék, igaz nem kez­dő túra­te­rep. Tata, tóval, vár­ral, kas­téllyal.

Kör­möc­bá­nya gyö­nyö­rű. Jó volt ide meg­ér­kez­ni. A tör­té­nel­mi emlé­kek és régi épü­le­tek­kel kör­be ölelt főté­ren hosszú órá­kat tud­nék ücsö­rög­ni. Bala­ton­fü­red a szí­vem csücs­ke. Örü­lök, hogy a nya­ra­lás része lett. Szép part, szép Bala­ton, jó étte­rem, nyu­ga­lom, fel­töl­tött.

A csa­lád­ban ket­ten tanul­nak erdé­sze­ti tech­ni­kum­ban. A fiam és a párom. Ők válasz­tot­ták a prog­ra­mot. Nagyon szín­vo­na­las, érde­kes kiál­lí­tást lát­tunk Hat­van­ban. A gödöl­lői arbo­ré­tum­ban pedig napo­kig is tud­nék bolyon­ga­ni. Rácso­dál­koz­ni min­den fára és tisz­tás­ra. Beszív­ni az illa­to­kat. Kutyu­so­kat is vit­tük. Annyi­ra sze­re­tem lát­ni, mennyi­re sze­re­ti őket a csa­lá­dom min­den tag­ja. Az Autós Sza­fa­ri iga­zi gye­rek­prog­ram. Visong­va örült a lányom, ahogy köze­lí­tett egy-egy láma vagy teve. Min­den állat cuki. Szó­ra­koz­ta­tó és elcso­dál­koz­tat. Az egyik kicsi póni pél­dá­ul meg­ta­nul­ta, hogy az autók elé kell áll­ni. Akkor tuti lesz kaja.

Juta­lom­já­ték

Deb­re­cen a szí­vem másik csücs­ke. (A har­ma­dik Veres­egy­ház, nagyon sze­re­tek itt élni.) Itt vol­tam közép­is­ko­lás. Cso­dás kamasz­évek. Fan­tasz­ti­kus isko­la. Nagy taní­tók. Jó bará­tok. A város leve­gő­je. A Nagy­temp­lom­ból rálát­ni a volt sulim udva­rá­ra. Mennyi min­dent köszön­he­tek ennek a város­nak. Jó volt eltöl­te­ni itt egy napot, a nya­ra­lás része­ként.

Mát­ra­há­zá­ról fel­men­ni Kék­es­te­tő­re csak 3,5 km. 345 m szint­emel­ke­dés­sel. A fiam válasz­tot­ta a túrát. Gon­dol­ta, hogy a suli­já­tól (Mát­ra­fü­red) men­jünk fel a Kékes­re, de aztán módo­sí­tott. Így is elfá­rad­tunk. Jól esett. Nagy ked­ven­cem volt ez a nap. Az erdő­ben hűvö­sebb volt. A faóri­á­sok és az illa­tuk. Mennyei. Nyug­ta­tó. Az, hogy min­den lépés­nél figyel­ni kell hova lépsz. A jelen­ben tart. Nincs elka­lan­do­zás, múl­ton rágó­dás, jövőn aggó­dás. A ter­mé­szet cso­dás aján­dé­ka, hogy a jelen­ben tart.

Tatán meg­ke­rül­tük a tavat. Iga­zán jó séta volt. Volt ben­ne már kis mor­go­ló­dás, fáradt­ság. Ezt is sza­bad. A közös ebéd­re min­den­ki meg­éhe­zett és a vára­ko­zás köz­be­ni beszél­ge­tés­re elpá­rol­gott a mor­go­ló­dás min­den nyo­ma.

Nya­ra­lás – így sze­ret­lek

Haza­tér­tünk, vasár­nap ott­hon pihen­tünk. Nagyon sze­ret­tem ezt a nya­ra­lást. Fel­töl­tött. Együtt vol­tunk, iga­zán. Egy­sze­rű volt. Könnyed. Kis szer­ve­zést igé­nyelt. Rólunk szólt.

Daróczi Mag­di

_{Kiemelt kép for­rá­sa: Can­va — Pexels by Josh Wil­link}